A drognál jobb teknőssel merülni

2013.08.05. 10:11

Egy hely, ahol szabadon árulják a drogot, de autóval, motorral közlekedni tilos. Igazi paradicsomi szigetvilág mesés naplementékkel és elképesztő tengeri élővilággal. A Gili-szigeteken jártunk Indonéziában.

Létezik három kis sziget Indonéziában, amelyek abszolút elvarázsolják az embert türkizkék tengerpartjukkal és paradicsomi környezetükkel. A Gili-szigetekről van szó, három apró gyöngyszemről, melyek Balitól keletre, Lombok északnyugati partjainál találhatók. A Gili-szigetek népszerűek a környékre látogató turisták körében, mert a jóval felkapottabb balinéz strandokkal szemben (mint például a Kuta Beach Denpasarban) errefelé sokkal nyugodtabb környezet fogadja őket, ugyanakkor a kényelmüket szolgáló infrastruktúra, a szállók, éttermek és búvárközpontok már itt is profin kiépültek.

Ilyen a szigetek látképe, ha beljebb megyünk a partoktól (Galériáért kattintson a képre!)

Forrás: Harkányi Árpád

Maga a név, Gili annyit jelent: kis sziget, szigetecske. A három sziget közül a nyugati Trawangan a legnagyobb, majd ezt követi a keleti Gili Air, a legkisebb és egyben legcsendesebb kistestvér pedig a középső Gili Meno. A szigetek között helyenként talán még egy kilométer távolság sincs, mégis óva intenek minket attól, hogy átússzunk egyikről a másikra. A tengeráramlatok ugyanis időnként igen erősek lehetnek, és ha kisodornak minket a nyílt tengerre, jaj nekünk. Többen vesztették el így az életüket az elmúlt években.

Drogozni szabad, autózni nem

A csodás környezeten és a kristálytiszta tengeren túl még két dolog fokozza az élvezeteket a szigeteken. Az egyik az a tény, hogy Indonézia többi részével ellentétben itt szabadon folyik a drogozás. Az éttermek hirdetőtábláin az olvasható, hogy friss varázsgomba kapható, és ha végigsétálunk a vendéglők között, esélyes, hogy marihuánát is kínálnak nekünk eladásra. Míg az ország többi részén akár életfogytiglani börtönnel is büntethetik azt, akinél drogot találnak, a Gili-szigeteken kvázi legális a kábítószer élvezete.

Varázsgomba kapható, nem csak fű alatt (Galériáért kattintson a képre!)

Forrás: Harkányi Árpád

Állítólag a környéket helyi maffiavezérek uralják, akiknek ezek szerint még azt is sikerült elérniük, hogy az ország többi részén érvényben lévő, hírhedten szigorú szabályok itt ne számítsanak. Mi persze ennek ellenére sem csábultunk el, megelégedtünk az itthon is legálisnak számító tudatmódosítókkal. A tengerparti bárokban ráadásul rendszeresen tartottak happy hours akciókat, ilyenkor jutányosan jutottunk hozzá a 6 dl-es üvegben kapható helyi sörhöz és a különféle koktélokhoz.

Autó, motor ki van tiltva a szigetekről. Lovas szekérrel, biciklivel vagy gyalog (Galériáért kattintson a képre!)

Forrás: Harkányi Árpád

Ami még egyedülállóvá teszi a Gili-szigeteket, az a motorizált forgalom teljes hiánya. Nem tudom, hogy ez is a helyi maffiavezérek műve-e, de ha igen, ezt a döntésüket csak üdvözölni tudtuk. A szigetről ki van tiltva minden motorizált járgány. Igaz, az utak minősége is elég csapnivaló, Gili Airen például sehol sem láttunk útburkolatot, de ez még nem akadályozná meg az indonézeket abban, hogy zajos, poros, koszos hellyé változtassák a szigeteket a robogóikkal.

Így viszont csak a lócitromra lehetett panaszunk, mert az autómentes szigeteket ellepték a kicsi, egy lovas szekértaxik, na és persze a kerékpárosok. Az egész nagyon kellemes, nyugodt összhatást kelt, de csak akkor, ha Gili Menóról vagy Gili Airről beszélünk. Trawanganon, a legnagyobb szigeten ugyanis esténként nagyban mennek a bulik, az egész sziget dübörög a DJ-ktől.

A 3700 méter magas Rinjani-vulkán a szomszédos Lombokon örökké a látképben volt (Galériáért kattintson a képre!)

Forrás: Harkányi Árpád

Első este kisétáltunk a sziget északi csücskébe, hogy megcsodáljuk a naplementét. Kiderült, hogy mások is kíváncsiak az eseményre, olyannyira, hogy a vendéglősök felkészülten várják a naplemente-turistákat. A parton nyugágyak, székek és asztalok sorakoztak, a pincérek a homokfövenyen sétálva szolgálták ki a vendégeket, akik már elfoglalták az összes jó helyet, úgyhogy nekünk csak a hátsó sorban jutott két szék. Rendeltünk egy kókuszdiót, és miközben elfogyasztottuk, végignéztük, ahogy eltűnik a Nap a horizonton.

Odalent egy másik világ van

És most következik a Gili-szigetek harmadik és talán legcsábítóbb különlegessége: a gyönyörű tengeri élővilág. Részben ezért is akartuk felkeresni a világnak ezt az apró csücskét, mivel Thaiföldön, Koh Taón beleszerelmesedtünk a természet vízfelszín alatti csodáiba, olyannyira, hogy az élmény hatására saját búvármaszkot és snorkelpipát vásároltunk, és alig vártuk, hogy végre kipróbálhassuk őket. Egyébként bérelni is érdemes, az uszony 400, a teljes snorkelfelszerelés 700 forintnak megfelelő összegbe kerül egy teljes napra.

Ahogy bepillantottunk a vízfelszín alá Gili Air legnagyobb bárjai és búvárközpontjai előtt, máris elkápráztatott minket a természet. Színes halak között úsztunk, a tőlünk néha csak pár centire lévő tengerfeneket pedig káprázatos formájú korallok borították. Sajnos ezeknek elég nagy része már romokban hevert, a hajók vasmacskája és a dinamittal történő halászat ugyanis sok helyen okozott pusztítást errefelé.

Azért így is maradt bőven csodálnivaló. Rögtön az első nap, miután körbeúsztunk egy mesterséges korallzátonyt a víz alatt, arra lettünk figyelmesek, hogy egy helyen rengeteg színes hal tobzódik. Amint közelebb kerültünk, kiderült a turpisság: egy üvegfenekű hajó járt arra éppen, és a fizetett túra vezetője úgy próbálta még több élményhez juttatni utasait, hogy halcsemegét dobált a vízbe. A halrajok hozzánk is nagyon közel jöttek, valószínűleg banánnak nézték az ujjainkat, mert a legnagyobb meglepetésünkre elkezdték harapdálni őket.

A videóhoz a saját kompakt fényképezőgépünket használtuk, rendeltünk hozzá egy olcsó vízálló tokot, ami gyakorlatilag egy fóliazacskó üveglapos objektívtartóval. Az egész 10 méterig működik, és a használata meglehetősen kényelmetlen. Mint a felvételen is látható, ekkor még eléggé rángattam, ráadásul az LCD kijelzőt sem láttam rajta, ezért néha csak a feleségem van a képen, és nem a körülötte rajzó halak.

De hol vannak a teknősök?

A következő napokban még rengeteg érdekes hallal találkoztunk, viszont azok a lények, amelyekért elsősorban idejöttünk, csak nem akartak a szemünk elé kerülni a víz alatt. Miután az első két napon egyetlen teknőshöz sem volt szerencsénk, úgy döntöttünk, csüggedés helyett inkább veszünk egy-egy hajójegyet a szomszédos szigetre, Gili Menóra, mert azt hallottuk, ott több esélyünk van rá, hogy szembeúsznak velünk.

A teknős levegőért úszik a felszínre (Galériáért kattintson a képre!)

Forrás: Harkányi Árpád

Gili Meno északkeleti partjainál mindjárt két teknős került a szemünk elé, hirtelen azt sem tudtuk, melyiket kövessük. Itt, a sekély vízben akár egy méternyire is megközelíthettük őket. Később kiúsztunk a mélyebb vizekre, és ekkor örültünk csak igazán, hogy nem a túravezetők által sokat reklámozott hajós snorkellingtúrára fizettünk be. Annak ugyanis csak itt volt teknősleső pontja, ahol a víz több mint 10 méter mély, és ahol a teknősök idejük nagy részét a tengerfenéken töltik. Oda viszont mi nem tudtunk lemenni (free diving kurzust még nem végeztünk), csak távolról leshettük a teknősöket, ami közel sem olyan nagy élmény, mint a szemtől szembe találkozás.

Szerencsénkre a teknősök is tüdővel lélegeznek, ezért 10-20 percenként feljöttek a felszínre, és ilyenkor egy kis ideig ismét közelről csodálhattuk őket. Mellesleg a nagy mélység feletti lebegés sem volt éppen rossz élmény, annak ellenére sem, hogy igen kemény volt a szemből jövő tengeráramlás. Most értettük meg, miért intettek óva mindenkit a szigetek közötti úszkálástól. Mi uszonyokkal a lábunkon úsztunk, és még így is alig tudtunk haladni az árral szemben. Tíz percbe is beletelt, mire egy-kétszáz métert megtettünk. Belegondolni is rossz, mi történhet, ha egy ilyen áramlat elkapja az embert, és kiviszi a nyílt vízre.

A teknőst nem zavarta a társaságunk (Galériáért kattintson a képre!)

Forrás: Harkányi Árpád

Az elutazásunk előtti utolsó szabad délelőttünket is a vízben töltöttük, aminek utólag nagyon örültünk, mert éppen ez az élmény tette fel a pontot az i-re. Ezen a reggelen egy kis, fiatal teknőssel hozott össze minket a sors, amelyben nem volt semmi félelemérzet. Ha nem tettünk hirtelen mozdulatokat, egyáltalán nem zavarta a közelségünk. Végignézhettük, ahogy élelem után kutatva járja a terepet, és annak is a szemtanúi voltunk, ahogy a hullámzás nekidobta egy korallnak, a kis teknős pedig letört belőle egy darabot kemény páncéljával.

Csodás közös órát töltöttünk együtt ezzel a kis állattal, rengeteg fotót és videót készítettünk róla, sőt a végén még a páncélját is megsimogattuk. Ennél szebb befejezését el sem tudtunk volna képzelni a Gili-szigeteken töltött vakációnknak. Teljesült egy újabb vágyunk, amelyről pár hónapja még álmodni sem mertünk volna. Együtt úszhattunk a teknősökkel a tengerben.