Egy turistagettó, ahol jó lenni

2012.11.02. 18:47

Kevés hely van, amelyet annyira a magamfajta utazónak találtak ki, mint a kambodzsai Siem Reap. Először is ott van mellette a világ egyik legnagyobb csodája, Angkor romvárosa. De nem csak ezért érdemes elutazni oda: remek a klímája, biztonságos, nagyon kedvesek az emberek, és a nyugati kényelmet olcsón lehet megkapni.

Angkor egy "must see", ahogy az angol mondja. Kötelező látnivaló. És nem csak azoknak, akik megszállottjai az ősi kultúráknak. A khmer birodalom fővárosához fogható látványosságot ugyanis aligha találunk még egyet a világon. Így aztán számomra evidenciának tűnt, hogy a Hongkongból kiinduló, előbb Dél-Kínát, majd Vietnamot érintő kéthetes utunkba valahogyan bele kell préselni Kambodzsát is. Hanoiból végül a Vietnam Airlinesszal érkeztünk Siem Reapbe, az angkori turizmust kiszolgáló kisvárosba, hogy három éjszakát és két teljes napot töltsünk el ott.

Kínától és Vietnamtól eltérően itt nem kellett előre megszereznünk a vízumot, hanem 20 dollár (akkori árfolyamon 3800 forint) és egy fénykép fejében gyorsan kiállították belépéskor. Már ettől jókedvünk lett: sehol a bürokrácia, amely az előző két helyre annyira jellemző volt. Pénzváltással sem kellett az időt tölteni. Kambodzsának van ugyan helyi pénze, a riel, de az ilyen turistahelyeken az amerikai valuta használatos. Az előre lefoglalt szállás tulajdonosa is küldte értünk a taxit, ahogyan megígérte. Mire elértünk a hotelhez, a sofőrrel már a következő két nap útvonalában és árában is megegyeztünk. A napi 30 dolláros (akkori árfolyamon 5700 forint) fuvardíj ugyan 5-10 dollárral több volt, mint amiről előzetesen olvastam, de egyrészt ingyen vitt be a reptérről, másrészt a szálloda révén megbízható sofőr volt, harmadrészt nem akartuk az estét taxivadászattal tölteni.

Forrás: Gaál Csaba [origo]
A szálloda halljában a tulajdonos gyermeke épp a házi feladatát tanulta (kattintson a képre a galériáért!)

Örömünk csak fokozódott, amikor megérkeztünk a szállodába. Az Encore Angkor az éjszakai életéről híres Pub Streettől mindössze pár percre volt, egy nagyon csöndes kis utcában. Belépve buja növényzetű kerthelyiség fogadott, ahol a reggelit is kaptuk, az épületbe pedig csak úgy lehetett bemenni, ha a cipőnket előtte levettük. Bent persze ragyogó tisztaság és kedves személyzet fogadott. A szobák kitűnőek, hátul még egy medence is volt, amely nagyon jól jött a fárasztó séták után. Mindez 30 dollárért, amiért egy tágas, kétágyas szobát kaptunk reggelivel. Hanoi után, ahol majdnem ennyit fizettünk egy lelakott szobáért a zajos óváros közepén, ez maga volt a mennyország. Csend, nyugalom, béke sok-sok zölddel és friss levegővel. Mi kell még?

Kaja, pia

A lepakolás után gyorsan belevetettük magunkat az esti Siem Reap életébe. Ebben sem csalódtunk. Furcsa volt elhinni, hogy az első kocsma a Pub Streeten - az Angkor What? Bar - mindössze 1998-ban nyílt, hiszen azóta nemcsak az utca, az egész környék benépesült jobbnál jobb helyekkel. Az árak egyébként is alacsonyak, ráadásul mindenki akciózik, hogy becsábítsa a vendégeket. Mi elsőként ittunk egy mojitót, és nem csalódtunk benne, ahogy később az Angkor névre hallgató csapolt (!) sörben sem. A vacsora is jó volt, a helyi mellett sokféle konyha közül lehetett választani.

Forrás: Gaál Csaba [origo]
Mi más is lehetne a helyi sör neve? (kattintson a képre a galériáért!)

Az első este tehát jól indult, pedig Angkor csak ezután jött. Neve szó szerint fővárost vagy szent várost jelent. Ez volt a központja az időszámításunk szerinti 9. és 12. század között virágzó khmer birodalomnak (a khmerek ma is 90-95 százalékát teszik ki Kambodzsa lakosságának). Építészeti szempontból azért különleges a hely, mert az egyes uralkodók alatt eltérő hatások érvényesültek, így aztán bőven találunk hindu és buddhista emlékeket is. A 13. század után a sorozatos sziámi (thai) támadások miatt a város fokozatosan kiürült, 1432-ben pedig a királyi udvar átköltözött Phnom Penhbe, a mai fővárosba. Bár a templomok ezután is működtek, sőt néhány nyugati misszionárius a 16. és 19. század között is eljutott ide, az elfeledett város "felfedezését" Henri Moulhot francia felfedezőnek tulajdonítják, aki 1860-ban járt ott, és könyvet is írt róla. Tény, hogy az ő munkájának köszönhetően nőtt meg az érdeklődés Angkor iránt, majd kezdődött meg a dzsungel által benőtt, elhagyott területek feltárása, ami a mai napig tart.

Letűnt idők nyomában

Egy kivételével a legfontosabb templomok Siem Reaptól északra, 6-25 kilométerre találhatók, és mivel eléggé elszórtan vannak, érdemes valamilyen járművel menni. A terület bejáratánál belépőt kell venni, amely egy napra 20, háromra 40, egy hétre pedig 60 dollárba kerül. A kapott élményekért ez igazán mérsékelt árnak mondható, ráadásul a bérleteket nem kell egy huzamban felhasználni: a háromnapos egy hétig, az egyhetes egy hónapig érvényes. Mi a száraz és kevésbé forró időszakban mentünk, de állítólag a júniustól októberig tartó monszun idején is érdemes oda látogatni: kevesebb a turista, zöldebb a természet, szebb képeket lehet készíteni, és a napi esőadag is elég kiszámíthatóan érkezik délutánonként.

Forrás: Gaál Csaba [origo]
Angkor Wat a leghíresebb templom, és ez van a legközelebb is Siem Reaphez (kattintson a képre a galériáért!)

Olvasóimat most megkímélem attól, hogy a romok látogatásával töltött két teljes nap minden egyes részletéről beszámoljak. Egyrészt ezt már sokan megtették, másrészt az egyes épületek történeténél, leírásánál sokkal izgalmasabb maga a látvány - ezt pedig a fotók is legfeljebb csak részben tudják visszaadni. Nehéz eldönteni, mi volt a legérdekesebb: Angkor Wat a lenyűgöző méreteivel és eleganciájával, Bayon a hatalmas kőarcaival, a piramisok megmászása vagy Ta Prohm, ahol a fügefák benőtték a romokat. Utóbbi kétségkívül az egyik legnépszerűbb fotótéma, nem véletlen, hogy itt forgatták Angelina Jolie-val a Tomb Raidert.

Forrás: AFP
Amikor a természet és a kultúrák találkoznak (kattintson a képre a galériáért!)

Majmok és kéregetők

Forrás: Gaál Csaba [origo] A látványtól elbűvölt látogatókat gyakran visszarántja a valóságba egy kellemetlen jelenség. Angkor Wat környékén rengeteg majom specializálódott a turisták elemózsiájának elcsenésére. Ennek kiváltásához nem is kell az ételnek láthatóvá válnia, elég, ha egy szatyrot lóbál az ember. A meglepetésen túl néhányan mókásnak tartják, amikor a majmok kikapják az áldozat kezéből a zsákmányukat, ám az ilyen támadások nagyon veszélyesek is lehetnek. A kis állatoknak ugyanis hatalmas szemfogaik vannak, az ellenkező turista pedig könnyen az orvosi szobában köthet ki.

A másik, korántsem ennyire veszélyes dolog, amely viszont meg tudja keseríteni az utazók életét, a kéregetők, árusok hada. Angkorban módszeresen fel vannak osztva a területek a gyerekek között, akik néha árultak is valamit, de volt, hogy csak egy dollárt kértek. Méghozzá igen kitartóan. Kínában és Vietnamban nem volt ilyen.



Tettünk még egy érdekes kirándulást, amely a legnépszerűbb turistacsapáson kissé kívül esett. Sofőrünk elvitt Angkortól északra 25 kilométerre, ahol egy erdő szélén tett ki. Kbal Spean a Kulen-hegy lankáin fekszik, és arról nevezetes, hogy itt található az ezer linga folyója. A linga a hindu Siva istent, a teremtés erejét jelképezi fallikus formában. Ezen a helyen azért faragták ezeket a folyó alapzatába a 11. század környékén, hogy a rajtuk átfolyó víz megtermékenyítse az alatta elterülő rizsföldeket. Később Buddhát és buddhista szimbólumokat ábrázoló kőfaragások is kerültek a sziklákra. A kirándulást az tette különösen élvezetessé, hogy a folyómederhez háromnegyed órás séta vitt fel az erdőn keresztül.

Forrás: Gaál Csaba [origo]
Kőfaragások a folyó alján és partján (kattintson a képre a galériáért!)

Lazulj el!

Az egész napos túrákban nagyon el lehet fáradni. Épp ezért volt áldás, hogy a szállodánkban egy kis medence is volt, ahol a nap végén lazítani lehetett. Aztán irány a város, ahol újabb és újabb helyeket fedeztünk fel. Ilyen volt például az Island Bar az éjjeli piac mellett. Véletlenül botlottunk bele: míg a csoport egyik fele ajándékokat vásárolt, a fáradtabb és szomjasabb része más elfoglaltság után nézett. Így akadtunk rá erre a bárra, amely a legjobb helynek bizonyult egész Siem Reapben. Nevét arról kaphatta, hogy a hatalmas bambusztető alatt középen egy kör alakú bárpult van, amelyet körülvesznek az asztalok és a széles kanapék. Utóbbiakat úgy kell elképzelni, hogy a kényelmes párnákon négy ember simán elheveredhetett. Itt eldőlve iszogatni a korsónként egy dollárba (akkori árfolyamon 190 forint) kerülő csapolt sört, hallgatni a jó zenét, élvezni a langyos éjszakai szellőt - maga a földi paradicsom.

Forrás: Gaál Csaba [origo]
Az Island Bar Siem Reap leghangulatosabb helye (kattintson a képre a galériáért!)

Ahogy a kambodzsai utunkat, ezt a cikket is érdemes talán ezzel a képpel zárni. A békés, nyugodt légkör és a helyiek kedvessége láttán nehéz volt elhinni, hogy negyven éve itt még véres polgárháború dúlt, amelynek során Pol Pot és a vörös khmerek több millió lakost mészároltak le. A turistagettóban nyilván az országban tapasztalható szegénységgel sem kellett szembesülnünk. Ezzel együtt Kambodzsa egyike lehet azon kevés helynek, ahová egyszer még valóban visszatérünk.

A következő, befejező részben kiderül, lehet-e olcsón repülni Ázsiában, felmentünk-e világ legmagasabb ikertornyába Kuala Lumpurban, találkoztunk-e a portugál örökséggel Makaón, és befértünk-e a hotelszobánkba Hongkongban.