Dílerjelölt voltam Norvégiában

2013.01.27. 12:17

Az egész történet egy klasszikus fapados utazásnak indult, amelynek során három északi várost látogattam meg. A csodás kirándulás azonban egyik pillanatról a másikra rémálommá változott: a norvégiai belépéskor kábítószer-csempészettel vádoltak meg, és csak hosszas és idegesítő procedúra árán tudtam magam tisztázni. Bergen még így is nagy élmény volt.

Még most is dagad a mellem a büszkeségtől, amikor a 2012. október 23-i hosszú hétvégére megkomponált, "északi körút" nevű mesterművemre gondolok. Sikerült ugyanis a low-cost városlátogatás valamennyi kritériumát maximálisan teljesíteni, így a költségek, a szabadság és az adott helyen eltölthető idő a lehető legoptimálisabbra sikeredtek. A négy napba sikerült úgy belepréselni három távoli, viszonylag nehezen elérhető várost (Vilnius, Bergen, Wroclaw), hogy nem kellett szabadságot kivenni, mindegyik városra jutott minimum egy teljes nap, és a költségeket is sikerült a legracionálisabban kihozni. A hab a tortán az volt, hogy az utazások (5 repülőút és 2 buszút) összes költsége 16 ezer forintból kijött úgy, hogy volt benne nem fapados repülőjárat is.

Forrás: Patai Csaba
A bergeni repülőtér üdvözlése (A galériához kattintson a képre!)

Bergen volt a körutam második állomása, ahová Litvánia fővárosából, Vilniusból repültem egy magyar lajstromú Wizz Air-géppel. Minden a terv szerint ment, kora reggel érkeztem a norvég városba, amelyet másnap késő este kellett elhagynom Lengyelország irányába. Ez a megoldás - a norvég árviszonyok és a napjárás ismeretében - jelentős költségcsökkentést, ugyanakkor maximális időkihasználást jelentett.

Az a gyanús, aki nem gyanús

A hajnali keléstől kissé kómásan indultam ki a zöld folyosón a fapados utazásoknál jól bevált egyetlen sporttáskámmal, amikor a Norvég Királyság hatósága egy fiatal, csinosnak kinéző, ám végig rezzenéstelen arccal beszélő, zombihatást keltő hölgy képében megjelent. Az ilyenkor megszokott módon át lettem irányítva a szomszédos vizsgálóhelyiségbe, és a kálváriám első szakasza elkezdődött.
 
Majdnem egyórás, igen átfogó ellenőrzésen estem át, amelynek során a táskámat és a ruházatomat háromszor vizsgálták át teljesen. Közben pedig záporoztak rám a kérdések angolul. Miután semmi titkolnivalóm nem volt, különösebben nem is idegeskedtem, azonban a harmadik átvizsgálás kezdetekor már kezdett fogyni a türelmem. A miértre feltett kérdéseimre valahogy soha nem kaptam választ. Végül, láss csodát, egyszer csak véget ért a zaklatás, visszaadták az irataimat, és utamra engedtek. 

Ami felkelti a hatóság figyelmét

Röviden összefoglalom azokat a "gyanús jeleket", amelyekre alapozva kiemelhettek az utasok közül. Utastársaimnak javaslom, hogy figyeljenek ezekre a körülményekre, ha el kívánják kerülni a hasonló idegőrlő és felesleges procedúrákat.
 
1. Enyhén kreolos bőrszín
2. Férfi nem
3. Utazás egyedül
4. Kevés csomag
5. Egy-két napos városlátogatás
6. Körutazás
7. Meleg ruhák hiánya
8. Általános ismeretek Norvégiáról
9. Egynapos fjordtúra emlegetése
10. Norvég ismerős, barát hiánya


A sztorinak azonban nincs vége. Kiszabadulva az egyórás vizsgálati fogságból, már az érkezési csarnokban útba ejtettem a mellékhelyiséget, ami talán nem meglepő egy ilyen procedúra után, a reggeli órákban. Amint kiléptem, újra elém állt két jómadár, és szépen visszakísértek a vizsgálóhelyiségbe. Ezúttal mi volt gyanús? Szerintük sok időt töltöttem a mellékhelyiségben. Átvittek egy kis zárt szobába, ahol hosszasan várakoznom kellett, amíg a csomagomat immáron negyedik alkalommal töviről hegyire átvizsgálták.

A zombiarcú hölgy visszatér

A legkellemetlenebb szakasz ezután következett, amikor a zombiarcú hölgy bejött hozzám, és ismét feltett olyan kérdéseket, amik korábban már elhangzottak. Bár ugyanazt a választ kapta ezúttal is, most váratlanul azzal szembesített, hogy ellentmondok saját magamnak, ami a gyanúját tovább erősíti.

Na, ezeket a pillanatokat törölném ki az emlékezetemből. A legsötétebb gondolatok futottak végig az agyamon, és már elképzeltem, hogy összebilincselt kézzel visznek valamelyik világ végi norvég börtönbe. Az egész szituációban az volt a legszörnyűbb, hogy olyan triviális kérdésekről volt szó, amelyekre a választ nem lehetett összekeverni. Például: voltam-e már korábban Norvégiában? Felháborodásomban jeleztem a kedves tisztviselőnek, hogy akkor innentől kezdve mindenki beszéljen a saját anyanyelvén, és biztosítsanak tolmácsot, hogy az esetleges félreértések kiküszöbölhetők legyenek. Erre nem került ugyan sor, de legalább végre hivatalosan is megtudtam, hogy mivel gyanúsítanak: drogdíler vagyok, aki kábítószer-kapszulákat nyelt.

Erre már csak mosolyogni tudtam. Ekkora marhaságot ki hallott már? Ennyire balfék drogcsempésznek tart? Miért Litvániából próbálnék a gyomromban drogot becsempészni? Ha már erre adnám a fejem, mennyivel egyszerűbb szárazföldi határon autóval próbálkozni? Ha pedig mindenféleképpen repülőn a gyomromban hoznék be kábítószert, akkor azt valahonnan Dél-Amerikából tenném meg, hiszen ott sokkal olcsóbban beszerezhető az anyag, és így jóval nagyobb hasznot realizálhatnék.

Következő lépésként két lehetőség közül választhattam: vagy elvégeznek egy gyorstesztet, amely kimutatja a kábítószer jelenlétét, vagy pedig rendőr kíséretében átvisznek egy kórházba, ahol orvosok átvizsgálnak.

Megkönnyebbülve persze az első opcióval éltem. A minta adása sem volt megszokott. A férfi kolléga bekísért a vizsgáló melletti mellékhelyiségbe, és végig szigorúan felügyelte a minta levételét. Hát, nagy nehezen sikerült csak a pszichés reakciókat legyőznöm, és produkálni a szükséges mennyiséget.
A teszt eredménye természetesen negatív lett, és láss csodát, ezután már nem találtak ki semmi marhaságot, és a kétórás, már-már drámai színjáték véget ért, szabadon engedtek. Újra beléphettem a szabadság és demokrácia országába.

A második kiszúratás tapasztalatai: érdemes megtanulni norvégul, nem árt felvenni az egészet diktafonra, ne menjünk el a reptéren vécére, de ha igen, akkor is csak kisdologra és futólépésben.

Most már aztán városnézés
 
Bármilyen nehézségekbe is ütköztem a beléptetés során, némileg feledtette, hogy a második legnagyobb norvég település, a "hegyek városa", fantasztikus élményeket tartogat az odalátogatóknak. Egy helyen megkaphatjuk mindazt, amit Norvégiáról elképzeltünk: színes faházak, kikötő hajókkal, halászok és a csodás természet fenyőfákkal, szigetekkel és fjordokkal. Bergen egyszerre nyújt kulturális, történelmi, gasztronómiai és természeti látnivalókat. További előnye, hogy mindezek szinte egymás mellett megtalálhatók, így a város és a környék bejárása egyszerűen, akár gyalogosan is megoldható. Egy apró bökkenő van csak: minden rettenetesen drága.

Forrás: Patai Csaba
Bergen belvárosa (A galériához kattintson a képre!)

A repülőtérről a városközpontba való eljutás nagyon egyszerű. A kijárattól jobbra található buszmegállóból indulnak mind a Flybussen, mind az Airportexpress társaságok járatai, amelyek alig fél óra alatt teszik meg a távolságot a belvárosig. Érdemes retúrjegyet venni, mert míg az egy útra szóló jegyek 100 koronába kerülnek, addig az oda-vissza útra szólók 150-160-at kóstálnak, busztársaságtól függően (1 norvég koronáért nagyjából 40 forintot kell adni).

A programok tervezésekor számoljunk azzal, hogy főszezonon kívül vasárnap szinte megáll az élet Bergenben. A legelső repülőtéri busz 10 óra környékén indul, zárva tartanak a turistainformációs irodák, és az egyéb üzletek nyitva tartása is meglehetősen korlátozott. A város egyik legfontosabb nevezetessége, a kikötőnél található híres halpiac standjai is üresek a hét utolsó napján.

A belváros meglehetősen kicsi, könnyen átlátható és gyalogosan gyorsan bejárható. Érdemes a túrát a város szívében fekvő kikötő felfedezésével kezdeni. Európa egyik legnagyobb személykikötőjében a legkülönfélébb méretű, típusú hajókban gyönyörködhetünk, és megismerhetjük a már említett halpiacot, ahol bálnahúst is árulnak. A mólón sétálva pazar rálátás nyílik az öböl másik partján fekvő - a világörökségi listán is szereplő - Bryggen házaira.

Hajópadlóval borított utcák

A Bryggen negyed színes faépületeinek története a Hanza-időkig nyúlik vissza, amikor a német kereskedők fontos kikötővé fejlesztették Bergent, és kialakították a városképet máig meghatározó rakparti épületsort. Az 1700-as évek elején épített, érdekesen megdőlő, színes kereskedőházakból és hajópadló borította utcákból álló egykori kereskedőnegyed ma elsősorban múzeumoknak, ajándéküzleteknek, éttermeknek ad otthont.

Forrás: Patai Csaba
Bryggen dülöngélő faépületei (A hajópadlóval borított utcáért kattintson a képre!)

A Bryggen negyedet elhagyva pár perc sétával érhetjük el a szintén az öböl partján található Bergenhus erődöt. A Norvégia egyik legrégebbi, 13. századból származó vára egy kellemes parkban található, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a kikötőre. Ha bejártuk a történelmi látnivalókat, úgy mint a királyi csarnokot, a Rosenkrantz-tornyot vagy éppen a Krisztus-templomot, kövessük a helyieket, üljünk le egy padra, és élvezzük az elénk táruló csodás látványt.

Ha tipikus norvég városrészt szeretnénk megismerni, akkor irány a Nordnes. Tegyünk egy nagy sétát a kikötőtől délre, egy félszigeten fekvő negyed kacskaringós, keskeny utcáiban, és éljük át azt a háborítatlan nyugalmat, amelyet a tipikus fehér, illetve színes faházak árasztanak.
 
Az utcák bejárása után érdemes meglesni, hogyan is mutat felülről mindaz, amit eddig megismertünk. A városnak két híres kilátója is van, nem szabad kihagyni a Floyen- vagy az Ulriken-hegyet. Az Ulrikenre drótkötélpályás felvonóval juthatunk fel, és a 643 méteres magasságból páratlan kilátás nyílik Bergenre és a környező szigetvilágra. Sőt, jó idő esetén akár a tengerig is elláthatunk. Bár a Floyen csúcsa csak 320 méter magas, a belvároshoz sokkal közelebb fekszik, és akár gyalogosan is megmászható.

Forrás: Patai Csaba
Kilátás Bergenre a Floyen-csúcsról (A galériához kattintson a képre!)

Ha Bergen, akkor fjordok

Ha már Bergenben vagyunk, a "fjordok kapujában", akkor természetesen nem maradhatnak ki maguk a fjordok sem. Az interneten, illetve a turistairodákban hatalmas választékot láthatunk a legkülönfélébb túrákból. A fél- és egynapos kirándulások keretében 500 és 1200 korona közötti összegért elsősorban az északra található Aurlandsfjordot, illetve a Naroyfjordot, vagy a várostól délre húzódó Hardangerfjordot látogathatjuk meg. A leghíresebb és a legfestőibb az UNESCO világörökségi listáján is szereplő Naroyfjord, amely a világ leghosszabb fjordjából, a 204 km hosszúságú Sognefjordból ágazik le. Itt megkapunk mindent, amit a fjordokról elképzeltünk: lenyűgöző táj magas hegyekkel, a hegyek között kanyargó keskeny öböllel, vízesésekkel, csenddel és nyugalommal. Csak a pénztárca bírja.

A fjordtúrák tervezésekor vegyük figyelembe, hogy a főszezonon kívül az egyre rövidebb nappalok miatt a lehetőségek száma drasztikusan lecsökken. Október végén így a déli Hardangerfjord felé vettem az irányt, hogy meglátogassam a bejáratánál fekvő festői kis városkát, Rosendalt. Az utat nem kísérik több száz méter magas sziklafalak, de a kisebb hegyek is felejthetetlen élményt nyújtanak, és a környező szigetvilág, a vízesések, a tipikus északi fenyőerdők és a különféle színekben pompázó hétvégi házak igazán pazarrá teszik a látványt.

Forrás: Patai Csaba
Útban Rosendal felé (A galériához kattintson a képre!)

A gyors katamarán két óra alatt ér a hegyekkel övezett Rosendalba, ahol annyi programlehetőséget találhatunk, hogy maximálisan kitölthetjük a késő délutáni visszaindulásig rendelkezésre álló időt. Számos túraútvonal kínálja magát, ha a környező hegyeket szeretnénk megmászni, és élvezni a fantasztikus panorámát, de több vízesést is megcsodálhatunk a város határában. Meglátogathatjuk a Kőparkot, amely a geológusok legnagyobb örömére bemutatja a Folgefonna-félsziget változatos kőzetvilágát, és a szép épületeket kedvelők ellátogathatnak a rózsákkal borított reneszánsz kertben fekvő Baroniet Rosendal kastélyba, amelynek szépsége számos norvég írót is megihletett.

A Bergenben töltött két nap rengeteg élményt nyújtott, sikerült egy nap alatt töviről hegyire bejárni a várost, és abszolváltam az egynapos fjordtúrát is, ami egyszerűen csodálatos. Mindezt hihetetlen napsütésben tehettem, ami az ország ezen részén igencsak szokatlan élmény.

De még nincs vége
 
Az országból történő távozás sem bizonyult azonban zökkenőmentesnek. A gdanski gép is vendégmunkásokkal volt tele, akárcsak a vilniusi Wizz-járat. Ez még önmagában nem is lett volna gond, ám a norvég vámhatóság rendkívül aktív őrei feketemunkásokra vadásztak, az ellenőrzést pedig a repülőgéphez vezető utashídon tartották. Szúrópróbaszerűen válogatták ki az embereket, és a náluk lévő készpénzről érdeklődtek.

Mondanom sem kell, hogy ismét bekerültem a szerencsés kiválasztottak közé. Titkolnivalóm ugyan továbbra sem volt, de a nálam lévő körülbelül 200 euró összértékű négyféle valutanem óriási gyanút keltett a tisztelt tisztviselőben, úgyhogy lehetőségem volt egy újabb repülőtéri vizsgálóhelyiséget meglátogatni. Ezen már tényleg csak nevetni tudtam volna, ha nem lett volna para, hogy lekésem miatta a gépet.

Természetesen ezúttal sem találtak semmit, és utolsóként felkulloghattam a repülőre. Így csak az annyira kedvelt szabad helyválasztás lehetőségétől, vagyis az ablaknál való üléstől fosztottak meg. Ez volt a búcsúbüntetésem, amiért elhittem, hogy Norvégia is a schengeni övezethez tartozik.