A temetőbe napozni, a múzeumba sörözni járnak

2014.06.14. 14:56

Dánia és Skandinávia legnépesebb városa, Koppenhága a biciklisek, a hippik és a sörivók Mekkája. Kerékpáros felfedezőtúránk túl rövid volt ahhoz, hogy komoly városismeretre tegyünk szert, de azért belekóstoltunk egy kicsit a skandináv életérzésbe.

A Malmőbe tartó kompon reggel arra ébredtem, hogy kopogtatnak a kabinajtómon. Biztosan elaludtam, gondoltam, talán már meg is érkeztünk, én pedig lekéstem a nagy pillanatot. Felrohantam a fedélzetre, és örömmel láttam, hogy éppen időben ébresztettek ahhoz, hogy végignézhessem, amint a hajónk átsiklik Európa legnagyobb közúti-vasúti hídja, a Dániát és Svédországot összekötő Øresund híd alatt.

A híd 7845 méter hosszú, utána egy négy kilométeres mesterséges sziget, majd egy ugyanilyen hosszú alagút következik, végül pedig egy mesterséges félsziget – ezeken keresztül juthatunk át Malmőből a dán fővárosba. Mivel azonban a hídon sem gyalog, sem biciklivel nem lehet közlekedni, Balázs barátommal együtt, aki aznap érkezett a malmői repülőtérre, kénytelenek voltunk vonatra szállni, és így eljutni Koppenhágába.

A Lübeckből Malmöbe tartó hajó érkezés előtt áthaladt az Oresund híd alattForrás: Harkányi Árpád

Mivel Koppenhágát a világ tíz legdrágább városa közé sorolják, szállodáról szó sem lehetett. Hála Jörnnek és Linének, mégsem maradtunk fedél nélkül. A házaspár férfi tagja fiatal korában körbestoppolta egész Afrikát, ezért úgy döntött, hogy támogatni fogja a fiatal világjárókat azzal, hogy az időközben felnőtt, a házból kirepült lányuk emeleti szobáját kiadja nekik a Couchsurfing rendszeren keresztül. Három éjszakára vettük igénybe Jörnék vendégszeretetét. A kvártélyhoz koszt is járt, meg egy kis idegenvezetés vacsora közben.

Piknik a temetőben

Vendéglátóink bátorítására másnap reggel a biciklikkel egy temető felé vettük az irányt. Az Assistens temető ugyanis eredeti funkcióját megtartva ma már közparkként is üzemel, ahová a helyiek előszeretettel járnak ki napozni, olvasgatni az amúgy sem túl zajos és zsúfolt városból.

Első hallásra morbid dolognak tűnt, de aztán látva a valóban parkszerű temetőt és a benne sziesztázó koppenhágaiakat, mi magunk is leheveredtünk a fűre egy-egy üveg helyi Tuborg sörrel. Nem tudtuk eldönteni, hogy Andersen vagy a Nobel-díjas fizikus, Bohr sírjánál tegyük-e tiszteletünket, de mivel az utóbbit végül nem találtuk, maradt a híres meseíró.

A koppenhágaiak parkként használják az Assistens temetőtForrás: Harkányi Árpád

De az első nagy élményünk nem a temetőpark volt, hanem az odavezető út: a sugárút mentén haladó, széles, a forgalomtól legtöbb helyen padkával is elválasztott, kékre festett kerékpársáv, amelyen a lámpákat a biciklisek tempójához igazították. Így aztán a legtöbb kereszteződésben mi kaptunk zöld utat, alig kellett egyszer-kétszer megállnunk.

Ez egyébként azért is praktikus megoldás, mert elképesztően sok a bringás, a reggeli és délutáni csúcsidőkben szabályos biciklisdugók alakultak ki. Az 1,2 millió lakosú Koppenhágában állítólag a munkába és iskolába járók 35 százaléka biciklivel közlekedik, ráadásul ezt az arányt a város vezetése 2015-re 50 százalékra szeretné növelni.

Rengetegen közlekednek kerékpárral Koppenhágában, és a biciklis-infrastruktúra példaértékű a városbanForrás: Harkányi Árpád

Mindez a város hangulatára is nagy hatással van. Balázzsal fülig ért a szánk, látva a sok öltönyben bicikliző férfit vagy azt az anyukát, aki a bicikli elejébe épített, felnyitható tetővel ellátott óriási kosárba a bevásárolt élelmiszerek mellé két kisgyermekét is beültette, és így pedálozott.

Ahol egy rakétagyár a városháza

Szintén vendéglátóink tanácsára Koppenhága híres hippinegyedét, a Christianiát is meglátogattuk. Ez Koppenhága egyik legbiztonságosabb és egyben legérdekesebb városrésze, hiszen az egykor katonai célokat szolgáló, 34 hektáros terület egyfajta autonómiával rendelkezik. Város a városban, saját szabályokkal. Egyes kormányok ugyan megpróbálták felszámolni, de eddig minden erőfeszítés kudarcba fulladt, mert a közvélemény támogatja a fennmaradását.

Sok dán úgy tekint a Christianiára, mint egy sikeres társadalmi kísérletre, noha a terület jogi státusza állandó viták tárgya. E különös hely időközben az egyik legnagyobb turisztikai attrakcióvá is vált Koppenhágában, és a külföldön is jól ismert haladó, felszabadult dán életmód egyik jelképe lett. A különc városrészből az autók ki vannak tiltva, viszont a könnyű drogok használata megengedett. Igaz, Koppenhága vezetése az utóbbi időben ezt már nem nézi jó szemmel.

Christianiában a könnyűdrogok használata elfogadott, ám a keményebb drogokat megvetik és tiltjákForrás: Harkányi Árpád

Talán ennek köszönhető, hogy a főutcán, a Pusher Streeten tilos a fényképezés. Az egykori barakkok oldalán színes graffitik díszelegtek, körben egyedi boltok és étkezdék sorakoztak, és láttunk egy „Put and Take” standot is, ahová bárki lerakhatja feleslegessé vált holmijait, ha pedig szüksége van valamire, szabadon elviheti.

Leültünk kicsit pihenni, vettünk egy helyben készült sört, amelynek üvegén a közösség piros alapon három sárga ponttal jelölt logója díszelgett. Ettünk egy méregdrága hamburgert, amelybe a zsömlén és a húspogácsán kívül azt rakhattunk, amit csak akartunk, korlátlan mennyiségben.

Ebéd után megcsodáltuk az egykor rakétagyárként funkcionáló városházát, majd ellátogattunk néhány műhelybe. A hippinegyed ugyanis nemcsak a bulizásról szól, hanem az értelmes munkáról is. A házi készítésű sörök mellett itt gyártják például azokat a teherbicikliket, amelyekkel nagyon sokan közlekednek a városban.

Horogkeresztes sör

Ha Koppenhága, akkor Carlsberg, hiszen innen indult világhódító útjára a márka. Többek között a város egyik jelképének számító kishableány-szobrot is a sörgyár alapítója, Jacobsen úr adományozta a városnak. A szobor eredetije a tengerparton található, de van egy kicsinyített mása a sörgyár udvarán.

Andersen kis hableányát megformáló szobrot a Carlsberg sörgyár alapítója, Jacobsen úr adományozta a városnakForrás: Harkányi Árpád

A sörgyár, amely Jacobsen úr fiáról, Carlról kapta a nevét, nagyon különös hely. Legalábbis a múzeum része, ahol mi jártunk. A bejáratnál sok embert láttunk jegyet váltani, de odabent az összes kiállítóterem teljesen kihalt volt. Pedig van bőven látnivaló. Végigkövethetjük a sörgyár történetét a kezdetektől fogva, és megtudhatjuk, hogyan vált a gyár a 170 éves működése alatt világméretűvé. Megdöbbenve láttuk, hogy egy időben logóként használták az ősi szvasztika jelképet, jóval az előtt, hogy Hitler hatalmának jelképévé vált volna.

Sör horogkereszttel?Forrás: Harkányi Árpád

Ahogy haladtunk teremről teremre a múzeumban, egyre kevésbé értettük, hová tűntek a látogatók. A kiállítás végén azonban fény derült a rejtélyre. Valamennyien a tágas bárban üldögéltek, és élvezték a jobbnál jobb, különleges csapolt söröket. A belépőjegy árában ugyanis két sör ingyenes kóstolása is benne van, így aztán sokan csak azért térnek be a múzeumba, hogy olcsóbban fogyaszthassanak, mint egy sörözőben.

A bárban elénk raktak egy húszrészes illatkollekciót, ennek alapján dönthettük el, melyik sört szeretnénk megkóstolni. Hogy a rendszer tökéletesen működik-e, nem tudom, hiszen nem sikerült minden sört végigkóstolnunk, de tény, hogy az a néhány, amelyet az illatminta alapján kipróbáltunk, tényleg nagyon bejött.

Hogy miért voltak az egyik nagyon finom sör logóján elefántok, csak akkor értettük meg, amikor elhagytuk a múzeumot. Az eredeti sörgyár területére egy elefántos kapun keresztül lehetett bejutni, amelyet úgy terveztek meg, hogy azt a látszatot keltse, mintha két elefánt tartaná a hátán a fölötte lévő tornyot, amely egyébként víztoronyként és fűszersilóként funkcionált.

Az elefántos kapu a Carlsberg sörgyárnálForrás: Harkányi Árpád

Az elefántos kapun hajtottunk ki kerékpárunkkal a sörgyár területéről, hogy a kékre festett kerékpárutakon még egy utolsó éjszakára visszatérjünk vendéglátóinkhoz. Két nap nagyon kevés arra, hogy az ember magába szívja Koppenhága sajátos hangulatát, és felfedezze ezer apró csodáját. Csak remélni tudom, hogy egyszer több időt tölthetek a dán fővárosban. Egy biztos: legközelebb is biciklivel vágok neki.

Koppenhágáról korábbi beszámolónk itt olvasható.