Csak az alkohol olcsó a brit pingvinek földjén

2016.04.22. 19:17

Alig háromezer ember és egymillió pingvin él itt békében, nyugalomban és viszonylagos anyagi jólétben. Aki bírja a szelet és nem internetfüggő, szeretni fogja ezt az Egyesült Királysághoz tartozó, atlanti-óceáni szigetvilágot. Egy londoni munkaközvetítő jóvoltából pár hónapig a Falkland-szigeteken dolgoztam egy szálloda éttermében.

A Falkland-szigetek Nagy-Britannia egyik tengerentúli gyarmata, többé-kevésbé szuverén terület. Két nagyobb és sok száz kisebb szigetről van szó, akkora terület az egész, mint két magyar megye. Itt nem voltak őslakosok, a 18. században kezdték el benépesíteni a szigeteket az első lelkes vállalkozók. A lakosság ma nagyrészt britekből áll, de egyre több a bevándorló és a vendégmunkás, akiknek többsége dél-amerikai. A szállodában például chilei volt a kollégák többsége.

Gyönyörű a strand, csak egyrészt aknamező, másrészt a víz nyáron is maximum 9 fokos

Forrás: Huzella Ádám

A helyiek Nagy-Britanniához akarnak tartozni 

A szigetek kopár és terméketlen földjét szikla, fű és bozótos borítja. Mesterségesen telepítettek ide fákat és bokrokat, hogy állattenyésztésre, növénytermesztésre és úgy egyáltalán életre alkalmas legyen. A hűvös, óceáni, tundra jellegű éghajlat errefelé ritka, erős széljárással párosul.   

Panoráma egy sziklaszirtről

Forrás: Huzella Ádám

Sokaknak az argentinokkal vívott és brit győzelemmel végződő 1982-es háború miatt ismerős a sziget neve. Margaret Thatcher azóta is nagy tiszteletben áll,  emlékmű és utca is őrzi a nevét. Hogy a helyiek erős hazafias érzelmeket táplálnak, az az emlékhelyek nagy számában is tetten érhető. 

2013-ban egyébként népszavazást tartottak a szigetek hovatartozásáról, amelyen szinte mindenki – 92 százalékos részvétel mellett 99,8 százalék – az Egyesült Királysághoz tartozásra voksolt. Az eredményt Argentína nem fogadja el.

Itt nem kell bezárni az ajtókat  

Zsúfoltságra a Falkland-szigeteken nem lehet panasz. Alig háromezer ember él itt, kétharmaduk a fővárosban, Port Stanleyben. A bűnözés szinte ismeretlen fogalom, az ajtót nem is zártuk soha. A rendőröknek legfeljebb az ittas sofőrökkel lehet dolguk. 

Pingvinből viszont jóval több van, mint emberből, becslések szerint közel egymillió. De a világ dolmányosalbatrosz-állományának hatvan százaléka is a Falkland-szigeteken él. Nem csoda, hogy ez a hely kuriózumnak számít az érintetlen természetet kedvelő turisták körében. 

Egymillió pingvin él a szigeteken

Forrás: Huzella Ádám

Folyton fúj a szél, nem lehet kiteregetni a ruhákat a kertben. Néha csak simán szeles az idő, máskor nagyon durva, váratlan lökéshullámok jönnek. Előfordult, hogy a szélroham kicsit arrébb helyezett a járdán séta közben, vagy épp segített felfelé haladni az emelkedőn. 

Egész évben folyamatosan fűteni kell.  Annak ellenére, hogy ottlétem leginkább a nyári szezonra esett, amikor nem sütött a nap, és fújt a szél, elkelt a kabát, a sapka, és a sál is jólesett. Egy alkalommal még havas esőhöz is volt szerencsém. Akár mind a négy évszakot megtapasztalhattuk egyetlen nap alatt.

Amikor viszont sütött a nap, nem ártott vigyázni. Kiterjedt ózonlyuk van a déli féltekén, hamar le lehet égni, és napszemüvegre is szükség van. Olyan vakító volt a fény, hogy amikor az utcáról betértem egy boltba, több percbe is beletelt, mire a szemem átállt a benti fényviszonyokra. 

Vakító a napfény a Falkland-szigeteken

Forrás: Huzella Ádám

Csak az alkohol olcsó 

A fővárosban egyébként összesen két szupermarket van, nagyon hasonló árakkal és kínálattal. Helyben csak juhot és ludat tenyésztenek, egyébként szinte mindent importálni kell. A késztermékek nagy része Angliából érkezik két hónapos hajóút után.  Valamennyi áru Dél-Amerikából is jön, leginkább Chiléből, néha Uruguayból. Argentínával se kereskedelmi, se politikai kapcsolatot nem tartanak fenn. 

A hosszú szállítási idő miatt a boltban a termékek lejárati idejét rugalmasabban kezelik. A zöldség-gyümölcs választék elég szűk és rossz minőségű, ugyanakkor rendkívül drága, az angol árak háromszorosa, sőt akár hétszerese is lehet. Az árukészlet az éppen érkező szállítmány függvénye. 

Alig háromezren élnek itt, soha nincs tömeg

Forrás: Huzella Ádám

De még a mirelittermékek is meglepően drágák voltak. Akadt egy kis pékség a városban, ahol még a csomagolt, szeletelt kenyeret is fagyasztva hozták, de különböző brit áruházláncok olcsó, saját márkás termékeit is találtam a polcokon. Természetesen a szállítással megemelt árral. 

Az egyetlen dolog, ami még olcsóbb is, mint Angliában, az alkohol. Ki is élvezik a helyiek. Miközben Angliában állandó téma, hogy extra adóval tovább akarják emelni az alkoholos italok árát, itt semmi ilyesmiről nem volt szó. A szálloda bárjában egy üveg jó nevű nyugati sörért kevesebb mint két fontot (800 Ft) kértek. Egy egyszerű londoni pubban legalább a duplájába került volna. 

A falklandi font felesleges hazafiaskodás 

Ide még nem gyűrűzött be a "nincs több ingyen bolti zacskó a környezettudatosság nevében". Angliában is csak idén nyártól vezették ezt be. A szigeteken se környezettudatosság, se szelektív hulladékgyűjtés nincs. Igaz, a viszonylag kevés lakos nem jelent nagy környezeti terhelést. 

Szélfogó sövény kerítés helyett

Forrás: Huzella Ádám

Egyetlen bank van, ATM egy darab sincs. A bankszámla mellé adnak egy csekk-könyvet, ezt sokan a közüzemi számlák befizetésére használják, és gyakran az étteremben is ezzel fizetnek. A helyi fizetőeszköz egyébként a falklandi font, amely ugyanannyit ér, mint az angol font. 

Fölösleges hazafiaskodásnak tűnik, hogy háromezer ember kedvéért külön fizetőeszközt hoztak létre. Főleg, hogy ezeket a bankjegyeket a szigeteken kívül sehol sem fogadják el vagy váltják be.  Úgyhogy mielőtt az ember továbbutazik, igyekeznie kell elkölteni vagy angol fontra cserélni maradék falklandi pénzét. 

Focipálya a tengerparton

Forrás: Huzella Ádám

Az internettel csínján kell bánni 

A helyiek kedvesek, köszöngetősek, szinte mindenki ismer mindenkit. Tömegközlekedés nincs, a falklandiak főként nagy, összkerék-meghajtású terepjárókkal járnak. A kis forgalom miatt nincsenek jelzőlámpák. Akadnak viszont olyan látnivalók, ahová nem vezet kiépített út, ezekhez még autóval is csak konvojban ajánlott menni, mert gyakori az elakadás a puha talajban. 

Büszke népség, nem csoda, hogy királynak hívják őket

Forrás: Huzella Ádám

A város összességében kellemes. Az infrastruktúra hagy kívánnivalót maga után, de viszonylagos jólétben élnek az emberek. A szociális ellátások sem rosszak. Ingyenes az oktatás, az orvosi ellátás, a fogorvos, a munkavállalóknak évi harminc nap szabadság jár, plusz az ünnepnapok.

Van tévé pár angol adóval és egy dögunalmas helyi csatornával. Érdekesség, hogy az angol nyelvű adók többségén chilei reklámok mennek spanyol nyelven. Az internetellátás sem a legkorszerűbb. A korlátos adatforgalomhoz méregdrágán lehet csomagokat venni. Egy normálisabb csomag havi százezer forint körül van,  de a letöltéssel még így is csínján kell bánni. Ha valaki túllépi a korlátot, a gatyáját ráfizetheti a büntető díjszabásra, amely nagyjából 5 font/MB (2000 Ft).

Különös hangulatú vidék

Forrás: Huzella Ádám

Ügyeltünk is rá, hogy a mobiltelefonokról kikapcsoljuk az applikációk automatikus frissítését. Ilyen az, amikor egy cég monopolhelyzetben van. Apró könnyítés, hogy éjfél és reggel 6 között ingyenes a net, cserébe viszont csigalassú, mint nálunk a régi, modemes időkben. Ez a helyzet rávett, hogy kevesebbet netezzek, ami nem feltétlenül baj. Nem árt, ha az ember időnként leszakad a hálóról. 

Éjszakai élet sem igen van a szigeteken.  A kocsmák legkésőbb este 11-kor zárnak, az étteremben, ahol dolgoztam, az utolsó ültetés a vacsorához 8:30-kor volt. Tulajdonképpen nem volt rossz jóval éjfél előtt végezni a munkával, és szerencsére nem kellett sietni, hogy elérjük az utolsó metrót.

Nyári szezonban a szálloda éttermében gyakori vendégek voltak az Antarktiszra igyekvő óceánjárók utasai. A hatalmas hajók fél napra kötöttek ki a szigetek mellett, már ha az időjárás megengedte. Mivel a méretük miatt nem tudtak közvetlenül beállni a kisváros kikötőjébe, egy külső öbölben horgonyoztak le, ahonnan kis hajókkal (shuttle) szállították be az utasokat a városba.

A távolban egy parkoló óceánjáró, az öbölben két kis hajó szállítja az utasokat

Forrás: Huzella Ádám

Az óceánjáró és a sziget közötti transzfer érzékeny mutatvány. Nagy szél és erős hullámzás esetén, ami gyakori arrafelé, a kapitány inkább nem erőlteti a kikötést.

Pingvinek az aknamezőkön 

Az argentinokkal folytatott háború hagyatékaként rengeteg az aknamező. A közel harmincezer aknából állítólag húszezer még mindig a földben van, de eddig civil baleset, sérülés szerencsére nem történt. Talán nem véletlen, hogy az elkerített területeken a legérdekesebb az élővilág.  Vakmerőségből egyszer a figyelmeztető tábla ellenére átmásztam a kerítésen, hogy közelről barátkozhassak a pingvinekkel. Nem is annyira amiatt aggódtam, hogy felrobban alattam a föld, hanem hogy egy túlbuzgó rendészetis elkap, és jó nagy büntetést ró ki rám. 

Több ezer akna maradt a földben a háború után

Forrás: Huzella Ádám

Van erről egy saját (összeesküvés)elméletem. A fővárosból népszerű és méregdrága (140 font, nagyjából 55 000 forint) egész napos pingvinnéző túrákat szerveznek a turistáknak. Nyilván, ha tudnák az emberek, hogy bő sétatávolságra is rá lehet akadni a mókás madarakra, sokkal kevésbé lenne jövedelmező az üzlet. Aknaveszély ürügyén azt a területet kerítik el, amelyiket akarják. Ki az, aki megmondja, hogy ott egész biztosan nincs akna?

Sokan a pingvinek miatt utaznak ide

Forrás: Huzella Ádám

A hivatalos pingvinleshely tulajdonképpen nem volt messze,  de olyan úttalan utakon lehetett oda eljutni, hogy lakótársaimmal végül lemondtunk a túráról.  A talaj a legtöbb helyen nagyon puha, néha belvizes, mocsaras. Még a hatalmas terepjárók sem jelentenek garanciát a célba érésre.

A talaj süppedős, kis sziklákkal színesítve

Forrás: Huzella Ádám

A Magellán-pingvinek a part közelében, puha földbe vájt odúkban rejtőzködnek, ha nem éppen a parton totyognak. Ha valaki megijeszti őket, befutnak a tengerbe (ügyetlenül mozognak a szárazföldön, de gyorsan tudnak úszni), vagy bebújnak az odúba, attól függően, melyik van közelebb. Nem nagyon lehet öt méternél jobban megközelíteni őket. 

Egyedül a narancssárga nyakú királypingvinekhez mehetünk egészen közel. Nem törődnek az emberrel, legfeljebb a nyakukat nyújtogatják felfelé, vagy elfordulnak, és odébb totyognak. Futni nem is tudnak.

Nem néznek rám, de nem menekülnek

Forrás: Huzella Ádám

Nem olcsó kijutni a szigetekről 

Falklandi munkám befejeztével Dél-Amerikába vettem az irányt. A chilei légitársaság heti repülőjárata Chile déli csücskébe (Punta Arenas) bő egy óra alatt teszi meg a távot. Hiába rövidebb az út, mint Budapest és Berlin között, a jegy több mint 600 dollárba kerül  (166 000 Ft) alapáron, étel-ital nélkül. Fix áras, tehát az összeg nem változik az idő vagy a foglaltság függvényében. 

Ugyanennek a légitársaságnak egy belföldi járata Punta Arenas és Santiago között étellel-itallal együtt csak kb. 100 dollárba (27 700 Ft) kerül, holott az előző úthoz képest bő háromszoros a távolság. Gyors matek: kilométer-arányosan ugyanaz a cég, ugyanaz a repülő, ugyanaz a személyzet körülbelül tizennyolcszoros árkülönbséggel dolgozik.  

Átrepülni Dél-Amerikába nem olcsó mulatság

Forrás: Huzella Ádám

A poén az egészben az, hogy mielőtt eljöttem volna, az utolsó két hétben nem volt a Falkland-szigeteken se citrom, se lime, mivel ezeket a friss árukat általában ezzel a chilei járattal hozzák. Ha nincs tele utasokkal, és marad hely a gyümölcsnek. Viszont heteken keresztül tele voltak a gépek, vagyis úgy tűnik, ez mégiscsak piacképes jegyár. 

Minden furcsasága ellenére sokan szeretnek a Falkland-szigeteken élni.  El tudom képzelni, hogy ha valaki a házastársával jön ide, akkor a stabil megélhetés, a csöndes, nyugalmas, kisvárosi életforma hosszabb távon is vonzó lehet. Nekem mindenesetre elég volt belőle pár hónap. Hogy különleges élménnyel gazdagodtam, nem is kérdés.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK