Maradona tízparancsolata

Sehol a világon nem sűrűsödik annyi szenvedély egyetlen négyzetkilométeren, mint Buenos Airesben, a tangó szülővárosában, ahol az elveszített nemzeti büszkeséget a foci iránti vallásos rajongással kompenzálják. Maradonának nem csak tízparancsolata, miatyánkja is van.

Ma már hihetetlennek tűnik, hogy volt két-három évtized a világtörténelemben, amikor nem lehetett tudni, hogy az Egyesült Államok vagy Argentína lesz-e az amerikai kontinens gazdasági nagyhatalma. Buenos Aires a 19. és a 20. század fordulóján a kor egyik leggazdagabb és legelegánsabb nagyvárosává nőtt ki magát.

A házakat itt is a párizsi palotákról koppintották, mint Budapesten - ezért forgatták nálunk az Evita Perón életéről készült filmet -, a déli félteke metropolisza ugyanakkor jóval nagyszabásúbb, mint a magyar főváros. Az Andrássy utat és az Avenida 9 de Juliót egyaránt a Champs-Élysées-ről mintázták, csak épp ez utóbbi sugárút húsz sáv szélesre sikerült.

Forrás: Soltész Béla
Az Andrássy utat és az Avenida 9 de Juliót egyaránt a Champs-Élysées-ről mintázták

Ennek ellenére minden, ami Argentínát híressé tette, a hanyatláshoz és a populáris kultúrához kapcsolódik, nem pedig a fénykor eleganciájához. Ma már tudjuk, hogy Argentína nemhogy gazdasági nagyhatalom nem lett, de tízévente a teljes összeomlás szélére kerül. Argentínáról két dolog ugrik be mindenkinek: a tangó és a foci.

A tangó bölcsője, a foci temploma

Előbbit a Buenos Aires-i kikötő, a La Boca részeg matrózai találták ki, és furcsamód csak akkor lett népszerű az argentin elit körében, amikor Párizsban is befutott. Ilyen világ volt akkoriban Buenos Airesben: a külvárosból a belvárosba nehezebb volt eljutni, mint a Río de la Plata partjairól Franciaországba.

Forrás: Soltész Béla
A szenvedély nyelve: tangó

A La Boca azóta a város első számú turistalátványossága, holott csak rozoga, de rikítóan színes bádogházakból áll. Mégis évente turisták milliói keresik fel, nem úgy, mint a belváros neoklasszicista és szecessziós palotáit. Különös hely ez: a turisták számára renovált tíz háztömbön túl továbbra is a város számkivetettjei laknak, olyannyira, hogy amikor ott jártam, és kíváncsi lettem, milyen az élet a turistacsalogató Caminitón túl, a helyiek nyomatékosan megkértek, hogy a saját épségem érdekében forduljak vissza.

Forrás: Soltész Béla
A város első számú turistalátványossága

A másik argentin nevezetesség, a foci is elválaszthatatlan a La Boca negyedtől. Itt emelkedik a Boca Juniors 50 ezer főt befogadó  stadionja, a Bombonera. A sárga-kékre festett, impozáns épületben maga Diego Maradona is játszott, méghozzá éppen akkor, 1981-1982-ben, amikor Argentína elvesztette a Falkland-szigetekért vívott háborút, és az argentinok amúgy is megtépázott nemzeti büszkesége végleg romba dőlt.

Forrás: Soltész Béla
A jövő Maradonái

Érthető, hogy egyéb kiút híján az argentinok a vallásos szintre emelt fociőrületbe menekültek. Nem vicc, Argentínában létezik egy - bejegyzett - Maradoniánus Egyház, akik az isteni Diegóra nemes egyszerűséggel D10S néven hivatkoznak, ami a spanyol Dios (Isten) szó és Maradona mezének száma, a 10-es kombinációja. Hogy ők miben hisznek, arról a tanulságos Maradoniánus tízparancsolatból és miatyánkból kaphatunk ízelítőt.

A Maradoniánus Egyház parancsolatai

1. A labdát ne koszold össze, ahogy azt D10S elrendelte.
2. Szeresd a focit mindenekfelett.
3. Valld meg a foci iránti feltétlen rajongásodat.
4. Tiszteld az argentin válogatott színeit.
5. Hirdesd a "Diego" és a "Maradona" szavakat az egész világon.
6. Imádkozz a templomokban, ahol D10S prédikált, és imádd az Ő szent mezét.
7. Ne hagyd, hogy Diego nevét egyetlen klub is kisajátítsa.
8. Kövesd a Maradoniánus Egyház tanításait.
9. Legyen Diego a keresztneved, és a gyerekeidé is.
10. Ne legyél forrófejű, de ne hagyj ki egyetlen helyzetet sem.

Forrás: Soltész Béla
Az isteni Diego


Így szól a Maradona Miatyánk: Mi Diegónk, ki vagy a pályákon, szenteltessék meg a te bal lábad, jöjjön el a te varázslatod. Add, hogy góljaidra mindörökké emlékezzenek, amint a mennyben, úgy a földön is. Tégy csodát minden nap, és bocsáss meg az angoloknak, miképpen mi is megbocsátottunk a nápolyi maffiának. Ne állíttassál ki a játékból, és szabadíts meg bennünket Havelange-tól és Pelétől.

Vilma, szar alak vagyok, bocsáss meg

A Bombonera aljában található a Boca Juniors Múzeum, melynek neve igazából: a Boca Juniors-szenvedély múzeuma (Museo de la Pasión Boquense). Ennek az őrült helynek ugyanis éppen ez a lényege: a szenvedély. Vannak dolgok, amelyeket csak az ezer fokon égő La Bocában láthat az ember. Az egyik kis téren például egy hatalmas lepedőre lettem figyelmes, amely egy ház elé, két fa közé volt kifeszítve. A lepedőn fekete, kék és piros festékkel ez a felirat állt:

 "Vilma! Tudom, hogy a szavakat elviszi a szél, és hogy annyiszor hazudtam neked, hogy már csak nagyon nehezen hihetsz nekem. Szar alak vagyok, elszúrtam. Lassan felőröl a fájdalom. Csapjon belém a villám, ha hazudok. Belül mindent megbántam, és zokogok, mert bűnös vagyok. Bocsáss meg! Szeretlek! Raúl." Hiába, egy igazi extrovertált, megalomániás argentin nem elégedhet meg azzal, hogy simán csak telefonál, vagy ír egy e-mailt.

Forrás: Soltész Béla

Persze a város többi részében sem épp vérszegény emberek élnek. A szomszédos San Telmo negyedben ottjártamkor például épp sztrájkoltak a szemetesek, így három napon át rohadt a szemét az utcákon. Vicky nevű vendéglátóm itt lakott, így napokon át együtt nézhettük, hogyan növekednek a kupacok. Vicky, aki egyébként középiskolai tanár, azt mesélte, hogy a konfliktusok tüntetéses-sztrájkolós megoldási mechanizmusa annyira beépült az argentin közgondolkodásba, hogy amikor elromlott a tanteremben a légkondi, a diákjai sztrájkot akartak szervezni és barikádot emelni a folyosóra ahelyett, hogy szerelőt hívattak volna.

Buenos Aires különösen hely. Régi, néha túlságosan régi és nosztalgikus, máskor viszont meglepően modern. Mállik szét, mégis egyben van, nem csak a százéves vakolat tartja össze. Tele van energiával és tele van meglepetéssel. Nem kell se tangó, se foci ahhoz, hogy egy látogatás felejthetetlen élmény legyen. Elég szóba elegyedni néhány járókelővel. A La Boca utcáin egy choripánárus azt mondta nekem, hogy Argentínában egyetlen olyan látványosság van, ami sehol másutt nincs a világon: az argentinok. Ezzel pedig nehéz volna vitába szállni.