Öt különleges templomot mutatunk a Kádár-korszakból

2018.09.30. 06:27

A nagyközönség sokáig idegenkedett tőlük, de manapság egyre többen értékelik a sokszor tévesen „szocreálnak" bélyegzett korszak építményeit. Öt különleges templomot kerestünk fel ebből az időszakból, méghozzá hazánk öt olyan sarkában, ahová nem csak emiatt érdemes ellátogatni.

A huszadik század, különösen a második ipari forradalom minden addiginál nagyobb kihívás elé állította az egyházat. A számos alulról jövő kezdeményezés és spontán folyamat lényegét végül az 1959-ben összehívott II. vatikáni zsinat foglalta össze. A négy évig tartó ülésezés egyik fő hozadéka volt a templomi szertartások rendjének átalakítása, az eredeti értékek és az új, akár kreatív kezdeményezések közti egyensúly keresése. Mindez a legmegfoghatóbb módon a templomok építészetében öltött testet.

A vasbeton és az egyház

A hagyományos, kelet felé tájolt, kereszt alakú elrendezést majd mindenhol felváltotta egy olyan egyszerűsített, többek közt a fényt középpontba helyező rendezőelv, amely nemcsak a templomok alakját változtatta meg, de az építészeknek is jóval nagyobb szabadságot adott – már amennyire az építészetnek ez a különleges, szakrális ága erre lehetőséget ad.

Ki kellett találni, milyen legyen a modern kor templomaForrás: Turista Magazin/Gulyás Attila

Hazánk persze ekkoriban sajátos helyzetben volt, hiszen az egyház legjobb esetben is a megtűrt kategóriába esett. „A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme” – tanította maga Karl Marx, és ezt a legtöbb döntéshozó sajnos fejben is tartotta. Szerencsére viszont sok helyen feltűntek helyi kezdeményezések, olyan bátor vezetőkkel és építészekkel, akik akár kompromisszumok árán, akár titokban, de a gyakorlatba is átültették az új építészeti elveket.

További sajátosság, hogy ez az időszak egybeesett a vasbeton és általában a késő modern építészet fénykorával. Ez a sokak által tévesen „szocreálnak” nevezett irányzat határozta meg a templomok képét is, ami a nagyközönség számára többnyire nem éppen pozitív tényező. Manapság azonban egyre többen kezdik értékelni ezeket az épületeket, amelyek fél évszázad után sokszor igencsak érdemesek a védelemre – nemcsak megjelenésük, de kalandos történetük miatt is.

Szakrális betonsátor – Hollóháza

A Zempléni-hegység egyik dísze Hollóháza, a hatalmas hegyek közé ékelt apró falu, amely az 1960-as évekre már nem is volt olyan apró, lassan elérte mai méretét. Ezt jelentős részben a világhírű porcelángyárának köszönhette, amelynek az 1950-es évek tervgazdasága nagy szerepet szánt a lakosság ellátásában. Eljött hát egy minden addiginál nagyobb bővítés ideje, amelynek a falu 19. századi temploma is áldozatul esett – gyártócsarnokok épültek a helyén.

Forrás: Turista Magazin/Garancsi Kata

Mivel azonban a modern gyárnak köszönhetően Hollóháza példaértékű faluvá vált, lehetőség nyílt egy új, reprezentatív templom építésére. A feladatot az akkor negyvenéves Csaba László kapta, akinek egyedülálló módon akkor már volt referenciája: ő tervezte hazánk első olyan templomát, amely a szocializmus éveiben épült. A Cserépváraljára tervezett templom ugyan kisebb volt, mint egy családi ház, mégis meghatározó volt a maga nemében.

A hollóházi templom három évig tartó építkezés után 1967-ben készült el. Végtelenül leegyszerűsített sátorformájával egyszerre idézte meg a kereszténység ősi korszakát és a modern időket. A hagyományosan kelet felé tájolt épületet a falusiak is megszerették, és mára a település számos jelképének egyikévé vált. Az épület az országos kéktúra nulladik kilométerkövétől már jól látható, így aztán gyakran bekerül a kéktúrázók fotóalbumába. A templom nyáron heti hat napon délutánonként áll nyitva, télen előzetes bejelentkezéssel látogatható.

Panorámás fogadtatás: pihenőhely Hollóháza északi szélénForrás: Turista Magazin/Garancsi Kata

Betontemplom kalákában – Nemeshetés

A zalai dombok csendes zsákfaluja különleges szelídgesztenye-erdők ölelésében fekszik. Az egykor szebb napokat látott falu eredeti templomáról nem sok adat maradt fenn a török pusztítás után, pedig a település még sokáig fejlődött, míg a 20. század változásai veszélybe nem sodorták. A 1970-es körzetesítési koncepció Nemeshetést a „szerepkör nélküli” községek közé sorolta, önkormányzatát elköltöztették, és úgy tűnt, hogy a falu néhány szomszédjához hasonlóan lassan elnéptelenedik.

Forrás: Turista Magazin/Gulyás Attila

A helyiek azonban másként gondolták, és kitartó munkával megakadályozták a pusztulást. Ennek a folyamatnak a része volt a templomépítés, amelynek legfőbb támogatója a szomszédos búcsúszentlászlói kolostor plébánosa, Koroncz László, az építésze pedig Török Ferenc volt, akinek nevével számos későbbi templom kapcsán is találkozhatunk, életművét pedig többek közt Nemzet Művésze, Ybl- és Kossuth-díjjal ismerték el.

Az Állami Építőipari Vállalat bevonása persze szóba sem jöhetett, de mint kiderült, nem is volt rá szükség. A helyi kőművesek és építőmesterek saját erőből tanulták ki a vasbetonszerelés csínját-bínját, és talán azóta is egyedülálló módon, az ő téglákon és kőfaragáson edzett kezük építette meg a bonyolult betonszerkezetet. A zsaluzat lebontása után már majdnem készen állt a templom, csak az utolsó simítások voltak hátra: a bordás felületet rusztikussá tevő roncsolás, amely létrehozza azt a jellegzetes felületet, amelyet például a budapesti négyes metróvonal néhány állomásán is láthatunk.

Kádár-kori templomokForrás: Turista Magazin/Gulyás Attila

A falusi mestereknek azonban eszük ágában sem volt „tönkretenni” művüket. Ha az építész vésőt vesz a kezébe, és nekiáll a roncsolásnak, nem fogják megakadályozni, mondták a helyiek, de ők maguk nem hajlandók elvégezni ezt a munkát. Török Ferenc végül megadta magát, és befejezettnek nyilvánította a szerkezetet az ép, bordás falfelülettel együtt. A templom vasárnap reggelenként nyitja ki a kapuit.

Zalaegerszeg innen már csak pár kilométer, érdemes erre folytatni az utat. A falun átvezető Mária-úton Botfáig, majd a szomszédos Zalabesenyőtől a piros sávon haladva két óra alatt a Bazita-hegy tövébe, az Azáleás-völgybe érhetünk. Ebben a csendes, északi kitettségű völgyben májustól júliusig különleges látvány és illat fogad, ilyenkor nyílnak az ide telepített rododendronok. Közvetlenül a völgy fölött maga a Bazita-hegy vár, amelynek adótornyából a megyeszékhely teljes környezete, és akár a Balaton is szemügyre vehető.

Zalaegerszeg, Azáleás-völgyForrás: Turista Magazin/Gulyás Attila

Napóleon kalapja – Szamoskér

A Nyírség miniatűr dombjain túl rejtőző vidék épségben fennmaradt Árpád-kori templomairól híres az országjárók körében. Az itteni falvak nagy részét a mocsaras vidék megóvta a török pusztítástól, de sokszor éppen a víz fordult az emberek ellen. A folyó árteréhez túlságosan közel épült Szamoskér falut a 20. századi nagy szabályozási munkák sem védték meg teljesen a Szamos áradásaitól, és az 1970-es nagy árvíz súlyos károkat okozott.

Forrás: Turista Magazin/Gulyás Attila

A falu temploma menthetetlenné vált, és rövidesen le is bontották. Három építészt bíztak meg az új templom tervezésével: Bachmann Zoltánt, Kistelegdy Istvánt és Csete Györgyöt. Hármójuk műve kevésbé követte a korabeli építészet fő irányát, Makovecz Imre későbbi műveihez hasonlóan sokkal régebbi jelképekhez nyúltak vissza, és teljesen mellőzték a sík betonfelületeket.

A templom felülről ősi keresztény jelképet, halat formáz, de a helyiek inkább Napóleon kalapjának nevezik. A tető vékony acéloszlopok tucatjaira támaszkodva „lebeg” a falak között, a torony pedig a kornak megfelelően szerényen áll a templom mellett, formájával viszont évszázadokkal korábbi elődeit idézi. A belső tér megtekintéséről Szamoskér önkormányzata ad felvilágosítást.

Forrás: Turista Magazin/Gulyás Attila

A Szamos távoli vidékének bejárhatóságán sokat lendített a Szatmárnémeti és Tunyogmatolcs közti kerékpárút átadása. Bár egyelőre nem épült tovább, érdemes tennünk egy szamoskéri kitérőt. A minimális forgalmú országúton – a régi zsidó temető mellett elhaladva – mindössze hat kilométert kell tekerni a faluig, amelynek utolsó házaival szemben a Szamos partját is megcsodálhatjuk.

Pihenő a Szamos partjánForrás: Turista Magazin/Gulyás Attila

Fény és geometria – Pécs, Postavölgy

A Pécstől délre eső dimbes-dombos vidék évszázadokon át a város kertjének szerepét töltötte be, egészen a 20. század gyors terjeszkedéséig. A szűk Postavölgy adottságai főleg a szőlőtermesztésnek kedveztek, de az 1960-as években Pécs belterületévé nyilvánították. Kezdetben főleg az idősebb generáció részesítette előnyben a völgyet, talán ennek is köszönhető, hogy az 1970-es évek végén a városvezetés hozzájárult egy új templom építéséhez.

Forrás: Turista Magazin/Gulyás Attila

Getto Tamás építész sokat tanulmányozta a vatikáni zsinat és általában az egyház tanításait, gondolatai pedig egy különleges, csigaház alakú épületben öltöttek testet. Az épület legfontosabb alkotóeleme maga a fény lett, amely a templom minden pontját átjárja, és a tető üvegfelületein át az ég felé vezeti a tekintetet. Kívülről ebből a bensőséges világból kevés látszik, innen a sík betonfelületek geometriája határozza meg a képet. A templom vasárnap délutánonként tart nyitva.

Forrás: Turista Magazin/Gulyás Attila

Bár a közeli 58-as főútról még nem sejteni, Postavölgy nagyon is megmaradt csendes szigetnek, amelynek hangulatos utcái és szőlőskertjei közé bármikor ki lehet ruccanni a 41/41Y buszokkal Pécs központjából. Aki nagyobb sétára vágyik, Postavölgy déli végéből kis kerülővel elérheti a Mária-zarándokutat. Ennek jelzését követve Tüskerét érintésével kényelmes, félnapos úton visszatérhetünk Pécsre, vagy dél felé, a hullámzó baranyai dombok közt haladva a nap végére Siklós-Máragyűdre juthatunk el.

Postavölgy, a háttérben Pécs és a Mecsek csúcsaiForrás: Turista Magazin/Gulyás Attila

Rendszerváltó templom – Paks

Pakson az atomerőmű építése nyomán új városrész nőtt ki a földből az eredeti település déli oldalán. A betonrengeteg emberibbé tételére már az építések kezdetén is akadt előremutató példa, Csete György és társai híres tulipános panelházainak formájában. 1987-ben az utolsó, negyedik erőműblokk üzembe helyezésének évében öltött aztán testet az évek óta dédelgetett terv a déli városrész új templomáról. A terveket a szakmai körökben már jelentős hírnevet szerzett Makovecz Imre határidőre elkészítette, a helyszín kijelölése és az engedélyezés viszont már jóval nehezebb feladatnak bizonyult.

Forrás: Turista Magazin/Gulyás Attila

 

Végül két éves kitartó munka után részleges titoktartás mellett kezdődhetett meg az építkezés, az eredetileg tervezett központi helyszín helyett az Újváros egyik kertvárosi utcájában. Az éppen csak megtűrt munkát nyugat-európai civil szervezetek pénzadományokkal, a város lakói pedig kétkezi munkával segítették. Az építkezés végül egészen a rendszerváltásig tartott, így a Szentlélek-templomot – amely komoly hírnevet szerzett alkotója számára – sokan ma is a politikai átalakulás jelképének tartják. Az épület heti négy-öt nap tart nyitva, télen és nyáron eltérő időpontokban.

Forrás: Turista Magazin/Gulyás Attila

Paksról mindenkinek az erőmű jut eszébe, pedig a Duna partján fekvő ősi település tucatnyi olyan látványosságot tartogat, amelyre az átlagos látogató nem számít. A Sárgödör-tér környéki pincefalu, a városközpont évszázados, elegáns épületei vagy a Gárdonyi-kilátóból elénk táruló panoráma a háztetőkre és a Dunára – mindez tényleg megér egy paksi kirándulást. 

Paks óvárosa a Gárdonyi-kilátóbólForrás: Turista Magazin/Gulyás Attila

Forrás: Turista Magazin

Forrás: Turista Magazin

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK