Megmutatjuk, mit tud Orfű a főszezonon túl

Vágólapra másolva!

Mesés környezetben bújik meg a Nyugati-Mecsek egyik legismertebb kiránduló- és pihenőhelye, a pompás tavairól elhíresült Orfű. A strandolóknak, fesztiválozóknak, horgászoknak aligha kell bemutatnunk ezt a páratlan tájat, azt viszont kevesebben tudják, hogy főszezonon kívül is akad itt bőven látnivaló és élmény.

Turista Magazin

Vágólapra másolva!

Magyarország utazás vízimalom Pécsi-tó Orfűi-tó Mecsek Orfű Kovácsszénájai-tó

A mai hangulatos orfűi környezet viszonylag újnak mondható, hiszen a mesterséges tavak koncepciója az 1960-as években született meg. 1962-ben az Orfűi-patakot felduzzasztva hozták létre a 11 hektáron elterülő Orfűi-tavat, ezt követte 1966-ban a közel hétszer nagyobb Pécsi-tó, majd a 28 hektáros Herman Ottó-tó, végül pedig 1970-ben a Kovácsszénájai-tó kialakítása.

A Pécsi-tó madártávlatból Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Több mint múzeum

Ma már teljesen természetesen hat ezeknek a vízfelületeknek a látványa, pedig alig hatvan évvel ezelőtt még egy patakocska csordogált ebben a völgyben. Ha a patak nyomába eredünk, olyan múltidéző élményekre tehetünk szert, amelyekre az országban kevés helyen nyílik lehetőségünk, ráadásul építészeti kuriózumokra is bukkanhatunk.

A patak nyomába eredve múltidéző élményekre tehetünk szert Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Az Orfűi-tótól déli irányban követve a patakot, mindössze ötszáz méterre találjuk hazánk egyetlen működési engedéllyel bíró vízimalmát. Rendezett és felújított környezete egyértelműen azt jelzi számunkra, hogy a ma Malommúzeumként üzemelő épületegyüttesek nem csupán szemléltető eszközei a hajdanán itt zajló munkának.

A gabonaőrlő vízimalom mellett van itt papírkészítő, illetve száraz malom is.

Ez utóbbit, mint a neve is mutatja, nem vízzel működtették, hanem lovakkal.

A Vízfő-forrás patakjára települt malomépületeket javarészét a 19. század második felében emelték, és ma is korhű eszközöket találunk bennük. A malmok a hozzáértő törődésnek köszönhetően maradtak meg eredeti formájukban, illetve újultak meg a Füzes családnak köszönhetően, akik 1993 óta, immár negyed évszázada üzemeltetik és gondozzák az épületeket.

Gyönyörű környezetben állnak az autentikus épületek Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Füzes Péter 2011-ben bekövetkezett halála óta sajnos a malom nem őröl többé, de lányainak, Füzes Katának és Füzes Petrának azonban így is bőven akad munkája a ma múzeumként funkcionáló, szépen felújított épületekkel. A látogatóknak szervezett különféle programok – kenyérsütés, papírkészítés – lebonyolítása mellett ők üzemeltetik a múzeum Garatra keresztelt tágas fogadóépületét is, ahol

a belépőn kívül frissítőt, kézműves termékeket és ajándéktárgyakat is vásárolhatunk.

Mindezektől függetlenül a testvérpár tervei között továbbra is szerepel a malom üzemszerű újraindítása.

A malom patinás gépei ma is működőképesek Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Időutazás a malomban

Vendéglátóink kalauzolása mellett megcsodálhatjuk a papírkészítés érdekes mesterségét, bepillantást nyerhetünk a 19. századi és századfordulós technikával működtetett malmokba, melyek látványa már önmagában is visszarepít minket az időben. Megnézhetjük és megtapogathatjuk a gépeket, Kata magyarázata alapján pedig meg is érthetjük a működésüket.

Papírkészítő műhely Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Az egyik végtelen egyszerűségével, a másik bámulatos precizitásával vagy óriási méretével, roppant tömegével nyűgözi le az embert. Utóbbi különösen igaz a száraz malom hatalmas, lóval hajtott fogaskerekére, illetve az olajütő kéttonnás présgerendáira.

A vízimalom hiányzó berendezéseit a zengővárkonyi, a pécsváradi és a kökénypusztai malmokból pótolták Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A helyreállított vízimalom hiányzó berendezéseit a zengővárkonyi, a pécsváradi és a kökénypusztai patakmalomból pótolták.

Fontos szempont volt, hogy az ide kerülő gépek megegyezzenek azokkal, amelyek egykor itt működtek,

valamint, hogy a felújítást követően a malom működőképes legyen. Remélhetőleg a kifogástalan állapotú vízimalom hamarosan újra állandó munkára lesz fogva, működésével pedig tovább őrzi a malom eredeti funkcióját és a molnármesterség szépségét.

A patakpart többi kincse

Na de térjünk vissza a patakhoz, amely nem csupán a malmot és az Orfűi-tavakat élteti, hanem lényegében a környék múltját és jelenét is. Ez az ér a malomtól alig kétpercnyi sétára az erdőben ered egy közel tízméteres sziklafal tövében.

A Vízfő-forrás vize a nevét jelző márványtáblácska alatt bukkant ki a föld alól,

az itt található karsztbarlang természetes túlfolyójaként. A mélyedés egy földcsuszamlás következtében eltömődött, ezért mesterséges kaput kellett nyitni a sziklában, hogy a víz újra a felszínre törhessen. Ez a kapu ma a Vízfő-barlang bejárata, amelyen keresztül jelenleg is akadály nélkül távozik a víz.

A Vízfő-forrás egyben a barlang bejárata is Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A Vízfő-barlang a maga 391 méteres hosszával a Mecsek harmadik leghosszabb barlangja, bár egyes feltételezések szerint barlangrendszere nagyobb kiterjedésű, mint a híres abaligetié, melynek járatai két kilométert is kitesznek. A cseppkőbarlang időközönként bárki számára látogatható, de állandó bejárás csupán a kis és nagy patkós, a vízi- és a tavi denevérek számára biztosított, ezért rácsos a barlang bejárata.

A forrás közvetlen közelében érdekes építmény emelkedik, amely már az odavezető tanösvényről is jól látható.

A kétszintes betontulipán a magyar organikus építészet első világszerte ismert alkotása.

A Csete György által megálmodott Forrásház nem csupán esztétikai alkotás, hőskorában ivóvízzel látta el a 20 kilométerre fekvő Komlót. A torony kétemeletnyi mélyen, a barlang vizének szintjéig hatol a földbe, onnan szivattyúzták fel a vizet a hegy tetejére, majd szabadesésben jutott el Komlóra.

A Csete György által megálmodott Forrásház Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A torony villamosközpontként funkcionáló emelete fölött hangulatos, pihenést szolgáló, kör alakú, faburkolatos termet hoztak létre, ám ezt a létesítményt csak bizonyos időpontokban, szervezett formában látogathatjuk.

Mivel a komlói vízellátást már egy ideje a Duna vízével oldják meg, az egyébként műemléki védettséget élvező épület lassanként sajnos kezd feledésbe merülni. Reméljük, ha már más funkciót nem tudnak találni ennek a különös létesítménynek, legalább a turisták számára megóvják az enyészettől. Hiszen ez az épület méltó mementója, igazi emlékműve a környéket éltető víznek, amelynek napjainkban talán nagyobb a jelentősége, mint valaha.

Forrás: Turista Magazin