A sofőröm nem sírhatott a szülei kivégzésén

A koponyákat alaposan megvizsgálták, majd feltüntették rajtuk a nemet illetve a halál módját

Mindenkit más miatt vonz Kambodzsa: az olcsó élet, a gyönyörű tengerpartok vagy Angkor templomai. Akármi is legyen az eredeti motiváló erő, a legnagyobb hatást az ország történelme, az 1975-ben történt mészárlás nyomai teszik az utazóra. A Phnompen közelében található Gyilkos mezőkön érthetjük meg a legjobban, min is ment keresztül ez az ország.

Eredetileg csak átszállni akartam Phonpenben, de mivel lekéstem a buszt, egy napot mégis a fővárosban töltöttem. Nem volt kérdés számomra, hogy ha már így alakult, ellátogatok a híres Gyilkos mezőkre. Mint Kambodzsában minden, ez is viszonylag olcsó (ez alól talán csak Angkor belépője kivétel).

Pol Pot az értelmiséget akarta kiirtani

Lat, a tuktuksofőr 15 dollárért (4000 Ft) vitt ki a főváros közelében fekvő emlékhelyre, majd hozott vissza a szállásomhoz. A belépő külföldieknek hat dollár (1600 Ft), amelyhez angol nyelvű audio guide is jár. E nélkül a kütyü nélkül nem is érdemes körbejárni a kis parkot, hiszen akkor nem értjük, mit is látunk. A hangrögzítőn egy túlélő meséli el személyes élményeit, és azt, hogyan végeztek ki az országban hárommillió embert alig három év leforgása alatt.

Az audio guide nélkül nem sokat értettünk volna a látottakból Forrás: Vigh Bori

Az eredeti épületeket elbontották még a tömegsírok felfedezése előtt, így ma már csak a táblák és a fülünkben mesélő idegenvezető tájékoztat arról, hogyan hurcolták el az embereket a munkatáborokból, börtönökből, és hogyan ölték meg őket szisztematikusan, golyó nélkül, hiszen az drágább volt, mint az emberélet. Itt nem zsidók, nem cigányok vagy tuszik voltak a nép ellenségei, hanem az értelmiségiek. Vagy azok, akik – mondjuk, mert szemüveget viseltek, vagy mert puha volt a tenyerük – annak tűntek.

A legtöbb helyen csak táblák jelzik, mi állt ott régen Forrás: Vigh Bori

A gyerekeket egy fához csapták

A túra elképesztő részletességgel tárta fel a történteket. A látogatók döbbenten álltak a tömegsírok előtt, ahol még mindig látszik egy fog, egy csont, egy ruhadarab. A kivégzések éjszaka zajlottak. Akik odaérkeztek, mind azt hitték, hogy csak áthelyezik őket egy másik börtönbe, munkatáborba. Pár méterrel arrébb azonban agyonverték vagy megmérgezték őket, és mindezt gondosan feljegyezték egy listára, nehogy valakit kifelejtsenek.

Itt 9000 embert öltek meg, de országszerte sok ehhez hasonló hely volt Forrás: Vigh Bori

“Inkább öljünk meg egy ártatlant, minthogy életben hagyjuk az ellenséget” – ez volt Pol Pot egyik jelmondata, aki öregemberként, ágyban, párnák közt halt meg az otthonában. Sok áldozata még a kétéves kort sem érte meg.

A legmegrázóbb helyszín az a fa, amely egy tömegsír mellett áll. Ezt használták ugyanis arra, hogy az anyjuktól elszakított gyerekeket megöljék. Egyszerűen hozzácsapták őket a ma karkötőkkel feldíszített fához. Miközben ott álltunk, azokat a zeneszámokat hallgattuk, amelyek annak idején a hangszórókból szóltak. Még a generátor berregő hangját is hallhattuk a felvételen, hogy az élmény teljesen autentikus legyen.

A fa, ahol gyerekeket végeztek ki brutális módon Forrás: Vigh Bori

A túra utolsó állomása az az emlékhely, ahová az áldozatok koponyáit tették. Úgy döntöttek a helyiek, jobb, ha itt maradnak örök emlékeztetőül a szörnyűségekre.

Az emlékműben tárolt koponyák kor alapján különböző sorokba kerültek Forrás: Vigh Bori

Lat szüleit a szeme láttára gyilkolták meg

Zaklatottan hagytam el az emlékhelyet. Azon gondolkoztam, hogy mindez nem is olyan régen történt. A pincérnők, a recepciósok, a taxisofőrök, akikkel találkoztam, ha elmúltak már 40 évesek, valószínűleg mind átélték ezt a szörnyű rezsimet.

A koponyákat alaposan megvizsgálták, majd feltüntették rajtuk a nemet, illetve a halál módját Forrás: Vigh Bori

Lat, a sofőröm mosolyogva várt rám, kockás kendőjét franciásan a nyaka köré tekerte. "Lat, te hány éves vagy?" – kérdeztem tőle. "Most leszek 47" – válaszolta. "Akkor Te már éltél, amikor ezek történtek?" A sofőr bólogatott, majd olyasmit mondott, amit sosem fogok elfelejteni. „Megölték az anyámat… meg az apámat is. Láttam. Kérdezték: a te anyád? Azt mondtam, nem. Ha azt mondom, igen, engem is megölnek. Nem sírtam. Ha sírok, tudják, hogy a szüleim. Elsétáltam.”

A kambodzsaiak karkötőkkel emlékeznek a tömeggyilkosság áldozataira Forrás: Vigh Bori

Kambodzsai utam előtt nem tudtam, milyen szörnyűségek történtek ebben az országban, és ezzel nem vagyok egyedül. A legtöbb turista, akivel beszéltem, nem volt képben a történelmet illetően. Lehet Kambodzsába jönni azért, mert szép és olcsó, de ahhoz, hogy megértsük lakóit, meg kell értenünk a múltjukat is. Azt gondolom, a Gyilkos mezőket kötelező meglátogatni, ha ebben az országban járunk.

Kambodzsáról korábbi cikkünket itt és itt olvashatja, Angkorról pedig itt és itt írtunk.