Nincs jobb családi program az erdei bringázásnál

2018.06.06. 06:56

Számos módon felfedezhetjük a Vértest, de a hegység sűrű erdészeti úthálózata remek kerékpáros túrákat is lehetővé tesz. Ez alkalommal egy kényelmes, kiváló táborozóhelyeket érintő útvonalat kerekeztünk végig, amely piknikezős családi-baráti kirándulásnak sem utolsó.

A Vértes vasúton remekül megközelíthető. Keletről, északról és nyugati irányból is könnyen elérhetjük a hegységet, ami nagy fokú szabadságot ad lineáris túránk megtervezésében. Úti célunktól függően Budapestről akár 40 perc alatt ott lehetünk, ami nem utolsó szempont a zöldbe vágyó fővárosi bringásoknak.

A Vértest tömegközlekedéssel gyorsan és kényelmesen lehet megközelíteniForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Elkel a mountain bike

Mi ezúttal a Budapestet Tatabányával összekötő vasútvonal szárligeti megállójánál szálltunk le, hogy egy nem túl hosszú, mindössze 33 kilométeres túrával járjuk be a hegység északkeleti részét, olyan pihenőhelyeket érintve, amelyek akár egy egész napos, sütögetős családi piknikezésre is alkalmasak. Alsógalláig szinte végig változó minőségű erdészeti utakon haladtunk, ezért érdemes olyan kerékpárral nekivágnunk, amely alkalmas a helyenként murvás, kavicsos, máshol saras út leküzdésére.

Az erdészeti utak sok helyen murvásak, kátyúsakForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A szárligeti vasútállomástól a Baross Gábor utcán hagytuk el a települést, amelyen az országos kéktúra is halad. A kék jelzéseket csak a falu határáig követtük, ahol az aszfaltút és a turistaút különvált. Mi továbbra is az aszfalton maradtunk, amely a Szárliget tőszomszédságában húzódó Hosszú-hegy mögé kanyarodott be. Ez az út a turistatérképeken kerékpárútként van feltüntetve, de fákon, oszlopokon vagy az úttesten ne keressünk felfestett jeleket, mert nincsenek.

Mountain bike-kal jobban járunkForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A térkép helynevei vagy a GPS (gpx track) segít az eligazodásban, de lényegében az út elejétől a végéig – egy-két kereszteződést leszámítva – egyértelműen és magabiztosan követhető. A térképen kezdetben a beszédes „Régi vasút” feliratot kell keresnünk, amely az egykori Szári Erdei Vasút nyomvonalát jelzi, illetve azt az aszfaltutat, amelyet mi is több kilométeren keresztül követtünk.

Az 1910-es évek végén lefektetett síneknek napjainkra már nyomuk sincsen. A II. világháborúban megrongálódott pályát gazdaságtalansága miatt nem építették újjá, ezért az 50-es évek elején a síneket felszedték, a nyomvonalat leaszfaltozták. A kor szelleméhez hűen ekkor keresztelték a Fáni-völgyig vezető utat Terv útnak, amelyet szintén megtalálunk a térképeken.

Napszúrástól nem kell tartaniForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Véres legendák

Miután kereszteztük a 1-es számú országutat, és kényelmes emelkedésben a hegység belseje felé vettük az irányt, egyhamar magunk mögött hagytuk a település és a forgalom zaját. Az idilli erdei bringázás közben csak az esetleges akadályokra kell figyelnünk, kátyúkra, útra hullott faágakra, aszfalton napozó gyíkokra, netán másfél méter hosszú siklókra. Utóbbit gyakran kígyónak nézik a kirándulók, és tartanak tőle, pedig csak akkor jelent veszélyt az ember számára, ha biciklivel véletlenül áthajt a szerencsétlen állaton, és ettől megcsúszik, elesik.

Az erdei siklók komoly terepakadályt jelenthetnekForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A régi vasút nyomvonalát követve hol sűrű fák lombja alatt, hol nyílt részeken gurulva jutottunk el a Vértes egyik legszebb völgyszorosába, a Fáni-völgybe. Nevének eredetét egy vérteskozmai legenda is őrzi, miszerint Fáni (Stefánia) a falu templomának oltárára szedett itt gyöngyvirágot, amikor a Csáki vár erre vadászó ifjú ura szemet vetett rá. Kerülgette, kedves szóval hívogatta, de a szép Fáni nem ment vele az erdő sűrűjébe, ezért erőszakkal elrabolta.

Amikor a szépséges lány estig sem ért haza, aggódó anyja felverte az egész falut, hogy a lány keresésére induljanak. Végül reggel bukkantak rá véres ruháira a gyöngyvirágok között. Az asszony a szívéhez kapott a látványtól, és holtan esett össze. Ilyen szomorú történet fűződik ehhez a csodálatos völgyhöz, amelyet többméteres sziklafalpartjai tesznek még elvarázsoltabbá.

A Fáni-völgy tavasszal a legszebbForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A Fáni-völgyet az Ördögszószéknek nevezett sziklánál hagytuk el, amelyhez szintén tartozik egy Vérteskozmáról származó legenda. Valamikor régen főként faszén- és mészégetők, illetve földművelők éltek errefelé. Előbbiek a Bíró-réten laktak, utóbbiak pedig a mai falu helyén. Mivel mindkét helyen nagyon szegény családok éltek, csak egy papra és egy bíróra tellett nekik. Abban hamar megegyeztek, hogy ki legyen a pap, de a bíró személyén úgy összevesztek, hogy végül egymásnak estek. Még az ördög is előjött a pokol mélyéről, és felült a sziklára, hogy vérontásra buzdítsa őket.

Nyáron a völgyszoros látványos szikláit már eltakarják a zöld lombokForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Mikor már nem maradt dolgos ember a családoknál, az asszonyok megelégelték a hadakozást. Énekszóval, templomi zászlókkal, szenteltvízzel kivonultak a sziklához, hogy elűzzék az ördögöt, és békét teremtsenek. Az Ördögszószéknek nevezett sziklaorom kb. 10 méter magas, de nyáron alig lehet észrevenni a sűrű lomboktól.

Ördögszószék. Innen uszította a verekedőket az ördögForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Szuper piknikhelyek

A Fillér-árokban változó útminőségű aszfaltcsíkon kanyarogtunk a Széna-hegy oldalában. Az ilyen és ehhez hasonló utakon nem ritka a defekt, ezért mindig legyen nálunk tartalék gumibelső és szerszám, hogy a kis bosszúságból ne legyen nagy szenvedés. Nincs annál rosszabb, mint amikor a kényelmes suhanást több kilométeres felnin döcögésre vagy biciklitolásra kell váltanunk.

Legyen nálunk tartalék gumibelső és szerszámForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A nem túl meredeken emelkedő út az Új-Osztás nevű erdőrészbe vezetett, ahol jelenleg fakitermelés folyik, ezért pár száz méteren keresztül gallyakkal és sárral van felhordva az egyébként is rossz állapotú úttest. Miután átvergődtünk ezen a szakaszon, leereszkedtünk a Mátyás-pihenőhöz, ahol ritka kincs várt ránk. A vízben szegény hegységben kevés a forrás, főleg az olyan, amely egész évben bővizűen csordogál. Bár a kihelyezett tábla szerint a Mátyás-kút vize nem iható, ezzel együtt is nagyban növeli egy esetleges piknik komfortját.

Ritka kincs errefelé a forrásForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Kiépített tűzrakók, több pad és egy nagyobb és egy kisebb esőház is helyet kapott a 2015-ben felújított pihenőhelyen. Egy tornácos kis kulcsosházat is találunk itt, amelyet a 70-es években építettek, de még a régen felszerelt láncos hinták is működnek. A hegyoldalban megbúvó, közvetlenül az út mellett található táborhely tökéletes helyszíne a családi szalonnasütésnek vagy egy bivakolós kirándulásának.

Két dologra mindenképpen ügyeljünk! Tüzet csak az arra kijelölt helyen és nagy körültekintéssel gyújtsunk, és vigyük magunkkal a táborozás alatt keletkezett szemetünket. Ez utóbbi szabályt még mindig sokan nem tartják be, de sajnos a felelőtlen tűzgyújtásra is akadt már példa, ami még súlyosabb károkat tud okozni.

Mátyás-kúti táborhelyForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A Mátyás-kúttól alig több mint egy kilométerre találtunk egy másik remek táborhelyet, amit szintén 2015-ben újított fel az erdészet. A szarvas-kúti erdei pihenőre már igencsak ráfért a megújítás, esőháza összedőlt, padjai elkorhadtak. Napjainkra viszont nem csupán új padokat és asztalokat kapott, de a kiépített, bográcskampókkal is ellátott tűzrakók mellett új, bivakolásra is alkalmas házikó épült.

Az egyedi épület alsó része lényegében oldalt nyitott esőbeálló, a meredek falépcsőn megközelíthető emeleten pedig fapriccses kis menedéket találunk. Az akár négy ember számára is kényelmes nomádszállás ajtóval és ablakkal védett, így tiszta és száraz fekhelyet biztosít az itt éjszakázóknak.

Szarvas-kúti táborhelyForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Sajnos az évek óta csak épphogy csöpögő Szarvas-kút némiképp csökkenti a táborhely vonzerejét. Hosszú perceken át kell gyűjtenünk a vizet egy frissítő arcmosáshoz, a sütés-főzés alkalmával keletkezett koszos edények elmosása pedig hosszadalmas folyamatot jelent. Ezt leszámítva pompás táborhelyről beszélhetünk, amelyre ugyanazok az erdei törvények érvényesek, mint a Mátyás-kútnál. Ennek ellenére itt is rendszeresen nyomot hagynak azok, akik nem értik, vagy nem érzik ezeknek a szabályoknak a helyességét és hasznát.

Ilyen a menedék belülrőlForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Egy kis kitérő a végére

A Szarvas-kúttól északi irányban folytattuk a gurulást. Az út minősége ezen a szakaszon is változó, néhol az erdészeti gépek által szétnyomott útrészeket kőzúzalékkal töltötték fel, ami egyedül a mountain bike-osoknak nem jelent problémát. Szerencsére ezek a részek nem tartottak sokáig. Egy idő után elértük a zöld turistajelzéseket, melyek a Vitányvár látványos romjaihoz vezetnek fel. A kereszteződéstől alig hétszáz métert kell megtenni a romokig, érdemes a bringát lekötni egy fához, és gyalogosan felkapaszkodni az ösvényen. Mindenképpen megéri a kitérőt, a legendás falakon kívül a hely atmoszférája is egészen különleges.

Vitányvár látványos romjaiForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Az általunk követett erdészeti út a Vértessomlót és Tatabányát összekötő országútba torkollik. Ha jobbra, a rugógyár felé kanyarodunk, hét kilométeres tekerés után jutunk el az alsógallai vasútállomásra, ahonnan mind a pesti, mind a győri irányba indulnak vonatok. Ha viszont szívesen megtoldjuk pár kilométerrel és élménnyel ezt a nem túl megerőltető, 33 kilométeres, kevés szintkülönbséget tartogató túrát, akkor a térképen bőven találunk bringázásra alkalmas vértesi utakat, felfedezésre váró helyeket.

A 33 kilométeres bringatúra útvonalaForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Forrás: Turista Magazin

Forrás: Turista Magazin

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK