Felkutattuk a Börzsöny egyetlen hiúzának nyomait

2018.03.01. 06:29

Az európai erdők fenséges csúcsragadozója rejtőzködő életmódja miatt ritkán kerül a szemünk elé, leginkább csak a nyomai árulkodnak a jelenlétéről. Egy februári szombaton kis csapatunkkal a börzsönyi hiúz nyomába eredtünk.

Szombat délelőtt nem volt sok mozgás a Börzsöny északi szegélyén elterülő kis faluban, Kemencén. Csak mi, a hiúznyom-kereső túra résztvevői készültünk izgatottan a nagy kalandra. A faluközponttól terepjárókkal vágtunk neki az útnak, hogy minél nagyobb részét be tudjuk járni annak a területnek, amelyen a börzsönyi hiúz esetleg felbukkanhat.

A Kemence feletti hegyekben szép nagy hó fogadott bennünketForrás: Turista Magazin

Profi nyomkeresők

Idén ennyi havat még nem láttam, mint itt, a Kemence feletti hegyekben, úgyhogy már csak ezért is érdemes volt nekivágni a túrának. Bár látszólag nem sok mozgás volt az erdőben, ahogy elkezdtük a nyomokat olvasni a hóban, feltárultak a környék mozgalmas hétköznapjai. Ehhez persze kellett egy olyan profi nyomolvasó, mint Darányi László, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre, aki úgy képes rekonstruálni az erdőben történteket, mint egy igazi helyszínelő.

Itt egy szarvas bandukolt, itt megállt, megrázta magát, amott egy vaddisznókonda csörtetett a havon, elszóródott kukoricaszemeket keresve. Itt egy róka zsinórozott, vagyis lépegetett egy nyomvonalon, mint egy kötéltáncos a kötélen. De láttunk borz-, vadmacska- és mókusnyomokat is, a hiúz jelenlétére azonban órákon át semmi nem utalt.

Hozhattunk volna hótalpakat isForrás: Turista Magazin

Darányi László tősgyökeres börzsönyi, itt nőtt fel, és már kicsi gyerekként a környékbeli erdőket járta. Hamar el is döntötte, hogy erdész lesz, végül egy rokonszakmában, vadőrként kezdett el dolgozni. Több mint harminc éve pedig már természetvédelmi őrként járja a Börzsönyt.  Jól ismeri a környéket, a túrán is szívesen mesélt érdekes helyekről, nevekről, emberekről.

A Tamásvár-bérc környéke, amelyet ezen a túrán bejártunk, tele van beszédes helynevekkel. A Tamásvár elnevezés egy itt felfedezett földvárra utal, a Tüdős-völgy pedig nyilván egy jó kis kaptatóra, amelyen az ember kiköpi a tüdejét, amíg felér. A Fatál-kút és a Köpű-gödrök neve pedig onnan ered, hogy régen a bükkfát nem tartották igazán értékesnek, leginkább csak edények, például vajköpülő vagy tányér készítésére használták.

Az erdőben nem volt nagy mozgás, útközben csak egy terepfutóval és két Csóványosra tartó túrázóval találkoztunkForrás: Turista Magazin

A közelben van az az emlékmű, amelyet József főherceg tiszteletére állítottak, aki itt lőtte az ezredik szarvasbikáját. A vadászterület akkori bérlője, Szokolyi Alajos Hont vármegye levéltárosa volt, aki nem mellesleg az újkori olimpiák történetében az első érmesünk lett. Az 1896-os athéni olimpián bronzérmet nyert 100 méteres síkfutásban.

Pár órával előttünk járt ott

Délután három óra körül lehetett már, mikor végre rábukkantunk a hiúz alig néhányórás nyomaira. A házi macskáénál jóval nagyobb tappancsnyomok szabályos mintázatot alkottak a hóban. Egy darabig követtük őket, mígnem egy meredek hegyoldal alatt, egy fakidőléses területen eltűntek. Távcsővel alaposan átnéztük a helyszínt, hiszen elképzelhető volt, hogy a hiúz valahol a kidőlt farönkök alatt húzódott meg. Ezt ugyan sosem tudjuk meg, de már maga a gondolat is izgalmas volt, hogy ilyen közel lehetünk a ritka ragadozóhoz.

Délután ráakadtunk a hiúz nyomáraForrás: Turista Magazin

Hiúz már valószínűleg a 70-es évek végétől kezdve élt a Börzsönyben, 1987-től 95-ig folyamatosan találtak nyomokat, de utána tíz évre eltűnt az állat. 2005 novemberében bukkantak újra hiúznyomokra, 2007-től pedig már kameracsapdás felvételek is készültek erről a gyönyörű, nagytermetű cicáról. Darányi László 1988 óta jár a hiúz nyomában, és a hosszú évek során mindössze egyszer találkozott össze az állattal. Nagyjából 15 méterre sikerült megközelítenie egy nappali pihenőhelye közelében, még fotót is tudott készíteni róla.

Hiúz lábnyom vaddiszinónyombanForrás: Turista Magazin

A börzsönyi hiúz télen főleg őzekkel táplálkozik, de kondától elszakadt vadmalacot vagy legyengült szarvasborjút is elejt, ha úgy adódik. Amúgy kismadártól kezdve pockon át bármit elkap. A nagyobb zsákmányt nem eszi meg egyszerre, elméletileg egy-másfél hétig is rájárhatna, de a legtöbbször erre nincs módja, mert a vaddisznók eltakarítják a tetemet.

Kameracsapdás felvétel a börzsönyi hiúzrólForrás: Turista Magazin/ifj. Darányi László
Az erdő szelleme

Az eurázsiai hiúz egykor egész Európában elterjedt volt, de a 20. század elejére a túlvadászat miatt Nyugat-és Közép-Európa nagy részén kipusztult. Hazánkban jelenleg körülbelül tíz hiúz él. A Börzsönyben a feltételezések szerint mindössze egy van, de ő hatalmas területeket be tud járni. Az Északi-középhegységben több helyen is élnek már hiúzok, például a Zemplénben és az Aggteleki-karszton.


A nyomaikon kívül azonban jóformán csak kameracsapdás felvételek árulkodnak róluk. A hiúz ugyanis nem szívesen mutatkozik. Elméletileg előfordulhat, hogy az erdőt járó ember összefut vele, de megpillantani nem sok esélye van, mivel a hiúz hihetetlen sebességgel tűnik el a szeme elől. Arra pedig, hogy vadon élő hiúzkölyköket láthasson az ember, még kevesebb az esély. A ruszinok épp ezért úgy tartották, a hiúzkölykök nem is születnek, hanem minden hetedik farkaskölyök változik azzá.

Forrás: Turista Magazin

Forrás: TURISTA MAGAZIN

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK