Visszajött az utazás ára az osztrák bolhapiacon

2018.03.04. 07:27

Ausztriánál nincs kézenfekvőbb célpont egy téli kiruccanáshoz. Közel van, viszonylag olcsón és gyorsan megközelíthető, az Alpokban pedig mindig van hó, ami jó alap egy kis téli mókázáshoz. Most Innsbruck környékét fedeztem fel. Eladtam pár régi cuccom egy közeli bolhapiacon, szánkóztam a hegyekben, snapszot ittam, és telítődtem hegyi levegővel.

„Hozz eladnivaló dolgokat, mert vasárnap megyünk a bolhapiacra!" Ezzel a felkiáltással invitált barátnőm, aki Innsbruck mellett lakik egy Kolsass nevű kisvárosban. Egy szava sem lehetett, igen komolyan vettem a kofa szerepét. Fél délutánt töltöttem felesleges kacatok összegyűjtésével, majd a legnagyobb bőröndömet teletömve szálltam fel az éjszakai Flixbuszra. Lecsúsztam az olcsó jegyekről, így 12 ezerért zötyögtem 12 órát. Volt mit kompenzálni az eladásokkal.

A Mária Terézia utca, háttérben az Alpok vonulataivalForrás: Darányi Lea

Füstölnek a kávézókban

Tirol fővárosa, Innsbruck minden szempontból szuper úti cél. Nem olyan hatalmas, hogy zsúfolt legyen, de ahhoz elég nagy, hogy ne kelljen unatkozni. Ráadásul szerencsém volt az idővel, olyan tiszta volt és napos, hogy minden hegycsúcs tökéletesen látszott, a 360 nevezetű tetőtéri bárban pedig néha még pólóban sem fáztam a napon.

Az elmaradhatatlan városnézés közben furcsa történetet hallottam. Az egyik csúcsot a helyiek Frau Hittnek, Hitt asszonynak hívják különös alakja miatt. A történet szerint egy gazdag asszony tejben fürösztötte és kenyérrel törölgette a kisfiát, és mivel az étket pazarolni bűn, egy villám belécsapott, ő pedig gyermekével együtt kővé dermedt.

A folyóparti házak és a havas csúcsok nagyon fotogénekForrás: Darányi Lea

A hangulatos, pasztell házak, a gleccserfolyók és a nagy hegyek összképe különleges hellyé teszik Innsbruckot. Divatos szóval élve nagyon hipszter minden, egymást érik a dizájnos kávézók, amelyek televannak laptopról dolgozó fiatalokkal. Egy hétfői napon mi is hipszterek akartunk lenni, de sajnos aznap a legtöbb kávézó csak délután négy után nyit, szóval kudarcba fulladt a terv. Nagyon furcsa volt, hogy egy csomó helyen cigarettáztak a vendégek. Az ember azt hinné, hogy ez már lassan a Balkánon sem divat, de Ausztriában még mindig nem sikerült bevezetni a dohányzási tilalmat a vendéglátásban.

Sok a finomság, de olcsónak nem nevezhetőForrás: Darányi Lea

Vitték a magyar kacatot 

Végre elérkezett a vasárnapi piacozás ideje. Hajnalban kellett kelnünk, mert a német határnál fekvő Ebbs városába majdnem egyórás az autóút. Barátnőm minden hónapban jár ide holmikat eladni, és amennyi kacatja összegyűlt az évek során, ez még a 7000 forintos eladói felár mellett is jó kiegészítést jelent. Jó móka volt alkudozni, a jómódú, hobbipiacos németek és osztrákok mellett szegényebb öltözetűeket és mániákus kacatgyűjtőket is felfedezhettünk.

Az ebbsi bolhapiacon sikere volt a portékáinknakForrás: Darányi Lea

Mindent nem sikerült eladnom, de így is 30 000 forintnak megfelelő eurót zsebelhettem be a félnapos hidegben ácsorgás során. Pedig csupán nem használt ruhákat és ezeréves kacatokat árultam. A legértékesebb darabom egy régi netbook volt, már épp arra gondoltam, senkinek nem fog kelleni a magyar nyelvű billentyűzet miatt, amikor egy Németországban dolgozó magyar férfi lecsapott rá.

Azon viszont ledöbbentem, hogy onnantól kezdve, hogy a végén kiírtuk egy dobozra, hogy ingyen vihető dolgok, senki még csak rájuk sem hederített. Így aztán délután kettőkor némi maradékkal, a közelünkben áruló olasz sajtosnak köszönhetően teli hassal, ám kockára fagyva indultunk haza a térdig érő hóban.

A tiroli völgyek lélegzetelállítóan szépek, ez a kép Kolsassnál készült a hegyoldalrólForrás: Darányi Lea

Pár kilométer után Kufstein várát láttuk meg az ablakból, de annyira fáztunk, hogy csak négy keréken, fűtött autóban néztük meg. Nagyjából húsz kilométerrel Innsbruck előtt egy fejjel lefelé álló házat találtunk Terfensben, amely múzeumként funkcionál. Innsbruckban aztán felzarándokoltunk a síugró sánchoz, amit egyetlen sportrajongó turista sem hagyhat ki. Meglepve konstatáltuk, hogy pont egy temetőre látnak a síugrók, miközben a levegőben repülnek. Nem jött meg a kedvünk a síugráshoz, inkább lementünk a városba harapni valamit.

Elhajtottunk a fejtetőn álló ház mellettForrás: Shutterstock.com

Esti szánkózás

A Mária Terézia utca a város központja. Egymást érik az üzletek, bárok, éttermek, a hegyek közelsége pedig nagyon különlegessé teszik a látványt. Igazi télisport-fellegvár ez a régió, a síelésen és a snowboardozáson kívül a túrázásnak és a szánkózásnak is nagy divatja van. Öt nap alatt nem sikerült megszoknom a belvárosban sílécekkel és snowboardokkal a hátukon mászkáló járókelőket. Megtudtam, hogy a legtöbb téli turista holland. Amikor elszállt felettünk egy-egy helikopter, mindig valami morbid viccet sütöttek el mellettem: „Na, még egy féllábú holland síelőt visznek."

Ezt láttam Kolsassban barátnőm erkélyérőlForrás: Darányi Lea

A síelés persze nem olcsó sport, főleg nem a Bécsnél is drágább Tirolban. Ez az egyik legfőbb oka, hogy meg sem próbálkoztam vele. Viszont nem akartam elhagyni a helyet egy kis havas sport nélkül, így pár baráttal barátnőm apukájához csatlakoztam, aki esténként rendszeresen szánkózni szokott. A Rodel, azaz szánkó itt nagy becsben áll, a tulajdonos neve is felkerül minden darabra.

Az Innsbruckhoz közeli Kolsassban az Alpok vonulatain túráztunk fel a nyakunkba csapott szánkókkal. Ott aztán leparkoltuk a járgányokat a kis étterem udvarában, ahol forralt borral és helyi snapsszal melegítettünk be az esti mókához. A normafás tapasztalatoknak hála nem voltam teljesen kezdő, de ez az élmény egészen új volt. A kanyargó hegyi úton szlalomoztunk lefelé nagyjából húsz percig, majd a háztól nem messze borultunk egy nagy hókupacba. Néha olyan erősen kellett fékezni, hogy egy kis izomlázunk is lett másnapra.

Sokat kell felfele túrázni az alpesi szánkózáshozForrás: Darányi Lea

Nekem nagyon megtetszett Ausztriának ez a kicsit távolabbi régiója, Tirol. Az emberek nyugodtak és barátságosak, a város modern, de a hegyek hamar elérhetők, és szinte végeláthatatlan lehetőség kínálkozik sportolásra, túrázásra, téli napozásra. Fene se gondolta, hogy egy ilyen békés, mégis sokszínű kis helyet találok majd. Alig várom, hogy a nyári kacatjaimmal is szerencsét próbálhassak a bolhapiacon.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK