A zöld szigeten senki sem rohan

2014.11.09. 12:04

Írország már régóta izgatta a fantáziámat. Évekkel ezelőtt jártam Dublinban egy hosszú hétvégén, de tudtam, hogy ennek az országnak nem a városok az erősségei, hanem a tömegközlekedéssel nehezen vagy sehogy sem elérhető természeti látnivalók. Csakhogy tartottam a bal oldali közlekedéstől.

Végre összeszedtem a bátorságom, készítettem egy gyönyörű útitervet, vettem egy fapados repülőjegyet, kibéreltem két hétre egy autót, kiválogattam egy rakás elbűvölő vendégházat, és nekivágtam. Természetesen megvoltak a klasszikus látnivalók: Dublin, a Moher-sziklák, a Ring of Kerry és a nevezetes várak. De a legizgalmasabbak mégis a váratlan felfedezések voltak, azok az apró csodák, melyekbe szinte véletlenül botlottam.

A világ harmadik legszebb kertje

Rögtön az első nap ejtettem útba a Powerscourt Estate-et, egy hatalmas, pompás parkot. Az 1740-es években kialakított kertet egy pityókás kertész tervezte át a 19. században, talán ez is közrejátszhatott abban, hogy ennyire játékos, zegzugos a végeredmény.

A National Geographic szerint ez a világ harmadik legszebb kertjeForrás: Kisgyörgy Éva

A 20 hektáros területen széles teraszok, tájkertek, dísztavak, szobrok, kanyargós ösvényes váltakoznak. A bejáratánál felirat hirdeti, hogy a National Geographic szerint ez a világ harmadik legszebb kertje. Ilyenkor persze az embert nem hagyja nyugodni a kérdés, vajon melyik az első kettő? Még jó, hogy van internet, amely választ ad minden kínzó kérdésünkre.

Végigsétáltam az ajánlott körutat, útba ejtve a tornyot, a japánkertet, valamint a legfurcsább részt, a háziállatok temetőjét. Bár a nyári hétvégéken moccanni sem lehet a tömegtől, látogatásom idején, egy őszi hétköznap alig voltak rajtam kívül turisták.

A kolostorrom rajtam kívül csak a birkákat érdekelte

A Kells melletti kolostorromtól épp akkor ment el az ott lévő két turista, amikor én megérkeztem, úgyhogy az enyém volt az egész terep, illetve pár tucat birkán kellett osztozkodnom rajta. Se csoportok, se idegenvezetők, se táblák, se elkerített részek, szabadon bóklászhat az ember az óriási romos falak közt.

A kolostor romja körül csak birkák legelésztekForrás: Kisgyörgy Éva

Ez a Kells egyébként nem az a Kells, amelyről a neves kódex kapta a nevét, az ugyanis Meath megyében van, ez a békés, romos mező pedig Kilkenny megyében. A kolostorromokról annyit lehet tudni, hogy nagyrészt a 15. századból valók. Mivel nincs jegypénztár, gyakorlatilag bármikor szabadon látogatható, jó célpont lehet napfelkeltekor vagy naplementekor is.

Romantikus svájci villa az ír vidéken

Cahirbe a legtöbb látogató az impozáns vár miatt érkezik, de számomra jóval nagyobb élmény volt a település határán kívül, az erdőben fekvő Svájci villa. A romantikus, zsúpfedeles erdei nyaraló nem várt meglepetés volt, a leírás és a külsejéről készült fotók alapján nem gondoltam, hogy a belső terek miatt egyből belopja magát a szívembe. (Sajnos bent nem volt szabad fotózni.)

A Svájci villa belső tere lenyűgöző, de odabent sajnos nem lehetett fotózniForrás: Kisgyörgy Éva

Ugyanaz a John Nash tervezte, aki a szintén remekbe szabott brightoni Royal Paviliont. Érdekesség, hogy tulajdonosai, Richard Butler báró és felesége soha nem szálltak meg itt, kizárólag vendégfogadásra, partik lebonyolítására használták.

A sehová nem vezető kapu

Lismore-ban is hasonlóképp jártam, mint Cahirben. Az első számú látványosság, a Lismore kastély különösebben nem nyűgözött le, de a település határában itt is találtam egy kincset. A helyi legenda szerint a Ballysaggartmore Towers egy tervezett grandiózus várhoz épült bejárat az erdő közepén.

Kapu híddal, amely nem vezet sehováForrás: Kisgyörgy Éva

Magát a várat soha nem építették meg, így ez a sehova sem vezető kapu magányosan áll egy kis tisztáson. Már az autóúttól idevezető ösvény is egy élmény, a mohával vastagon borított fákkal teli erdőben úgy érzi magát az ember, mintha egy mesevilágba csöppent volna.

Kenguruk ugráltak a járdán

Különösebben nem rajongok az állatkertekért, de felkeltette a figyelmem az útikönyvben az a mondat, hogy a Fota vadaspark területén sok állat szabadon van, és akár egy kenguru is átugrálhat előttünk a járdán. Hiszem, ha látom – gondoltam kétkedve. És tényleg láttam.

Végre egy állatkert, ahol nem kellett szomorkodnom az állatok miattForrás: Kisgyörgy Éva

A zsiráfok és a zebrák hatalmas területen jöttek-mentek, a kenguruk meg valóban szabadon ugrabugráltak. A majmok a mesterséges tavakon kialakított szigeteken rengeteg játékkal és mászókával szórakoztatták magukat. Békés, vidám hangulatot árasztott a park, semmi nyomasztó érzés, amely az állatkertekben általában rám szokott törni.

Itt vette fel a Titanic az utolsó utasait

A vadasparktól alig pár perc Cobh, ahonnan az éhség elől több millió ír vándorolt ki az Újvilágba, illetve ezreket deportáltak Ausztráliába. A városka arról is nevezetes, hogy a Titanic itt vette fel az utolsó 123 utasát, mielőtt elindult első és végzetes útjára.

Emlékmű a kivándorlókért Cobh tengerpartjánForrás: Kisgyörgy Éva

Ennek a korszaknak, valamint a Titanicnak nagyon jó kis múzeumot alakítottak ki a kikötőben. Hajómakettek, levelek, személyes tárgyak, fotók és filmek mutatják be a kivándorlás és a bűnözők kitoloncolásának körülményeit.  A kikötő forgalma szinte felfoghatatlan: 1848 és 1950 között hatmillió ír hagyta el az óhazát (több mint az ország teljes mai lakossága), közülük 2,5 millió innen, Cobh városából.

Egy világörökség-vadász soha nem adja fel

Nagyon szorítottam, hogy sikerüljön eljutnom a Skellig-szigetekre, Írországban ugyanis csak két világörökségi helyszín van, én pedig „gyűjtöm” ezeket. A szigetekre csak nyáron járnak hajók, és akkor is időjárástól függően, úgyhogy nem tudhattam, szeptemberben szerencsével járok-e.

Reggel izgatottan hívtam fel a hajóst, akinél az utat foglaltam, hogy mi a helyzet. Sajnálattal közölte, nem indulnak a hajók, túl viharos a víz. Úgy vélte, másnap se lesz jobb a helyzet, sőt valószínűleg idén már egyáltalán nem indul kirándulás, vége a szezonnak. Azt is hozzátette, hogy egy hajó se megy, mert minden reggel 8-kor kupaktanács van, és vagy kimegy mindenki, vagy senki sem.

Ezt az eljárást a panziós is megerősítette, így lógó orral reggeliztem. Már lassan háromnegyed 10 volt, amikor belém villant: valami nem stimmel, nekem ezekkel a dolgokkal mindig szerencsém szokott lenni. 20 percre laktam a kikötőtől, ahonnan 10-kor indulnak a hajók, úgyhogy pakolásra nem nagyon volt idő, mindent bedobáltam a csomagtartóba és padlógáz.

Egy világörökségi helyszín, amelyet nem könnyű megközelíteniForrás: Kisgyörgy Éva

Pontban 10-kor csikorogva fékeztem a kikötőben néhány tetovált, cserzett bőrű tengeri medve előtt, és reménykedve kérdeztem: ugye megy hajó? Nem mind, de három bevállalósabb mégis kimegy, és az egyiken van még egyetlen hely. Na, ez az én papírformám, vigyorogtam. Előhalásztam a csomagtartóban levő kupiból a bakancsot, dzsekit, és rohantam a hajóra.

Az út tényleg nem volt kéjutazás, dobált rendesen a hajó, de a kis szigeten szuper idő volt. Felmásztunk a hegytetőn levő, méhkas formájú kőházakhoz, és elbűvölten hallgattuk a kísérőnket, milyen spártai körülmények közt éltek itt évszázadokon keresztül a szerzetesek.

Büdös és gusztustalan, de sikere van

Sligo városától nem messze fekszik a Kilcullen hínárfürdő, amelyben évtizedek óta kezelik a reumatikus betegségekben szenvedőket. Orvosi bizonyíték ugyan nincs a gyógyhatására, de az írek imádják. Újabban az is elterjedt, hogy a hínár rendkívül magas jódtartalma jót tesz a bőrnek, hasonlóképpen hidratál, mint az olívaolaj, ráadásul ez a forró fürdő izomlázra, sőt másnaposságra is kiváló.

Az újszerű divat hatására több fürdő is nyílt a nyugati parton, de a legklasszabb még mindig az eredeti, 1912-ben nyílt épület, mely közel száz éve ugyanannak a családnak a tulajdonában van, és ahol még mindig a régi kádakban lehet ücsörögni.

Odabent büdös, sikamlós hínárban fürödhetünkForrás: Kisgyörgy Éva

A kezelés hagyományosan gőzfürdővel indul. Bele kell ülni egy régi fadobozba, amelyet aztán magunkra zárunk, csak a fejünk lóg ki egy nyíláson. Egy kar segítségével gőzt engedünk a testünkre, ezzel kitágítjuk a pórusokat, hogy még jobban hasson a hínár gyógyereje. Ezután elmerülünk a meleg tengervíz és az aznap reggel halászott, gőzöléssel fertőtlenített hínár keverékében, és egy órán át áztatjuk magunkat.

Természetesen én is kipróbáltam. Először meglehetősen furcsa, sőt ijesztő volt a sikamlós, büdös, undorító színű hínár közt ülni, de aztán hozzászokik az ember. A kezelés végén hideg zuhannyal lehet befejezni a szeánszot, sőt masszázsra is lehet maradni.

Tengeri sziklákban nincs hiány

Ha valakinek nagyon zsúfolt és drága a Moher-szikla, annak van egy jó hírem: máshol is találhat óriási sziklaszirteket az ország tengerpartján, melyek közül a Slieve League kilátóhely talán a leglátványosabb.

Európa legmagasabb sziklaszirtjeiForrás: Kisgyörgy Éva

Ugyan nem annyira drámaian függőlegesek a szirtek, mint a Moher-sziklák esetében, de a tömeg, jegypénztár, ajándékbolt és hasonlók hiánya miatt itt sokkal inkább olyan érzése van az embernek, hogy tényleg elérkezett a világ végére. Ráadásul ezek a sziklák háromszor olyan magasak, mint a Moher-szirtek, 600 méterről omlanak a tengerbe, ezzel listavezetők az egész európai kontinensen.

Belfastban ma is áll a berlini fal

A Lonely Planet ugyan egy kukkot nem szól Belfast kimagaslóan legérdekesebb programjáról, a fekete taxikkal bejárható falfirkatúrákról, de a Tripadvisor olvasói szuperlatívuszokban beszéltek róluk, úgyhogy én is beneveztem egyre.

A nagyjából másfél órás túrákat régi londoni taxikban vezetik kiváló és tapasztalt helyi idegenvezetők. Nem olyan fiatalok, akik tankönyvből tanulták a történelmet, hanem jellemzően ötvenes férfiak, akik maguk is átélték az eseményeket. Elmagyarázzák a katolikus-protestáns konfliktus gyökereit egészen az 1600-as évektől, miközben megmutatják, milyen a mai város katolikus és protestáns része, valamint a senki földje.

Ezek a belfasti graffitik nem tiltottakForrás: Kisgyörgy Éva

Meglepődve tapasztaltam, hogy a mai napig teljes vallási szegregáció van. A katolikusok és a protestánsok nem keverednek, más lakónegyedben laknak, más iskolába járnak. A vegyes kapcsolat teljesen elképzelhetetlen.

Belfastban is áll egy berlini fal, de a kalauzom szerint az a különbség, hogy ezt nem a politikusok kényszerítették a népre, hanem az itt élők maguk tartják szükségesnek, mert ez valamennyire enyhíti a konfliktust. Különös érzés volt turistaként fotózni a falfestményeket, miközben azt is tudta az ember, hogy ezek nem a múltat, hanem a jelent szemléltetik.

Belfastban katolikusok és protestánsok között húzódik a berlini falForrás: Kisgyörgy Éva

Túrabakancs és esőkabát nélkül ne vágjunk neki

Végezetül néhány praktikus tanács. A szeptember ideálisnak bizonyult az utazásra, ugyanis viszonylag szép, többnyire napsütéses idő volt, de már nagyon megcsappantak a hatalmas buszokkal cirkáló turistahadak.

Érdemes mindig magánszállásra menni, mert általában jóval olcsóbbak a szállodáknál, ráadásul bőséges házi reggelit és rengeteg hasznos információt kínálnak. Ami semmiképp ne maradjon itthon: egy jó túrabakancs és az esőkabát.

Az ír vidék szinte mindenütt mesebeliForrás: Kisgyörgy Éva

Szerencsére az autós közlekedéstől való félelmem is alaptalan volt, hamar megszoktam a bal oldali vezetést. Ráadásul senki nem türelmetlenkedett, senki sem rohant, úgyhogy szép komótosan lehetett haladni. Írországot csak ajánlani tudom mindenkinek, mert fantasztikus kincseket rejt, és könnyen, viszonylag baráti áron körbejárható.