Csak hevertünk a semmi közepén, és néztük a végtelent

2018.08.26. 18:37

Vajon mennyire normális, hogy éjfélkor az aszfalton fekszünk a semmi közepén? – kérdezte túratársam. Aszfalton? – kérdeztem vissza. – Hiszen ez a Bükk-fennsík, ahol nem jár gépjármű. Itt a burkolt út is épp olyan tiszta, eső mosta felület, mint egy szikla teteje. Hazánk legújabb csillagoségbolt-parkjában jártunk, ahol még a nyári fagyok is a világűrt idézik.

Hirtelen egy sugárhajtású repülőgép navigációs fényei vakították el kiélesedett éjszakai látásunkat, amelyre pedig úgy vigyáztunk az elmúlt negyedóra sötétségében. A gép persze csak a szokásos útját járta, sok kilométeres magasságában rótta a kilométereket, de mégis csalódást keltett. Hiszen a csillagoségbolt-parkok szerte a földön éppen azzal a céllal jöttek létre, hogy legyen legalább néhány kivételes hely, ahol elmélyedhetünk a végtelen látványában.

A Tejút a Nagymező fölött, a látóhatáron Eger és környékének fényszennyezésévelForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A fényszennyezésen túl

Az emberi szem ilyenkor szinte csodákra képes: nem pár másodperc, és nem is egy-két perc, hanem akár fél óra is kellhet ahhoz, hogy elérje azt a maximális érzékenységet, amikor már egy tíz kilométerre villogó lámpa is vakítónak érződik. Ilyenkor még holdtalan éjszakán is kivehetők a közeli fák és nagyobb tereptárgyak. Látni őket a csillagok fényénél, mondanánk, pedig ennek a fénynek a forrása hazánkban mégiscsak a városok közvilágítása, amelynek fénye a légkör páratartalma által verődik vissza. Mindez jól látszik a fotókon is, ahol rendszerint ez a városok felé eső, földközeli sáv a legvilágosabb.

Ahhoz, hogy egy terület csillagoségbolt-park minősítést kapjon, szigorú nemzetközi vizsgán kell átesnie, amelyet az amerikai székhelyű Nemzetközi Sötét Égbolt Szövetség koordinál. Először is fontos, hogy a terület természetvédelmi oltalom alatt álljon, ugyanakkor – a fokozottan védett részeken kívül – szabadon látogatható legyen. A fényszennyezéstől mentes, tiszta éjszakai égbolt látványát nemcsak szakemberek, de műszerek is felügyelik.

A Mátra és a Medves felé már alig látni mesterséges fényt a távolbanForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Ezenkívül az sem árt, ha van kapacitás és igény rendszeres ismeretterjesztő programokra, természetesen akár éjjel is. Mindez hazánkban elsőként a Zselici Tájvédelmi Körzetben, majd a Hortobágyi Nemzeti Parkban teljesült. Ezt követte 2017 nyarán a Bükki Nemzeti Park minősítése.

Szemléletes példa, mennyit számít a nagyvárosok távolsága: a Bükk északi tövében fekvő Dédestapolcsány 1700 lakójával nem kis falu, több száz lámpája fölött mégis tisztán látszik a Tejút. Hasonló képet egy város közelében csak összetett digitális trükkökkel készíthetnénk.

Dédestapolcsány több száz lámpája fölött tisztán látszik a TejútForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Hideg légtavak

Bár a park területe minden irányban jócskán túlnyúlik a hegység központi részét jelentő Nagy-fennsíkon, az igazán különleges éjszakai élményt mégis idefent érdemes keresni, hiszen a 900 méter átlagos tengerszint feletti magasságú terület egyes részein a bőrünkön is érezhetjük a világűr közelségét: a fejünk feletti légóceán kiváló hőszigetelő képességével, na meg egy kis üvegházhatással megóv minket a világűr felfoghatatlan hidegétől.

A légkör tömege pedig a fennsík fölött csak 90 százaléka annak, amiben száz méter körüli magasságban általában élünk. Nem csoda hát, hogy amikor a föld a csillagos ég felé fordul, innen sokkal több meleg veszik el a végtelenbe. Ezt erősíti, hogy a hatalmas erdőborításnak köszönhetően a föld nappal sem tud olyan sok meleget magába szívni, mint egy füves táj vagy kisebb tó.

Késő este a fennsík egyik igazán hideg szegletében, a Bükki Vörös Meteor SE kulcsosházánálForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Bár a fennsíkot minden irányból lejtők határolják, itt is vannak mélyebb területek: a hatalmas víznyelők stadion nagyságú udvarai. Azt pedig már a zabari hidegrekordok óta tudjuk, hogy az éjjelre lehűlő levegő éppúgy szeret ezekbe a mélyedésekbe lefolyni, mint a víz. Az így kialakuló hideg légtavak mélyén aztán bárki megtapasztalhatja a természet különleges meglepetését, a nyári fagyot.Sokszor alig száz méterre a fennsík kisebb kiemelkedéseitől, ahol akár az évszaknak megfelelő, vékony hosszú ujjú póló is alkalmas viselet.

A csillagokon túl

A látványosságok napkelte után is folytatódnak: a kéktúra közelmúltban áthelyezett szakasza a Zsidó-rét fokozottan védett gyepének virágparadicsomán át vezet

A fennsík közepén fekvő Nagymező és a rajta átvezető burkolt út tehát nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy megcsodáljuk a sötétséget, amiről aztán persze kiderül, hogy igazából a legragyogóbb látvány, amit csak találhatunk. A visszaindulás persze jóval kevésbé élvezetes, főleg az elsőként felkapcsolt lámpa, amelynek fénye bombaként semmisíti meg a látványt. Kár, hogy hasonló, hosszú elmélyülésekre ritkán szakítunk időt.

A látványosságok napkelte után is folytatódnak: a kéktúra közelmúltban áthelyezett szakasza a Zsidó-rét virágparadicsomán át vezetForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Szerencsére a terület ismerői idén is kínálnak néhány programot az érdeklődőknek, amelyek során bepillantást nyerhetünk a környék és a világűr titkaiba, legyen szó a miocén ősvilágról, a meteorokról, a denevérek titkos életéről vagy a kaptárkövekről.

Forrás: Turista Magazin

Forrás: Turista Magazin

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK