Norvégiában nem lehet unatkozni

2014.08.24. 13:17

Háromhetes norvég körutam minden egyes napja fénypont volt, még azok is, amelyeken 10-12 órát töltöttem utazással. A rengeteg csoda közül most az ország világörökségi helyszíneit mutatom be.

Norvégia hét világörökségi helyszínnel büszkélkedhet, melyek közül az egyik a tíz országon átívelő Struve földmérővonal. Ennek már felkerestem egy pontját észtországi utazásom során, így most nem bajlódtam a nem különösebben látványos, ellenben nehezen megközelíthető norvég pontok felkeresésével, inkább a többi hatra koncentráltam. 

Bergen, az esernyők városa

Miután villámlátogatást tettem a fővárosban, és részt vettem két izgalmas sziklatúrán, Bergen volt az első célpontom, amely kiérdemelt egy helyet az UNESCO listáján. Szerencsésnek mondhatom magam, mert ragyogó napsütést fogtam ki, pedig Bergent az esernyők városának nevezik. Évente ugyanis átlagosan 213 nap esik csapadék. A legextrémebb időszak 2006. október 29. és 2007. január 21. között volt, amikor 84 egymást követő napon esett az eső.

No, de én nem az eső miatt érkeztem, hanem a világörökségi belvárosért. Bergen nemcsak ma számít Európa egyik legjelentősebb személykikötőjének, de már a 14-16. században a Hanza-szövetség egyik legfontosabb kikötővárosa volt. A német kereskedők a tengerpart mellett egy külön negyedben éltek, ezt kerítéssel el is kerítették a többi városrésztől. Ezt a régi negyedet, Bryggent, illetve az itt álló Hanza-házakat nyilvánította az UNESCO a világörökség részévé.

Bergenben kivételesen nem esett az esőForrás: Kisgyörgy Éva

A hivatalnokok és kereskedők életkörülményeit a Hanza múzeumból ismerhetjük meg, ahol igen érdekes volt látni egymás mellett az egykori fényűző lakásokat és a nyomorúságos munkásszállásokat. A sokat látott mintegy 60 ház nagy részében ma éttermek, ajándékboltok, művészeti stúdiók, galériák kaptak helyet.

Zongorakoncert Grieg nyaralójában

A turisták nemcsak ezeket a régi házakat imádják, de a nyüzsgő halpiacot és a város felett magasodó hegyről nyíló csodálatos panorámát is, ahova – hosszú sorbaállás után – felvonóval juthatunk fel. Valamivel kevésbé ismert látnivaló, így jóval békésebb a neves zeneszerző, Edvard Grieg egykori nyaralója néhány kilométerre a várostól.

Itt ebédidőben félórás zongorakoncertet is adnak, melyre a városi turistainformációs iroda elől indulnak buszok. Ha az ember ki akar szakadni Bergen turistaáradatából, itt lelket simogató nyugodt környezetben, csodálatosan megépített hangversenyteremben pihenhet meg.

Grieg nyaralójában minden délben koncertet adnakForrás: Kisgyörgy Éva

Norvégia dióhéjban

Az ország messze legnépszerűbb egynapos kirándulása a Norvégia dióhéjban fantázianevű túra, amelyet Bergenből vagy Oslóból lehet indítani, és az ország legszebb természeti látnivalóiból ad ízelítőt. Mindkét városból először Vossba vonatozik a nép, onnan busszal tovább Gudvagenbe, majd hajóval át Flåm városába a világörökségi Nærøy-fjordon keresztül. Onnan indul a világ egyik legszebb vasútvonala, a Flamsbana egy másik kis településre, Myrdalba, ahonnan vonattal lehet hazatérni Bergenbe vagy Oslóba.

Hajókirándulás az egyik legszebb fjordonForrás: Kisgyörgy Éva

A túra elképesztően népszerű, turisták százai teszik meg minden nap, de kiválóan szervezett, úgyhogy az átszállásoknál nincs semmi fennakadás. Ha valaki ódzkodik a tömegtől, de világörökségi fjordot akar látni, akkor érdemesebb a Geiranger-fjordot felkeresni. Norvégia mintegy 1200 fjordja közül ugyanis az UNESCO a Nærøy-fjordot és a Geiranger-fjordot jelölte meg világörökségként, mivel ezek a legmélyebbek, legkeskenyebbek és legszebbek – azaz a fjordok mintapéldányai. Különleges szépségüket a keskeny és meredek sziklafalaknak köszönhetik, melyek 1400 méterre nyúlnak a tengerszint fölé.

Ilyen a Geiranger-fjord a hegytetőrőlForrás: Kisgyörgy Éva

A vikingek hajó alakú templomokat építettek

Bergen és a fjordok után magam mögött hagytam a tömeget, és a további négy világörökségi helyszínen maximum maroknyi látogatóval osztoztam. Ahogy délről észak felé haladtam, elsőként Urnes temploma esett útba, melynek felkereséséhez először Solvornba kellett eljutnom.

Itt volt utazásom egyik legérdekesebb szállása, egy organikus farm, amely csak kiegészítő tevékenységként fogad vendégeket, tulajdonosai elsősorban lekvárokat és gyümölcsleveket készítenek. A kerti függőágyból pompás kilátás nyílt az öbölre, ahonnan komppal lehetett megközelíteni a világörökségi templomnak helyet adó Urnes városát.

Solvornban egy biofarmon kaptam szállástForrás: Kisgyörgy Éva

A 12. és 14. század között mintegy ezer dongatemplom épült Norvégiában. A vikingek ekkortájt tértek át a keresztény hitre, de mivel az ő életükben a hajó játszotta a főszerepet, a templomaikat is hajó formájúra építették. Mára csak 28 maradt fenn ezekből a különleges templomokból, melyek közül az urnesi fatemplom a legrégebbi.

Világörökségi státuszát azzal érdemelte ki, hogy egyesíti magában a kelta művészeteket, a viking hagyományokat és a román térrendezési elveket. Egy olasz akcentussal beszélő úr a helyi idegenvezető, aki szemmel látható imádattal mesél a templomról, akár órákon át. Látogatásunknak csak a Solvornba tartó utolsó komp indulása szabott határt.

Urnesben van a legrégebbi viking templomForrás: Kisgyörgy Éva

Norvégia leghidegebb városa

Az érclelőhelyek felfedezése előtt Røros álmos kis falu volt, melynek lakói földműveléssel foglalkoztak, meglehetősen zord időjárási körülmények között. Ez ugyanis Norvégia egyik leghidegebb városa – a rekordot 1914-ben mérték, mínusz 50,4 fokot. Bár norvég utazásom során hihetetlen szerencsém volt az idővel, itt én is előkotortam a sálat, kesztyűt, sapkát, majd egy idő után az ernyőt is. Csontig hatoló hideg, nyálkás, szemerkélő eső fogadott, álomnak tűnt a két nappal korábbi bikinis napozás a tengerparton.

Az első rézbánya 1644-ben nyílt meg a városban, majd két évre rá az első olvasztókohó is felépült. A bányászok Szászországból érkeztek, a norvégoknak ugyanis nem volt tapasztalatuk ilyesmiben. A skandináv háború során a svédek 1678-ban és 1679-ben mindent porig romboltak, a rézlelőhelyeket pedig elfoglalták saját hadiiparuk számára. A háború után a várost újjáépítették, és egészen 1977-ig folytatódott a rézbányászat.

Røros különlegessége, hogy a városszerkezet a mai napig őrzi 17. századi formáját. A mintegy kétezer épület jórészt 18-19. században újjáépített faházakból áll, új épületet alig találunk a településen. Az utcák ezért igazán bájos, ódon hangulatot árasztanak.

1914-ben mínusz 50,4 fokot mértek RørosbanForrás: Kisgyörgy Éva

A hideg elől a múzeumba menekültem, ahol érdekes kis filmen lehet nyomon követni a rézbányászat 333 éves történelmét. Aztán tempós séta következett a városban, majd a vasútállomás finom meleget árasztó fűtőteste mellé kuporodva, a vonatra várva engedtem fel fagyos állapotomból.

A Vega-szigeteken évszázadok óta nem változott az élet

Az egyébként részletes útikönyvem mindössze egy paragrafust szentel a Vega-szigetek bemutatásának, így nem lepődtem meg, hogy nem ostromolták turistahadak ezt a vidéket. Azt könnyen kiderítettem a netről, hogy Bronnoysundba kell eljutnom, onnan pedig komppal lehet átkelni a szigetvilág legjelentősebb szigetére. De hogy a világörökségi zónába hogy jutok el, rejtély maradt.

Ezért aztán írtam egy e-mailt a helyi idegenforgalmi hivatalnak, válaszukban örömmel újságolták, hogy pont a látogatásom napján ünneplik a világörökséggé válás 10. évfordulóját, ezért ünnepi hajókirándulás indul a védett övezetbe.

A Vega szigetvilág 1037 km²-en elterülő 6500 kisebb-nagyobb szigete és sziklaszirtje az északi sarkkör közelében található. A kíméletlenül zord természeti körülmények és a halászó, fölművelő lakosok együtt alakítgatták a szigetek mai arcát. A szigetvilág nem valami híres építmény vagy különleges állatfaj miatt került fel a világörökségi listára, hanem azért, mert évszázadokon keresztül szinte változatlanul zajlott itt az élet. A modern kor vívmányai vagy a jelentősebb kereskedelmi vállalkozások egészen a legutóbbi időkig nem jelentek itt meg.

A Vega-szigeteken 300 éve nem sokat változott az életForrás: Kisgyörgy Éva

Az elmúlt 1500 évben az itt lakók ugyanabból éltek: halászatból, vadászatból, farmerkedésből, valamint a pehelyréce tojásainak és tollának gyűjtögetéséből. A pehelyrécék minden évben ugyanoda térnek vissza fészket rakni nyár elején. A helyiek szárított hínárból védett, félkész fészkeket készítenek elő számukra, melyeket a madarak boldogan birtokba is vesznek. A récék fejezik be, teszik puhává a fészkeket saját tollaikkal, melyeket később az emberek összegyűjtenek, megtisztítanak, hogy dunyhákat, ruhaneműket készítsenek.

Minden nyáron félkész fészkekkel várják a pehelyrécéketForrás: Kisgyörgy Éva

A sziklarajzokról leszedik a vörös festéket

A legészakibb világörökségi helyszín az altai sziklarajzok, ahova Trondheimből utaztam lélegzetelállítóan szép úton. Bár a buszon magam mellé készítettem könyvet és zenét, végül hat órán keresztül mást se csináltam, csak a fényképezőgépet kattintgattam. Nagyon sajnáltam, hogy nem autóval tettem meg ezt a szakaszt, mert legszívesebben minden kanyarban leálltam volna nézelődni és fotózni, bár akkor talán a mai napig sem értem volna Altába.

Ilyen a vidék Trondheimtől AltáigForrás: Kisgyörgy Éva

Alta sziklarajzai – melyekből már több ezret találtak – a becslések szerint hatezer évvel ezelőtt, azaz i.e. 4200–4500 körül készültek. A sziklarajzok öt különböző helyszínen találhatók, de csak a legnagyobb lelőhely van nyitva a nagyközönség előtt. Alta külterületén színvonalas múzeumot létesítettek a bemutatásukra, innen indulnak a sétaútvonalak a sziklákhoz.

A rajzokat kvarcit vésőkkel vésték a gránitba. A ma látható vörös festéket már a muzeológusok pingálták a képekre, amit utólag már nem tartanak jó ötletnek, úgyhogy fokozatosan eltávolítják a festékréteget.

Alta sziklarajzai 6000 évesekForrás: Kisgyörgy Éva

Bergenről korábbi beszámolónkat itt olvashatja.