Ide érdemes kiruccanni a gyerekekkel hétvégén

Solymár, Jegenye-völgy, Paprikás-patak
Örök fotótéma a Paprikás-patak vízesése
Vágólapra másolva!
Akár babakocsival is könnyen bejárható, és viszonylag kis távolságon belül rengeteg izgalmas látnivalót kínál. Találunk itt csörgedező patakot, két vízesést, megmászható dolomitsziklákat, forrást, piknikezésre alkalmas rétet, várromot és kilátópontot. A Solymár közelében lévő Paprikás-patak völgye ideális túracélpont családi kirándulásokhoz.
Vágólapra másolva!

Odakint lesben állt a ragyogó áprilisi reggel, mint a kísértő csalogatott, hogy csatangoljunk egyet a szabadban. Nem is tudtunk ellenállni. A választás a Budapesthez közeli Solymár környékére esett a gyors elérhetőség és az egyszerű megközelíthetőség miatt. No meg persze a Jegenye-völgy és a benne kanyargó Paprikás-patak interneten látott szépségei is segítettek a döntésben.

Kirándulókból nincs hiány

Kirándulásunkat Solymár déli részéről, a Hidegkúti út végén található Shell kút közeléből indítottuk, innen ugyanis az aszfaltúton átvágva alig pár perc alatt az Alsó-Jegenye-völgyi turistaösvény bejáratánál találjuk magunkat.

Ezután már csak a sárga sáv és a Mária-út jelzéseit kell követni

végig a Paprikás-patak mentén egészen a solymári várig. (Aki autóval érkezik, a kútnál lévő fizetős parkolóban hagyhatja a gépkocsiját, vagy a környékbeli utcákban ingyenesen parkolhat. Budapest felől a 64-es, a 64A, a 164-es és a 264-es busszal juthatunk el a patakvölgy bejáratáig, ez esetben a Kökörcsin utcai megállónál kell leszállni.)

Kacskaringósan kanyarog a Paprikás-patak az Alsó-Jegenye-völgyben Forrás: Turista Magazin/Joó Annamária

Alig sétáltunk 50 métert a völgyben, már a patakot keresztező első fahídnál feltűnt, hogy ezen a hétvégén fél Budapest ezt a turistaösvényt választotta első tavaszi kirándulása célpontjául. A szép idő és a hétvége megtette hatását,

unokáktól nagyszülőkig minden korosztály szép számmal képviseltette magát,

sőt ezúttal a négylábú házi kedvencek sem maradtak otthon. És ez valószínűleg a nyári főszezonban csak fokozódni fog. Aki nem bírja a tömeget, annak nem ajánlatos hétvégén vagy ünnepnapokon ide ellátogatni.

Megvan a maga hangulata. Több hasonló fahidacska visz keresztül a patakon Forrás: Turista Magazin/Joó Annamária

Viszont a néhol komoly szurdokvölggyé növő Jegenye-völgy alsó szakaszát és a benne ide-oda kacskaringózó, tiszta vizű Paprikás-patakot már a látvány kedvéért sem érdemes kihagyni. Hol csendes csörgedezésével, hol sebes folyásával lepi meg a túrázót, kis tocsogókká duzzadó részei pedig ellenállhatatlanul vonzzák a gyerkőcöket tavasszal és nyáron.

Az első megállásra késztető természeti látnivaló és egyben kedvelt fotótéma a patak öt méter magasból lezúduló vízesése. A szép vízoszlop egy tavacskába torkollik, és bár ránézésre kisebbnek tűnik, mint öt méter, azért impozáns látvány, és állítólag

ez a Budai-hegység legnagyobb vízesése.

Felső részéhez lépcső vezet az ösvényről, de az aljához is le lehet menni. Bár kissé meredek az út, és esős időszak után csúszhat is, mégsem ördögtől való a lejutás.

Örök fotótéma a Paprikás-patak vízesése Forrás: Turista Magazin/Joó Annamária

Pár lépésre van egy másik, kisebb vízesés is, amely mellett egy félkör alakú fal maradványát fedezhetjük fel. Mára csak ez emlékeztet az egykori strandfürdőre, amely az 1930-as években épült egy solymári körzeti orvos kezdeményezésére. Népszerűségének főként az vetett gátat, hogy vize csak a nyári kánikulában melegedett fel kellemesre, így viszonylag rövid ideig lehetett használni a Sziklafürdőt.

1944-ben még működött, de a II. világháborúban lerombolták, és később már nem állították helyre.

Így maradtak az utókorra a vízesés és a hajdani völgyzáró gát romjai. Amikor ott állunk, nem is gondolnánk, hogy e vadregényes környezetben 80 évvel ezelőtt még fürdő üzemelt, és a sziklák között emberek lubickoltak – elnézve a környezetet, azért az elég menő lehetett.

Egy másik vízesés. Ki gondolta volna, hogy a két világháború között itt Sziklafürdő működött Forrás: Turista Magazin/Joó Annamária

Természetes játszótér

Visszatérve az ösvényre, néhány száz méter után a lurkók nagy kedvencei következtek, a dolomitsziklák. Nincs az a kiskölyök, aki ne akarna azonnal felmászni a kőbuckákra, majd gatyaféken lecsúszni róluk. Most is sokan próbálkoztak, de el tudom képzelni, hogy nyáron fürtökben lógnak rajta.

A lurkók nagy kedvencei a dolomitsziklák Forrás: Turista Magazin/Joó Annamária

Egy hangulatos erdei pihenőhely és egy újabb fahidacska után jutottunk el a szépen kiépített Rózsika-forráshoz. Vize sajnos nem iható, erre tábla is figyelmeztet. A forrást az Újpesti Természetbarátok Egyesülete foglalta 1918-ban, a jelenlegi forrásfoglalást a szoborral 2002-ben adták át. Nevét egy Rózsika nevű munkásnőről kapta, aki gyakran vitt kirándulni szegény gyerekeket.

Rózsika-forrás. A vizet öntő nőalakot ábrázoló szobor Rumán Sándor szobrászművész alkotása Forrás: Turista Magazin/Joó Annamária

A Rózsika-forrástól az út egyre szebbé vált, a rügyező fák ágai között áttört a napfény, az üdezöld erdei aljnövényzetet odvas keltikék lila és fehér virágai színesítették. Az ösvény végén a szurdokvölgy tágas, gyerekzsivajtól hangos tisztássá tágult.

A Millennium-rét tökéletes piknikezőhely

padokkal, asztalokkal, tűzrakó helyekkel, hatalmas zöld területtel. Lehet itt focizni, plédre heveredni, ücsörögni, napozni, nyáron a patakban mezítláb gázolni. A rét most is nagyon élt, igazi majálishangulat fogadott már április elején.

A turistaösvényen hétvégenként nagy a forgalom Forrás: Turista Magazin/Somogyvári D. Győző

Párperces nézelődés, bóklászás után átvágtunk a réten, követtük a széles, patakparti jelzetlen utat, és egy kellemes, 15 perces séta után ripsz-ropsz a Mátyás-dombon elterülő solymári vár aljánál találtuk magunkat. Innen rövid, de meredek kaptató vezetett a romokhoz. A korábban szabadon látogatható területet ma már egy jelképes, 300 forintos belépő megváltásával nézhetjük meg. A vár keletkezéséről nem sok biztosat tudunk.

A Mátyás-domb tetején található várhoz egy rövid, de meredek ösvény vezet fel Forrás: Turista Magazin/Joó Annamária

A kővár építése valószínűleg Csáktornyai Lackfi István nádor nevéhez köthető, aki valamikor a 14. század közepén élt. A következő tulajdonos Zsigmond király felesége, Cillei Borbála. Egy 15. század eleji történeti forrás szerint

Hunyadi János is birtokolta néhány évig,

majd Mátyás király adományozta tovább. A mohácsi csata utáni vészterhes időszak nem kímélte a várat, a környéken fosztogató török csapatok jelentősen megrongálták. Az erőd Buda eleste után pusztult el teljesen.

Solymár várának bejárata a toronyból. Kilátás Solymárra, a Pilis-tetőre és a Visegrádi-hegység domborulataira Forrás: Turista Magazin/Joó Annamária

A vármaradványok felkutatása dr. Valkó Arisztid érdeme, aki az 1930-as években nagyrészt önerőből bontotta ki a legjobban megmaradt épületrészeket. A 70-es, majd a 90-es években folytatódtak a feltárások, amelyek a mai napig tartanak. 2005–2006-ban nagyszabású rekonstrukciót hajtottak végre, ennek köszönhetően a falakat kisebb-nagyobb mértékben visszaépítették vagy jelölték, várkapu került a bejárathoz, és

faszerkezetes kilátótornyot emeltek az öregtorony falcsonkjaira.

A várudvaron ma már van várkút, a 14. századi lakóépület alsó szintjén pedig kis kiállítás mutatja be az építmény történetét, valamint néhány fontos építészeti elemet. A kilátóba mindenképpen érdemes felmenni, mert jó időben remek körpanoráma nyílik a környékre, Solymárra és a Budai-hegyek vonulataira.

A faszerkezetű kilátót az öregtorony négyzetes falmaradványaira építették fel Forrás: Turista Magazin/Joó Annamária

A vártól a zöld sáv jelzésen folytattuk a túrát, és egy széles földutat követve nagyszerű kilátópontra bukkantunk: a szikla tetejéről a felhagyott solymári kőbánya bányatavának napfényben megcsillanó zöldes víztükre és a Kevélyek láncolata tárult elénk.

A zöld turistaút ezen a részen szántóföldek között visz fel az Alsó-patak-hegy tetejére,

hogy a végén egy hirtelen kanyarral ismét betérjen az erdőbe. Majd rátértünk a zöld keresztre, és enyhén lejtős úton a nagy tisztáshoz jutottunk. Innen pedig már az ismert ösvényen, a Paprikás-patak mentén értünk vissza kiindulópontunkhoz, a Kökörcsin utcai parkolóhelyhez.

Forrás: Turista Magazin/Joó Annamária

A Solymár – Alsó-Jegenye-völgy – Rózsika-forrás – Millenniumi-rét – Solymár vára – Alsó-patak-hegy – Millenniumi-rét – Rózsika-forrás – Alsó-Jegenye-völgy – Solymár körtúra közel 6 kilométer, de nézelődéssel, fotózással, piknikezéssel akár félnapos családi programmá is bővíthető. De akár növelhető is a táv a közelben található turistautak beépítésével. Az esetleges turistatömeg ellenére is ajánlom a Jegenye-völgyet, mert tele van érdekes látnivalókkal, patakon átívelő fahidakkal, vízesésekkel, mohás kövekkel, mészkősziklákkal, forrással, várral, kilátóval. Gyerekes családoknak egyenesen kötelező program.

Forrás: Turista Magazin

A túra útvonala Forrás: Turista Magazin

Forrás: Turista Magazin