Itt mindenkinek jár évi pár százezer, csak úgy

2016.07.01. 06:00

Bár három hetem van Alaszka felfedezésére, és minden hetet más-más hangulatú területen töltök, az országnak így is csak egy egész picike szeletét járom be. Helyszíni tudósítás egy vadul szépséges és zavarba ejtően barátságos amerikai államból, ahova elsősorban túrázni, halászni, medvét és bálnát lesni járnak a turisták.

Amikor januárban a blogom lájkolóinak száma elérte a tízezret a Facebookon, felajánlottam az olvasóknak, hogy hálából oda utazom, ahova ők küldenek. Nem adtam meg opciókat, mindössze annyit kértem, hogy olyan helyet javasoljanak, ahol még nem voltam. Rengeteg ötlet érkezett, összesítve azonban toronymagasan Alaszka nyert a második helyezett Grúzia és a bronzérmes Madagaszkár előtt.

Nem volt hát kérdés, nyáron irány Alaszka. Bepötyögtem a repülőjegy-keresőbe, mennyit kóstál egy Budapest-Anchorage retúrjegy, és amikor megláttam, hogy 350 ezer körül indulnak az ajánlatok, egy kicsit felszisszentem. Szerencsére később sikerült megoldani ezt a kérdést is. Hamar rájöttem, hogy olcsóbban kijövök, ha külön keresek rá az egyes szakaszokra.  Los Angelesbe gyakran árulnak kedvezményes jegyeket, onnan pedig egész jó áron lehet repülni a Deltával Alaszkába.

Alaszka nyári színeiForrás: Kisgyörgy Éva

Zavarba ejtően kedvesek

"Örülök, hogy megismerhetlek" – mondta tökéletes magyar kiejtéssel Daniel, a házigazdám legjobb haverja az egyik szállásomon. Mint kiderült, két évtizede másfél évet töltött Budapesten. Turistaként érkezett hozzánk, és úgy megtetszett neki a város, hogy kicsit nálunk ragadt, angolt tanított néhány nyelviskolában.

Csereotthonos vendéglátóm nemcsak őt, hanem még jó néhány barátját áthívta egy hirtelen összerántott barbecue partyra, mert szerette volna, ha minél több jó fej alaszkait megismerek.  De nem csak ők bűvöltek el. Ahogy teltek a napok, egyre inkább úgy éreztem, hogy itt mindenki elképesztően barátságos.

Barátságos alaszkai fogadósokForrás: Kisgyörgy Éva

Sewardban például a vendégház tulajdonosai töviről hegyire kikérdeztek, hova megyek még, hol fogok megszállni a túra többi állomásán. Amikor meghallották, hogy bő egy hét múlva Anchorage-ban egy éjszakát hostelben tervezek tölteni, azonnal közölték, arról szó se lehet. A rendőrként dolgozó férj kijelentette, az nem biztonságos környék, inkább szerez nekem szállást. Már hívta is az anyósát, aki gondolkodás nélkül rávágta, hogy náluk simán elalhatok egy éjszakát. 

Később egy helyivel együtt morfondíroztunk azon, miért van az, hogy itt mindenki azon igyekszik, hogy én, a vadidegen utazó jól érezzem magam.  Arra jutottunk, hogy az olyan helyeken, mint amilyen Alaszka is, ahol sokan máshonnan érkeztek, és ahol nehezek a körülmények, valahogy természetessé válik, hogy segíteni kell egymásnak. A cél az, hogy mindenki boldoguljon és beilleszkedjen, még a rövid időre érkező vendégek is.

Alaszka a többi állam összterületének egyötödeForrás: Kisgyörgy Éva

Mindenki részesül az állam hasznából

Annak, hogy nagyon sokan érkeznek a „lenti 48 államból”, ahogy az ország többi részét hívják, van egy másik érdekes hatása is. A nyugdíjkort elérve sokan döntenek úgy, hogy visszatérnek a szülőföldjükre, főleg, ha ott több rokonuk él. Időskorban már nehezebben viselik az itteni kemény teleket, a hólapátolást, és hogy mindentől messze vannak.

Az átlagosnál magasabb kereseteknek köszönhetően megtehetik, hogy idős korukban utazgatni kezdenek,  amihez Alaszka megint csak nem a legelőnyösebb kiindulópont. Hiszen bárhova is indul az ember, először három órát kell repülnie csak azért, hogy lejusson valamelyik forgalmasabb amerikai légikikötőbe. Vagyis a nyugdíjasok jelentős része elköltözik innen, amitől olyan érzésünk támad, hogy egy kifejezetten fiatalos államba csöppentünk.

Tizennyolc fokban már napoznak a helyi fiatalokForrás: Kisgyörgy Éva

Van még egy faktor, amely az összetartozást erősíti, mégpedig az, hogy minden egyes alaszkai lakos éves osztalékot kap. Az ásványi anyagok bányászatából származó állami jövedelmeket egy alapban gyűjtik, és ennek egy részét a ’80-as évek óta az állam lakói közt osztják ki, így a gazdasági konjunktúrát mindenki a saját zsebén is érzi.

Ez az összeg általában 1000-1500 dollárt (279 000-419 000 Ft) jelent évente, de 2008-ban például 3269 dollárt (913 000 Ft) kapott mindenki, aki legalább egy éve alaszkai lakos és büntetlen előéletű. Csak úgy. Mert a föld és a belőle nyerhető kincs mindenkié.

Hamarabb vezetnek repülőt, mint autót

A programtervezésnél hamar nyilvánvalóvá vált, hogy időnként repülővel kell majd közlekednem. Mivel a hatalmas államban igen kevés út van, Alaszkában van a népességre vetítve a legtöbb pilóta. Minden hetvenedik lakos aktív repülőgép-vezető. Míg a jogosítvány megszerzésének alsó korhatára 21 év, pilóta már 17 évesen is lehet bárkiből.

A világ legnagyobb hidroportjaForrás: Kisgyörgy Éva

A repülők elterjedését jól mutatja, hogy a 287 kis reptér és 44 heliport mellett 138 hidroplánbázis is van. Ha az ember a helyiekkel beszélget, hamar kiderül, hogy szinte mindenkinek köze van a repüléshez, sokaknak professzionális szinten is. Egyik csereotthonos vendéglátóm, egy harmincas éveiben járó középiskolai tanárnő például repülőgép-szerelőként egészíti ki a jövedelmét.

Az Alaszkával való ismerkedés Anchorage-ban kezdtem, amely messze a legnépesebb város az államban. Nem tartogat igazán érdekes látnivalókat, de egy kuriózumot mindenképp érdemes megemlíteni. Az itt található Lake Hood Seaplane Base a világ legnagyobb, legforgalmasabb hidroplánállomása.  Évente hetvenezer fel- és leszállást bonyolít le, azaz napi átlagban százkilencvenet.

A parkolóhelyek állami tulajdonban vannak, havi 110 dollárért (30 700 Ft) bérelhetők, de a várólista tíz-tizenöt év. Szinte csak kihalásos alapon lehet hozzájutni egyhez, de sokszor még úgy se, ugyanis a hidroplánparkoló bérleti joga örökölhető, de csakis akkor, ha az örökösnek van repülőgépe.

A hidroplánparkoló nagy kincs Anchorage-banForrás: Kisgyörgy Éva

Emberemlékezet óta egyszer fordult elő, hogy piaci áron értékesítettek egy parkolót, illetve annak bérleti jogát, amikor is az örökösnek nem volt repülője. Az özvegyen maradt feleség olyan sok pénzt kapott a vevőtől, hogy az elég volt a fia négyéves egyetemi tandíjára, ami pedig az USA-ban tetemes összegre rúg.

Mindezek tükrében nem meglepő, hogy amikor egy alaszkai eladja a repülőjét, addig nem engedi, hogy a vevő nevére átírják, amíg nincs a saját nevén egy másik gép – különben elveszti a parkolóját. Vagy ha épp akkor kerül sorra a várólistán, lecsúszik róla, aminél bosszantóbb véletlent itt nem lehet elképzelni.

Prince William Sound, az Anchorage-tól délre eső mesebeli öbölForrás: Kisgyörgy Éva

Itt folyton reng a föld

A repülésen kívül a másik állandóan visszatérő téma a földrengés. Nem csoda, hiszen a világ földrengéseinek 11 százaléka itt zajlik. Anchorage-i vendéglátóm mesélte, hogy pár hónapja olyan erős rengés volt, hogy a konyhaszekrényajtók kicsapódtak, és összetört néhány pohara. De kisebb rázkódások szinte minden héten előfordulnak. Kérdeztem, hogyan lehet ezzel együtt élni, de csak legyintett. „Nincs annyi nagy földrengés, mint amennyi pusztító tornádó Texasban” – felelte.

Észak-Amerika legnagyobb földrengése 1964. március 27-én volt Alaszkában, amikor 9,2 erősségű rengést mértek. Az intenzitást jól jellemzi, hogy a belvárosban a talajszint átlag kilenc méterrel süllyedt meg. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a házak romjai összevissza csúszkáltak, leginkább a szomszédok kertjébe, így évekig eltartott, mire ismét ki lehetett bogozni a telekhatárokat.

A nagy földrengés után mindössze egyetlen épület, ez a hotel maradt épenForrás: Kisgyörgy Éva

A földrengések egyik legkülönlegesebb következménye a kísérteterdők sokasága. A Seward felé vezető autóúton magam is gyakran láttam ilyet. A földrengés nyomán ugyanis szökőár keletkezik, amelynek során a tenger hatalmas területeket áraszt el, majd később visszavonul. A sós víz nagyon érdekes jelenséghez vezet: elpusztítja, ugyanakkor konzerválja is a fákat.

Szökőár pusztította el a kísérteterdőtForrás: Kisgyörgy Éva

Hajókirándulások a környező öblökbe

Míg Anchorage-ban nincs igazán sok látnivaló, a környékén annál inkább. Ha csak egy napja van valakinek, a legnépszerűbb kirándulás egyértelműen a Prince William Sound, a várostól délre eső öböl.

Ide a legcélszerűbb vonattal (Alaska Railroad) utazni, ugyanis az pont a kikötőben tesz le, és a menetrend is szinkronban van a hajókirándulásokkal. Nincs is igazi alaszkai vakáció vonatozás nélkül,  ráadásul Anchorage-ból a kirándulások kiindulópontjára, Whittierbe panorámaablakos kocsik közlekednek.

Nagy élmény Alaszkában vonatozniForrás: Kisgyörgy Éva

Whittierből több cég szervez hajókirándulásokat, én a Major Marine Tours Blackstone Glacier útján vettem részt. Az egész napos túra során három gleccsert néztünk meg, de közben sem unatkoztunk, csodaszép volt a táj, még a végig szemerkélő esőben is.

Ha valaki bálnákat akar látni, akkor viszont a Kenai-fjordokba kell kirándulnia.  Ehhez célszerű a hajókirándulás előtti és utáni estén Sewardban aludni, mert minél hosszabb kirándulásra nevezünk be, annál nagyobb az esély megfigyelni az állatokat. Itt az időjárással is hatalmas szerencsém volt, pedig nem voltak jók a kilátások.

Előző nap végig zuhogott az eső, és a kirándulás napjára is hasonló időt jósoltak, de ragyogó kék égre ébredtem. A kapitánytól tudom, hogy az előző napon az esőben a partot sem lehetett látni, nemhogy állatokat.

Sikeres volt a bálnalesForrás: Kisgyörgy Éva

Előttünk viszont felvonult a teljes szortiment: bálna, orka (kardszárnyú delfin), tengeri vidra, fóka, oroszlánfóka, lunda, még egy medve is. Igaz, csak a hátát láttuk egy villanásnyira, de mivel tudtam, hogy két nap múlva speciális medvelesre megyek, ahol minden bizonnyal jobb fotókat is tudok majd készíteni, nem estem kétségbe. A Katmai Nemzeti Parkban tett kirándulásomról és a barna medvékről azonban majd a következő részben mesélek.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK