Ettől a barlangtól leesett az állunk

2018.10.24. 07:00

Cseppkő minden elképzelhető formációban: kis párkányokról aláfolyva, vízesésként lezúdulva, tornyosulva, elterülve, függeszkedve. Ha a Tátrában nem csak a magasságok vonzanak, a Bélai-barlang kihagyhatatlan.

Szlovákia barlangjai hazánkban kissé alulreprezentáltak. Amikor szerettünk volna utánanézni, mégis mire számíthatunk a Bélai-barlang meglátogatásakor, nem sok magyar nyelvű információt találtunk, többnyire azok is ellentmondásosak voltak, és fotókkal sem árasztott el minket az internet. Ezért is ért akkora meglepetésként, hogy a helyszín – túlzás nélkül – lélegzetelállító, és még úgy is maximálisan élvezhető, hogy a vezetés sajnos kizárólag szlovák nyelven zajlik.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Fotózni csak borsos áron

A barlang a Bélai-Tátra keleti részén bújik meg. A Kobili-hegy (Kobylí vrch) lábánál hagytuk az autót (parkolni itt 4,5 euróért, vagyis 1460 forintért lehet), aztán nekiveselkedtünk a tanösvénynek, amely 890 méter magasba, a barlang bejáratához vezet fel. Kapkodtuk a lábunkat, mert az utolsó látogatási időpontra érkeztünk, így nagyjából 20 perc múlva már a pénztár előtt pihegtünk, ahol a kezünkbe nyomtak egy magyar nyelvű vezetőlapot, két belépőjegyet (fejenként 8 euró, vagyis 2600 Ft), plusz a fotósjegyet, ami finoman szólva is túlárazottnak tűnik, ugyanis 10 euróba (3250 Ft) kerül. Így már nem is csodálkoztunk, hogy nincs tele az internet a barlangról készült képekkel.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Népes sereglet gyűlt össze a délután 2-kor induló túrára. Egyénileg nem lehet bemenni a barlangba, 9:30-tól másfél óránként indulnak csoportok. Bár a bejárat előtt találtunk kihelyezett QR-kódokat, amelyek segítségével az okostelefonunkon elvileg hat nyelven juthatunk hozzá a vezetés anyagához, de nálunk sajnos nem működött a dolog. A pénztárnál kapott lapon állítólag ugyanazok az infók szerepelnek, amiket a vezető is elmond szlovákul, de tegye fel a kezét, aki mászkálás közben a félhomályban nekiáll olvasgatni. Annyit sikerült viszont megtudnom, hogy 20 fő fölötti csoportok igényelhetnek más nyelven is vezetést.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Eleinte reflexszerűen nyúltam a zsebemhez, hogy elővegyem a telefonomat, és megörökítsem a látottakat, de szerencsére még időben eszembe jutott, hogy a barlangban csak az fényképezhet, aki megvette a különjegyet. Végül is jó érzés volt újra megtapasztalni, milyen az, amikor az ember egyszerűen csak magába szívja a látottakat, és nem azon agyal folyton, hogy melyik szögből lenne a legszebb ez a sztalagmit, hova álljon, hogy tökéletes legyen a szelfi, és mikor húznak már el a többiek, hogy ő is lefotózhassa azt a pisai ferde toronyra hasonlító cseppkövet?

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Bajuszos és csonkafülű

Úgy tartják, hogy a barlangot már a 18. század első felében megtalálták az aranyásók. Hivatalosan 1881-ben fedezték fel, és ekkor kezdték feltárni, a nagyközönség számára pedig 1882-ben nyitották meg. 1896-tól már villany működött a barlangban.

Hossza a hivatalos magyar nyelvű oldal szerint 3829 méter, ebből 1370 métert lehet bejárni, amihez 860 lépcsőfokot kell leküzdeni felfele-lefele vegyesen. Csak összehasonlításképp: a római Szent Péter-bazilika kupolájába 551 darab lépcső vezet fel, ami jóval kevesebb, mégis garantálom, hogy a barlangban sokkal kisebb erőfeszítést kell tenni. A látványra figyelve szinte észre sem vesszük, hogy haladunk. Az 5-6 Celsius-fokos hőmérsékletre viszont mindenképpen érdemes felkészülni, főleg, ha nyáron érkezünk.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Mi eggyel sem találkoztunk, de a Bélai-barlangban állítólag hét denevérfaj is él. A legtöbb példány közönséges denevér, de akad bajuszos és csonkafülű is a barlang rejtett zugaiban. A tavakat pedig a Bathynella natans nevű ősrák népesíti be.

Egy szót sem értettem abból, amit a vezetőnk mondott, de valószínűleg jó humora volt, mert a szlovákul értő látogatók többször is hangos hahotában törtek ki egy-egy magyarázat közepén. Elképzelni sem tudtam, hogyan lehet a cseppkövekkel poénkodni, és ilyenkor még jobban sajnáltam, hogy nem tudok szlovákul.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A Betyár-kamra a legmenőbb

Mindenesetre néhány helyszínt és alakzatot utólag sikerült beazonosítanom. A Zöld-tavacska például valószínűleg az lehetett, amelyet a látogatók teleszórtak aprópénzzel az első termek egyikében. A Pálma-terem a pálmafára hajazó cseppkőről kapta a nevét, a Szenvedések folyosóján pedig szerencsére sikerült úgy áthaladni, hogy egyáltalán nem szenvedtünk benne, sőt.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A Betyár kamra egyik szegletében láthatjuk az Ékszerdoboz névre keresztelt cseppkőformációt az Arany-tavacskával – talán ez az egyik legszebb helyszín a barlangban, bár nagyon nehéz választani. Az 56 méter hosszú, monumentális cseppkőlefolyás is káprázatos látvány a Nagyteremben.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A Zeneterem, a legnagyobb helyiség az egész Bélai-barlangban, a tóra hulló vízcseppek hangjáról kapta a nevét. Ezt sajnos most nem hallottuk, a felcsendülő klasszikus zenét azonban annál inkább, amely az ide-oda vándorló fényekkel együtt igen hatásos összbenyomást nyújtott. Itt van a séta végállomása, innen már kifelé vezet az út. A 70 perc csak úgy elröppent, és még csak el sem fáradtunk. Ha a Tátrában járunk, két túra között mindenképpen érdemes a Bélai-barlangra is szánni egy kis időt, mert olyat fogunk látni, amit még sokáig nem felejtünk el.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila
Hasznos információk:

Belépőjegyek:
Felnőtteknek: 8 € (2600 Ft)
Gyerekeknek (6-15 év között): 4 € (1300 Ft)
Diákoknak és 60 év felettieknek: 7 € (2280 Ft)
Fotójegy: 10 € (3250 Ft), állvány és vaku használata tilos.
Látogatás: 9:30-kor, 11:00-kor, 12:30-kor és 14:00-kor indulnak túrák hétfő kivételével minden nap.
A hivatalos magyar nyelvű weboldal ide kattintva érhető el.


Forrás: Turista Magazin

Forrás: Turista Magazin

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK