A busz vagy jön, vagy nem, viszont két euróért isteni ételeket kapunk

Koszovó heroines
Vágólapra másolva!
Milyen látnivalókat és programokat kínál Koszovó, amelyet a világ országainak egy része nem is ismer el szuverén államként? Meglepően színeseket és érdekeseket, ráadásul balkáni árakon, vagyis rendkívül olcsón. Pristina, a főváros és környéke már önmagában is megér egy néhány napos látogatást.
Vágólapra másolva!

Koszovó Európa legfiatalabb állama. A helyi albán többség 2008 februárjában függetlennek nyilvánította az országot, amit a világ jelentős része elfogadott, Szerbia és az ENSZ viszont a mai napig nem ismeri el az ország önállóságát. Koszovó és Szerbia viszonya, amelyet az ENSZ különmegbízottja felügyel, az utóbbi hetekben újra feszültté vált. Az apró állam ugyanis, amelynek területe akkora, mint Magyarország kilenced része, saját hadsereg felállítását jelentette be. Ennek a szerbek – már csak az ottani enklávék miatt is – érthető módon nem örülnek.

Érdemes-e Koszovóba látogatni, amikor a parányi ország körül még balkáni viszonylatban is forró a levegő?

A döntés természetesen egyéni mérlegelés kérdése, mindenesetre jelenleg nincs olyan körülmény, amely miatt le kellene tennünk a koszovói utazásról. Különösen úgy, hogy a fővárosba, Pristinába akár már néhány ezer forintos irányonkénti árért elrepít az egyik diszkontcég Budapestről. Ennyit igazán megér az ismerősök elképedt tekintete, akik abban a hitben élnek, hogy egy balkáni kiruccanás után az ember minimum egy vesével kevesebbel jön haza. De még inkább az, hogy saját tapasztalatainkkal felvértezve tudunk eloszlatni bennük számos előítéletet, akár Koszovóról is.

Helyi fiúk sétálnak a koszovói Parlament épületénél Forrás: AFP/Armend Nimani

Ráday utca a szénerőművek árnyékában

Ha van olyan repülőtér Európában, ahol a tömegközlekedés nem konkurenciája a taxisoknak, akkor az a pristinai. Innen ugyanis kizárólag taxival lehet bejutni a fővárosba egy izgalmasnak vagy szépnek egyáltalán nem nevezhető autópályán.

A város vezetése régóta tervezi tömegközlekedési csatlakozás létesítését,

ám egyelőre nem történt előrelépés az ügyben. Egyesek szerint azért, mert a taxislobbi annyira erős, hogy még felülről sem tudják megtörni. Pedig busz akad bőven, mind a városban, mind az ország területén számos szolgáltató üzemeltet járatokat. Ezt hamarosan megtapasztaljuk, amint az Adem Jashariról elnevezett reptérről Pristinába érünk.

Terrorista vagy hős?

Jashari volt az egyik alapítója a koszovói, szeparatista törekvésű felszabadítási hadseregnek. Sorsa – mint általában a gerilláké – valószínűleg eleve elrendeltetett. Több fegyveres akcióját követően az akkora már csak Szerbia és Montenegró közösségévé alakított Jugoszlávia bírósága 1997-ben terrorizmus vádjában bűnösnek találta. 1998-ban egy rendőrségi rajtaütésben – több családtagjával együtt – életét vesztette Prekazban. Élete bizonyos értelemben tipikus példája annak, hogyan próbálnak önálló identitást teremteni maguknak a fiatal balkáni államok a Jaharihoz hasonló "hősökkel". A történelmi személyiségek, költők, írók mellett a nemzeti hősök harmadik nagy csoportját az ilyen-olyan függetlenségi törekvésekben felbukkanó fegyveres partizánok alkotják. Emléküket általában elfogulatlannak nem igazán nevezhető módon ápolják. Jaharinak például nagyon komoly emlékkultusza van az országban. Pristinában a Nemzeti Színház és az olimpiai stadion is az ő nevét viseli, míg a szerbek bűnözőként emlékeznek rá.

Néhány kilométerre a félmilliós fővárostól két óriási szénerőmű üzemel, ezek termelik az egész ország energiaszükségletének nagyját. Pristinában még napjainkban is előfordulnak áramkimaradások az erőművek időszakos leállása és a korszerűtlen hálózat miatt. Az ilyen jelenségektől úgy érezhetjük, mintha egy kicsit visszafelé utaztunk volna az időben, bár ez a távolság várhatóan hamarosan csökkenni fog.

Szkander bég emlékműve a sétálóutcában Forrás: Juhász Péter

Pristina, mint sok más hely a Balkánon, a régiből az újba, az archaikusból a modernbe való átmenetet sugallja. Helyi specialitás, hogy a mérsékelt Terézanya-kultuszt Amerika-imádattal ötvözik.

A Mad Max-filmeket idéző lerobbantság mellett már ott van a nyugati modernitás számos külsősége.

Betonrengeteget, falfirkákat váltanak korszerű, az itthon megszokottnál jóval kisebb bevásárlóközpontok. Düledező falak között vezet az út a város parkjaiba. A zöldfelületek egy része gondozott, másik része viszont szemetes, elhanyagolt.

A város egyik külső kerületében kialakított háborús emlékmű környéke például teljesen elhagyatott és kietlen. Annak ellenére, hogy a közelben nyugszik Ibrahim Rugova, a halála előtt keresztény hitre tért albán politikus sírja, aki 2002-től 2006-ig Koszovó elnöke volt.

Így néz ki egy emlékmű közel ahhoz a helyhez, ahol Ibrahim Rugovát helyezték végső nyugalomra Forrás: Juhász Péter

A kis utcákban viszont hangulatos, tiszta pékségekben lehet reggelizni, ahol már azon sem hökkennek meg, ha a központi helyektől elszakadó turista angolul próbálkozik a mutogatáson túl. Sőt, ha éppen jókor vagyunk jó helyen, még egy kávéra vagy teára is meghívnak a vendégszerető pristinaiak.

Pristinát a Teréz anyáról elnevezett, régi-új sétálóutcát bázispontnak tekintve érdemes bebarangolni, mégpedig gyalogosan. Két-három napba még a nagyon kényelmes turistáknak is belefér a számos különös helyszínt tartogató város felfedezése.

Pristina nem olyan eklektikus, mint Szkopje,

de panelrengetegei között számos érdekes látnivalót találunk.

A sétálóutca északi részén van a bazárnegyed a muzulmán óratoronnyal és Mehmet Fati szultán mecsetével. Az utca déli része a város egyik fő közlekedési útvonalába torkollik, amelyet G. W. Bush-ról neveztek el. A Bush út pedig, micsoda meglepetés, a Bill Clinton sugárútban végződik. Itt áll a 2007-ben elkezdett, már átadott, de még mindig készülő Teréz anya-katedrális. A két „végpont” között pedig Pristina olyan, mint egy hatalmasra duzzadt Ráday utca, csak kevesebb étteremmel és több street fooddal.

Az 1998-1999-es háború női áldozatainak emlékműve Forrás: AFP/Armend Nimani

A koszovói főváros az a hely, ahol 2 euróért jól lehet lakni szinte bármelyik csevap-pljeskavica-gyros- salátafélék tengelyen mozgó vendéglátóhelyen. Sőt, egyes talponálló vagy beülős étkezdékben még alkoholt is árulnak az egyébként szunnita iszlám többség lakta városban. Ilyesmi Szarajevóban például nem fordulhat elő. A kulináris élvezetek után egy kellemes sétával elérjük a legfontosabb látnivalókat.

Teréz anya és Szkander bég emlékműve mellett érdemes felkeresni a Koszovó történetét részletesen bemutató múzeumot vagy a néprajzi tárlatot. Utóbbit kissé eldugott mellékutcában találjuk, épülete pedig kívülről olyan, mint egy felújításra szoruló ház valamilyen skanzenben. Különös színfoltja volt a látogatásunknak, hogy a közeli, gyomos placcon focizó kissrácok tökéletes angolsággal mondták fel nekünk a múzeum nyitvatartását.

A Néprajzi Múzeum belülről Forrás: Wikipedia/Bujar Imer Gashi

Ha szombat este járjuk a várost, olyasmit láthatunk, amire magyarországi nagyvárosokban nemigen van példa.

Anyák, asszonyok kísérik lányaikat vagy barátnőiket szórakozni, kikapcsolódni.

A szórakozóhelyeken, éttermekben pedig – más muzulmán többségű országokhoz hasonlóan – nem, vagy csak elvétve látni vegyes asztaltársaságokat. Fiúk és lányok jellemzően külön-külön fogyasztanak. S bár a sétálóutca este megtelik fiatalokkal, családokkal, idősekkel, kézen fogva andalgó párokat csak hébe-hóba lehet kiszúrni a tömegben.

Álmaikban Amerika visszainteget

Ha mégis inkább tömegközlekednénk, Pristinában a busz az egyetlen opció. A járművek több szolgáltató üzemeltetésében működnek, modern, jó állapotú darabok éppúgy vannak köztük, mint leharcolt, rozsdás kisbuszok. Ne lepődjünk meg, ha a vezetőülés mellett sámlin kucorgó kalauz szedi a jegypénzt. Igaz, roppant időtakarékosan csak akkor, amikor a jármű mozgásban van.

Clinton, volt amerikai elnök szobra Pristinában Forrás: Juhász Péter

A koszovóiak egyébként azért bolondulnak az Egyesült Államokért, mert úgy gondolják, hogy az amerikai támogatásnak köszönhetik függetlenségüket. Bill Clinton még szobrot is kapott a róla elnevezett sugárúton, mivel ő volt az első amerikai elnök, aki a háború után látogatást tett az országban.

Ha viszont a másik irányba indulunk tovább, akkor a katedrális mellett elhaladva hamarosan

a világ egyik legrondábbnak tartott épülete tűnik fel a láthatáron: a Koszovói Nemzeti Könyvtár.

Magát az intézményt 1944-ben, Prizrenben alapították, 1982-ben költözött ebbe a sokat vitatott épületbe. A mai Koszovó területén egyébként már a 14-15. században is voltak könyvtárak, elsősorban az egyes keresztény és muzulmán közösségek őriztek értékes iratokat.

Sok kritikát kapott a Nemzeti Könyvtár furcsa épülete Forrás: Juhász Péter

Érdekes ugyanakkor, hogy a koszovóiak identitását nem is a Teréz anya iránti rajongás vagy az Amerika-pártiság fejezi ki leginkább, hanem az az emlékmű, amely bármikor elmenne egy posztapokaliptikus mozi díszletének.

A Newborn emlékmű Koszovó önállóságának és újjászületésének jelképe.

Amúgy a más nagyvárosokban látható „I love...” típusú köztéri betűszobrok mintájára készült, csak itt nem a főváros nevével pózolhat a fotózkodni vágyó turista. Egyébként gyakran kap egy-egy jeles alkalomhoz illő tematikus díszítést, betűcserét. Most épp Koszovó függetlenségének 10. évfordulója adta az apropót.

Az idén 10 éves Koszovónak szól a Newborn emlékmű ezen kialakítása Forrás: Juhász Péter

Szögesdrót a kolostor falán

Nem nehéz rábukkanni a szerb-albán konfliktus nyomaira. Az említett könyvtárépülettől kőhajításnyira áll például a Megváltó Krisztus temploma. Az 1995-ben megkezdett templom építését a háború félbeszakította, majd sok albán értelmiségi érvelt a lebontása mellett. Jövője most is bizonytalan, az épület ki van téve a rongálásoknak és az enyészetnek.

A befejezetlen Megváltó Krisztus temploma a szerb-albán ellentét jelképe a mai napig Forrás: Juhász Péter

Néhány nap természetesen kevés arra, hogy átlássuk az albán-szerb együttélés sajátosságait. Mindenesetre a főváros környékén járva megtapasztalhatjuk, hogy az etnikai szembenállás bizony most sem – és itt sem – tréfadolog. Ennek egyik igen látványos jele, hogy

a keresztény vonatkozású emlékműveket továbbra is rendőrök őrzik.

Ha pedig nem, akkor megerősítették infrastruktúrájukat, miután a békefenntartók néhány éve átadták a feladatot Koszovónak. Ha eljutunk például Prizren városába, ott ugyanazt tapasztaljuk, mint a Pristinához közeli Gracanicában. Ez utóbbi afféle szerb sziget ebben a térségében, amely különösen ortodox kolostoráról híres.

A gracanicai kolostor fontos szerb vallási és kulturális helyszín Forrás: Juhász Péter

Az Istenszülő elszenderülése-kolostor az 1315 és 1321 között épült, bizánci stílusú templom alapjaira épült, és 2006 óta a világörökség része. A kolostor falain szögesdrótból készített akadály: ezzel akarják elejét venni az incidenseknek. Egyidőben ugyanis a kolostor gyönyörű parkjában – feltehetően etnikai indíttatású – garázda cselekmények zajlottak. A korabeli freskók egy része ma is látható, valóban elképesztő élményt nyújtanak. Fotózni azonban sajnos nem lehet a falfestményeket.

Közlekedési buktatók

Pristina fő buszállomásáról viszonylag rendben indulnak a buszok, de hogy vissza tudunk-e jutni a városba időben, az már igencsak kérdéses.

A menetrendet illetően itt olyan fokú a bizonytalanság, ami jóval túlmutat az átlagos forgalmi problémákon.

Valószínűleg taxira leszünk utalva akkor is, ha személyesen szeretnénk felkeresni a fővárostól néhány kilométerre található Gazimestánt, azaz a rigómezei csata emlékművét. Tömegközlekedés nem jár az autópálya mellett létesült emlékhelyhez. S ha már taxizunk, a látogatást összeköthetjük I. Murád szultán sírjának felkeresésével is.

Murád szultán sírja Koszovótól északra. A szultán véglegesítette a Balkánon a törökök uralmát Forrás: Juhász Péter

Murád szultán az 1389-es rigómezei csata győztese volt, noha ő maga a győzelmet már nem érhette meg. Seregével leverte Lázár szerb cár és néhány szövetségese – többek között magyar – csapatait, ám őt magát leszúrta egy szerb a csata előtt vagy közben.

A török győzelemmel a szerb, illetve részben bosnyák területek sorsa hosszú időre eldőlt.

Murád nevéhez fűződik annak bevezetése, hogy a megszállt keresztény területek fiúgyermekeiből janicsárokat képezzenek.

Rigómező természetesen a második, 1448-as csata miatt érdekelheti különösen a magyar utazót. Hunyadi János csapatai ekkor kaptak ki II. Murád szultán hadaitól. A helyszínen azonban világossá válik, hogy az emlékmű főként a szerb vereségről szól, nem pedig Hunyadi próbálkozásáról, hogy revansot vegyen a törökökön a négy évvel korábbi várnai csatáért. Nincs semmi meglepő abban sem, hogy a létesítményt őrző, útlevelet ellenőrző rendőr nem is hallott Hunyadiról.

A Gazimestán, azaz a rigómezei csata emlékhelye, a szerbek rendszeresen tartanak itt megemlékezéseket Forrás: Juhász Péter

A Gazimestan azonban másról is ismert: 1989 júniusában itt hangzott el a később háborús bűnösként elítélt szerb vezető, Szlobodan Milosevics beszéde. Az utókor ítélete szerint ez volt a Balkán lángba borulásának első szikrája. A toronyba ugyan fel lehet menni, de jó tudni, hogy a belső lépcsősor sem korláttal, sem mással nincs túlbiztosítva. A tetőről viszont pompás kilátás nyílik a környékre.

Az olcsó, jó ételek mellett Koszovó sok más ínyencséget is tartogat a kíváncsi utazók számára. Különösen azoknak ajánlom ezt a térséget, akik a megszokott otthoni és nyugati komfort helyett valami másra vágynak. Hogy a jelenlegi különös, átmeneti állapot hová fut ki az újra fokozódó ellentéteknek köszönhetően, egyelőre nem tudni.