Tudták, hogy Budának is van Szibériája?

Ördög-oromtól az Apáthy-szikláig túra a Budai-hegységben
A behavazott Jókai-kert, melyen ma már a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület osztozik, de a park mindenki előtt nyitva áll
Vágólapra másolva!
Az elmúlt években ritkán volt szerencsénk ilyen gyönyörű, havas télhez, ráadásul a túránk januári napján még a verőfényes napsütés is a szabadba csábított. Minden adott volt hát egy kellemes túrához a Budai-hegyekben.
Vágólapra másolva!

Túrám kiindulópontja az Ördög-orom volt, ahová az Edvi Illés út elejéről egy kisebb mászással lehet feljutni. Ilyen havas viszonyok között kicsit nehézkes rátalálni az ösvényre, még szerencse, hogy előttem épp egy terepfutó lány igyekezett felfelé, az ő nyomait követve már sokkal könnyebb volt haladni.

Budapest legszebb sziklája

Az Ördög-orom Budapest egyik legszebb és legismertebb sziklaképződménye, melynek legmagasabb pontja a 317 méter magas Ördög-szószék. A védett terület központi részén egykor köszörűkő bánya működött, ennek nyomai ma is láthatók. Az orom legmagasabb részéről remek kilátás nyílik a városra. Alattunk a Farkas-völgy húzódik, melynek túloldalán a Széchenyi-hegy magasodik.

Az Ördög-orom tetején Forrás: Turista Magazin

A dolomittömb gyomrában óvóhely-labirintus húzódik, amelyet valószínűleg a németek építettek ki légoltalmi célokra a második világháború elején. Kacskaringós folyosókat alakítottak ki, hogy a bedobott kézigránátok vagy a belövések ne veszélyeztessék a bent lévőket. A járatokat ma vasajtók zárják el a külvilágtól.

Az orom tövében, az Edvi Illés utca elején működött a sokáig igen népszerűnek számító Ördögorom csárda,

amelyet Gruber Emil alapított1924-ben. A vendéglő a 30-as években élte virágkorát, amikor Farkasrét hivatalosan is üdülőhely lett. A csárdát a 90-es években bezárták, majd az épület leégett, így ma már nyomát sem nagyon látni.

Az Ördögorom csárda és vendégei 1928-ban Forrás: Turista Magazin/Fortepan

A Nőszirom utcánál továbbhaladtam a zöld háromszög jelzésen, közben némi nehézséget okozott egy bolgár kamion, amely elakadt egy lejtős kereszteződésben, és minden lehetséges irányban akadályozta a továbbhaladást. Elképzelni sem tudom, hogy keveredett ide, de biztos vagyok benne, hogy a GPS-e nagyon félrevezette.

Jókai Szibériája

Miután sikerült átpréselnem magam a kamion eleje és egy drótkerítés között, leereszkedtem a Farkas-völgybe. Hogy a név pontosan honnan jön, nem tudni. Talán az egykor itt élt farkasokra utal, de az is lehet, hogy az errefelé gyakori farkasalma nevű növényből ered.

A völgyből ismét emelkedni kezdett az út, fel a Széchenyi-hegyre. Első megállóm az Úti Madonna-kápolna volt.

A kedves, faragott erdei kápolna az 1880-as évek óta áll itt.

Berger János teológus, egyetemi tanár építtette, abban bízva, hogy a kis kápolna a hozzá hasonló erdőjáró hívők örömére szolgál majd. Az épület tornyát a 2. világháború után orosz katonák döntötték le, majd vandálok pusztították tovább. Végül sok évtizedes hányattatás után 1998-ban állították helyre, amire minden októberben misével emlékeznek.

Az Úti Madonna-kápolna a Széchenyi-hegy oldalában Forrás: Turista Magazin

A szerpentinező ösvényről az Apáca-rétre jutottam, amelynek neve minden bizonnyal az egykor itt működő Isteni Szeretet Leányai apácarendre utal. A 19. század közepén Bécsben alapított rend célja az árvák és szegény gyermekek nevelése volt. A rend budai központját 1927-ben szentelték fel. 1950-ben a nővéreket deportálták, az épület az Államvédelmi Hatóság kezébe került. Ma a Rendőrtiszti Főiskola működik benne.

A Széchenyi-hegyen hosszan el lehet nézelődni, most azonban

szerettem volna egy kis kitérőt tenni a Svábhegy egyik legnyugalmasabb szeglete, a Jókai-kert felé.

Hogy milyen lehetett az élet Jókai Mór egykori birtokán, arra ma már csak a híres író elbeszéléseiből következtethetünk, ugyanis az itt álló épületekből csak egy maradt meg, az egykori présház, ahol a Petőfi Irodalmi Múzeum kicsi, de annál érdekesebb kiállítását lehet megnézni.

A behavazott Jókai-kert, melyen ma már a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület osztozik, de a park mindenki előtt nyitva áll Forrás: Turista Magazin

A havas kertben nem volt nagy mozgás, csak az énekesmadarak röpködtek az etetőkre. Jókai Szibériának hívta a Svábhegyet, ahol „a hideg szelek még a csukott ablakon át is elfújták a gyertyákat”. Épp ezért feleségével, Laborfalvi Rózával a teleket rendszerint Pesten töltötték, de már kora tavasszal jöttek is vissza, és belevetették magukat a birtok körüli teendőkbe.

Jókai nemcsak afféle hobbi kertész volt,

komoly szaktudásra tett szert, tapasztalatairól könyvet is írt. A kert szomszédságában még ma is áll Steindl Imre családjának egykori villája. Az 1840-es években épült nyaraló sajnos nagyon rossz állapotban van, és nem tűnik úgy, hogy ebben a közeljövőben bármi változás állna be.

Jókai, a kertész imádott svábhegyi birtokán Forrás: Turista Magazin/Petőfi Irodalmi Múzeum

Bauhaus lakótelep

A Jókai-kertből felkaptattam a Normafához, ahol a Csillag-völgy lejtőjén sízők és snowboardosok élvezték a szokatlanul remek hóviszonyokat. Egy meleg leves és némi pihenő után még volt pár órám a sötétedésig, gondoltam most már elgyalogolok az Apáthy-szikláig, annál is inkább, mert a közelben voltam hivatalos vacsorára. Most már végig a zöldet kellett követnem.

Sízők a Normafánál – végre remek a hó, a panoráma pedig pazar, ahogy mindig Forrás: Turista Magazin

Elhaladtam az egykori Disznófő étterem és a hajdan híresen bővizű Disznófő-forrás mellett, melynek

vizéből állítólag még Mátyás király is ivott zugligeti vadkanvadászatai alkalmával.

A klasszicizáló forrásházat ma kerítés választja el az erdőtől, így a túrázóktól is. Hogy miért, és meddig marad így, az egy külön cikk témája lehetne. A Tündér-szikla alatt megálltam kicsit nézelődni. A nevezetes szikla egészen más képet mutat így alulról, de a szemközti Hunyad-orom téli arca sem kevésbé érdekes.

Lefelé a zöldön, ami ezúttal hófehérbe öltözött Forrás: Turista Magazin

A városba visszaérve szeretettem volna megnézni az egykori Nyéki-templom és vadászkastély romjait, amelyeket eddig valahogy elkerültem. Ahogy térképemet nézegettem, ketten is megálltak, és megkérdezték, segíthetnek-e. Ennek köszönhetően azt is megtudtam, hogy a Tárogató utca egyik szecessziós villaépületében lakott Fekete István író 1945-től egészen 1970-ben bekövetkezett haláláig. Különös társbérletben, ugyanis a villa másik részében egy kis kápolna működött, és működik ma is.

Egy utcával lejjebb láthatók a középkori nyéki várkastély romjai.

A Zsigmond által emelt vadászházat Mátyás bővítette tovább, majd II. Ulászló alakította ki a vadászkastély végső formáját. A közelben álló 13. századi templomot a 15. században építették át gótikus stílusban. A közeli hatalmas királyi vadaskertben nemcsak helyi vadak éltek, de a feljegyzések szerint tevéket és oroszlánt is tartottak itt. A nyéki romokat csak előzetes egyeztetés után lehet megnézni, így most meg kellett elégednem a kerítésen kívüli szemlélődéssel.

A nyéki várkastély romjai a Hűvösvölgyi út és a Fekete István utca között Forrás: Turista Magazin

Hiába szaporáztam a lépteimet, az Apáthy-szikláról már nem tudtam napfényes képeket készíteni. Miután lebukott a nap a János-hegy mögött, már nem siettem annyira, inkább kerültem még egy kicsit a Napraforgó utca felé, hogy megnézzem a főváros egyik legszebb utcáját.

Az 1931-ben épült kísérleti lakótelep a magyar Bauhaus kiemelkedő emléke.

A kor legnevesebb építészei viszonylag kicsi területen 22 kertes családi házat álmodtak meg, a kísérlet pedig arról szólt, hogy vajon a száz négyszögöles telkekre lehet-e lakható villaépületeket tervezni. Lehetett, nem is akármilyeneket.

Pillantás az Apáthy-szikláról Forrás: Turista Magazin

Túrám végpontján, az Apáthy-sziklán hosszan álldogáltam, pedig egyre hidegebb és sötétebb lett. Jó volt nézni a nyüzsgő várost, a szemközti Széchenyi-hegyet és a Normafát, ahonnan órákkal korábban még épp ezt az oldalt kémleltem ugyanígy. Közhelyes, tudom, de az ilyen túrák végén mindig megállapítom magamban, hogy irtó szerencsések vagyunk mi, akik Budapesten lakunk, hogy a várost sem kell elhagynunk ahhoz, hogy remek túrákat tehessünk. Különösen ilyen szép, havas időben, amikor még a jól ismert helyek is egészen más arcukat mutatják.

Forrás: Turista Magazin

Forrás: Turista Magazin