Ebben a városban az utazóra is átragad az életöröm

2015.06.03. 08:09

Vannak földrajzi nevek, melyeknek már a hangzásához is valami egzotikus, misztikus kép kötődik. Ilyen Timbuktu vagy Machu Picchu, de ilyen a nem is annyira távoli Isztambul is. A hatalmas választékú fűszerpiac, a müezzinek éneke, a Boszporuszon fel-alá cirkáló hajók különös hangulatot kölcsönöznek a városnak, amely ugyanakkor pár óra alatt olcsón elérhető. Isztambul izgalmas és biztonságos, kiváló terep akár egy hosszú hétvégére is.

Az utazás előtt nem sokkal olvastam el a Nobel-díjas szerző, Orhan Pamuk könyvét, Az ártatlanság múzeumát. A szerelmi történet kiváló betekintést nyújt az 50-es évek Isztambuljába. A történet főhőse megszállottan gyűjt minden apróságot, ami az imádott lányhoz kötődik, és a regény végén múzeumot hoz létre a tárgyakból. Ezt a múzeumot mi is megnézhetjük, ugyanis a valóságban is berendezték. A Cihangir (ejtsd Dzsihangir) negyedben létrehozott kis kiállítás a könyv ismeretében egészen frenetikus élmény, de anélkül is érdemes felkeresni, hiszen az ott kiállított tárgyak egy kor lenyomatát tükrözik.

Létrehozták a könyvbeli múzeumot

Forrás: Kisgyörgy Éva

A szerelmes férfi által gondosan elrendezett parfümös üvegcsék, sótartók, hajcsatok mellett régi filmes plakátokat, fotókat is megnézhetünk, de a legütősebb a négyezernél több cigarettacsikk, katonás rendben felragasztva a falra. Ez a múzeum és minden olyan találkozás, amely az igazi, élő Isztambult jelenítette meg, sokkal nagyobb élmény volt számomra, mint az egyébként valóban lenyűgöző mecsetek és paloták, melyek a turisták millióit vonzzák a városba.

Ilyen egy igazi isztambuli hétvége

Az egyik legkellemesebb délutánt az ázsiai parton, egy parkban töltöttem. A kevésbé ismert, zseniális Rahmi M. Koç (ejtsd Rahmi M. Kocs) múzeum miatt kompoztam át ide, amely régi közlekedési eszközök szuper gyűjteménye. A szemet és szívet gyönyörködtető régi automobilok mellett ódon biciklik, villamoskocsik, babakocsik vannak a gyűjteményben, de találunk itt több tucat tündéri babaházat is. Gyerekeknek szuper program, de én is imádtam.

Régi autócsodák a Rahmi M. Koç múzeumban

Forrás: Kisgyörgy Éva

A múzeumhoz vezető kompállomás előtt terül el az a park, ahol szombat lévén vidám családok piknikeztek, és ahol én is átélhettem, milyen egy igazi isztambuli hétvége. A családfők bőszen rendezgették a faszenet és a grillhúsokat a pici tűzhelyeken, kamaszlányok labdáztak, az asszonyok a süteményeket kínálgatták, apukák lökdösték a park közepén fekvő játszótér hintáit. Csodálatosan békés és idilli volt a hangulat, mindenki mosolygott rám, az egy szem turistára, és kedvesen kínáltak mindenféle finomsággal.

Ilyen az igazi isztambuli életérzés

Forrás: Kisgyörgy Éva

Ugyancsak a hétköznapi Isztambult ismertem meg az Eyüp-mecsetben, ahova nem merészkedik el sok utazó, pedig egyáltalán nem nehéz megközelíteni. Itt épp imaidőben érkeztem, és annyira tele volt a mecset, hogy be se jutottam, csak az udvaron figyelhettem a színpompás tömeget. A férfiak és a nők külön-külön kis elkerített részeken imádkoztak, szép, fegyelmezett sorokban. A furcsa csak az volt, milyen sokan mobiloztak szertartás közben. Nemcsak beszéltek, de interneteztek is, sőt időnként szelfiket lőttek.

Zsúfolásig tele a mecset udvara imádkozókkal

Forrás: Kisgyörgy Éva

A háremet feltétlenül meg kell nézni

Ezek az élmények tették igazán különlegessé számomra Isztambult, amikor a háttérből figyelhettem, hogyan élik a mindennapokat a városlakók. Feltűnt, milyen természetességgel élnek az ősi emlékek között. Míg más városokban a több száz éves templomok és paloták mind múzeumok és turistalátványosságok, itt a történelmi városfalak, szökőkutak, mecsetek és fürdők a mindennapok részei.

A Kék-mecsetnél hosszan kígyózó sor fogadott, de szerencsére elég gyorsan mozgott, úgyhogy ki lehetett bírni. Bent világos, szellős látvány fogadott minket a rengeteg ablaknak köszönhetően. Itt tanultam meg, hogy a pók ellen a legjobb védekezés a strucctojás, melybe pici lukat ütnek – az ezen keresztül kiáramló büdös szag az embereknek nem igazán érezhető, de a lámpák vasrácsaira települő pókokat távol tartja.

A Kék-mecsetben strucctojással védekeznek a pókok ellen

Forrás: Kisgyörgy Éva

A Topkapi palotában ugyancsak hatalmas turistaáradat volt, de leginkább csak az udvarokon és néhány pavilonban. A háremet a csoportok többsége kihagyja, ide ugyanis külön belépőjegy kell, így ott végre alkalom nyílik nyugodt nézelődésre. Mindenképp érdemes megváltani a plusz belépőt, ez ugyanis festői termeivel messze ez a leglátványosabb rész.

A hárem látványáért megéri megvenni a plusz belépőt

Forrás: Kisgyörgy Éva

A Hagia Szophia sokkal sötétebb, sejtelmesebb, mint a Kék-mecset. Itt a tömegen kívül az állványozás is zavaró volt, javában zajlott ugyanis a felújítás. Hihetetlenül elharapózott az a szokás, hogy az emberek kizárólag a szelfire koncentrálnak. Bejönnek a látogatók, beállnak egy közös képhez, csinálnak pár szelfit a botjaikkal, és már mennek is tovább. Eszükbe sem jut rendesen körbejárni a mecsetet, és magukba szívni a hangulatát.

A Topkapi palota kertjében is piknikeztek

Forrás: Kisgyörgy Éva

A Hagia Szophia közelében található egy igazán különleges látnivaló, a Basilica Cisterna, avagy a földalatti palota. 532-ben épült, de évszázadokig feledésbe merült, bár néha a környéken élő emberek beszámoltak arról a furcsaságról, hogy ha a pincéjük padlójába lyukat vágnak, valami nagy üregből vizet tudnak meríteni. Csak pár évtizede tárták fel, és 1987-ben nyitották meg a nagyközönség előtt.

A földalatti palotában

Forrás: Kisgyörgy Éva

De Isztambult nemcsak évszázados mecsetek jellemzik, hanem figyelemreméltó modern művészet is. A Galata híd túloldalán, egy régi hajóterminál épületének átépítéséből született az Istambul Modern, a város vezető modern művészeti múzeuma, melynek kortárs gyűjteménye bármely világvárosban megállná a helyét.

Halászok a Galata hídon

Forrás: Kisgyörgy Éva

Ott kell enni, ahol a helyiek sorban állnak

Alaposan felkészültem minden létező forrásból, és kipróbáltam útikönyv, gasztroblogger és Tripadvisor által ajánlott helyeket is, de Isztambulban egy szabály lett a nyerő. Azok az éttermek jöttek be nekem leginkább, ahol évtizedek óta egyféle fogásra specializálódnak, és helyiek tucatjai képesek minden nap sorban állni, hogy ehhez hozzájussanak. Ezek közül is a Sultanahmet Köftecisi lett a kedvencem, ahol ugyan volt étlap, de minden vendég köftét evett. Az utcán kígyózott a sor, és mivel egyedül voltam, nem is vártam ki, hogy felszabaduljon egy asztal, egyből elfogadtam a lehetőséget, hogy három lány mellé telepedjek az asztalukhoz.

Asztaltársaim az egyik vendéglőben

Forrás: Kisgyörgy Éva

Ínyenceknek kihagyhatatlan az ázsiai oldalon a Kadiköy városrész piaca, ahol hatalmas a választék gyümölcsökből, zöldségekből, fűszerekből és tengeri halakból. Érdemes kicsit bóklászni a környező utcákon, mert nagyon jó hangulata van a negyednek. A számos kávézó, könyvesbolt, tetoválószalon és kis divatüzlet igazi fiatalos, energiával teli atmoszférát teremt.

A legfinomabb süteményeket a Karaköy városrészben találtam. A Karaköy Güllüoglu cukrászdában a legtöbben elvitelre, kimérve kérték a süteményeket, de van lehetőség helyi fogyasztásra is. Ilyenkor egy „porsiyon” sütit kell kifizetni a kasszánál, megmutatva, melyikből kérünk egy adagot (lehet kombinálni is, akkor először a pultnál mutassuk meg, melyikből kérünk, és ott adnak egy cetlit, mennyit kell fizetni a pénztárosnál). A helybéliek általában teát iszogatnak a süteményhez, úgyhogy így tettem én is.

Friss sütemények a város egyik legnépszerűbb cukrászdájában

Forrás: Kisgyörgy Éva

Mindez persze csak egy kis ízelítő a kínálatból, hiszen még rengeteg felfedeznivaló akad Isztambulban, ahol nem csak minaretből van rengeteg, hanem minden sarokra jut valami érdekes látnivaló.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK