Az utazás nyitottabbá tesz – a szexre is

2018.04.30. 20:58

Mindenki más miatt szeret utazni. Van, aki a pecséteket gyűjti az útlevelébe, más listán pipálgatja a bejárt országokat, és olyan is akad, aki aszerint osztályozza a különböző nemzetek fiait és lányait, hogy mennyire jók az ágyban. Utánajártunk, hogyan fonódnak szoros nemzetközi kapcsolatok utazás közben, legfőképpen a szingli fiatalok körében.

Egy argentin hostelben épp a szokásos utazós vacsimat készítettem, paradicsomos spagettit, amikor megütötte a fülemet egy beszélgetésfoszlány az ebédlőből. A szex volt a téma, arról beszélgetett egy különféle nemzetek tagjaiból rögtönzött asztaltársaság, hogy kinek mi volt a legjobb utazós szerelmi sztorija. A szaftos történetek reménye mindenkit lázba hozott. Nagy társaság gyűlt össze, és bevallom, amilyen gyorsan csak tudtam, én is csatlakoztam a beszélgetéshez.

A rögtönzött beszélgetések általában izgalmasra sikerülnekForrás: Phil Coffman (Unsplash)

Külföldön több fér bele

Valljuk be, a csajozás, pasizás, és általánosságban a szex a világ egyik legkedveltebb témája, amely bőrszíntől, származástól, iskolázottságtól függetlenül mindenkit érdekel. Hogy ki milyen nyíltan mer beszélni róla, na meg, hogy mi fér bele az értékrendjébe, az már változó, de észrevettem, hogy utazás közben szinte kivétel nélkül mindenki felszabadultabban beszél a dologról. Sőt, mintha a pasizás, csajozás is jobban menne külhonban.

Azon az argentin beszélgetésen a legszaftosabb sztori díját egyébként egy holland lány nyerte, aki pénzspórolásra is használja a külföldi ismerkedést. Ő a Tinderen kezdi az új helyszínek feltérképezését, lezsíroz pár randit, közben persze a hostelekben és a bárokban sem fogja vissza magát. Igyekezete pedig általában megtérül, a második-harmadik éjszakától általában már egy helyi fickónál lakik. Állítása szerint persze akárkivel nem bújik ágyba, csak olyanokkal jön össze, akikkel amúgy is volna kedve közelebbi kapcsolatba kerülni. Természetesen a „melyik országbeliek a legjobbak az ágyban" kérdéshez is ő járult hozzá a legtöbb tapasztalattal. A holland lány a francia és a mexikói pasikra esküszik.

Külföldön többen lazítanak a gyeplőnForrás: Wesley Quinn (Unsplash)

Ha az ember utazik, mintha egy egészen más ember válna belőle. Ilyenkor könnyen és nagyon szívesen elfelejtjük, mi minden nyomja a szívünket odahaza. A sok inger miatt arra sem marad időnk, hogy azon stresszeljünk, bejövünk-e annak a helyes idegennek, vagy hogy vajon mennyire zavarja, hogy idén sem sikerült hibátlanul a strandbiztos alakformálásunk. Mivel nem áll fenn a veszélye, hogy még egyszer összefutunk az illetővel, vagy hogy közös ismerőseink lennének, valahogy megszűnik a nyomás. Nincs veszítenivalója egyik félnek sem, ami felgyorsítja az eseményeket.

Helló, leszel a legjobb barátom?Forrás: Michael Benz (Unsplash)

Azt vettem észre, hogy külföldön sok szingli az otthoninál kicsit többet enged meg magának. Az utazás nyitottabbá teszi az embert. Az ismeretlen hely már eleve izgalmat hoz az életünkbe, és én magam is azt tapasztaltam, hogy amikor úton vagyok, sokkal kevésbé érdekelnek a társadalmi konvenciók, és hogy kinek mi a véleménye rólam.

Úti kalandjaim közül legszívesebben egy brazil fiúra emlékszem vissza, akivel két hónapig boldogítottuk egymást. Ez egyébként rekordhosszúnak számít, hiszen ezek az utazós szerelmek pár igazi lávsztorit leszámítva általában kérészéletűek. Mondjuk, azon az argentin beszélgetésen még így sem igazán rúghattam labdába. Csak akkor kaptam egy kis figyelmet, amikor kiderült, hogy magyar pasival is volt dolgom, ami valljuk be, magyar lányként azért nem akkora teljesítmény. Mindenesetre az a két lány, aki előtte hosszasan taglalta, mely nemzet fiait „pipálták már ki” a listájukon, elismerően bólogatott. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy a magyar férfi keresett hiánycikk az utazós kalandkeresők körében.

Országfüggő is, kinél hol a határForrás: Maru Lombardo (Unsplash)

Könnyebben megnyílunk

Az utaknak egyébként megvan az az előnye (vagy hátránya?), hogy legtöbbször rövidek, úgyhogy ilyenkor törvényszerűen felgyorsulnak az események. És ez nem is csak a fellángolásokon, de még a barátságokon is meglátszik. Mivel „minden mindegy”, öt perc ismeretség után is sokkal közelebb engedünk magunkhoz embereket, mint a normál életünkben.

Olyan dolgokat mesélünk el idegeneknek, amelyekről a legjobb barátunknak sem mertünk beszélni, ami szerintem szuper terápia. Persze az elválás is gyorsan megtörténik. Intenzív, ám rövid összefonódások ezek, amit egyesek könnyebben, mások nehezebben viselnek. És persze akadnak olyanok, akik az egészet mélységesen elítélik. Minden tábornak megvan a maga igaza.

Ki dönti el, melyik a helyes út?Forrás: Neonbrand (Unsplash)

A mások feletti ítélkezésről viszont én már nagyon régen leszoktam. Amikor az első utak egyikén rosszmájú megjegyzést tettem egy fiúra, aki minden éjszaka más ágyában ébredt a hostelben, újdonsült utazós barátaim csúnyán ledorongoltak. Mi közöm hozzá, és egyáltalán milyen alapon ítélkezem? Ma már úgy gondolom, igazuk volt. Semmi közöm mások magánügyeihez. Amíg a dolog közös megegyezésen alapul, és mindkét fél örömével ér véget, addig semmi ok beavatkozásra vagy ítélkezésre. Ha viszont egyesek úgy döntenek, hogy mondjuk az ember feje fölötti ágyon szeretnék boldoggá tenni egymást, akkor a kiakadás teljesen jogos, sőt kötelező.

Szeretni és szeretve lenniForrás: Elijah Macleod (Unsplash)

Hol a határ?

Ahogy már említettem, velem is előfordul, hogy utazás közben ismerkedem. Manapság nagyjából az úton élek, úgyhogy ezt nehéz lenne elkerülni. És nem is bánom. Megismertem pár nagyon értékes embert, és igazán jó élményekkel gazdagodtam, sokat megtudtam a világról és magamról is. Néha elgondolkozom, milyen jó lenne, ha otthon is meg tudnánk szabadulni az életünket megnehezítő gátlásainktól, és mindenki vállalná saját magát. Persze az is kérdés, hol az a határ, ahonnan már végleg lőttek minden erkölcsiségnek. Én mindenesetre még mindig arról ábrándozom (nagyon sok utazós barátommal együtt), hogy hamarosan igazi, tartalmas kapcsolatot találok, és többé nem kell az úton keresgélnem a páromat.

Lehet akármennyi kalandjuk, a legtöbben az igazi szerelmet keresikForrás: Evren Aydin (Unsplash)

Argentínában a holland lány az utolsó pár sztori közben már feltűnően csak a mellette ülő német fiúnak beszélt. Akkor találkoztak először, de érezhető volt az összhang és a kölcsönös szimpátia. Divatos szóhasználattal, megvolt közöttük a kémia. Senki nem lepődött meg, hogy a negyedik sör után egymásba kapaszkodva mentek be a szobába. A lány másnap mesélt az éjszakáról, de a részleteket nem árulhatom el, mert megszegném az utazók szerelmi etikájának egyetlen lényeges, íratlan szabályát. Mindenki tudja ugyanis, hogy ami Argentínában történt, az ott is marad.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK