A magyar prüdéria sokat ront az élményen

2015.02.12. 21:11

Amikor egy Budapesten megrendezett szaunaesten arról meséltem a jelenlévőknek, milyen a szaunázás Finnországban, még a szeánszot vezető mesternek is megállt a törülköző a kezében. Talán nem véletlenül, hiszen a hazai szokások pontosan olyan messze vannak az igazi szaunázástól, mint az a hely, ahova most elviszem az olvasót. Izzadás Lappföld északnyugati részén egy családi és egy szállodai szaunában.

Rovaniemi repülőterén déli tizenkettőkor csikorgó hidegben, mínusz 25 fokban landolt a finn légitársaság Helsinkiből érkező járata. Odafentről a szikrázó napsütésben alkalmam volt megfigyelni a végtelen hómezőt, a mereven álló fenyőfákat, a befagyott tavakat és folyókat. Amikor a repülőgépből kilépve az épület felé sétáltam, a nadrágom a combomra fagyott, az orromban pedig minden jéggé vált. Pedig nem kellett ötven méternél többet megtennem.

Az óvodások mínusz 25 fokban is az udvaron játszanak

Bár azt gondolnánk, hogy a mínusz 25 fok csak a legedzettebbeket sarkallja hosszabb szabadtéri tartózkodásra, úgy látszik, hogy errefelé sok elszánt ember él. Miközben arra vártam, hogy elinduljon az autóbusz Muonio felé, láttam szánkóval vásárolni igyekvő idős asszonyt, hóban ugráló gyerekeket az óvoda udvarán, és egyetlen szülő sem ágált az ovi előtt, hogy azonnal szüntessék meg a lurkók „ki a szabadba” akcióját.

Az idős hölgy szánon indul vásárolni a mínusz 25 fokos hidegben

Forrás: Lantos Gábor

Közben a busz is begördült, a hatvan felé közelítő vezető egy szál pulóverben ugrott le, hogy a jármű gyomrába pakolja a táskákat. A következő három órában pedig vezetett, telefonált, száguldott a jeges úton, énekelt, sportközvetítést hallgatott, postás szolgálatot teljesített. Nem vicc, errefelé a távolsági autóbuszok sofőrjeit bízzák meg azzal, hogy a küldeményeket helyezzék el a megállók melletti ládákban.

Mire megérkeztem a Muonio mellett fekvő Jeris-tóhoz, már leszállt az este, pedig csak délután három óra volt. Persze nem a véletlen vezetett idáig, tudtam, hova jövök. A tó mellett fekvő hotel szaunája vonzott vissza mágnesként – immáron sok-sok éve. A füstös szauna, a finnek egyik specialitása olyan forró pillanatokkal ajándékozott meg, hogy minden esztendőben visszavágyódtam erre a vidékre. Arról nem is beszélve, hogy az izzadás utáni hóban hempergés, vagy a jeges Jeris-tóban történő merülés eddigi életem legemlékezetesebb eseményei közé sorolható.

Finnország specialitása a füstös szauna

De haladjunk szép sorjában! Ahhoz, hogy délután 110 fok legyen a füstös szaunában, az előkészítést már reggel meg kell kezdeni. Ilyenkor gyújtanak be a hatalmas, fatüzelésű kályhába, majd az ajtót becsukva hagyják, hogy a füst teljes egészében ellepje a helyiséget. Pár óra múlva alapos szellőztetést következik, a füstöt kihajtják vagy kiszippantják odabentről.

Tábla mutatja, merre van a füstös szauna

Forrás: Lantos Gábor

Ekkorra azonban már jóval 100 fok felett van a hőmérséklet, a füst aromája mindenhová beette magát. A szauna padjai kormosak, így aki nem akar szenesemberré változni, jobb, ha használja az itt felkínált faülőkét. A kályha mellé két hatalmas dézsát tesznek egy-egy merőkanállal, így a teljesen átforrósodott köveket időnként innen lehet meglocsolni. Majd az ajtók záródnak, és indulhat a móka.

Ilyen körülmények között 15 percet kibírni nem mindenkinek sikerül. Néhányan hamar kimenekülnek, de akik ésszel szaunáznak, azok nemsokára megtapasztalják, hogy ennél nagyobb élmény kevés van a világon. A füstaromájú forró levegő átjárja az ember testét, szinte égeti a tüdőt, miközben percek alatt csatakossá válik mindenki, aki odabent a sötétben élvezi az ősi finn szauna nyújtotta meleget.

A füstös szauna épülete a Jeris-tó partján

Forrás: Lantos Gábor

A kő locsolásával érdemes óvatosan bánni, mert a túlzott vízmennyiség még melegebbé teszi az amúgy is forró levegőt. Azt talán mondanom sem kell, hogy férfiak és nők együtt ülnek odabent, textil senkin sincs. Ezt talán nem is kellett volna ideírnom, de a hazai szaunázási szokások kissé eltérnek a világ többi részén látottaktól – erről szól később a keretes írásom.

Merülés a Jeris-tó jégvilágába

Negyedóra elteltével irány a Jeris-tó jeges világa. Sietni érdemes, de kapkodni semmiképpen. A legfontosabb kérdések úgyis fejben dőlnek el. Készek vagyunk-e a merülésre, agyunk végrehajtja-e a testünknek kínált lehetőséget? Ha igen, és kiadtuk magunknak a parancsot, határozott mozdulatokkal lépjünk be a jégbe vájt lékbe, és merüljünk azonnal alá. Előre szólok, szinte semmit sem fogunk érezni, és ordítani sem kell, mert azzal csak elriasztjuk a környéken kódorgó szarvasokat.

Ha megtorpanunk, és vacillálni kezdünk, biztosan nem fog sikerülni, és a csikorgó hidegben hamar fázni kezdünk. Nem úgy a vízben. Ahol csak annyit érezni, mintha millió és millió tűvel szurkálnák a testünket. 20-30 másodperc után azonban – hacsak nem vagyunk különlegesen felkészült és edzett állapotban – érdemes kimászni a tóból, és azonnal a meleg pezsgőfürdő felé venni az irányt.

Szaunázás után csobbantam egyet a Jeris-tóban

Forrás: Lantos Gábor

Az ott történő félórás regenerálódás után pedig kezdődhet minden elölről. Füstös szauna, merülés, bugyborékolás. Három-négy ilyen megtett kört követően egészen biztosan jól fog esni a finn vacsora (hal vagy hús krumplival), aztán már csak annyi erőnk marad, hogy elvánszorogjunk az ágyig.

Családi szaunázás a Muonio folyó partján

A finnek természetesen nem csak télen, nyáron is ugyanúgy szaunáznak, arrafelé valamirevaló lakás vagy ház nem létezik saját szauna nélkül. Amikor az Ylimuonióban élő finn barátaimhoz, Airához és Hannuhoz készülődtem, tudtam, hogy nekik is van sajátjuk, amely ráadásul a Muonio folyó partjától nem messze, házuk kertjében található.

Érkezésemkor a ház ura, Hannu rögtön begyújtott, majd alaposan megpakolta a kályhát. Amíg arra vártunk, hogy a faházban kellemes, 80 fokos meleg legyen, mentem egy kört a befagyott Muonio folyón, mégpedig motoros szánon. Ez is óriási élmény, csak arra kell vigyázni, hogy nagy sebességnél a jéghideg menetszél szinte leborotválja az ember bőrét. Szóval, megfelelő öltözék nélkül ne üljünk fel erre a gépre.

Muonio csodálatos fatemploma

Forrás: Lantos Gábor

Szombat délelőtt volt, sokan választották a jeges száguldozást, szinte csúcsforgalom alakult ki a vastag jégmezőn. Negyedórás finn Forma-1-ezés után balra tőlem feltűntek Muonio házai és a település jellegzetes sárga fatemploma. Visszafelé három husky kutya mellett száguldottam el, gazdájuk kihozta őket egy kicsit levegőzni.

A motorozás vagy szánkózás (ahogy tetszik) után pedig már várt a családi szauna, amelyben ugyanolyan jól esett üldögélni, mint előző nap a szállodai nagytestvérében. Meg kell, hogy jegyezzem, Finnországban nagyon nagy dolognak számít, ha egy család megnyitja szaunáját egy idegen előtt. Mondjuk, ebben az esetben az idegen szó nem állta meg a helyét, mert Airát és Hannut több éve ismerem. Ugyanakkor ez a példa rávilágít arra, hogy a finnek kissé másképpen gondolkodnak a vendégség fogalmáról, mint mi.

Roston sült lazac és hideg tej – a finn konyha remekei

Miután túlestünk az újabb szaunázáson, és mezítláb, meztelenül elfutottunk a folyóig meg vissza, jöhetett a remekbe szabott lappföldi ebéd. Bár egyesek szerint a finn konyha mint olyan nem létezik, ezt a leghatározottabban vissza kell utasítanom. Jó, az tényleg igaz, hogy a főtt krumplit is főtt burgonyával eszik, de ettől még roppant egészségesen étkeznek.

A lazac, a szarvashús vagy éppen a különféle halak naponta jelennek meg a tányérjukon, és minden étkezéshez ott van az asztalon az elmaradhatatlan saláta, na meg a vajas barna kenyér. És persze a tej is, hogy a legfontosabbat ki ne feledjem. A finnek rengeteg tejet fogyasztanak, és bár első olvasásra biztosan furcsának tűnik, hogy a salátaágyon fekvő roston sült lazacra tejet isznak, a dolog egyáltalán nem rossz, és főleg nem egészségtelen.

Sült szarvas és főtt krumpli az igazi finn csemege

Forrás: Lantos Gábor

Számomra a telente Lappföldön eltöltött 5-6 nap felér egy megtisztulással. Bármikor és bármilyen állapotban érkeztem oda, úgy távoztam, mint aki újjászületett, és ez az érzés még hetekkel a hazautazás után is tartott. Bár a térség téli éghajlata sok magyar ember számára elviselhetetlennek tűnik, a mínusz 25-30 fokos hidegben is nagyszerű dolgokat lehet csinálni. Ha pedig az ember nagyon fázik, csak ledobja a ruháit, és bemegy egy szaunába.

Így szaunázunk mi
Igen nagy vihart kavartam a legnagyobb közösségi oldalon azzal az írásommal, amelyben a magyarországi szaunázási szokásokat vettem górcső alá. A bejegyzés lényegében arról szólt, hogy idehaza a legtöbb helyen még mindig nem engedélyezett a fürdőruhamentes szaunázás. Amikor erről finn barátaimnak beszéltem, szinte nem is értették, miről van szó. De nem kell Finnországig menni, hiszen már a szomszédos Ausztriában és a közeli Németországban sem divat a textiles szaunázás.
 
Magyarország ebben a kérdésben is más álláspontot képvisel. Jó pár helyen megfordultam már az országban, és bizony nagyítóval kellett keresni az olyan szaunákat, ahol részlegesen engedélyezett a meztelen ott-tartózkodás. Az egyik nagy budapesti aquaparkban egy héten kétszer tartanak meztelen napot, de ekkor is vannak olyan vendégek, akik rosszallóan tekintenek erre a lehetőségre. Egy dunántúli szállodában délutánonként 120 percig azoké a szauna, akik nem fürdőruhában szeretnének izzadni. Ezt a lehetőséget az oda nagy számban érkező osztrák és német vendégek harcolták ki maguknak. 
 
A főváros népszerű wellnessközpontjaiban azonban virágzik a tilalomfa. Ez már csak azért is érthetetlen, mert a szaunába bevitt, különböző szintetikus anyagokat tartalmazó fürdőruhák 100 fok felett káros anyagokat bocsátanak ki magukból. Kérdésemre, hogy mikor lesz ebben a kérdésben komolyabb változás, netán előrelépés, a szaunákat felügyelő mesterek pesszimista válaszokat adtak. Ezeket úgy tudnám összegezni, hogy a magyar emberek szégyenlősek, nem szeretik mutogatni a testüket, a hölgyek utálják, ha a férfiak meztelenül bámulják őket, és különben is, a kulturált szaunázástól Magyarország igencsak távol van. 10-15 év kell még, hogy ebben is komoly változás álljon be. Nagy kár érte.