Ha fegyvert fognak rád, add oda a pénzed

2014.05.18. 08:33

São Paulo nem a legvonzóbb turistacélpont Brazíliában, viszont 20 milliós lélekszámával Dél-Amerika legnépesebb városa, és egyben Brazília legfontosabb gazdasági központja. Ráadásul a város fontos helyszíne lesz az idei foci-világbajnokságnak, úgyhogy azt gondoltam, egy pár napos kirándulást biztosan megér. A hajléktalanok és rendőrök metropolisza turistaszemmel.

Mivel maguk a brazilok is óva intettek São Paulótól a hírhedten rossz közbiztonsága miatt, tapasztalt couchsurferként úgy gondoltam, ezúttal mindenképpen érdemes a szálláskeresésnek ezt a módját választanom, hogy a szállásadómtól olyan információkat szerezhessek be, amelyeket egy útikönyvben valószínűleg hiába keresnék.

Közel tíz percig tartott, mire bejutottunk az amúgy teljesen átlagos, húszemeletes házban lévő lakásba, amelyet kamerás-jelszavas kapu és fegyveres biztonsági őr védett. Brazil vendéglátóm, Leo rögtön azzal kezdte, hogy São Paulo nem annyira veszélyes, mint ahogyan azt a hírekben látni, de azért a biztonság kedvéért mindig legyen nálam pár dollárnak megfelelő brazil reál, amit oda tudok adni, ha netán fegyverrel fenyegetnének. Teljesen megnyugodtam.

Utcakép Sao PaulóbanForrás: Katona Rita

Még sosem gyűlöltek ennyire

Megérkezésem után szívesen kihagytam volna a reggeli metrózást, különösen a hat hónapos körutazáshoz elegendő cuccot tartalmazó hátizsákkal. Akárhogy igyekeztem, csak a harmadik metróra fértem fel, ami a munkába igyekvők számára láthatólag teljesen megszokott volt. A járművön mozdulni sem lehetett. Szerintem még sosem gyűlöltek ennyire közlekedési eszközön, köszönhetően a 35 kilós utazóhátizsákomnak, amely időnként önálló életre kelt.

Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy a körülöttem lévők többsége ázsiai. Úgy látszik, a japán turisták itt is elég korán ébrednek, gondoltam, de később megtudtam, hogy São Paulóban él a világ legnagyobb, közel hétszázezres japán közössége. Az ázsiai városrészen átmetrózva tehát nem csak az elviselhetetlen tömeg, hanem a japánul társalgó emberek miatt is egy kicsit Tokióban érezheti magát az idelátogató.

A foci vébét reklámozó kivetítö a metróban, hibaüzenettelForrás: Katona Rita

Hasonló tömeggel és végeláthatatlan sorokkal találkoztam a szupermarketben, a zöldségesnél, és gyakorlatilag bárhol, ahol éppen dolgom akadt. Kicsit megnyugtatott, hogy még a legtöbbször mosolygós és igen kedves brazilok is nehezen viselik a tömegnyomort, és igyekeznek csacsogás helyett gyorsan elintézni a dolgukat, hogy mindannyian hamarabb szabadulhassunk.

A legtöbbet talán az ingyenesen látogatható, egykoron Dél-Amerika legmagasabb épületének számító Edifício Martinelliben várakoztam arra, hogy egy alapos motozás és 36 emeletnyi liftezés után megcsodálhassam São Paulo több mint hatezer épületből álló panorámáját. Pontosan 110 percet várakoztam, hogy öt percig nézelődhessek odafenn. Az időt a turistakísérők stopperrel mérték, és egy másodperc hosszabbítást sem engedélyeztek. Mivel nem jártam túl sok metropoliszban, azt mondom, a látvány megérte a várakozást.

Kilátás a Martinelli-épületbőlForrás: Katona Rita

Utcakép a focivébé előtt

A város fontos helyszíne lesz a pár hét múlva kezdődő futball-világbajnokságnak, többek között a megnyitó ceremóniát is São Paulóban tartják majd. Nekem is úgy tűnt, és az újságok is időről időre arról cikkeztek, hogy a brazilok már hónapokkal előre igyekeznek rendet teremteni az utcákon.

Az utcaképet alapvetően két dolog határozza meg, legalábbis a forgalmasabb helyeken: a hajléktalanok és a rendőrök nagy száma. Az utóbbiak hatására a fegyveres rablások és kisebb lopások száma drámaian csökkent –  legalábbis ezt állítják a helyiek –, ráadásul a rendőrök készségesen útba igazítják az eltévedt turistát, amit jómagam is többször tapasztaltam. Az előbbiek viszont néha annyira szörnyű látványt nyújtottak – mint tudjuk, a drog sem elhanyagolható probléma Brazíliában –, hogy napokba tellett, mire nyugodt szívvel el mertem sétálni mellettük.

”Egy-egy őrültebb talán rád kiabál, de bántani nem fognak. Ha megtennék, a rendőrök úgyis azonnal lelőnék őket” – nyugtatott meg ismét kanapészörfös vendéglátóm. Az utcakép ugyan mindenkit elszomorít, a társadalmi szolidaritás azonban olyan erős az otthontalanokkal, hogy drasztikus eszközökkel nem lehet őket eltávolítani a város utcáiról. A szolidaritást magam is tapasztaltam, amikor páran rögtön rosszalló megjegyzést tettek rám, amikor a hajléktalanokat fényképeztem.

Egy vasárnap reggel a belvárosbanForrás: Katona Rita

A helyiek között fontos téma volt, hogy ki hová utazik a focivébé ideje alatt. A dolog két szempontból nagyon kedvező a São Pauló-iakra nézve: egyrészt a külföldi utazás rendkívül olcsó a világbajnokság kezdetekor, másrészt egy kis üzleti érzékkel hatalmas összegeket lehet keresni egy-egy privát lakás bérbeadásával. “A szomszédom már hónapokkal ezelőtt kiadta a lakását egy európai házaspárnak a világbajnokság idejére. Több ezer dollárt keres vele, miközben olcsón pihen valahol Kolumbiában”–  mesélte Leo, aki azonban nagy focirajongó, úgyhogy a városban marad. Talán vendégül lát majd pár focituristát, még az is lehet, hogy ezúttal nem ingyen.

Underground művészet

São Paulo városa leginkább talán a kulturális életéről híres. Pár napos ott tartózkodásom alatt számos múzeumot, kiállítást és művészeti negyedet végigjártam, leginkább mégis az utca művészei nyűgöztek le.

Graffiti Sao PaulóbanForrás: Katona Rita

Sok São Pauló-i utca ugyan elhanyagoltnak és koszosnak hat, ám mégis van egy alternatív és színes oldala, amelyről leginkább a falfestmények gondoskodnak. A városban olyan erős a graffitik jelenléte, hogy az egyik negyedben egy komplett utcát ennek a művészeti ágnak szenteltek, amely az idők során a város egyik turistalátványosságává vált. Az utca falain hónapról hónapra változnak a graffitik, amelyek sokszor tipikus latin-amerikai problémákkal foglalkoznak, vagyis a bűnözéssel, a hatalmas társadalmi különbségekkel és a korrupt, bürokratikus rendszerrel.

Bár São Paulo valóban nem pályázhatna a világ legszebb városa címre, mégis úgy éreztem, nem volt hiábavaló az a néhány nap, amelyet ott töltöttem. Jóval reálisabb képet kaptam Brazíliáról, és még az a néhány reál is a zsebemben maradt, amit a fegyveres rablók lekenyerezésére szántam.