Ki hinné, hogy az angolok ilyen barátságosak?

2017.11.28. 21:58

Londonról mindenkinek rögtön a Buckingham Palota, a Trafalgar Square, a London Eye vagy a Big Ben jut eszébe, pedig a brit főváros számos más érdekességet is tartogat. Camden művészpiacán London egészen más arcát ismerhetjük meg, és a brixtoni ételpiac is nagy élmény. Ha pedig egy kis vidéki nyugalomra vágyunk, Bournemouth tökéletes választás: a dél-angliai kisváros sziklás tengerparti szakaszai a Trónok harca hangulatát idézik.

Az Egyesült Királyságra a második otthonomként tekintek. Csakúgy, mint sokan mások, én is szerencsét próbálni indultam a szigetországba. Igaz, elsősorban tanulni mentem, mivel egyáltalán nem beszéltem a nyelvet. Az angolok kedvessége, lazasága és vendégszeretete annyira elvarázsolt, hogy végül két évig ott ragadtam.

Hazajárunk nyaralni

Sokakkal ellentétben én nem Londont, hanem egy kis tengerparti várost, Bournemouth választottam. A focidrukkerek számára ismerős lehet a név, a csapat ugyanis jelenleg a Premier League-ben szerepel. Jó pár éve már, hogy hazaköltöztem, de gyakran járok vissza, hiszen rengeteg életre szóló barátságot kötöttem, nemcsak angolokkal, hanem olyan külföldiekkel is – spanyolokkal, grúzokkal, franciákkal – akik azóta is ott élnek.

Bournemouth tengerpartjaForrás: Daróczi Szilárd

Londonból Bournemouth-ba körülbelül 3 óra alatt lehet eljutni busszal. A város népessége nagyjából akkora, mint Debrecené. Gyönyörű belvárosának és tengerpartjának köszönhetően az angolok egyik legkedveltebb üdülőhelye, nemcsak nyáron, hanem egész évben.

A hotel, ahol a legjobb barátommal együtt dolgoztam, évekig az otthonunk volt, a személyzet pedig a családunk. Ez a szoros kötelék a hazaköltözésünk után is megmaradt, úgyhogy nem volt kérdés, hol szállunk meg. Egykori főnökünk rendkívül kedvező áron ajánlotta fel nekünk a szálloda két legjobb, tengerre néző szobáját.

A hotel, ahol a legjobb barátommal együtt dolgoztam, és ahol most megszálltunkForrás: Daróczi Szilárd

Kisvárosi kedvesség

Bár elég hűvös, szeles idő volt, másnap reggeli után elindultunk túrázni az Old Harry Rockshoz. Nagyjából 40 percet utaztunk busszal, majd 20 perces séta következett, a tengerpartnak ehhez a szakaszához ugyanis nem vezetnek autóutak. A több száz méteres sziklákon megcsillanó napfény fantasztikus látványt nyújtott. Kicsit olyan volt, mintha a Trónok harca című sorozat egyik forgatási helyszínén lennénk. Rettentő erősen fújt a szél, de mindenképp meg akartuk várni a naplementét. Szerencsére nem kellett csalódnunk, egészen elképesztő volt.

Old Harry Rocks, mint a Trónok harcábanForrás: AFP/Roy Rainford

Másnap Christchurch-be buszoztunk át, amely csupán 25-30 percre volt Bournemouth-tól. Az apró városban megnéztük a várromot és a hatalmas katedrálist, aztán csak barangoltunk céltalanul az utcákon. Christchurch igazi vidéki angol kisváros, ahol termelői piac éppúgy van, mint bevásárlóközpont. Az emberek nagyon barátságosak. Az volt az érzésem, itt mindenki ismeri a másikat, de velünk, turistákkal is úgy beszéltek, mintha ezer éve ismernénk egymást.

Az utolsó előtti napot Bournemouth-ban töltöttük. Azokon a helyeken sétálgattunk, ahol annak idején gyakran megfordultunk: a tengerparton, a parkban és a mólón. A város az elmúlt évek alatt nem sokat változott, megőrizte kedélyességét és báját. A sarki éjjel-nappaliban a pultos srác úgy üdvözölt minket, mint ezer éves cimboráit. Azt mondta, emlékszik ránk, mert többször előfordult, hogy pizsamában ugrottunk át egy liter tejért vagy egy kis kávéért.

Bournemouth Pier móló naplementekorForrás: Daróczi Szilárd

Alternatív London

Utolsó napunkat Londonban töltöttük. Mivel a társaságból néhányan most jártak először a brit fővárosban, nem hagyhattuk ki a kötelező látványosságokat sem. A Buckingham Palota, a Trafalgar Square, a London Eye és a Big Ben megcsodálása után átsétáltunk a London Bridge-en is, ahol három nappal később a furgonos terrortámadás történt.

Délután London bohémnegyedébe, Camdenbe mentünk, ahol a brit főváros egészen új oldalával ismerkedhettünk meg. Elsőként a művészpiacot jártuk végig, ahol a szuvenírek mellett rengeteg érdekességet láttunk. Benéztünk például a Ciber Dog nevű üzletbe, ahol ugyan fotózni nem lehetett, de azért sikerült készíteni egy-két rejtett felvételt.

Extrém ruhákat árultak itt, az egyik kassza helyén pedig egy DJ zenélt. Az üzlet inkább szórakozóhelyre, mint ruhaboltra emlékeztetett. A bejárat fölött egy dekoratív lány és egy jóképű fiú táncolt egy szál fehérneműben, a bolt félhomályában csak a ruhákon foszforeszkáló kiegészítők világítottak.

Ezután átmetróztunk Brixtonba, ahol egy konténervárosra hajazó épületbe tértünk be ebédelni. Egymás mellett sorakoztak a különböző nemzetek éttermei, jobbnál jobb illatok terjengtek. Rament (japán leves) rendeltünk, 6 font (2120 Ft) volt egy tányérral, és isteni íze volt. Anglia nem egyenlő Londonnal. Érdemes vidékre is ellátogatni, mert mesébe illő helyek várják a turistát.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK