Itt olcsón, de tartalmasan nyaralhatunk

2018.05.21. 13:37

A közlekedés és az étel olcsó, a helyi konyha ínycsiklandó, a természet pedig olyan kincseket rejt, mint az Ohridi-tó, amelynek vize kristálytiszta, élővilága pedig teljesen egyedülálló. Macedóniát érdemes felvenni a listánkra, még akkor is, ha Szkopje inkább szabadtéri giccsmúzeumra emlékeztet, mintsem 21. századi fővárosra.

A kiszemelt időszakban éppen nem volt árban elfogadható közvetlen Budapest-Szkopje járat, viszont a Wizz Air Budapest-Szófia járata oda-vissza potom 10 ezer forintba került, így még az 5 ezer forintos buszozással együtt is olcsón jutottam el Macedóniába. Mivel Szófiában már többször is voltam, ezúttal a reptérről egyenesen a központi autóbusz-pályaudvar felé vettem az irányt, és szerencsére pont elértem a szkopjei buszt, amely naponta csak kétszer közlekedik.

Az ötórás út alatt a bolgár-macedón határon kívül csupán egyszer álltunk meg, Kjusztendilben, ahol a rövid pihenő alatt megismerkedhettünk a bolgár kocsmai felhozatallal. Egy deci másztika (bolgár ouzo) és a buszsofőr jóvoltából folyamatosan zengő bolgár mulatós zene kellően meghozta a kedvemet ahhoz, hogy alaposabban megismerjem a Balkánnak ezt a turisták által alig látogatott részét.

Ennyi giccs nincs is

A macedón fővárosban, Szkopjéban érdekes problémával szembesültem. Az utcáknak csak a térképen van nevük, a gyakorlatban egy darab utcanévtáblát sem láttam (hasonló helyzettel Tiranában találkoztam), így csak a sokadik útbaigazítást követően találtam oda a szállásomra. Bolgár nyelvtudás birtokában probléma nélkül boldogultam, a bolgár és a macedón nyelv rendkívül hasonlít egymásra. Bulgáriában nem is ismerik el önálló nyelvnek a macedónt, ami persze Macedóniában felér egy istenkáromlással.

Nagy Sándor a nemzeti identitás fő alakjaForrás: Peso

Az autóbuszállomáson taxisok egész csordája támadja le a buszokról lekászálódó utasokat, de mivel Szkopje könnyen bejárható, nem túl nagy város, nem vettem igénybe a jelentősen túlárazott szolgáltatást. Másfél napot szántam a városra, amiből a városközpont bejárása sörözéssel együtt is csak négy órát vett igénybe. Terveim között szerepelt még a város közelében húzódó, meseszép Matka-kanyon, valamint a Szkopje fölé tornyosuló Vodnó-hegyi vaskereszt felkeresése.

Meg kell mondanom, a világon kevés helyen láthatunk annyi giccset, mint Szkopjéban. Az előző, nacionalista kormány úgy döntött, hogy teremt a semmiből egy antik, Nagy Sándor Makedóniáján alapuló nemzeti identitást, amelyet több száz szoborral és neoklasszikus épülettel támaszt alá. Ezzel a húzással annyira magukra haragították Görögországot (és részben Bulgáriát), hogy már 25 éve blokkolják az ország NATO és EU csatlakozását, ráadásul a fővárost hatalmas giccsmúzeummá alakították át.

Ennyi giccses szobrot egy helyen ritkán látniForrás: Peso

A város központi terén Nagy Sándor 22 méter magas lovas szobra ágaskodik, mi több, kardjával épp Athén felé bök, ami  nem túl barátságos gesztus. Görögország a macedón állam létrejötte óta kifogásolja, hogy a Macedón Köztársaság alkotmányos államneve szinte azonos Makedonia tartomány nevével, így Szkopje potenciálisan területi követelésekkel élhet Görögország irányába. A fagyos kétoldalú kapcsolatok csak az elmúlt hónapokban kezdtek normalizálódni. Az új macedón kormány ugyanis, szakítva az előző kormány keményvonalas politikájával, nyitottnak mutatkozik a macedón-görög névvita rendezésére.

Szkopje belvárosában mindenesetre mellbe vágó az aránytalanság és a területrendezés teljes hiánya. A várost a patak méretű Vardar folyó szeli ketté, amelyre a városvezetés képes volt három betonhajó-monstrumot elhelyezni, amelyek állítólag Kolumbusz három hajóját szimbolizálják.

Három ilyen gigahajót is raktak a folyóraForrás: Peso

Európa második legnagyobb oszmánkori bazárja felé haladva úton-útfélen ismert és kevésbé ismert történelmi személyek (Prométheusz, Sámuel cár, Teréz anya, Cirill és Metód) szobraiba botlottam, már-már úgy éreztem magam, mintha egy hatalmas panoptikumban sétálnék. Az előző macedón vezetés azzal is igyekezett magára haragítani a környező országokat, hogy számos nemzeti hősüket macedónnak kiáltották ki, és tiszteletükre szobrokat állítottak fel Szkopjéban. A szarajevói bazárnál is nagyobb szkopjei piac fölött emelkedik a szkopjei vár, a Kale. Ennek közelében találjuk Teréz anya szülőházát, amely a szkopjei önkormányzat jóvoltából meglepően jó állapotban van.

Teréz anya házát szépen felújítottákForrás: Peso

Vaskereszt a hegytetőn

Városnézés közben természetesen meg kellett kóstolnom a rendkívül finom macedón konyha néhány különlegességét. Ettem például cserépedényben sült babos-mentás tavcse gravcsét és grillen sütött kápia paprikából készült macedón salátát, a második napomat pedig pedig bánicából (feta sajttal töltött, feltekert, burekszerű tészta) és bozából (édes, erjesztett kölesből készült ital) álló autentikus macedón reggelivel kezdtem. Ezután a központi autóbusz-pályaudvar felé vettem az irányt, hogy a helyi kétemeletes buszok egyikével a 20 kilométerre lévő Matka-kanyonhoz jussak.

A lélegzetelállító látvány minden fáradságot megért. A két hegyvonulat között folyó Treszka vadregényes formákat vájt a sziklák közé. Itt találjuk Európa egyik legnagyobb víz alatti cseppkőbarlangját, a Vrelót, amelyet körbecsónakáztam. Magát a kanyont egy sziklafalba vájt, alig két méter széles, hat kilométer hosszú folyosón végigsétálva csodálhattam meg. A kanyon bejáratánál a hegyfalba vájt Szveti Andrej-templom fogadja a látogatókat.

A Matka-kanyon gyönyörűForrás: Peso

Késő délután értem vissza Szkopjéba. Sietnem kellett, hogy még feljussak a központtól nem messze működő kabinos felvonóba, amelynek végállomása a Vodno-hegy teteje. A hegy önmagában nem nagy turisztikai látványosság, de 2002-ben monumentális, 66 méter magas vaskeresztet állítottak a tetejére, amely a város valamennyi pontjáról látható. A kereszt persze igencsak szúrja a tekintélyes macedóniai albán kisebbség szemét, de hát a cél éppen az volt, hogy ellensúlyozzák a gombaszámra szaporodó albán mecseteket a városban.

A vaskereszt, amely mindenhonnan láthatóForrás: Peso

Ötmillió éves tó

Következő nap kora reggel indultam helyközi busszal az ország leglátogatottabb turisztikai látványosságához, az ősi Ohridi-tóhoz. A busz, mint minden más Macedóniában, a magyar árszínvonalhoz képest rendkívül olcsónak bizonyult, a háromórás út oda-vissza 4000 forintnak megfelelő macedón denárba sem került. Utólag arra is rájöttem, hogy Magyarországon nem érdemes macedón denár beváltásával bíbelődni (szinte lehetetlen találni olyan pénzváltót, ahol van ilyen valuta), sokkal jobb helyben eurót váltani, mindenhol korrekt az árfolyam.

A Balkán BalatonjaForrás: Peso

A buszút önmagában is érdekes volt. Egy ponton a sofőr úgy döntött, mindenki örülne, ha megállnánk lángosozni egy fél órára az úton-útfélen felbukkanó Mekicite na Sztrazsa nevű gyorséttermi lánc egyik üzleténél. Meg kell hagyni, tényleg nagyon finom édes lángosokat árulnak.

Ohridba érve első utam a tóparti strandra vezetett, ahol megbizonyosodtam arról, hogy nem csak Európa egyik legrégebbi és legmélyebb, de legtisztább vizű tavához van szerencsém. Több tíz méter mélyre le lehetett látni, és az is jól szemléltette a víz tisztaságát, hogy amikor megmártóztam a hűvös vizű tóban, egy kéznyújtásnyira úszott el mellettem egy vízisikló.

Ohrid középkori váraForrás: Peso

Befizettem egy part menti lélekvesztőre, amely 50 percnyi hajókázás után kikötött az Ohridtól 30 kilométerre lévő Szent Naum-kolostornál, ahol megcsodálhattam a cirill ábécé egyik megalkotójának, Szent Naumnak a sírját. A legenda szerint a koporsóhoz hajolva a látogatók hallhatják a szent szívének dobogását. Az igazság az, hogy tényleg hallani lehet valami szívdobogásszerű zajt, ám én arra tippeltem, hogy a kolostor alatt folyó patak zúgása kelt ilyen hangokat. Mindenesetre a kolostor és a kertjében szabadon sétálgató pávák látványa nagy élmény, és a kilátás is gyönyörű: a tó túlpartján már az albán partokat is láthatjuk.

Itt van eltemetve Szent Naum, akinek máig dobog a szíveForrás: Peso

Visszatérve Ohridba felkerestem néhány rendkívül jó állapotban megőrzött óbolgár pravoszláv templomot, felmásztam a város fölé emelkedő középkori várba, és kipróbáltam a régió híres gasztronómiai fogását, a sar-hegyi pleszkavicát. Ez nem más, mint grillen sütött dupla pleszkavica kajmakkal (tejszínszerű, sűrű krémmel) töltve.

Összeragadt város

Következő nap az első úti célom az Ohridi-tó másik nagyobb települése, Sztruga volt. Ez a város sokkal inkább a tóparti pihenésre van berendezve, mint Ohrid, amely magán viseli több évszázad kulturális nyomait. Rövid városnézés után a 40 kilométerre lévő Preszpa-tóhoz utaztam, amely mellett a Bábá-hegység 2601 méteres Peliszter-csúcsa emelkedik. Itt sajnos csak egy rövid sétára jutott idő. Felmentünk az egyik menedékházig, hogy onnan csodáljuk meg a hegy lábánál elterülő tó látványát.

A Preszpa-tó sem csúnyaForrás: Peso

Utolsó állomásként két várost iktattam be, Bitolát és Prilepet. Bitola Macedónia második legnagyobb városa, ahol Szkopjéval szemben szerencsére a mértékletességet tartották szem előtt a városrendezés során. A szépen rendben tartott központi téren számos oszmánkori emlékmű áll, például a mai napig működő óratorony és a Széles Szokák, amely oszmánkori bazáros sétálóutcát jelent. Bitola a konzulok fővárosa Macedóniában, többek között a tiszteletbeli magyar konzul székhelyét is itt találjuk.

Bitola Macedónia második legnagyobb városaForrás: Peso

Prilepben a helyi dohánygyárat kerestem fel, ahol még mindig klasszikus módon dolgozzák fel a dohányleveleket. Kézzel húzzák fel a friss dohányleveleket hatalmas zsinegekre, majd napon szárítják őket. Prilep (magyarul összeragadtat jelent) a különleges, 19. századi házairól kapta a nevét, amelyeket szorosan egymás mellé építettek, hogy minél közelebb legyenek a ma már nem álló prilepi várhoz.

Macedóniában gyakran olyan érzésem volt, mintha megállt volna az idő. Mintha az emberek ugyanazt az életstílust folytatnák, mint több száz évvel ezelőtt, csak modernebb környezetben. Reggelenként megisszák török kávéjukat az oszmánkori bazárban, és nem törődnek az idő múlásával. Élvezik, ahogy lassan csordogálnak a városközpontokban a kis hegyi patakok, a munka úgyis megvárja őket a műhelyekben.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK