Az egyik legszebb kisvárostól a középkori várig túráztunk

2017.12.12. 07:01

Nyár végén érkezett a jó hír a Bakonyvasúttól, hogy egy új, hétvégi kirándulójárattal ezentúl kényelmesen eljuthatunk Győrből a Cuha-völgyön át Zircre. A járat március 15-től október 23-ig közlekedik szabad- és munkaszüneti, illetve ünnepnapokon. Nem kell korán kelni, mert 9:22-kor indul Győrből, és10:48-kor érkezik Zircre. Az idén ezt már nem tudtuk kipróbálni, de azért megnéztük, milyen a ködbe vesző, őszi Bakony.

A Győrből induló kora reggeli járat reggeli derengésben érkezett meg Zircre, miután átgurult a híres Cuha-völgyön, amelyből most nem sokat láttunk. A fűtött, régi vasúti kocsikban még nem sikerült igazán felébredni, de a jéghideg hegyi levegő, majd a bevásárlást kísérő neonfények megtették a hatásukat, így a napkelte perceire már sikerült teljesen ráhangolódni a kirándulásra.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Megszállhatunk az állomáson

Zirc hazánk legmagasabban fekvő városa, mégsem övezik meredek hegyek. A Bakony fennsíkján csak a hegyvidéki időjárás, a párás reggelek, a novemberben elsők között fehérbe boruló táj emlékeztet a magasságra. Az őszi vadászidényhez kapcsolódó esti és reggeli erdőlátogatási tilalom miatt az út első fele a Pintér-hegyi Parkerdő helyett a borzavári országúton halad, egészen a város széléig.

A Bolzavári út ZircenForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Alig két kilométer után aztán feltűnik Borzavár és a Bakony legmagasabb csúcsainak körvonala a Bocskor-hegy harmatban úszó oldalából. A kéktúra ösvénye balra lent halad, ezért a panorámáért már kerülni kell kicsit. A távoli hegytetőn álló óriás focilabda nem más, mint a kőris-hegyi radarállomás a Vajda Péter-kilátó szomszédságában. Itt már sokkal jobban lehet érzékelni a magasságot, pedig a túra szintemelkedésének még csak a negyedét tudhatom magam mögött.

Megérkezés BorzavárraForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A Borzavár fölötti panorámás dombok között, mielőtt még sikerülne belefeledkezni a látványba, hirtelen mintha valaki lecsavarná a fényerőszabályzót. Minden előjel nélkül, hátulról érkezik a köd az addig felhőtlen tájba. Az év talán utolsó, nyárias kirándulása egyik percről a másikra igazi novemberi hangulatúra vált.

A kicsiny Porva falun ezúttal megállás nélkül sétálok végig, hiszen az utolsó házon túl az út legizgalmasabb kilométerei következnek. A két kilométerre lévő Porva-Csesznek vasútállomáshoz a térkép szerint a zöld sáv jelzést kell követni, de a bozótosokkal határolt szántóföldeken nem nagyon látni felfestéseket, ha pedig mégis akad egy-egy jelzett fa, alaposan lekopott róla a festék. Így hát marad a kényelmes és biztos telefonos navigáció – vajon hogyan alakulna az út, ha épp most romlana el?

Porva és Borzavár közöttForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Az út egyébként hamar visszatér a tájékozódási pontokkal teli erdőbe, ahonnan már egyenletesen lejtő út vezet az ország egyik legkülönlegesebb vasútállomásához. Porva-Csesznek miniatűr, kétvágányos pályaudvara több kilométerre fekszik a legközelebbi településtől vagy országúttól, akkor épült (1907-ben), amikor a vasútnak még nem voltak alternatívái. Ma már kevés hétköznapi vonat áll meg itt, az utasforgalom szinte kizárólag kirándulókból áll, akik viszont egy-egy népszerű hétvégén akár három kocsit is megtöltenek. Az állomáson turistaház is működik, a váróteremben pedig vasúttörténeti kiállítást láthatunk.

Porva-Csesznek állomás régi, de kitűnő állapotú zománctérképeForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A szurdokok titkai

A Cuha-patak völgyében teljes az idill, mégis kénytelen vagyok sportosabbra váltani a tempót, hiszen innen még bő három kilométer a völgyhidakkal és alagutakkal járhatóvá tett szurdok. Szerencsére sikerül fél órán belül megtenni a távot, így a déli vonat elhaladását már a Gubányi Károly völgyhídon, a vasútépítők emlékművétől láthatom. A háttérben a szurdok egyik alagútja a háromból.

A Cuha-szurdok az előbbi helyszínen kívül is tartogat érdekességeket, például a „félalagutat”, azaz a sziklafal alá épült kőfogó galériát. A szép kőburkolat valójában az 1980-as évek közepén épült vasbeton szerkezetet takarja: a völgy esztétikájára itt már ezekben az időkben is vigyáztak.

Kilátás a félalagútbólForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A 120 éves vasútvonal 2011 óta műemléki védelem alatt áll. A legutóbbi, többé-kevésbé átfogó felújításon a galéria építésekor, 30 éve esett át, ez főleg a teherbíróbb pálya és a megnövelt keresztmetszetű alagutak építését – gyakorlatilag ezek újjáépítését – jelentette, és jelentős részben a katonai szállítások támogatásához volt rá szükség.

A vasút déli szakasza mellett a gyulafirátóti lőtér ma is az egyik legaktívabban használt honvédségi terület. Az elmúlt években a vasút igyekszik elvégezni minden kisebb karbantartást, így a mai, szabadidős jellegű forgalom kiszolgálásához remélhetőleg még hosszú évekig nem lesz szükség nagyobb beruházásokra. A téli hétköznapokon sajnos meglehetősen ritkán járnak vonatok még hétvégén is, de egy kis kompromisszummal az ország távolabbi részeiből is megoldható egy fél- vagy egész napos kirándulás.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Az Aranyos-völgyben futó sárga sáv jelzésen újabb háromnegyed órás, jó tempójú séta vezet Csesznekre, az eredeti tervben nem szereplő extra látnivalóhoz. Egészen eddig kellett ma elsétálni a társaságért: a szoros fölötti, 2013-ban épült vasalt utak szinte mindegyike folyamatosan használatban van. A Kőmosó-hegyre a normál turistaösvényen felérve először a szemközti Ostromlók útjának D nehézségű szakaszán tűnnek fel emberek, de hamarosan megérkeztek az ide vezető, kezdőknek is alkalmas Futrinka Utca útvonalának megmászói is.

Pihenő a Kőmosó-hegyenForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A kis hegytetőn végre nekem is elérkezik a pihenő ideje. Itt már bő hetven méterrel vagyunk Zirc alatt, a várat leszámítva mégis szinte az egész táj alattunk hever. Amúgy a várba sajnos nem sikerül bejutnom, mert nem sokkal zárás előtt érkezem. „Kapuzárás a tavasztól őszig tartó időszakban kb. 19 órakor, télen sötétedés előtt 1 órával” – olvashatjuk a vár honlapján.

Csesznek, a Bakony fellegváraForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A sziklák alatti Kőmosó-szurdokban már napnyugta idején is szinte éjjeli sötétség van. A mindössze száz méter hosszú, látványos sziklaszorosban itt-ott autónál is nagyobb kövek játszanak a gravitációval, míg máshol kis tavak sorakoznak egymás mögött: itt már a várat két évre elfoglaló törökök is fürdőt építettek. A sietség ellenére végül csak az utolsó buszt érem el, amely este hatkor indul Csesznek, Suttony megállóból. Nem bánom. Mint ahogy azt sem, hogy nem sikerült a vidék minden látnivalóját felfedeznem, hiszen ide mindenképpen vissza kell térnem.

Forrás: Turista Magazin

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK