Nagyon megéri végigjárni a budai sárgát

2018.04.05. 06:29

A főváros környéki hegyeket, különösen a Normafa környékét igen szövevényes turistaút-hálózat szövi át. Kiválasztottunk egyet a sok közül, és nemcsak végigjártuk, de meg is bizonyosodtunk róla, hogy egyetlen utat követve is izgalmas túrát tehetünk a város peremén. Végig a budai sárgán, első rész.

A lineáris túrázás – azaz A-ból B-be gyaloglás – egyre népszerűbb a természetjárók körében. Akik ezt a műfajt választják, gyakran egyetlen turistajelzést követve fedezik fel a tájat vagy akár az egész országot. Olvasóinknak aligha kell bemutatnunk a turistautak hierarchiájának csúcsán álló kék vagy piros jelzést, viszont a rangsorban harmadik helyen álló sárga jelzésről általában már sokkal kevesebb szó esik.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Természetes játszótér

Mi most a Budai-hegyekben kanyargó sárga utat jártuk be, hogy kedvet csináljunk egy nagyszerű főváros környéki kiránduláshoz. Túránk Pilisvörösvártól Budaörsig tartott, összesen 35 kilométer hosszú volt, de mi két részletben abszolváltuk.

Ez a sárga út voltaképpen Esztergomból indul, és a Pilist is átszeli, mielőtt a Budai-hegyekhez ér. Mi Pilisszentivánt tűztük ki túránk kiindulópontjának, ahová sűrűn közlekedő buszjáratokkal juthatunk el, de a szomszédos Pilisvörösvárra vonattal is érkezhetünk. Ez csak pár száz méterrel növeli meg a kirándulás hosszát, mivel a két település szinte teljesen összenőtt. A villanyoszlopokra festett sárga jeleket követve hamar elértük az erdős részt, a fokozottan védett természetvédelmi terület határát.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Az Antal-árok bejáratánál kezdődött az első komolyabb szintemelkedés, amely Nagykovácsi határához, illetve a Zsiros-hegy tetejére vitt fel minket. A nem túl mély, de annál szűkebb hasadékvölgy málló mészkősziklákkal és bedőlt fenyőfákkal övezve kanyargott a hegygerincre. Az utolsó pár méter kimondottan meredek kaptatóval izzasztott meg minket, de odafenn két büfét is találtunk, ahol felfrissíthettük magunkat. A Muflon itatónál már csak azért is érdemes megállni, mert itt pecsétet is kaphatunk.

Ezen a szakaszon a környék barnakőszén-bányászatának emlékeit is megtaláljuk. A Zsíros-hegy oldalában álló emlékművet az egykori homokszállító kötélpálya néhány megmaradt tartóoszlopának felhasználásával alakították ki. Nem túl látványos, de egyedi ipartörténeti mementó.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A Muflon itatótól a sárga és a kék jelzés egy darabig együtt halad, majd a Kerek-hegy legmagasabb pontja felé haladva szétválik egymástól. A sárga út itt egy pár száz méteres, érthetetlen háromszöget ír le a térképen, ahelyett, hogy továbbra is egyenesen haladna a Kakukkhegy irányába. Ettől függetlenül ez a rész kényelmes, ligetes erdőben vezet egészen az út egyik fő látványosságáig, amely igazi mesebeli idillt tartogat a kirándulóknak.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Miután kiértünk az erdőből, kereszteztük a Hidegkúti utat, majd bevettük magunkat a Budai-hegység egyik leglátványosabb szurdokvölgyébe. Az Alsó-Jegenye-völgy nemcsak azért olyan népszerű kirándulóhely, mert a fővárosból könnyen megközelíthető, hanem mert varázslatos az atmoszférája. Kacskaringós patak, fahidacskák, vízesés és látványos sziklák szolgáltatják a páratlan dekorációt, a gyerekeknek pedig a természetes játszóteret.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Vadregényes, de szennyezett

A vadregényes hangulatot több mint egy kilométeren keresztül élvezhetjük. Itt találjuk a Budai-hegység legnagyobb vízesését, amely öt méteres magasságból zúdul alá a homokkőpadról, és amelynek látványa különösen télen lenyűgöző, amikor a zuhatag hatalmas, kristályszerű jégcsapokká dermed.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Nem is hinnénk, hogy valamikor strand is üzemelt ebben a völgyben. 1929-ben a vízesés alatti részen közel 100 méter hosszan felduzzasztották a Paprikás-patak vizét, és Sziklafürdő néven egészen a második világháború végéig üzemeltették. A harcokban megsemmisült strand felújítása a 60-as években került újra szóba, ám a hatóságok a Paprikás-patak szennyezettsége miatt elvetették az ötletet. A meseszép völgyben domborművel díszített forrást is találunk, de sajnos a Rózsika-forrás vize már az 1980-as évek óta nem iható a vízgyűjtőterület kólibaktérium-szennyezettsége miatt. A tényre kis kőtábla figyelmezteti az erre járókat.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Miután kiértünk az Alsó-Jegenye-völgyből, enyhe emelkedésben követtük a sárga jelzést, amely kanyargós kis ösvényen vezetett a Szarvas-hegy oldalában. A csupasz fák ágai között hol az alattunk elterülő mezőgazdasági földek, hol a hatalmas külszíni fejtés és a Bécsi út zajos forgalma tárult elénk, hol pedig a nem is oly távoli Kevélyek magaslataira láttunk rá. A Szarvas-hegy legmagasabb pontjáról déli irányban a Budai-hegyekre és Budapest egyik legszebb kertvárosi részére nyílt panoráma.

Folytattuk az oldalazást a szintén meredek Csúcs-hegy északi oldalában, majd érintettük a Virágos-nyerget, ahol újfent bélyegezhettünk a kéktúrapecséttel. Ezen a szakaszon az addig keskeny ösvény kényelmes szekérúttá változott. Enyhén lejtős szakaszon, alacsony csalitosban jutottunk el a siklóernyősök által is kedvelt, 448 méteres Újlaki-hegyre, ahol a csúcson a panoráma mellett azt az állandó széljárást is megtapasztalhattuk, amiért a repülni vágyók körében oly népszerű ez a hely.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Jelenlévő múlt

A szeles hegytetőről sziklás ösvényen ereszkedtünk le a Határnyereg irányába. Útközben – a nyereg nevéhez hűen – több egykori, városhatárt jelző kőoszlopot láttunk. A 140 éves kövek némelyike golyó ütötte sebeket is visel, mivel errefelé súlyos harcok dúltak a második világháborúban. Itt-ott régi lőállásokat, bunkerek nyomait is felfedezhetjük, ha figyelmesen járjuk a környéket.

De nemcsak az árkok és a gödrök árulkodnak a 20. század legnagyobb katasztrófájáról. Számos katonasírt is találunk a turistautak mentén, melyek a fővárost védelmező harcok névtelen áldozatait rejtik. Róluk legalább tudjuk, hogy itt nyugszanak, de sok társuk máig fejfa nélkül, ismeretlen helyen fekszik szerte a környék erdeiben.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A Határ-nyeregtől a Nyéki-hegy oldalában követtük a sárga jelzést, majd nem egészen két kilométer után elértük a térség közlekedési csomópontjának számító Hűvösvölgyet. Ha nem akarjuk egyben végigjárni a budai sárga túra mind a 35 kilométerét, akkor itt a legegyszerűbb megszakítani az utat. Akár a Gyermekvasútra is felpattanhatunk, hogy megkoronázzuk a családi kirándulást.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A túra első etapjában 19 kilométert tettünk meg a pilisvörösvári vasútállomástól Hűvösvölgyig. Bár az út során a Budai-hegyek még a tél hangulatát őrizték, bennünk már dúlt a tavaszi túrakedv, amelyet a sár és a kopár táj sem csillapított. A folytatásban Hűvösvölgytől Budaörsig fedezzük fel a budai tájat, erről is hamarosan beszámolunk. 

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Forrás: Turista Magazin

Forrás: Turista Magazin

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK