Nők ide nem tehetik be a lábukat

Van egy hely Görögországban, ahol nem érvényesek az Európai Unió szabad utazásról és letelepedésről szóló rendelkezései: az Athosz-hegyi Köztársaság területére nők nem léphetnek be, és másoknak sem egyszerű oda bejutni.

A Kalkidiki-félsziget keleti nyúlványa (a térképhez kattintson ide) valószínűleg még hosszú ideig nem lesz családi kirándulások helyszíne, hiszen a szent hegy, az Athosz-hegyi Köztársaság területére nők nem léphetnek be. A korlátozott számú engedélyek kiadásakor a keleti ortodox egyházak hívei előnyben részesülnek: száz ortodox zarándokon kívül naponta tíz nem ortodox látogató juthat be a szerzetesi köztársaságba.

Forrás: AFP/Jürgen Effner

A szent hegy az ortodox vallás egyik központja. A húsz kolostor a görög államon belül önrendelkezéssel, nagyfokú autonómiával bír, amelyet Görögország alkotmánya szavatol. Területén kizárólag 21 évesnél idősebb, ortodox vallású férfiak élhetnek, akik szerzetesként egyszerűsített eljárással, formalitások nélkül megkapják a görög állampolgárságot is. A legtöbben eleve görögök, de élnek itt orosz, szerb, bolgár és román szerzetesek is. A terület nem alanya a nemzetközi jognak, és politikai ügyekben a görög külügyminisztérium az illetékes. Athén biztosítja a kormányzót, a rendőröket és a vámosokat is. Egyházi és vallási ügyekben viszont a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus fennhatósága alá tartozik. A szerzetesi köztársaság központja Kariész, ahol a terület irányítását ellátó négytagú Szerzetesi Tanács székel. Itt élnek a nem szerzetes férfiak is.
 
Ha valaki meg szeretné látogatni a szerzetesi köztársaságot, szándékát először az athéni külügyminisztériumnak vagy a Szalonikiben lévő Szent Hegy Zarándokhivatalnak kell jeleznie. Érdemes tervezni, és időben érdeklődni, mert a nyári időszakban akár féléves várólista is előfordulhat. Idényen kívül a várakozás némileg rövidebb. Az engedély birtokában lehet elindulni Uranopoliszba: az ottani kikötőben lehet kifizetni az engedélyt, és megvenni a Dafniba induló hajóra szóló jegyet. Többféle engedély létezik, és a látogatókra szigorú szabályok vonatkoznak.

Forrás: AFP/Yvan Travert

A szent hegynek számító - a Szűzanya kertjének tartott - Athosz körül már az 5. században éltek szerzetesek, az első kolostort pedig 963-ban alapította az athoszi Szent Atanáz. A Nagy Lavra van a kolostorok közötti - meg nem változtatható - hierarchia csúcsán. A bizánci birodalom - további kolostorok építése mellett - 1060-ban alkotmánnyal látta el a szerzetesi közösséget. Már ez a dokumentum megtiltotta, hogy nők és gyerekek éljenek a területen.

A bizánci császárok védelmét élvező kolostorokban idővel hatalmas vagyont halmoztak fel az egyébként szabályozottan szerény életmódot folytató szerzetesek, így a területre a keresztes lovagok és a kalózok is szemet vetettek. Ezért is alakult ki a ma is látható építészeti mód: a kolostorok a főtemplom köré épültek, és vastag falak védik őket a külvilágtól. Az oszmán birodalom békén hagyta, csupán megadóztatta a kolostorokat.

Forrás: AFP/Sakis Mitrolidis

A nagy kolostorok mellett kisebb szerzeteslakok is működnek, a remeték pedig cellákba és barlangokba vonulnak vissza. A szent hegy körüli kolostorokban, a szkítikben és a remetelakokban másfél-két ezer szerzetes élhet jelenleg.
 
Az Athosz-hegyi szerzetesi köztársaság a régi, Julianus-naptárt használja (azaz az általunk használt Gergely-naptárhoz képest tizenhárom nap az eltérés), az órák és percek mérésében azonban több megoldást is alkalmaznak. A kolostorok többsége ugyanis bizánci módon méri az időt, így számukra a nap a naplementével kezdődik. Az Ivíron kolostorban (a hierarchiában ez a harmadik) viszont a napkeltével kezdődik a nap, míg Vatopédiben és az Ajíosz Panteleimón kolostorban világi módon, tehát az éjfél utáni percben kezdődik a következő nap nulla órája. A görög hivatalok a világi időmérést és a Gergely-naptárt használják.

Forrás: AFP/Sakis Mitrolidis

Az 50-es évek óta a görög törvények börtönnel rendelik büntetni a látogatási tilalmat megszegő nőket (bár még egyetlen letöltendő szabadságvesztést sem szabtak ki). Tíz éve az Európai Parlament megkísérelte rávenni Görögországot, hogy törölje el a tilalmat, de a kezdeményezést Athén visszautasította. Már a görög csatlakozás idején kikötötték, hogy a szerzetesi köztársaság területén nem érvényesek az Európai Unió szabad utazásról és letelepedésről szóló rendelkezései. Ráadásul a látogatási tilalom nem ér véget a víznél: azok a hajók, amelyek fedélzetén nők is tartózkodnak, nem mehetnek fél kilométernél közelebb a szerzetesi köztársaság partjaihoz.