Már nem csap be a villám

2013.07.15. 17:10

Kilencvenkilenc ország meglátogatása után komoly döntés, melyik legyen a századik. Végül egy egészen közeli helyszínre esett a választásom, mivel úgy gondoltam, az első százban benne kell lennie valamennyi szomszédos országnak – és Szerbia eddig valahogy kimaradt. Autóba ültem hát, és körbeutazgattam a Vajdaságot, illetve a Belgrád környéki látnivalókat.

 

Némi bosszúsággal indult az utazás, ugyanis pakolás közben derült ki, hogy a laptopom töltőjét pár nappal korábban Győrben hagytam. Nem szívesen indultam volna útnak nélküle, hiszen a szállás- és információkeresés sokkal kényelmesebb egy számítógépen, mint az okostelefonon. Továbbá a GPS-em hálózati töltője is csődöt mondott, így azt is csak gépről tudom tölteni. Mint utóbb kiderült, emiatt feleslegesen aggódtam, mivel Szerbia teljes egészében hiányzik a TomTom Európa-térképéről.

Vasárnap lévén az üzletek nagy része zárva volt, és mivel a benzin se került többe, mint egy töltő, úgy döntöttem, teszek egy kis kerülőt vissza, Győrbe. Közben kitettem a Facebookra, hogy jártam, nem sokkal később pedig jelentkezett egy ismerősöm, hogy épp indul Győrből Pest felé, és szívesen elmegy a töltőmért. Így aztán félúton összefutottunk  az M1 egyik pihenőjében, én pedig töltővel felszerelkezve folytathattam az utam, immár dél felé.

Égbe törő templomok

A térség számos kis települése impozáns templomáról nevezetes. Ilyen például Csantavér, melynek békés, zárkózott életét a templom építése bolygatta fel.Történt ugyanis, hogy a falubéli zarándokok az 1920-as években Rómában jártak, és hazatérve nem győztek áradozni a Szent Péter-bazilika szépségéről. A falu lakói a lelkes elbeszélések hallatán felbuzdultak, és elhatározták, hogy építenek maguknak egy ilyen pompás templomot.

A régi épületet lebontották, és 1929-ben nekiláttak a mai neoromán, hatalmas, Páduai Szent Antalról elnevezett templom építésének. A falu apraja-nagyja kivette részét a munkálatokból, de a nagyszabású vállalkozás felemésztette a közösség minden tartalékát. A templombelső díszítésére már nem maradt pénz, így nagyméretű, de jobbára amatőr festmények kerültek a falakra.

Topolya ugyancsak a templomáról nevezetes. Az égbe törő, háromhajós katolikus templomóriás az akkoriban még újdonságnak számító vasbeton oszloprendszerrel, neogót stílusban épült a 19-20. század fordulóján. De Ada katolikus, illetve szerb pravoszláv temploma is megér egy kitérőt.

Bács várát nem volt egyszerű megtalálni. A falu határain kívül van, és az oda vezető utat sem jelzik, pedig az aracsi pusztatemplom mellett ez a legrégibb és legjelentősebb délvidéki műemlék. Az elhanyagolt vár elvileg zárva volt, de a jelképes kerítés mellett könnyen be lehetett sétálni a területére. Igaz, a csupasz, omladozó falakon kívül sajnos nem akad más látnivaló.

A Törökbecse-Karlova-Basa-híd közti háromszögben található aracsi pusztatemplom az útikönyvem szerint legegyszerűbben Törökbecse felöl közelíthető meg. A városból egyáltalán nincs kitáblázva, és elképzelésem nem volt, merre keressem a hatalmas szántóföldek között. Szerencsére akadt egy magyar falubéli, az ő útmutatásai alapján végül csak rábukkantam a templomra a csodálatos napraforgómezők közepén.

Aracsi pusztatemplomForrás: Kisgyörgy Éva

A templom körül kis liget van és elképesztő nyugalom. Ezen a helyen a madár se jár, mondhatnám, de nem mondom, mert madárból éppenséggel rengeteg volt. A romként is impozáns templomot csak a 19. század első felében fedezték fel, és az első átfogó tudományos elemzés egészen 2005-ig váratott magára. A művészettörténészek szerint a templom a 13. században épült koragót stílusban, de nagyjából ez minden, amit tudunk róla. Homály fedi, hogy kik építették, milyen célból és miért pont itt. Talányosan áll a puszta közepén, kilométerekre minden településtől és műúttól, fenséges békességben.

Újvidék felfedezését a szomszédos Péterváraddal kezdtem. Reggel felkapaszkodtam a várba, ahonnan remek kilátás nyílt a környékre, majd körbesétáltam Újvidék belvárosában. Közvetlenül a Péterváradról átvezető híd után ott ragyogott a napfényben a hatalmas munkával felhúzott báni palota hófehér márványépülete. Az 1936-ban megkezdett és közel három évig tartó építkezés nagyban hozzájárult a munkanélküliség leküzdéséhez, hiszen mintegy ezer embert alkalmaztak a munkálatok során.

Az ártéri, ingoványos területet először le kellett csapolni, majd több tízezer köbméter talajt kellett kicserélni. A vízbetörésekkel szemben korszerű szigetelési technikákat alkalmaztak, a palotát pedig vasbeton cölöpökre helyezték. Nemcsak a korszerű építési technikára és a márvánnyal borított külsőre fordítottak nagy figyelmet, de a belső díszítésre is: drága stílbútorokkal rendezték be. A báni palota ma is közigazgatási székhely, ezért turisták csak előzetes engedéllyel látogathatják.

Néha kell egy kis csajos láblógatás

Bevallom, Belgrádban kiestem a felfedező utazó szerepköréből, és inkább csak bóklásztam a sétálóutcában, vásárolgattam, és jegeskávéztam. Kell néha egy kis csajos láblógatás.Tartottam a parkolástól, de ez szerencsésen megoldódott, a hotel recepciósa ajánlott egy kényelmes parkolóházat, amely a városháza épülete alatt van, abszolút megfizethető, és öt perc gyalog a sétálóutca.

A város legmegdöbbentőbb látványa a Knez Milos utcán fogadja a turistát: az 1999-es NATO-bombázásban megsérült épületek egy része még ma is úgy áll, ahogy annak idején a bomba belecsapott. A volt szövetségi hadügyminisztérium épületének csontváza kísértetiesen áll a sarkon, betört ablakokkal, kiégett szobákkal, összeroggyant lépcsőházakkal.

Újvidék látnivalói közül két szecessziós remekművet emelnék ki: Menráth József gazdagon díszített bérpalotáját, illetve a hatalmas zsinagógát. Mindkettő Baumhorn Lipót munkája, aki a magyarországi zsinagógaépítészet legnagyobb mestere volt, de takarékpénztárakat, iskolákat, lakóépületeket is tervezett.

Az újvidéki ZsinagógaForrás: Kisgyörgy Éva

Zenta csodaszép szecessziós tűzoltólaktanyája önmagában megér egy látogatást. Amikor a kisvárosban autózva megálltam egy idős úr mellett, hogy útbaigazítást kérjek tőle az útikönyvem fotójára mutogatva, tanácstalanul csóválta a fejét, hogy ő bizony ilyen épületet nem ismer. Megköszöntem, ráléptem a gázra, és a következő sarkon már ott is magasodott előttem a laktanya. Hihetetlennek tűnt, hogy akad a városkának olyan lakója, aki nem ismeri ezt a különös épületet. Persze Budapesten mi is nap mint nap elmegyünk olyan épületek mellett, amelyek méltóak lennének a figyelmünkre.

Zenta tűzoltóságaForrás: Kisgyörgy Éva

Szabadka központja és jelképe az 1910 és 1912 között, Jakab Dezső és Komor Marcell tervei alapján épült városháza, amely előtt Zsolnay kerámiákkal ékesített szökőkutak csörgedeznek. Az én kedvenc épületem a játékos vonalvezetésű Raichle-palota lett, ahova sikerült bejutnom, és megcsodálhattam a pompás lépcsőházat is. Kívül-belül bármeddig el lehet gyönyörködni benne, mindig talál az ember új részleteket. A változatosan felhasznált anyagok között találunk kovácsoltvasat, Zsolnay kerámiát, muranói mozaikot és velencei üveget is. Az ablakok körüli, népi hímzést imitáló mozaikok egészen különlegesek. A palota ma galériaként működik, látogatásom idején egy nagyszerű fotós (Juhász László) munkái voltak kiállítva.

A Raichle-palota SzabadkánForrás: Kisgyörgy Éva

További szecessziós remek a szomszédos Raichle-bérház, a városházához hasonlóan szintén Jakab Dezső és Komor Marcell tervei alapján épült zsinagóga (sajnos elhanyagolva, zárva), a közösségi térként használt népkör épülete, a Sonnenberg-ház (ma magyar konzulátus) és a Szabadkai Vidéki Kereskedelmi Bank.

Erdőkben megbúvó kolostorok

A Tarcal-hegységben tizenhat működő kolostor bújik meg a lankás dombok, csodálatos erdők, szőlőligetek és gyümölcsösök között. A túraútvonalak, a kolostorok és a pincészetek kedvelt kirándulóhellyé tették a vidéket. Én elsőként a lélegzetelállító, Szent Miklósnak emelt Novo Hopovo kolostort kerestem fel, amelynek építése 1576-ban fejeződött be.

A kolostor udvarán áll maga a templom, csodás oltárképeivel és falfestményeivel. Innen öt perc  autóval a jóval kisebb és egyszerűbb Staro Hopovo kolostor, és könnyen elérhető az Ireg, illetve Krusedol melletti kolostor is. Mind csodálatosan békés hangulatú volt, maximum két-három látogatóval. A legtöbb kolostorban kis üzlet működik, ahol a szerzetesek termékei, a gyümölcspálinkák, mezei mézek, kézimunkával előállított rózsafüzérek és saját festésű ikonok kaphatók.

Kolostorbelső a Tarcal-hegységbenForrás: Kisgyörgy Éva

Kabol (Kovilj) egy kis bácskai település, amely ortodox monostoráról nevezetes. A templombelsőt felállványozva találtam, épp felújítás zajlott. A kolostor mellett áll a százéves tölgy, amely a sorozatos villámcsapások miatt kiszáradt. Hogy megvédjék, egy kis kápolnát építettek mellé, azóta el is kerülik a villámok. A fa kegyhellyé vált, ma már szinte egybenőtt a kolostorral. A szerzetesek és a látogatók gyakran gyújtanak gyertyát a tövében. A romantikus hangulatot tovább fokozza, hogy a fa tetején egy gólyacsalád rakott fészket, most is épp ott nyújtogatták a nyakukat.

A kaboli kolostor kápolnájaForrás: Kisgyörgy Éva

Régi szép idők

Szendrő (Smederevo) monumentális vára a legnagyobb épségben megmaradt erődítmény a Duna mentén. Félelmetes belegondolni, hogy mindezt majd hatszáz éve, 1428 és 1430 között építették a török elleni védekezés céljából.  Körbejárni is épp elég kimerítő a hatalmas falakat, különösen a júliusi kánikulában.

Már messziről feltűntek Galambóc (Golubac) hatalmas bástyái, amelyek egyszerre illeszkednek be a környező tájba, ugyanakkor büszkén ki is magasodnak belőle. A várat Zsigmond király építette, ugyancsak katonai célokra.

GalambócForrás: Kisgyörgy Éva

Óbecse ékessége a falu határától 12 kilométerre található Dundjerski Bogdan kastély, melyet egy marketinges szerintem elég szerencsétlenül Fantast-palotának nevezett el. A luxushotel árai ugyanakkor meglepően földközeliek, a szobaárak két főre négyezer dinárnál kezdődnek. A kastélyt övező parkban medence, kápolna és lovarda is helyet kapott.

A palicsi tó aranykora a 19. század elején kezdődött, amikor a szabadkaiak erdőt telepítettek a tó köré, és padokkal, szökőkutakkal tarkított parkot alakítottak ki. A századelőn külön női és férfi strandot létesítettek, az előbbit úgy kialakítva, hogy a lehető legjobban elrejtsék a kíváncsi tekintetek elől.

Bár a kisváros a sztrádától alig pár percre fekszik, ma is igazi békebeli, nyugodt hangulat árad belőle. A régi pompás villák, építmények (vigadó, Bagolyvár) fénye ugyan már megkopott, de a sétány így is nosztalgikus hangulatú, némi dekadenciával fűszerezve.

A park építményeinek többsége mindössze tíz év alatt, 1902 és 1912 között épült fel. Palics arról is nevezetes, hogy Vermes Lajos, lelkes szabadkai fiatalember 1878-tól olimpiai versenyeket szervezett itt. A nyaranta tartott versenyeken változatos atlétikai és szertorna versenyszámok voltak, továbbá vívás, kerékpározás, gyalogjárás, küzdősportok és még hosszasan sorolhatnám. Volt belépő, fogadóirodák, bőkezű díjak és színes külsőségek – a játékok hatalmas népszerűségnek örvendtek.

A palicsi állatkert nem tartozik a világ leggazdagabb ilyen jellegű intézményei közé, viszont kevés szebb akad nála. Sétányai arborétumnak is beillenek, néhány kivételtől eltekintve az állatok is elég nagy kifutóval rendelkeznek. Az állatkert feltűnően gyerekbarát, van simogató, több játékos szemléltető tábla és a park közepén egy hatalmas játszótér.

A palicsi állatkertForrás: Kisgyörgy Éva

Kulináris élmények

Külön kitérőt tettem Bezdánba, a Pikec csárdába. Életem legfinomabb halászlevét ettem itt tavaly novemberben, muszáj volt újra megkóstolnom (mivel akkor csak rövid kitérőt tettem ide a horvát tengerpartra vezető utamon, ezért nem vettem fel akkor Szerbiát a meglátogatott országok listájára). Mivel minden adag frissen készül, minimum 40 percig tart, mire kihozzák, ezért előre odaszóltam telefonon, hogy ne kelljen sokat várni. A műútról lehajtva megszeppenve hajtottam az egyre nagyobb sárban, láthatóan itt nemrég vonult le az ár. Az utolsó métereket már csúszva tette meg az autó, és csak reménykedtem, hogy visszafele is megbirkózik a talajjal.

Ahogy leültem, már tették is elém a bográcsot és a gyufatésztát – ez utóbbi olyan friss, hogy szinte még kotkodácsol. Most is fenséges volt a fogás, és ennél szebb környezetet el se lehet hozzá képzelni. Sajnos a legendás dobostorta most nem volt kapható, mint megtudtam, alig két napja nyitottak az árvíz után, és a sütő még nem üzemelt.

A Pikec csárda fenséges halászléjeForrás: Kisgyörgy Éva

Szabadka nemcsak a szecessziós építészet terén, de burek ügyben is feltette a pontot az i-re. A Lipa pékségbe a panzió tulajdonosának ajánlására tértem be, és minden addigit felülmúló választékkal és minőséggel találkoztam. A 13 féle burek közül a meggyeset kóstoltam meg, természetesen az elmaradhatatlan ivójoghurttal. Az út során felfedezett pékségek közül egyedül itt lehetett leülni, és késsel-villával nekiveselkedni a bureknek, no meg közben ellesni a burekkészítés fortélyait a látványkonyhából. De a szerbiai pékségek nemcsak burekben alkotnak nagyot, hanem bármely más péksüteményben: mindegyik dupla akkora és háromszor olyan súlyos, mint itthon, nem sajnálják belőlük az anyagot.

Egy szerb túrós táskaForrás: Kisgyörgy Éva

Hogy milyen barátságosak a helyiek, ezzel kapcsolatban elmesélnék egy történetet. A Tarcal-hegységben sorra hajtottam el a barackárusok mellett, és egyikük gyönyörű portékáját látva nem bírtam ki, hogy meg ne álljak. Megkérdeztem, kattinthatok-e egy képet a hívogatóan egymásra pakolt, gyümölccsel teli ládákról. Persze, bólintottak. Elkészült a fotó, és hogy ne távozzak üres kézzel, szedtem 8-10 barackot egy zacskóba, majd odanyújtottam, hogy mérjék le, mennyivel tartozom. A hölgy váltott pár szót a férjével, majd kedvesen legyintett, és szerb-német keveréknyelven csak ennyit mondott: ugyan már, hagyjam, ajándék.