Coney Islanden megállt az idő

Van egy utánozhatatlan hangulatú városrész New Yorkban, ahol 1916 óta ugyanaz a cég árulja a hot dogot, és 1927 óta zakatol a világ egyik legmenőbb hullámvasútja. Az Origo szerzője a Coney Island-i vidámpark 2014-es szezonnyitóján járt.

Coney Island – nevével ellentétben – ma már nem sziget, hanem földfeltöltéssel létrehozott félsziget. Brooklyn déli részén nyúlik a tengerbe, és Manhattanből nagyjából egy óra alatt lehet ide kijutni metróval. Évtizedek óta tartó népszerűségének egyik titka éppen az, hogy a zsúfolt városból viszonylag könnyű ide kiruccanni, mégis jóval különlegesebb program, mint egy szimpla séta valamelyik belvárosi parkban.

Az utánozhatatlan hangulathoz hozzájárul a végtelen víz látványa, az etnikailag sokszínű lakóközösség és a matuzsálemi korú, rajongásig imádott vidámpark a maga attrakcióival, no meg a parton sorakozó számtalan falatozási lehetőség. Ahogy a metróállomástól a vízpart felé sétáltam, már messziről feltűnt a híres-hírhedt hullámvasút, a Cyclone, és az előtte sorban álló tömeg.

Cyclone-rajongók, akik az elsők között akarnak lenni a 2014-es szezonban (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

Pont a 2014-es szezon megnyitójának napján érkeztem, és a déli 12 órától induló menetekre már több tucat hullámvasút-fanatikus várakozott. Az első 100 jelentkező – köztük én is, hiszen azonnal beálltam a sorba, és még épp befértem a keretbe – ingyen mehetett fel a rozoga faszerkezetre. Bár a Cyclone csak egy a vidámpark attrakciói közül, kétségkívül a legnépszerűbb, így az első menetet több tévétársaság is közvetítette. A riporterek, operatőrök egymás sarkát taposva készítettek interjúkat a várakozó rajongókkal és néhány ott megjelent helyi hírességgel. A várakozókat kvízkérdésekkel is szórakoztatták, melyek természetesen mind a Cyclone-nal voltak kapcsolatosak, és a helyes válaszokért pólókat, napszemüvegeket lehetett nyerni.

A New York-iak a sarkukra álltak

Mire beindult az üzem, a hangulat már a tetőfokára hágott. Furcsa mód voltak, akik végigállták a sort, majd az utolsó percben visszarettentek. Az előttem álló házaspár például üzemnyitáskor nem mert beülni a kocsikba, inkább megvárták, míg néhány vonat szerencsésen végigzakatol a síneken. Úgy terveztem, felveszem videóra az élményt, de nem engedték, hogy felvigyem magammal a fényképezőgépet a kocsiba. Végül nem is hiányzott, görcsösen kapaszkodtam az életemért. Ma már sokkal komolyabb hullámvasutakra szállhatunk fel szerte a világon – itt például nincs komplett átfordulás fejjel lefelé, és a legnagyobb zuhanás is „csak” 26 méter –, de az ódon faszerkezet recsegése bőven biztosítja az adrenalinszint megnövekedését.

A faszerkezetű hullámvasút 1927 júniusában kezdte meg működését, harmadikként a félszigeten. Két évvel korábban épült a Thunderbolt, a következő évben pedig a Tornado – ezeket már rég lebontották. A Cyclone nyitásakor egy menet 25 centbe került, és évtizedekig hatalmas tömegeket vonzott. A 60-as években kevesebben látogatták, ekkor felmerült, hogy lebontják, hiszen jól jött volna a terület a szomszédos New York Akvárium bővítéséhez.

A New York-iak azonban – mint oly gyakran, ha féltett kincseikről van szó – a sarkukra álltak, és nem engedték Coney Island utolsó fából készült hullámvasútját lerombolni. Így a 70-es évek közepén felújították, és azóta második reneszánszát éli. Bár körülötte vidámparkok jöttek-mentek, befektetők és állami szervek csatáztak, a Cyclone még ma is áll. Sőt, időközben, mint az ország legrégebbi favázas hullámvasútja, védett történelmi kinccsé vált. Mellesleg ez a világ legtöbbet másolt hullámvasútja, jelenleg hét klónja működik világszerte.

A mai vidámpark bejárata (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

Több városi legenda is fűződik a Cyclone-hoz. Az egyik szerint egy bányász, bizonyos Emilio Franco, aki születése óta néma volt, 1948-as látogatása során az egyik zuhanásnál visszanyerte a hangját, és felkiáltott: „Rosszul vagyok!”.

Coney Islanden már az 1880-as évektől megjelentek a vidámparki szórakozási lehetőségek: elsőként egy körhinta, majd sorban jöttek a többiek. A II. világháború idejére már három hatalmas vidámpark versenyzett a tengerparti területen, akkoriban ez volt az ország legnagyobb szórakozási központja. Néhány évtizednyi pangás után ma már ismét tömegek látogatják. A sok új építmény mellett van még egy matuzsálem, az 1920 óta működő óriáskerék, a Wonder Wheel.

A 46 méter magas óriáskeréken álló (vagyis inkább statikusan függő) és folyamatosan himbálózó kocsik váltakoznak. Mivel itt már mindenképp szerettem volna videózni, az előbbit választottam. Az óriáskerék tetejéről fantasztikus kilátás nyílt az alattunk elterülő vidámparkra és tengerpartra, már csak ezért is megérte leszurkolni a 7 dolláros menetdíjat. Bár beszálláskor azt mondták, csak egy kört megyünk, úgy látszik, jó kedvükben találtuk a gépkezelőket, mert végül két kört fordultunk.

A vidámpark egyik legnépszerűbb figurája az óriáslábakon érkező mutatványos volt, aki szívesen leállt egy-egy közös fotóra a gyerekekkel, sőt a közönség tanítására is vállalkozott, több-kevesebb sikerrel.

Az izgalmak után jólesett sétálni egyet a tengerparti sétányon, amely négy kilométer hosszan vezet, ameddig csak a homokos föveny tart. Egészen Brighton Beachig elsétálhatunk rajta, amely az orosz nyelvű emigráció központja. Ahogy haladunk előre, egyre több orosz szót hallunk, majd egy idő után már a feliratok is mind cirill betűsek.

1916 óta kínálja itt a hot dogot

A strand, kedvező fekvésének köszönhetően, reggeltől késő délutánig napos, és bárki ingyen használhatja. Akárhányszor jártam ott, szinte mindig metsző szél fújt, így még nem volt szerencsém fürdeni a vízben. A hideg persze nem tántorít el mindenkit, hiszen gyakran hallani a Coney Island Polar Bear Club tagjairól, akik a téli hónapokban is folyamatosan úsznak, újévkor kifejezetten nagy létszámban.

A tengerparti sétány (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

A fapallókból álló sétány elvezet a New York Akváriumhoz, no és persze rengeteg falatozóhelyhez. A leghíresebb ilyen a Cyclone-hoz és a Wonder Wheelhez hasonló korú Nathan’s, amely 1916 óta kínálja itt a hot dogot. Története igazi amerikai sikersztori. A hot dogot negyedszázaddal korábban német bevándorlók találták fel, és Coney Islanden ekkortájt már népszerű volt. Nathan Handwerker, fiatal lengyel emigráns egy kis hot dogos bódéban dolgozott, ingyen kaján élt, és az üzletben aludt, hogy heti 11 dolláros bérét megspórolja. Az így összekuporgatott pénzből nyitotta meg saját üzletét, ahol felesége, Ida receptje alapján készítette a hot dogot.

Az egyszerű, de ízletes gyorsételért hamarosan olyan nagyságok álltak sorba, mint Al Capone vagy Cary Grant. Nagy rajongója volt Franklin D. Roosevelt elnök is, aki 1939-ben az angol királyi párnak is ezt kínálta. Sőt, amikor 1945-ben Jaltában Churchill-lel és Sztálinnal találkozott, Nathan hot dogját hozatta maga után a tárgyalásra. Barbara Streisand Londonba vitette magával a csemegét, Walter Matthau pedig végrendeletében azt kérte, temetésén ezt szolgálják fel – és még hosszasan sorolhatnám a hozzá kapcsolódó történeteket.

1916 óta árulnak itt hot dogot (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

Sportolók, színészek és politikusok előszeretettel fotózzák magukat Nathan’s hot dogot majszolva, népszerűségi kampányuk részeként – így természetesen én sem hagytam ki ezt a ziccert. Az eredeti hot dog mellett ma már kicsit komplikáltabb verziók is kaphatók. A sok vidámparki kalandtól éhesen egy sajtos-chilis turbó változatra neveztem be, és elmondhatom, rászolgált a hírnevére.

A nyitás óta minden év július 4-én hotdog-evő versenyt rendeznek, amely különösen a televíziós közvetítések óta lett népszerű. A versenyig hátralévő napokat hatalmas kijelző mutatja az étterem falán. Az országszerte megrendezett férfi és női selejtezőkön diadalmaskodó versenyzők az étteremnél mérik össze kapacitásukat. A küzdelmet a helyszínen negyvenezer szurkoló és a tévéközvetítések jóvoltából több millió néző követi. A világrekordot épp a legutóbbi versenyen, 2013-ban állította be egy kaliforniai versenyző, Joey Chestnut, aki 10 perc alatt 69 hot dogot tüntetett el a gyomrában.

Bár imádom New York zsúfolt belvárosát, jó volt kicsit kiszakadni a rohanós nyüzsgésből, és egy másfajta pörgésbe belevetni magam, amelyben leginkább a féktelen jókedv játszotta a főszerepet. Coney Island egyedi hangulatában egészen biztos nagy szerepet játszik az időtlenség, hiszen itt egy csomó minden évtizedek óta változatlan. Aki szeretne egy darabka múltat megtapasztalni a rohamosan fejlődő, változó világváros peremén, feltétlenül metrózzon ki ide, ha erre jár.