Hiába készülsz fel, India úgyis mellbe vág

2016.12.18. 08:34

Hiába van rengeteg ország a hátam mögött, hiába töltöttem csaknem hat hetet – főleg sátrazva – Fekete-Afrikában, Indiától én is padlót fogtam. Talán még egyetlen ország sem volt rám ekkora hatással. Minden igaz, amit mondanak róla. És az ellenkezője is.

Emlékszem, évekkel ezelőtt egy utazás tematikájú blog kommentszekciójában valaki arról írt, mennyire szeretné megtapasztalni az „igazi, mesés Keletet”, azaz Indiát. Rögtön jött is rá egy kioktató válasz. A lényege az volt, hogy először el kell menni bárhová a harmadik világban, az ott tapasztaltakat meg kell szorozni ezerrel, majd legalább egy év mentális felkészülés után talán meg is lehet próbálkozni Indiával. Hogy kinek volt igaza? Szerintem kicsit mindkettőjüknek.

Indiában így (is) zajlik az élet

Forrás: Bárány Róbert

Még az út előtt kérdeztem egyik ismerősömet, a Magyarországon élő szingaléz Wimal Morapitiyét, aki dél-ázsiai utaztatással foglalkozik, ugyan árulja már el, miért annyira más India, mint például az ő szeretett Srí Lankája. A válasz valami ilyesmi volt: „Hú, el sem tudod képzelni, nagyon más. Majd meglátod. A léptékek… Felejtsd el, hogy India egy ország, mert ez valójában egy kontinens.”  

Az indiai léptékeket nem tudjuk befogadni

Forrás: Bárány Róbert

Az apokaliptikus város

Így hát tényleg felejtsük is el az India szót, mert aki azt mondja utazóként, hogy ismeri, vagy nem mond igazat, vagy szimplán csak túlértékeli a tudását. Szerintem Indiáról csak benyomásaink és részigazságaink lehetnek. Ezért a továbbiakban nem is Indiáról fogok beszélni, hanem egy konkrét területről. Az egyik klasszikusról, az arany háromszögről.

Az arany háromszög egyik csúcsa Delhi, az apokaliptikus főváros. A hely, ahol egyetlen fán 23 barna kányát számoltam össze, miközben sűrű madárfelhők húztak el a fejem fölött.  A hely, amelyet minden eddigi városnál nagyobbnak éreztem,  és amelynek dugói mellett a budapesti csúcs csupán egy vasárnap délelőtti falusi idillnek tűnik. De valahogy mégis lehet haladni, mert a sávok nem fontosak. Az autók, motorok, riksák, tuktukok és gyalogosok úgy mozognak együtt, mint egy hatalmas halraj.

Barna kányák a főváros fáin

Forrás: Bárány Róbert

Ebben az írásban le is mondok a nevezetességek részletes bemutatásáról, azokat úgyis elolvashatják az útikönyvekben. Csandi Csaukot (Chandi Chowk), a város csaknem 400 éves piacát Ódelhiben viszont muszáj megemlítenem. Ha egész Delhit egy nagyon fűszeres ételként képzeljük el, Csandi Csauk benne a brutális erős paprika.

Delhiben így közlekedünk

Forrás: Bárány Róbert

Könnyű elveszni a forgatagban

Az autentikus, sikátoros piac színes, lüktető hangrobbanás. Az ide betévedő néhány turistát másodpercek alatt bedarálja a forgatag.  Ez az a hely, ahol tilos tutyimutyinak lenni, különben elvész az ember. Vagy legalábbis a pénze. A piac körül pedig – bármerre nézünk – világörökségi helyszínek és hihetetlen templomok sorjáznak.

Csandi Csauk, a város csaknem 400 éves piaca Ódelhiben

Forrás: Bárány Róbert

Itt van a hajdani Mogul Birodalom egyik központja, a Vörös erőd és India legnagyobb mecsetje, a Dzsama Maszdzsid. Emellett szikh, dzsain és persze hindu templomokat is bőséggel láthatunk. Természetesen buddhista szent helyek is akadnak Delhi-szerte. Én egy tibeti menekülttáborban, Madzsnu Ka Tillában néztem meg egyet, amely mára a főváros egyik különleges kerületévé fejlődött.

Ódelhi és Újdelhi egyébként nemcsak két városrész, hanem két külön univerzum is.  A pulzáló Ódelhihez képest Újdelhi szellős, fás, sugárutas és modern. Mondanom sem kell, rengeteg további – felsorolhatatlan mennyiségű – látnivalóval.

India legnagyobb mecsetje, a Dzsama Maszdzsid

Forrás: Bárány Róbert

Felfoghatatlan méretek

Delhiből Dzsaipurba tartva szembeötlő volt a különbség Harijána és Rádzsasztán állam között. Az előbbi párás levegőjét a rádzsasztáni szárazság váltotta fel. Vörösebb lett a táj, megjelentek a tevék és a turbános férfiak. Nem a szikhek feszes turbánjai voltak ezek, hanem a rádzsputok lazább fejfedői. A harcos kaszt tagjaié, akik a fehér hunok leszármazottjainak tartják magukat.  

Rádzsasztáni hétköznapok

Forrás: Bárány Róbert

Maga Dzsaipur, a rózsaszín város, valójában terrakottavörös. Indiai viszonylatban sokkal szellősebb és visszafogottabb, mint Delhi. A város épületei viszont egyáltalán nem szégyenlősek. A Szelek palotája vagy éppen  az Ámbér-erőd monumentalitását a mai napig nem tudom felfogni.  Csak az erődre három nap kellene szerintem, hogy alaposan bejárjuk. És ez csak egy épületegyüttes a sok közül a dzsaipuri agglomerációban.

A szelek palotája a "rózsaszín városban"

Forrás: Bárány Róbert

Dzsaipur pedig csupán egy város a sok közül Rádzsasztánban, Rádzsasztán pedig csak egy állam a harmincvalahányból Indiában. Ugye, ugye, a léptékek. Dzsaipurban egyébként a kisebb, jelentéktelenebb épületek is olyanok voltak, hogy más országokban főattrakcióként mutogatnák őket húzós árakon. Itt meg csak úgy véletlenül botlottunk bele néhányba.  

A felfoghatatlan léptékű Ámbér-erőd

Forrás: Bárány Róbert

Megszédített ez az ország

Az arany háromszög harmadik csúcsa az Uttar Prades államban fekvő Agra. Itt van a híres Tádzs Mahal, amelyet  Sáh Dzsahán mogul építtetett gyermekszülésben elhunyt, szeretett felesége emlékére.  Az épületegyüttesről természetesen csak szuperlatívuszokban lehetne beszélni, és közben hatalmas közhelyeket durrogtatni, úgyhogy inkább hallgatok.

Láttam is a Tádzs Mahalt, meg nem is

Forrás: Bárány Róbert

Mellesleg sikerült elég speciálissá tennem a nevezetes épülettel való találkozást. Dzsaipurtól Agráig alig ettem-ittam valamit, majd a szintén bombasztikus Fatehpur Szíkrinél még a nap is rám vert egy nagyot. Egyszerűen annyira rákattantam a helyre, hogy megfeledkeztem az alapvető létszükségleteimről.

Fátehpur Szíkri, a mogulok tiszavirág-életű fővárosa

Forrás: Bárány Róbert

Meg is lett az eredménye, fizikailag teljesen kikészültem. Mire a világ egyik legnagyobb építészeti csodájához értem, forgott velem a világ, és alig álltam a lábamon. Tulajdonképpen láttam is a Tádzs Mahalt, meg nem is.

Helyi turisták a világ egyik legismertebb látványosságánál

Forrás: Bárány Róbert

Így legalább jó okom van rá, hogy visszatérjek. De még ennél is komolyabban motivál az a vágy, hogy újabb és újabb részeit fedezzem fel ennek a mágikus országnak. Lehet, hogy egyszer majd mégiscsak képes leszek sokkal átfogóbb és hitelesebb képet nyújtani Indiáról.

Az OzoneUtazás következő, Észak-Indiáról szóló epizódja januárban lesz látható az OzoneNetworkön. Az utat a Jetwing Travel támogatta.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK