Cigarettázó maja istenség a garázsban

2012.10.07. 16:44

Tudja ön, hogy ki Maximón? Keresztény szentnek álcázott, rosszindulatú, dohányzó maja istenség, akit Guatemalában, egy garázsból átalakított szentélyben itatnak rummal azok, akik mások kárán szeretnének meggazdagodni.

Guatemala nem mindennapi hely. Kevés olyan ország létezik a világon, ahová a Jóisten ilyen bőségesen dobálta le a turistacsalogatókat: kristálytiszta tavak, hatalmas vulkánok, háborítatlan dzsungelek, hűvös fenyőerdők és pálmafás tengerpartok egyaránt megtalálhatók itt, a maja piramisokról és a spanyol katedrálisokról nem is beszélve. Ami viszont igazán különlegessé teszi ezt a Magyarország méretű országot, az a kulturális keveredés európai és indián, keresztény és pogány elemek között. Például Maximón (ejtsd: masimón), a részeges, dohányzó istenség kultusza Santiago Atitlánban és környékén.

Forrás: Soltész Béla
Santiago Atitlán kikötője

Santiago Atitlánba úgy jutottam el, hogy keresztülhajóztam a vulkánok között megbúvó, hihetetlenül kék Atitlán-tavon. A kikötőben még a partra se léptem a rozoga mólóról, már meg is alkudtam egy csíkos rövidnadrágos indiánnal. Nem volt nehéz menet. "Akarod látni Maximónt?" - kérdezte tőlem. "Igen" - mondtam én. "Akkor kövess, odaviszlek" - válaszolta. Megegyeztünk 20 quetzalban (600 forint), és negyed óra múlva már ott is voltam az istenség színe előtt.

Maam és Szent Péter ugyanaz

A legtöbb latin-amerikai ország kultúrájára jellemző az indián és a keresztény hitvilág keveredéséből született sokféle népi szent kultusza, Maximón viszont kiemelkedően bizarr jelenség. A neve Maam, a maja alvilágisten és Simon (tehát Szent Péter), a katolikus egyház alapítója nevéből olvadt össze: hivatalosan ő Szent Péter, az indiánok viszont tudják, hogy ő Maam. A legenda szerint Maam-Simón valamikor a tizenkilencedik században jelent meg Guatemalában, a maja Felföldön. Öltönyben és kalapban jött, mint egy úr, és amíg az indián férfiak a földeken dolgoztak, addig minden asszonyt elcsábított. A férfiak, amikor rajtakapták, dühükben machetével levágták a kezét és a lábát, és csak ez után jöttek rá, hogy az alvilág istenének (és/vagy a katolikus egyház alapítójának) megtestesülését csonkították meg éppen. Ettől szörnyen megijedtek, és mi mással próbálták volna meg kiengesztelni, mint rummal és cigarettával.

Maximón nem jóindulatú, hanem épp hogy ártó istenség, akit ki kell engesztelni azért, amit az emberek műveltek vele. Maximón az amerikai cigarettát és a márkás rumot szereti, és ha ezekből eleget kap, akkor segít az embereken. Nem lehet akármit kérni tőle, például szerelmi kérdésekben nem ő az illetékes. Ha viszont valaki másokon akar bosszút állni, vagy mások kárán kíván meggazdagodni, akkor nyugodtan számíthat Maximónra. Nyugat-Guatemalában több faluban is van szentélye, de Santiago Atitlán a kultusz egyik legfontosabb központja.

Maximón minden évben más család házában lakik. A húsvét előtti napokban, amikor a keresztény világ többi része Jézus feltámadására készül, Guatemalában az apostolok és szentek szobrai kíséretében végigviszik a településen a részeges bálványt, hogy aztán egy (rejtélyes körülmények között kiválasztott) család otthonában helyezzék el egy évre. Emiatt még a legújabb kiadású Lonely Planetből sem derül ki, hogy éppen hol található. A turista így kénytelen egy helyi embernek fizetni, hogy odakísérje.

Forrás: Soltész Béla
Vezetőm befordul a szentélyhez vezető sikátorba

Szentély a garázsban

Ottjártamkor Maximón egy különösen szakadt környéken fogadta a hódolóit, úgyhogy amikor befordultunk az egy méter széles sikátorba, komolyan megfordult a fejemben, hogy akkor most jött el az a pillanat, amikor elrabolják a pénzemet, az útlevelemet és a vesémet. A szentély egy szürke, vakolatlan téglaház garázsában volt berendezve. "Lehet fotózni, de minden fotó egy quetzalba kerül" - mondta a vezető. Akkor már tudtam, nem lesz semmi baj, sokkal jobb üzlet ez annál, hogy holmi rendőrségi üggyel kockára tegyék a turistákból nap mint nap befolyó quetzalokat.

Forrás: Soltész Béla
A szentélynek berendezett garázs bejárata

A Maximón-szentély, talán mondanom sem kell, elképesztő volt. Középen ült maga az isten, faszobor képében, egy széken. Annyira be volt bugyolálva mindenféle színes szalagokba, hogy nem látszott, van-e keze és lába. Az viszont azonnal feltűnt, hogy a szobor szája úgy van kialakítva, hogy tökéletesen passzoljon bele a cigi. Kétoldalt két, csíkos rövidnadrágos férfi ült, ők voltak Maximón segítői. Az egyik meggyújtotta a cigit, belerakta az isten szájába, aztán a rumosüvegből löttyintett egy keveset a színes szalagokra. A másik gyertyákat gyújtott, és mértani alakzatot rakott ki belőlük Maximón előtt a földön. A gyertyák előtt egy hívő térdepelt, ő fizette a rumot, a cigit és a gyertyát, ugyanis épp vegyesboltot készült nyitni, és segítséget akart kérni a cigiző istentől. Mint már említettem, Maximón az illetékes akkor, ha valaki mások kárán szeretne meggazdagodni.

Forrás: Soltész Béla
Imához készülődnek a résztvevők

Elkezdődött a rituálé. A két segítő kántált valamit, a reménybeli vegyesbolt-tulajdonos imádkozott, a háttérben a férfiak tovább röhögtek, én meg a sarokban ültem egy széken, és arcátlanul fotóztam az eseményeket. Tőlem jobbra egy üvegkoporsóban egy halott Jézus feküdt, a koporsó pedig körbe volt tekerve villogó és zenélő karácsonyfaégőkkel. Szólt a Jingle Bells, kántáltak az indiánok, amikor pedig Maximón cigije végigégett, az egyik segítő kivette a szobor szájából a csikket, belerakott egy szivart, és meggyújtotta. Végül tömjént is gyújtottak. Az ablaktalan garázsban végül már szinte semmit sem lehetett látni a füsttől, és a szertartás véget ért.

Forrás: Soltész Béla
Fohász a kockás inges úr vegyesboltjának sikeréért

Udvariasan megköszöntem a segítőknek, hogy jelen lehettem, fizettem a fotókért, az idegenvezetőm pedig visszavitt a főtérre. Közben megkérdeztem, hogy mit szól ehhez az egészhez a katolikus egyház. Ellenzik, mondta, de kapnak ők is az adományokból, úgyhogy az ellenállásuk nem túl heves. Továbbá attól sem kell félniük, hogy a hívek elpártolnak tőlük: azok, akik Maximónt itatják és dohányoztatják, vasárnap éppúgy eljárnak misére, mint mindenki más. Sőt a templomban az újszövetségi témájú fafaragások mellett van egy olyan is, amelyen Maximón pöfékel az előtte térdelő indiánok társaságában.

Kíváncsi lennék, hogy a derék vegyesbolt-tulajdonos milyen tisztességtelen bevételre tett szert azóta a chipsből és a kólából. Egyébként állítólag guatemalai kivándorlók már Ausztráliában és az Egyesült Államokban is állítottak fel Maximón-szentélyeket, a részeges istenség tehát már globális léptékben segít a híveinek, hogy mások rovására meggazdagodjanak. Még azt is el tudom képzelni, hogy előbb-utóbb Budapesten is megjelenik valami garázsban vagy sufniban. Igény, gondolom, lenne rá.