Pokoli történet rejlik a Nógrád megyei község neve mögött

2018.09.01. 20:27

A Mátra és a Cserhát határán fekszik Tar, melynek hajdani ura több nyelven beszélő, művelt vitéz volt, aki egy írországi barlangban rendkívüli dolgokat élt át. Emlékét főként írások őrzik, de a turistatérkép is jelöli egykori udvarházának romjait.

A Zagyva-völgy középső részén fekvő Tar kedvelt kiinduló- vagy végpontja a mátrai kirándulásoknak. Az Árpád-kor óta lakott települést a hegység belsejébe vezető, változatos növényvilágú Csevice-völgyön keresztül érhetjük – vagy hagyhatjuk – el a kék kereszt jelzésű turistaúton. Erről az útról csatlakozik le – még a településen belül – a kékrom-jelzés, amely Tar Lőrinc várkastélyának maradványaihoz, illetve a szintén középkori Szent Mihály-templomhoz kalauzolja a kirándulókat.

Az európai viszonylatban is ritkának számító háromkaréjos műemléktemplom fehérre meszelt falaival igazi ékköve a tájnak. A Tar család közeli udvarházából azonban sajnos szinte semmi sem maradt. A „pokoljáró” emlékét szerencsére nemcsak a pár kőből álló falmaradvány őrzi, hanem többek között Tinódi Lantos Sebestyén Zsigmond királyról szóló éneke, illetve a British Museum levéltára is.

Tar Lőrinc várkastélyának romjaForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Egy művelt vitéz

Tar Lőrinc a Rátót nemzetség Nógrád megyei ágának sarjaként, a hevesi ispán fiaként született valamikor 1370 körül. A Tar családot a vitéz bátor cselekedete emelte az ország zászlósurai közé, amikor egymaga szállt szembe a Zsigmond királyt letartóztató bárókkal. A krónika így emlékszik meg az esetről: „Midőn országunk némely főpapjai és mágnásai szembefordultak velünk, és személyünkre kezet emeltek, egyedül Lőrinc, az igazság bajnoka, a kiválasztott vitéz forgolódott irigyeink csapatának közepette, karjának erejével küzdve sokak ellen, s a szemünk láttára öt súlyos sebet kapott.” (Fejér György: Codex diplomaticus Hungariae)

A tari Szent Mihály-templom az egykori udvarház felől fényképezveForrás: Wikipédia

Zsigmond király pohárnokmesteri tisztséggel jutalmazta Lőrinc hűségét, majd Hont és Nógrád főispánjának nevezte ki. A bátor vitéz a királyné udvartartásának szolgálatában is állt mint pohárnok- és asztalnokmester, valamint fősáfár. Művelt és több nyelvet beszélő ember volt, aki számos alkalommal kísérte a királyt külföldi útjaira, illetve diplomáciai ügyekben is eljárt. 1408-ban egy Zsigmond által kiállított oklevéllel kelt útra, hogy felkeresse Európa több zarándokhelyét, köztük Santiago de Compostelát és az írországi Lough Derg-tó szigetén található, Szent Patrik purgatóriumának is nevezett barlangot.

Lőrinc huzamosabb időt töltött a kéngőzös üregben, ahol különös dolgokat élt át. Élményeit a dublini királyi jegyzőnek is lediktálta. Halálának időpontját pontosan nem ismerjük. Az utolsó írásos említése 1426-ból származik, ezt követően már csak a fia, Ruppert neve szerepelt az okleveleken és a periratokban. Tar Lőrinc végső nyughelyéről csak feltételezéseink vannak, de a tari Szent Mihály-templom feltárásakor előkerült Rátót-címeres sírfedlap és az emberi csontok akár arra is utalhat, hogy a vitézt ide temették.

Egy zarándok alászáll a pokolba (Illusztráció, 1544)Forrás: Turista Magazin/Wikipedia

Küzdelem az ördöggel

Az Úr 1411. évében egy magyar vitéz érkezett üdvözülésért egy parányi írországi szigetre, amelyen Szent Patrik kápolnája és a purgatórium bejárata áll. A kápolna perjele először meggyőződött Lőrinc igaz szándékáról, majd miután figyelmeztette, hogy nem mindenki hagyja el élve a barlangot, szentelt vízzel megáldotta, és bebocsátotta az üregbe, amelynek ajtaját szorosan rázárta.

A vitéz egy szál gyertyával és a hét bűnbánati zsoltárt tartalmazó könyvecskével állt a sötétben, és nyomban fohászkodni kezdett az Úrhoz könyörületért. Elindult a barlang belsejébe, majd amikor elérte a második bejáratot, a földre vetette magát, és másnap estig szakadatlanul fohászkodott. Imádkozás közben két láthatatlan, gonosz démon ragadta meg a lábait, és vad ijesztgetés közepette, ruháját csíkokra szaggatva a kijárat felé rángatták.

A purgatórium bejárata egy 18. századi rézkarconForrás: Turista Magazin/British Museum

Lőrinc azonban nem riadt meg az ördög próbájától. Jézus Krisztus szent sebeire gondolt, amelyekben – mint titkos sziklaüregekben – menedéket vett, hogy rejtve legyen az ördög támadásai elől. Imával és a kereszt jelével sikerült a gonosz lelkeket megfutamítania, majd hitében megerősödve nagy áhítattal folytatta útját a barlang belseje felé.

Ekkor egy agg, hosszú szakállú és hajú zarándok közeledett feléje, kinek jámbor tekintete és szelídsége nem tévesztette meg Lőrincet. Még erősebben citálta az imát, amitől az álruhába bújt ördög felbőszülten fenyegetni kezdte a vitézt: „Szánlak téged, ostoba vitéz, mert magam is zarándok vagyok. Hazug prófétát követsz, aki Jézusnak nevezte magát, és aki népámító bűnei miatt már a pokol legmélyebb bugyraiban bűnhődik. Tagadd meg hát szörnyű tévedésed, és kövesd tanácsaimat. Ha így teszel, birtokolni fogod az örök életet!”

Lőrinc a hazug szavaknak ellenállva ismét Jézusban vett menedéket, és folytatta az imát. Az ördög, látva Lőrinc erős hitét, mérgében ráköpött, majd elkotródott. De nem adta fel, legközelebb gyönyörű nő képében jelent meg a vitéz előtt és mézesmázos beszéddel próbálta megkísérteni. „Kedvesem! Emlékezz, mikor csak engem akartál, mikor vágyaimat tüzelted. Végre kedvünkre való időt és helyet találtunk vágyaink beteljesítésére.”

Lőrinc felismerte a démoni fortélyt, és így felelt: „Tudhatnád, hogy egy zarándok nem mocskolja magát szeretővel. Nem is gondolom, hogy te azonos lennél azzal a nővel, akit messze Írországtól elhagytam. Te a sátán vagy, aki ellen a mindenható Istent hívom segítségül.” Ezekre a szavakra és a kereszt jelére az ördög eltakarodott, és a vitéz tüzes vágyai is kialudtak.

A Lough Derg-tó kis szigetét manapság is sok zarándok keresi felForrás: Turista Magazin/Wikipedia

Idegenvezetés a purgatóriumban

Miközben Lőrinc folytatta az imádkozást, egy sudár termetű, zöld ruhás ember jelent meg előtte. Vállát vörös lepel fedte, és héberül szólt hozzá. Szent Mihály állt a vitéz előtt, aki kezdetben kételkedett az Úr követében, de szent szavai hallatán csakhamar földre borult, és könyörögni kezdett hozzá. Nagy alázattal kérte az arkangyalt, mutassa meg neki valamelyik halottjának lelkét, hogy üdvözült-e vagy a pokolba veszett. Szent Mihály így felelt: „Az Úr meghagyta nekem, hogy mindazt, amit méltó vagy megláthatni az ő kegyelméből, megláthatod ugyan, de nem a maga valóságában. Kövess engem!”

Egy hosszú csigalépcsőn ereszkedtek alá a földben, amelynek végén végtelen isteni fényesség, felhős égbolt és zöldellő síkság tárult eléjük. Az angyal egy völgyre mutatott, ahonnan lángnyelvek törtek elő, és amelyben számtalan lélek gyötrődött szörnyű kínok között. Köztük voltak Lőrinc rokonai, barátai és jótevői is, amitől a vitézben hatalmas részvét támadt. Ez volt a purgatórium.

A holtak láttán a vitéz elámult, majd az arkangyalt kérdezte: „Hogyan lehetséges, hogy oly sok szentmiseáldozat, oly sok alamizsnálkodás és oly sok kegyes cselekedet dacára itt látom gyötrődni ezeket a lelkeket?” Az angyal János evangéliumából idézve felelt. „Mert a cselekedeteik követik őket. Ezek a lelkek nem bűnhődnek, mert időről időre érzik az Isten segítségét, de még hosszú út áll előttük az üdvözülésig.” A vitéz kérte Szent Mihályt, árulja el, miképpen lehet segíteni ezeken a lelkeken. Az angyal így felelt: „A lelkeket mindenféle jó cselekedet, de főleg a gyakori misemondás szabadítja meg a szenvedéstől.”

Erről a szigetről nyílt a purgatóriumForrás: Turista Magazin/Wikipedia

Ezt követően Szent Mihály még sok egyéb titkos dolgot fedett föl a vitéz előtt, aki kérlelte őt, mutassa meg neki a poklot és a paradicsomot is. Az arkangyal ezt megtagadta tőle, mondván: csak az láthat ilyesmit, aki képes elhagyni a múlandó világot. Ezután visszavezette Lőrincet a barlang kijáratához, aki térdre borulva, kezét az égnek emelve adott hálát a Szentháromságnak és a szenteknek, amiért épségben megjárhatta a zarándokutat. Imája végeztével meg akarta csókolni Szent Mihály lábát, aki így szólt rá: „Ne érints: nem vagy rá méltó!” Majd megáldotta a vitézt, és utána az égbe emelkedett. Amint megvirradt, a perjel kinyitotta a barlang ajtaját, és nagy örömmel üdvözölte az életteli vitézt.

Tar és a nagy utazók

A Tar Lőrinc várának is nevezett udvarházat valamikor a 14. században építették. A Tar család 1347-től birtokolta a községet és környékét, de az épületről csak 1454-ből találjuk az első írásos említést. A krónika az erődített udvarház lerombolását 1559-re teszi, amikor az már török fennhatóság alá került. Mára csak egy 13 méter hosszú, mintegy 1,2 méter széles, kétablakos fal maradt az egykori robosztus épületből, amely a Szent Mihály-templom közelében áll.

Nem sok maradt Tar Lőrinc kastélyábólForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Az európai viszonylatban is ritkának számító háromkaréjos szentélyt a 13. század második felében emelték. Az évszázadok alatt többször is átépített istenházát Tar Lőrinc is bővítette, miután hazatért írországi zarándokútjáról. A gótikus, reneszánsz és barokk jegyeket viselő templomot a 15. században lőréses kőfallal vették körül. Az 1978-tól 1984-ig tartó régészeti és helyreállítási munkálatok során nemcsak a szentély külseje újult meg, hanem középkori freskóit is restaurálták. A műemléktemplomot előzetes egyeztetést követően lehet látogatni.

A Szent Mihály-templomForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Tar község határában egy másik nagy utazó és spirituális ember emlékhelyét is megtaláljuk. Nem véletlenül nevezték el Kőrösi Csoma Sándor Emlékparknak a Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség centrumát, hiszen az erdélyi világjáró maga is kutatója és gyakorlója volt a keleti vallásnak. Az emlékparkot legtöbben az egyedi sztúpa miatt keresik fel, de érdemes a világjáró emlékszobáját is megnézni.

Az emlékparkot legtöbben az egyedi sztúpa miatt keresik felForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A településtől keletre fekszik a vadregényes Csevice-völgy, ahonnan a turistautat követve érhetünk fel az Ágasvári turistaházhoz. Az út során két forrást is érintünk, de a Hasfájós-csevicéből aligha érdemes megtöltenünk a kulacsunkat, mert a névadás nem a véletlen műve. A Felső-csevicekút vize viszont fogyasztható, és a forrás mellett kiépített pihenőhely piknikezésre is alkalmas.

Túránk útvonalaForrás: Turista Magazin/Bába Imre

Forrás: Turista Magazin

Forrás: Turista Magazin

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK