Ez a dél-amerikai ország tiszta Európa

2018.02.04. 10:54

Olaszos gesztikuláció, spanyol nyelv, francia croissant, német és lengyel családnevek. Buenos Aires furcsa, vegyes társadalma láttán szinte elfelejtettem, hogy Dél-Amerikában járok.

Amikor először léptem Argentínába, őszintén meglepődtem. Minden ismerős volt, mintha csak Európában járnék. Az ország egyáltalán nem hasonlít a szomszédjaira: a klasszicista templomok, a hatalmas zöld terek és a hófehér, modern felhőkarcolók mind-mind az európai építészet hatásáról árulkodnak. De nem csak az épületek, az itt lakók is inkább európainak tűnnek. Mintha olaszok járnák az utcákat, francia selypítéssel beszélve a spanyolt.

Argentínán azonnal látszik, hogy európaiak építették felForrás: Zelenai Rea

Hamar kiderült, az európai feeling nem véletlen, az itt élők 90 százaléka bevándorló. Ráadásul a társadalom rendkívül fiatal, tulajdonképpen a múlt század végére alakult ki. A legtöbb itt élőnek csak a szülei vagy a nagyszülei érkeztek ide Európából. Legtöbbjük spanyol vagy olasz felmenőkkel rendelkezik, de francia, ír, sőt lengyel és cseh vér is keveredik Argentína lakosságában. „A nagyapám ágáról bennem is van magyar vér” – lelkendezett a felnyírt hajú Buenos Aires-i lány, mikor megtudta, hogy Magyarországról jöttünk.

Installáció az argentin utcánForrás: Zelenai Rea

Magyarok Argentínában

Argentínába rengeteg magyar bevándorló érkezezett a világháborúk alatt, és az 56-as forradalmat követően. Mára a becslések szerint 40-50 ezren élnek itt, és számos magyar közösség működik aktívan az országban. „Hallottam, hogy itt vannak a környéken, szívesen találkoznék magukkal. A családom jászberényi” – kaptam egyszer egy Facebook-üzenetet spanyolul egy néhány generáció óta itt élő nőtől.

Argentin ismerősünk tavaly Budapesten járt: elhozta magával, ami legjobban ízlett nekiForrás: Zelenai Rea

Argentínában egyébként meglepően sokan ismerik Magyarországot. Bár Dél-Amerika többi részén amerikai városnak, francia szigetnek vagy épp afrikai kisállamnak tippelik hazánkat, errefelé örömmel fogadják az „Hungría” szót (a h-t nem ejtik). „Szent László, Mátyás király, Rákóczi, Horthy” – sorolta egy helyi fiatal, Martín, aki valószínűleg sokkal többet tudott a magyar történelemről, mint sok budapesti. A legtöbben azonban Budapestet a gyönyörű épületeiről és a pezsgő városi életéről ismerik. „Több barátom is volt Budapesten, mindenki imádta, én is szeretnék egyszer eljutni oda” – hallottam sokaktól.

Buenos Aires klímája olyan, mintha Európában lennénkForrás: Zelenai Rea

Nácik máig vannak, őslakosok alig

Argentínába egyébként nemcsak a diktatúrák elől menekülők érkeztek tömegével a múlt században, hanem a demokráciák politikai elítéltjei is. „A náci Németország bukásakor az akkori elnök megnyitotta az ajtókat a náci menekültek előtt” – magyarázta Camilo, egy Buenos Aires-i fiatal vállalkozó.

„Akkoriban inkább vidéken rendezkedtek be, kisebb falvakban húzták meg magukat. De ma is rengetegen élnek itt, nálunk komoly ereje van a náci mozgalomnak

– mesélte félig megbotránkozva, félig nevetgélve. Egyes elméletek szerint maga Hitler is itt bujkált egy ideig a hivatalos halálát követően, bár ezzel kapcsolatban még az argentinok is szkeptikusak.

Kézműves vásár a főváros egyik főutcájánForrás: Zelenai Rea

A sok fehér bőrű, európai arc láttán persze felmerülhet a kérdés, hová lettek az őslakók? „Nem nevezném genocídiumnak, ami történt” – kezdte magyarázni a dédapák bűneit egy helyi joghallgató, Fausto, amikor erről kérdeztem. „Az 1800-as években a területekért folyt a harc, ezért vesztette életét az őslakosok nagy része.”

Az biztos, hogy az őslakosok szinte teljesen kihaltak. Nemcsak a fegyverek, hanem a nyugati betegségek is megtizedelték őket, az életben maradottak pedig kénytelenek voltak felvenni a nyugati életmódot, így mára csak egy-két őslakos falu maradt mutatóba.

Régi kép a mára kihalt őslakosokról egy argentin múzeumbanForrás: Zelenai Rea

 „Hatalmas országban élünk, de nem vagyunk sokan, ezért Argentína mindig nyitott volt a bevándorlásra” – hallottam többektől. Valóban, az ország észak-déli irányban több mint 5000 kilométer, ami nagyjából annyi, mint a Budapest-Isztambul távolság négyszer. A lakosság ennek ellenére mindössze 43 millió fő, amelynek több mint fele Buenos Airesben és környékén lakik.

Az arrogancia fellegvára

A főváros lakosságát, a porteñókat egyébként az egész kontinensen arrogánsnak tartják. A kritikát egész addig nem értettem, amíg be nem tévedtünk Buenos Aires előkelőbb negyedeibe. Soha nem láttam annyi elegáns urat és hölgyet, mint a hatalmas, klasszicista lakóházak között. Hogy miben áll az arrogancia? Ezek a férfiak valóban nem engedik előre az ajtóban a nőket, sőt errefelé a sofőrök sem lassítanak le a járókelőknek.

Kávézó az elit negyedbenForrás: Zelenai Rea

Buenos Aires Rózsadombja a Recoleta negyed, itt élnek talán a leggazdagabbak. „Az 1870-es években sárgaláz járvány tört ki a városban. A gazdagok nem akartak a városban maradni, ezért felköltöztek az addig nyaralóházként funkcionáló villáikba” – mesélte túravezetőnk a puccos városrészről. „Hamarosan állandó lakhelyként kezdték használni a villákat, és később a negyed hozzáolvadt a növekedő a városhoz”.

A legfelsőbb társadalmi réteg a halál után sem akart közösködni a szegényekkel, ezért a környékbeli temetőt is kissé átformálták. A régi sírok tetejére hatalmas, kápolnaszerű síremlékeket emeltek, amihez a legjobb építészeket, szobrászokat és festőket kérték fel. Azóta a Recoleta híresen gyönyörű temetőjébe kerül „mindenki, aki számít”: nem csak a leggazdagabb családok tagjai, hanem a fontosabb politikusok, sportolók, színészek és énekesek is. Az ország kedvence, a fiatalon meghalt, színésznőből lett politikusfeleség, Eva Perón is itt nyugszik, ami rengeteg turistát vonz a temetőbe.

Buenos Aires persze gettókban is bővelkedik, ahol a nehezebb sorsú argentinok és bevándorlók élnek. A nagyvárosba ugyanis tömegével érkeznek a környező országokból, hogy elvégezzék a porteñók számára derogáló fizikai munkákat. Rengeteg paraguayi takarítóval, bolíviai építőmunkással és venezuelai – diplomás – fiatallal találkoztunk, akik a Buenos Aires-i éttermek konyháin dolgoznak.

Turisták fotózkodnak a fővárosbanForrás: Zelenai Rea

Ehhez képest Párizs olcsó város

Argentína korábban is messze a jobb gazdasággal rendelkező dél-amerikai államok közé tartozott, de amikor az országba léptünk, mégis sikerült sokkot okoznia. „Mikor Európában jártam, nekem London, Berlin és Párizs olcsónak tűnt” – mesélte Buenos Aires-i ismerősöm. Argentína az utóbbi években hihetetlenül drága lett.

A legolcsóbb egyliteres sör 1200 forint a boltokban, egy gyorséttermi egytálétel pedig 6000 forintnál kezdődik. „Őrület, ami történik. Minden hónapban megemelik valaminek az árát” – magyarázta egy Costa Rica-i ismerősöm, aki néhány éve él az országban. „Négy évvel ezelőtt Argentína még inkább olcsó országnak számított, de ma már Svájccal vetekszik.”

Buenos Aires tele van szépen gondozott parkokkalForrás: Zelenai Rea

Hogy mi történt? Sokan a kormányváltást okolják. Az ország két éve szakított a korábbi, szociális profilú vezetéssel, és az új, piacpárti elnök sorra hajtja végre a reformokat, jelentősen átalakítva a gazdasági modellt. „A jelenlegi kormány szabad utat adott a nagyvállalatoknak, és szabadjára engedte az árakat” – magyarázta Emiliano, egy Buenos Aires-i fiatal. „Közben a szociális juttatásokat is csökkenti, ezért folyamatosak a demonstrációk a városban.” Ennek mi is szemtanúi lehettünk.

Mikor Buenos Airesbe érkeztünk, az utcai őrjöngés a tetőfokára hágott a lakosságnak nem tetsző nyugdíjreform miatt, később pedig egy nagyobb méretű sztrájknak hála a repülőjáratunkat is törölték. Mit tehet ilyenkor az ember? „Jobb, ha nem is próbálkoztok a telefonálással, reklamálással. Ez itt normális, nem fogják visszatéríteni, megtehetik” – mondta egy helyi ismerősöm, Viktoria.

A fővárosban a gazdagság és a szegénység egyszerre van jelenForrás: Zelenai Rea

A gazdasági fejlődés soha nem volt egyenletes. „Mióta az eszemet tudom, orvosként dolgozom – mesélte egy hetvenes éveiben járó baszk származású argentin szemész. – Ugyanazt a munkát végzem ugyanabban a városban. De a gazdaság hullámzása miatt voltam nagyon gazdag és olyan szegény is, hogy alig volt mit ennünk. Most jobb a helyzet, de nem vagyok benne biztos, hogy ez sokáig tart.”

Matéban az egység

Az argentinok többsége rázza a fejét, ha politikáról van szó, mégis nagyon büszke a nemzetére. „Argentína nem csak erőforrásokban gazdag. Egyedülálló a kultúrája, a zenéje, a gasztronómiája” – mondják. De mit is jelent az argentin kultúra? Tulajdonképpen nem mást, mint a behozott szokások egyvelegét.

Empanada, az argentinok egyik nemzeti ételeForrás: Zelenai Rea

A gasztronómia sarokkövei a spanyol empanada, az olasz pizza, a francia croissant és a grillezett húsok. Elsősorban az asado, amely nem más, min egy hatalmas darab marha steak. A nagy szelet húst egyébként mindig több emberre tervezik, az étel megosztása az argentin gasztronómiai kultúra része.

Beszédes adat az is, hogy Argentínában van a legtöbb egy főre jutó stadion. „Miénk Messi” – dicsekednek gyakran a nemzeti hősként tisztelt sportolóról, de még valakire legalább ennyire büszkék. „Ferenc. Ő más, mint az elődei. Itt nőtt fel, San Lorenzo-drukker ő is” – kérkednek az argentin pápával Buenos Airesben.

Tangótáncosok szórakoztatják a turistákat a fővárosbanForrás: Zelenai Rea

Ami leginkább elnyerte a tetszésemet ebben a furcsa keveréktársadalomban, az a matetea-ceremónia. Talán ebben érhető tetten leginkább, mennyire vidám és befogadó az argentin társadalom – bár elsőre magam sem tudtam hová tenni a dolgot.

„Próbáltátok már a matét?” – nyomta kezembe a teafűvel töltött bögréjét egy argentin nő, akit alig egy órája ismertünk meg. Kicsit meglepődtem, hogy ugyanazt a szívószálat (bombillát) kínálta nekem, amelyiket ő és férje is használt, de mint kiderült, ez itt teljesen normális.

Matetea-szett egy Buenos Aires-i strandonForrás: Zelenai Rea

A mate szívogatása ugyanis egyfajta közösségi szertartás, a baráti találkozók, családi beszélgetések, sőt munkahelyi megbeszélések szerves része. Ilyenkor körbeadják a bögrét, és mindenki iszik egy-két kortyot ugyanazzal a bombillával. A szokás egyébként olyannyira részét képezi a szociális életnek, hogy még a repülőre is felengedik a teli termoszt, hiszen a forró víz utántöltése elengedhetetlen a szertartáshoz.

„Compartir” – mondogatják ilyenkor mosolyogva, ami annyit jelent: megosztani. A mate, ahogy az asado is, közösségi esemény. Lenyűgöző volt látni, hogy ebben tényleg nem ismernek különbségeket, ilyenkor nem létezik kor, származás vagy anyagi helyzet. Ez az ezerarcú társadalom egy emberként szívogatja a bombillát, és vitatja meg, milyen jól is sikerült az asado. Mert az ugye soha nem sikerülhet rosszul. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK