Belgrád tele van élettel

2014.07.15. 18:54

Belgrádot nem a szép épületek, a rendezett városkép, sokkal inkább a lakói teszik érdekessé, és az, ahogy ők megélik ezt a várost. Irigylésre méltóan jól érzik itt magukat, azt pedig, ahogy kihasználják a folyók adta lehetőségeket, tanítani kellene.

Kell egyfajta nyitottság Belgrádhoz, rá kell érezni a város ízére – mondta egyik útitársam. A repülőn ültünk, valahol félúton Budapest és Belgrád között, s mivel az út alig egy óra, előzetes ráhangolódásra nem nagyon volt időm. Néhány órával később aztán, már a belvárosban sétálgatva, igazat kellett adnom neki. Míg kezdeti benyomásaim nem voltak a legpozitívabbak, később, ahogy újabb és újabb városrészeket fedeztünk fel, kezdtem ráérezni Belgrád ízére.

Az első benyomások (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Tóth Judit

Teniszmeccs a várban

Belgrád stratégiai szempontból remek helyen fekszik, a történelem során a nándorfehérvári vár a magyarok, az osztrákok és a törökök számára is különös fontossággal bírt. Több ostromot is elszenvedett. Számunkra az 1456-os nándorfehérvári győzelem a legfontosabb, a diadalra azonban ma már csak a szerb–magyar felirattal ellátott Hunyadi János-emlékkő hívja fel a figyelmet. A vár védői akkor még meg tudták állítani a törököket, 1521-ben azonban már nem, és attól kezdve a város kisebb megszakításokkal közel 350 évig, egészen 1867-ig volt török uralom alatt.

A várból, amelyet a belgrádiak Kalemegdán-erődnek hívnak, mára jóformán csak a várfalak maradtak, ennek ellenére délután és este a környék tele van emberekkel. A hangulatos parkokba idősek, fiatalok, kisgyerekes családok egyaránt szeretnek kijárni. A Felső-vár falairól gyönyörű a panoráma, előttünk a szélesen hömpölygő Duna körülöleli az erdőkkel borított Nagy-Hadi-szigetet, és ahogy mondják, itt „esik szerelembe" a Száva is a Dunával. Mikor megláttam a torkolatot, egy pillanatra lehunytam a szemem, és kívántam valamit, a babona szerint ugyanis, aki először jár itt, annak teljesül egy kívánsága.

A vár népszerű találkozóhely (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Tóth Judit

Belgrádban még a várárokban is teniszpálya van, persze Novak Djokovics hazájában ezen nincs mit csodálkozni. A várfal tövében kosárlabdapályákat is kialakítottak, ahol épp gyerekek játszottak, odébb, az árnyas fák alatt öregurak sakkoztak, a Duna-part közelében pedig már javában készültek az esti Billy Idol-koncertre.

A rocksztárt sajnos nem láttuk, egy másik híres férfialakot viszont igen. Belgrád egyik szimbóluma, az I. világháborúnak emléket állító Győztes-szobor eredetileg a belvárosban állt volna, de a konzervatív elveket valló hölgyeknek akkoriban nem tetszett az ötlet, nem akartak a város központjában egy meztelen férfialakot kerülgetni. Ezért áll most itt a szobor, szemérmesen, a vár északnyugati sarkán, háttal a városnak, arccal a Száva felé.

Teniszmeccs a várárokban (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Tóth Judit

Tévézés helyett inkább beszélgetnek

Belgrád belvárosának szocreál díszletei között igazi mediterrán hangulat uralkodik. A sétálóutcák, a kávézók, a teraszok éjjel-nappal tele vannak. A Váci utcára emlékeztető Kneza Mihailán és a környező tereken azonban nem turisták korzóznak, hanem a helyiek. Egy szimpla csütörtök délután is ráérősen beszélgetnek egy kávé vagy egy sör mellett. Idegenvezetőnk, Simonida szerint a belgrádiak áprilistól októberig leginkább kint, az utcákon, tereken, parkokban élik életüket. Imádnak kávézni, imádnak jókat enni, és ebből az ott töltött néhány nap alatt mi is jócskán kivettük a részünket.

Ebéd és vacsora nem kezdődhetett rakija nélkül, és ahogy nálunk a pálinka esetében, itt sincs nagyobb dicséret annál, mint mikor a vendég azt mondja, ennél finomabbat még életében nem ivott. Én nem nagyon eszem húst, így kicsit tartottam attól, mi lesz velem a csevapcsica, pljeskavica, csorba háromszögben, de ha a tradicionális szerb ételekből ki is maradtam, azért az isteni kenyerek, péksütemények, desszertek és persze a burek jócskán kárpótoltak.

Egy kis kávézásra mindig van idő (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Tóth Judit

Egyik este a Belgrád bohém negyedének tartott Skadarlijában vacsoráztunk, ami olyan, mint a párizsi Latin negyed. A macskaköves Skadarska utcán kisvendéglők sorakoznak egymás mellett, teraszokkal és élő zenével. Mindegyik vendéglőnek saját zenekara van, akik hol bent, hol kint, az utcán játsszák a hagyományos szerb muzsikát. Volt, hogy egyszerre három-négy irányból is hallottuk a zenét, persze mindenki mást játszott, így a végére kaotikus hangzavarrá állt össze az egész.

A vacsora után megérkezett Skadarlija hölgye is, egy színésznő, aki korabeli kosztümben a negyed múltjáról mesélt, és ismert szerb nótákat énekelt. Miután megtudta, hogy magyarok vagyunk, bónuszként még elénekelte nekünk a Szomorú vasárnapot is, magyarul, tökéletes kiejtéssel. Később kiderült, bár nem beszéli a nyelvünket, hosszú évekig a szabadkai színházban játszott, és ott egy szerep kedvéért tanulta meg a híres dalt.

Belgrád bohémnegyede (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Tóth Judit

Belgrád tengere

A város legmenőbb része kétségkívül az Ada Ciganlija. Már a repülőről kiszúrtuk a homokos strandokat, és reméltük, belefér ebbe a pár napba, hogy kijöjjünk ide. Az Ada Ciganlija tulajdonképpen egy félsziget, amelyet a Száva és a Szávából kialakított mesterséges tó vesz körül. A tó homokos és aprókavicsos partján napágyak, napernyők sorakoznak, és igazi beach-hangulat van. Nyáron naponta százezren is megfordulnak itt, nem véletlenül hívják a tó környékét Belgrád tengerének. Kicsit olyan egyébként, mint Budapesten a Római-part, csak sokkal nagyobb. Maga a tó 4 km hosszú és 200 méter széles, aki akarja, körbe is biciklizheti, mert végig van kerékpárút. A part tele van éttermekkel, kávézókkal, teraszokkal. Nemcsak fürdeni, de vízisízni és szörfözni is lehet, és ami külön jó, a félsziget maga megmaradt olyannak, amilyen volt, ma is sűrű ártéri erdő borítja.

Minek ide tengerpart, ha van Ada Ciganlija (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Tóth Judit

A távolban Belgrád legújabb szimbóluma is látható, a Megyeri hídra emlékeztető Ada-híd. Nem sokon múlott, hogy nem az első számú szerb sztár, a teniszező Novak Djokovics lett a névadója. Megnéztük a város másik emblematikus épületét is, a Szent Száva-templomot, ez a Balkán-félsziget legnagyobb ortodox temploma, akár tízezren is elférnek benne. A világ legrégebben épülő pravoszláv templomát 1895-ben kezdték el építeni, és az építkezés azóta is tart. A templom kívülről már teljesen készen van, belülről azonban még leginkább csak a csupasz betonfalak állnak.

Kívülről már kész, de belül azért még van mit csinálni (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Tóth Judit

A monumentális építkezésekben persze Belgrád legújabb negyedében sem volt hiány. A 400 ezer embernek otthont adó Új-Belgrád városrészt Tito a Balkán-félsziget New Yorkjának álmodta meg. A szürke toronyházak némelyike annyira csúnya, hogy már attól válik érdekessé. A lakóházak mellett ekkor épültek meg az államvezetés fontos épületei és a nagy hírnévnek örvendő Jugoszlávia Hotel is.

Látogatóban  a trónörökösnél

Belgrád előkelő negyede, Dedinje teljesen más hangulatú. Gyönyörű villák és előkelő nagykövetségek vannak itt, az utcákon fekete BMW-k suhannak. Miután elhagytuk a nemrég elkészült amerikai nagykövetséget és Belgrád egyik leggazdagabb emberének villáját, egy gyönyörű, ősfás parkba érkeztünk. A királyi rezidencia a turisták kötelező programpontja, így mi sem hagyhattuk ki. A parkban két palota áll, a királyi palota 1929-ben épült Karagyorgyevics Sándor király számára, a fehér palota pedig 1937-ben, a király fiai számára. A szocializmus alatt Tito, majd később Szlobodan Milosevics is lakott itt. 2002-ben II. Sándor trónörökös visszakapta a palotákat, és feleségével, Katerina görög hercegnővel azóta is itt élnek. A királyi palotának a földszintje és az alagsora látogatható, de csak hétvégén, a turisztikai hivatal által szervezett csoportok számára.

A királyi palota (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Tóth Judit

Akinek szerencséje van, ahogy nekünk is volt, még a trónörökössel és feleségével is összefuthat. Miközben a Kék szalonban vártunk rájuk, azon gondolkoztam, talán a tornacipő-farmer nem épp a legmegfelelőbb öltözet egy ilyen előkelő társaságban. És vajon hogyan viselkedik ilyenkor az ember? Mit mondhat, és mit nem? Végül egészen oldottan telt a találkozó, ők meséltek röviden jótékonysági munkájukról és alapítványaikról, mi illedelmesen hallgattuk őket, majd egy közös fotó is készült.

A Karagyorgyevics-ház történetével mélyrehatóan a Belgrádtól 60 km-re fekvő Topolán (Ez a Topola nem azonos a vajdasági Topolyával, amely szerbül Bačka Topola – köszönet az ezt jelző kommentelőnek) ismerkedtünk meg. Itt élt Petrovics György, becenevén Karagyorgye, topolai marhakereskedő, a dinasztia első ismert őse, aki 1804-ben a törökök elleni első szerb felkelés vezetője volt. Később az ő unokája I. Péter volt az, aki 1903-tól Szerbia, majd 1918-tól a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság királya lett. (Az országot 1929-től nevezik Jugoszláviának.) A család nem uralkodott túl hosszú ideig, 1945-ben megfosztották őket a királyi címtől, és egészen 2001-ig külföldön éltek. A gyönyörű környezetben fekvő, szőlősdombokkal és erdőkkel övezett Topolán Karagyorgye házából ma múzeumot alakítottak ki, de látogatható I. Péter király nyaralója és a gyönyörű mauzóleum is, ahol a királyi család tagjai nyugszanak.

A mauzóleum fala apró mozaikokkal díszített (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Tóth Judit

Az élettel teli folyópartok

A Duna és a Száva nemcsak természetes díszletek Belgrádban, de az egyébként  is igen intenzív szerb társadalmi élet fontos terepei is. Itt van például a Duna-parti Zimony, amely ma Belgrádhoz tartozik, de 1918-ig a Magyar Királyság része volt. A település legmagasabb pontján még ma is áll az ezredévi torony, amelyet 1896-ban avattak fel azon a helyen, ahol egykor a Hunyadiak vára állt. Hunyadi János itt, Zimonyban halt meg, ő is áldozatul esett a táborban kitört pestisjárványnak, és alig néhány héttel élte túl a nándorfehérvári diadalt. A városka hangulata egyébként leginkább Szentendrére emlékeztetett, annyi különbséggel, hogy itt a part kávézókkal, éttermekkel, teraszokkal van tele, és a Dunán színes kis csónakok ringatóznak.

Zimony a Dunával, a háttérben Új-Belgrád (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Tóth Judit

Belgrád központjában is nagyon előrelátók voltak a várostervezők: a várost kettészelő Szávát is elkerülik az autóutak, ennek köszönhetően a part menti parkokban és sétányokon zavartalanul lehet élvezni a folyó közelségét. A legmenőbb szórakozóhelyek is a kikötőben vannak, azt mondják, Belgrádnak ezek az egykori raktárakból kialakított bárok és éttermek olyan specialitásai, mint Budapestnek a romkocsmák.

Mi is beültünk egy kikötői szórakozóhelyre. A Frida Kahlóról elnevezett Cantina di Frida közönsége az én ízlésemnek egy kicsit előkelő volt, de a zenekar nagyon jól játszott. Mivel nincs tánctér, itt az a szokás, hogy mindenki az asztala mellett táncol, és két fogás között feláll egy kicsit lötyögni. Ez a jelzésértékű mozgás nekünk kevés volt, így a konyhaajtóban táncoltunk ki magunknak egy kicsit nagyobb teret, miközben fél szemmel azért a tányérokkal egyensúlyozó pincérekre is figyeltünk.

Éjfél körül, amikor visszaindultunk a szállodába, az utcák még tele voltak. Egy tető nélküli romházban pszichedelikus rockkoncert volt, nem messze, egy aprócska büfé ablakában egy férfi énekelt és gitározott a teraszon ücsörgő közönségnek, a város egyik híres szórakozóhelyén pedig még alig lézengett valaki, mert itt csak hajnali egy után szokott beindulni a buli. De ekkora mi már elbúcsúztunk a belgrádi éjszakától.

Szerbia fővárosa itt van a szomszédban, ennek ellenére alig ismerjük. Pedig Belgrád tele van élettel, érdekes látnivalókból, kellemes hangulatú kávézókból, éttermekből és hangulatos parkokból sincs hiány, ráadásul még egy városi strandja is van, alig negyedórára a belvárostól.