Megnéztük, milyen az élet a karibi édenkertekben

2016.03.28. 11:56

Három egymáshoz közeli, mégis teljesen eltérő hangulatú sziget a Karib-térségben. Az egyiken az év minden napjára jut egy templom, a másikon nyüzsögnek a különleges madarak, a harmadikon pedig annyi zöldség és gyümölcs terem, hogy a munkanélkülieknek sem kell éhezniük. Trópusi édenkertekben kalandoztunk, a célpont ezúttal Barbados, Trinidad és Grenada volt.

A francia Guadeloupe után dél felé vettem az irányt, egykori angol gyarmati területekre látogattam el. Talán nem tűnik logikusnak, ahogy ide-oda ugráltam a szigetek közt, de jó okom volt rá. Az utazás tervezése során ugyanis hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a gyenge láncszem a helyi légitársaság, a LIAT lesz.

A helyi légitársaság nincs a topon

Sajnos teljesen nem lehet megkerülni őket, pedig szinte csak rossz vélemények köröznek róluk az interneten. Az ügyfelek a lehetséges tíz pontból átlagosan mindössze háromra értékelik a céget, és a közvélekedés szerint a légitársaság neve a "luggage in another terminal" (a csomag egy másik repülőtéren) vagy a "leave island any time" (bármikor lehet az indulás) kifejezések rövidítése, utalva a leggyakoribb kellemetlenségekre.  

Karibi csendélet

Forrás: Kisgyörgy Éva

Ezért aztán úgy igyekeztem összeállítani a programomat – nyolc szigetet néztem ki magamnak –, hogy főként hajóval közlekedjek, vagy ha az nem megy, akkor a másik légitársasággal (Caribbean). Ha pedig mégis a LIAT-ra kényszerülök, akkor csak közvetlen járattal utazom, átszállásnál ugyanis esély sincs arra, hogy megkapjuk a csomagunkat. Persze utazhattam volna kézipoggyásszal, de hiába pakoltam be a bő egy hónapra egy igazán kompakt bőröndbe, a LIAT kicsi gépei miatt kénytelen voltam azt is feladni.

Barbados – minden napra egy templom

A három sziget klímája hasonló, mégis egészen más a hangulatuk, mások a nevezetességek és a látogatók is. Barbadoson főleg kényelmesebb, idősebb angolok pihentek a tengerparti, teljes ellátást nyújtó luxusszállodákban, Trinidad a madarászok kedvenc célpontja, míg Grenadán a biztonságos, békés nyaralást preferáló amerikai utazók a legjellemzőbbek.

Rózsaszín szállodacsoda a barbadosi tengerparton

Forrás: Kisgyörgy Éva

Mindig nehéz válaszolni, ha megkérdezik tőlem, melyik volt a kedvenc országom. Ez a három kis sziget is jó példa arra, mennyire befolyásolhatják egy-egy hely megítélését a teljesen szubjektív körülmények.

A legkevésbé ugyanis egyértelműen Barbados jött be, de ez nagyrészt azon múlt, hogy rettenetes szállásom volt. Barbadoson ugyanis nem találtam szabad középkategóriás szobát. Volt napi 45 dolláros (12 700 forint), közös fürdőszobás vendégház (ahol laktam), majd a következő lépcső a 150 dolláros (42 300 forint) hotel lett volna.

Barbadoson minden ház ilyen színes

Forrás: Kisgyörgy Éva

Laktam már többször olyan helyen, ahol osztozni kellett a fürdőszobán, ez általában nem szokott gond lenni. Itt azonban tizenegy szobához tartozott egy mosdó, és a vendégkör nem volt éppen tisztaságmániás. Előfordult, hogy olyan állapotban találtam a vécét, hogy kénytelen voltam egy közeli szálloda mosdójába bekéredzkedni.

Ilyen a nagy kékség Barbadoson

Forrás: Kisgyörgy Éva

Az viszont mindenképp Barbados mellett szól, hogy a tömegközlekedés kiváló. Olcsó, gyakran közlekedő minibuszokkal lehet bejárni a szigetet, és ezek hajnaltól késő estig még a reptérre is kivisznek. A tenger is csodálatos a kék számtalan árnyalatában pompázó vizével. Egyetlen fizetős programra neveztem be, egy vitorlás kirándulásra, amelynek fénypontja az volt, hogy néhány teknőccel úszkálhattunk együtt.

Együtt úszkálhattunk néhány ilyen teknőssel

Forrás: Kisgyörgy Éva

Világörökség-gyűjtőként természetesen nem hagytam ki a főváros, Bridgetown régi gyarmati épületeit sem. Egy helyi úr mesélte, hogy több mint 365 templom van a szigeten, azaz ha valakinek úgy tartja kedve, az év minden napján másikat látogathat meg. A mintegy százféle felekezethez tartozó egyházi épület közt az impozáns katolikus templomtól kezdve a picike faházig mindenféle építmény előfordult.

Gyülekezeti ház Barbadoson

Forrás: Kisgyörgy Éva

Trinidad – madarak és nagy kékség

Egészen más a hangulat Trinidadon. Ide sokan kifejezetten a színpompás, vidám karneválra jönnek, de a nyugodtabb időszakokban a hatalmas teleobjektívekkel és látcsövekkel felszerelt madarászoké a főszerep.

Első számú célpontjuk az ASA Wright Nature Center, a sziget legfőbb nevezetessége. Ide nem egyszerű eljutni, mivel csak egy darabig, Amira városáig van tömegközeledés. Onnan 100 trinidadi dollár (körülbelül 4300 forint) a taxi, visszafelé pedig még bonyolultabb a dolog. Vagy hívni kell egy másik taxit a közeli városból, vagy megkérni az odafelé vivő sofőrt, hogy várjon meg minket, de ez mind pluszköltség.

Kirándulás a természetvédelmi területen

Forrás: Kisgyörgy Éva

Szerencsére a vendégházam tulajdonosa korábban földrajztanárként dolgozott, és az egyik volt tanítványa turistákat fuvaroz. Látva tanácstalanságomat, azonnal fel is hívta, és amilyen mázlim volt, a napokban épp vitt arrafelé látogatókat, így csatlakozni tudtam hozzájuk kedvező áron.

Az ASA Wright központ nonprofit szervezet, amely tudományos és ismeretterjesztő célokat szolgál. Mindennap 10.30-kor és 13.30-kor másfél órás vezetett kirándulás keretében mutatják be a területet a látogatóknak, de akit jobban érdekelnek a madarak, akár meg is szállhat itt.

A séta során nem nagyon láttunk madarakat, a központi épület körül viszont rengeteg röpködött a kihelyezett etetőknek köszönhetően. Nem egyszerű fotózni őket, annyira picik és gyorsak, de azért pár kattintás sikerült.

Nehéz lefotózni a gyorsan röpködő madarakat

Forrás: Kisgyörgy Éva

A sziget másik népszerű látványossága a Maracas strand, ahova a helyiek által használt iránytaxival mentem, amely jóval olcsóbb, mint a turistáknak rendszeresített normál taxi. Az iránytaxikkal csak az a gond, hogy nem egy központi pályaudvarról indulnak, hanem tudni kell, hogy bizonyos irányba melyik utcasarkon kaphatjuk el őket.

A Maracas strandra például Port of Spainben a Prince és George utca kereszteződéséből indulnak a járatok. Menetrend sincs, akkor indulnak, amikor kellő számú utas összegyűlt, ugyanakkor itteni viszonylatban meglehetősen olcsók, a bő egyórás út csak 10 trinidadi dollár (kb. 430 forint) volt.

Víz felé hajló pálmafák a maracasi strandon

Forrás: Kisgyörgy Éva

A strand pont olyan, mint ahogy egy karib-tengeri strandot elképzel az ember: csodás kék víz, fehér homok és bedőlő pálmafák. Bár elég sokan voltak, mert épp befutott egy nagy busz egy tengerjáró utasaival, így sem volt tömeg. Az sajnos csak később derült ki, hogy rengeteg homoki légy tanyázik a strandon, a csípésük másnap rettenetesen viszketett. Szerencsére a helyi gyógyszertárban akadt rá hatékony kenőcs.

Grenada – még mindig a nyugalom szigete

A három sziget közül egyértelműen Grenada volt a legbékésebb, legnyugodtabb. A sziget turisztikai szakemberei kifejezetten ezzel csábítják ide a látogatókat, olyan sikeresen, hogy az idelátogató amerikai vendégek száma jócskán megnövekedett.

Látogatóközpont Grenada kedvelt kirándulóhelyén, a Grand Etangnál

Forrás: Kisgyörgy Éva

Az idilli szigetről kialakított képet alapjaiban rázta meg, amikor 2016 januárjában egy börtönből frissen szabadult férfi megölt egy strandon sétáló amerikai nőt. A 39 éves elkövetőre 80 év börtönt szabtak ki, hogy soha ne szabadulhasson ki, de sokan a halálbüntetés visszaállítását követelték az ügy kapcsán.

Grenadán pár évtizede még olyan jó volt a közbiztonság, hogy senki nem zárta a lakása ajtaját. A tévé és az erőszakos filmek elterjedésével jelent meg a lopás a szigeten. Jelenleg a börtönben mintegy négyszáz elítélt ül, közülük mindössze négy nő.

A hegyoldalban levő börtön ablakai erre a kedves öbölre nyílnak

Forrás: Kisgyörgy Éva

Mindezt attól az úrtól tudtuk meg, akitől az iránt érdeklődtünk az utcán, hogyan juthatunk el vasárnap – amikor a buszok nem közlekednek – a sziget északi részén fekvő kakaóültetvényre. Szerencsére pont beletrafáltunk, a megszólított úr korábban a helyi turisztikai hivatal PR-vezetője volt, pár éve pedig egyéni vállalkozóként vezet túrákat.

Aznapra is volt már néhány vendége, két cseh házaspár, hozzájuk csatlakoztunk fejenként 25 dollárért (7100 forint). Nem rossz ár a nyolcórás, egész szigetet bejáró kisbuszos kirándulásért, főleg úgy, hogy közben rengeteg érdekességet megtudtunk.

Láttuk például azt a privát szigetet is, amelyet napi 65 ezer dollárért (18,3 millió forint) lehet kibérelni a francia tulajdonostól, és ahol Justin Bieber ünnepelte a 21. születésnapját.

Napi több tízezer dollárért bérelhető privát sziget Grenada partjainál

Forrás: Kisgyörgy Éva

Áthajtottunk kisvárosokon és falvakon, amelyek sok helyen még magukon viselték a pusztító ciklonok nyomát. Ugyanakkor meglepően sok fényűző villát is láttunk. Amikor a sziget függetlenné vált, sok itt élő külföldi elmenekült a bizonytalan politikai helyzettől tartva. Házukat potom pénzért adták el, így néhány átlagos jövedelmű, a lehetőségre ügyesen lecsapó grenadai ma pompás villában él.

Nem örülnek a függetlenségnek

Bárkit kérdeztünk, senki sem örült a függetlenségnek. Korábban kedvükre járhattak Angliába dolgozni, ami ma már meglehetősen nehézkes. Érdekes viszont, hogy az angliai munkásévek után sok grenadai hazatér nyugdíjaskorára, mert itt érzi igazán otthon magát. Így tett kis vendégházunk tulajdonosa is. Négy gyereke már önálló életet él, férje meghalt, ő pedig 65 évesen visszaköltözött, vett egy házat, és a két fölös szobát kiadja turistáknak.

Kilátás a vendégházunk teraszáról

Forrás: Kisgyörgy Éva

Bár a lakosság egyharmada munkanélküli, nincsenek éhező tömegek, egyszerűen azért, mert a természetben mindig találni ennivalót. A sziget tele van gyümölcsfákkal, mint ahogy tápláló zöldségekből is rengeteg terem. A látogató nem találkozik nyomorral, még a legeldugottabb falvakban is csak végtelenül kedves, mosolygó helyieket találunk.

Így néz ki a kakaóbab

Forrás: Kisgyörgy Éva

A turizmuson kívül egy amerikai orvosi egyetem biztosít megélhetést sokaknak, és persze a mezőgazdaság. A legfontosabb termények a kakaóbab és a szerecsendió, ezekkel lépten-nyomon találkozni a szigeten. Túránk fénypontja a kakaóültetvény meglátogatása volt, ahol végigkövethettük a feldolgozási folyamatot, és persze meg is kóstolhattuk az igazán remek végterméket.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK