Monarchiát idéző hangulat, szláv kedvesség

A magyarok főként Ausztriába indulnak síelni, pedig az Alpokban közelebb és kedvezőbb áron is lehet hódolni a téli sportoknak. Maribor csupán négyórányira van Budapesttől, a pálya, ahol egyébként világversenyeket is rendeznek, gyakorlatilag a városban van, így a síelést könnyű összekötni egyéb programokkal. Egy hosszú hétvégére ruccantunk át legkisebb szomszédunkhoz, és nem bántuk meg.

Vonattal hétórás lenne az út – bécsi átszállással –, így maradtunk az autónál. Matricához jutni kicsit macerás. A fővárosból indulva Szlovénia felé csak a zalakomári INA-kúton lehetett kapni, a következő lehetőség a határ után néhány száz méterrel az első szlovén benzinkút volt, de matrica nélkül ezt a rövid szakaszt sem mertük volna megtenni.

Maribor Kecskemét-méretű város, ám így is a második legnagyobb a kétmilliós Szlovéniában. Programokból és látnivalókból azonban nincs hiány, igyekeztünk a sok lehetőségből minél többet belezsúfolni a három napba. Megérkezésünk után azonnal városnézésre indultunk. Kellemes sétával egy nap alatt bejárhatjuk az összes nevezetességet.

Maribor igazi kis ékszerdoboz Forrás: Bucsky Péter

Szlovénül beszélő osztrákok

Már a legkorábbi várromoknak is van magyar vonatkozásuk, ezeket ugyanis az erre is portyázó eleink ellen húzták fel. A 13. században városi rangra emelkedett település akkor indult jelentős fejlődésnek, amikor 1858-ban átadták a Bécs–Trieszt vasútvonalat. A középkori házak köré – a legrégebbi ma is álló épületet az 1200-as években húzták fel – ekkor tipikus Monarchia-kori paloták épültek, és ebben az időszakban alakult ki az ipar jó része is.

A főtér a városházával Forrás: Bucsky Péter

Alig egy órára a magyar határtól mintha egy másik világba csöppentünk volna. A legfeltűnőbb különbség a rendezettség. Nem hiába hívták a szlovénokat szlávul beszélő osztrákoknak, nemcsak a Habsburg-uralkodókhoz való hűségük, hanem fejlettségük miatt is. A különbség talán annyi, hogy itt vidámabbak és barátságosabbak az emberek, mint az északi szomszédoknál. Ez persze abból is fakad, hogy a turizmus jelentős bevételt jelent számukra, ezért nagyon barátságosak a külföldiekkel.

A gasztronómia is emlékezetes

Első este vacsoránkat a 200 éves Pri Treh étteremben költöttük el, a városi északi csücskében. Igazán jó volt a gombaleves, és az előételként felszolgált stájer kolbászok és sonkák is hamar elfogytak. Ha salátát kérünk, itt nem olíva-, hanem tökmagolajat adnak mellé, amely – Stájerországhoz hasonlóan – a helyi gasztronómia egyik büszkesége. Érdemes kipróbálni.

Stájer bőségtál szlovén módra Forrás: Bucsky Péter

Azért is választottuk Maribort téli kirándulásunk színhelyéül, mert a városban hét termálhotel is van, amelyekben minden nálunk megszokott szolgáltatás megtalálható, de a termálvizes fürdők, nyári medencék, illetve a szaunák jelentős pluszt is hoznak.

A síszánkó jó mulatság

A Habakuk Hotelben szálltunk meg, amelynek bejáratától indul a kabinos felvonó a hegytetőre. Érdemes a csomagban kínált szállás-, wellness- és síelésajánlatokat figyelni, mert így gazdaságosan kihozható a kirándulás. Az 1543 méter magas Pohorje-hegyen napi 27 euró (8300 Ft) a síbérlet. Erről – már csak az idő rövidsége miatt is – most lemondtunk, helyette egy tradicionális szlovén hegyi közlekedési eszközt próbáltunk ki.

Így néz ki a plezuh Forrás: Bucsky Péter

A plezuh egy sílécből és az erre csavarozott ülőkéből és kapaszkodóból áll. Korábban a favágók használták arra, hogy gyorsan lecsússzanak a hegytetőről a munka végeztével, mára a szánkó és a síelés közötti játékká vált, szórakozásból használják. Helyi idegenvezetőnk segítségével néhány csúszás után sikerült belejönni a dologba.

A pályákon ezeket nem lehet használni, csak a kijelölt területen, de így is nagy élmény a síszánkó, amely egyébként nemcsak turisták és gyerekek szórakozására szolgál. Hagyománnyá vált, hogy a hivatalos FIS sívilágkupa futamai után ezekkel a járgányokkal is tartanak egy versenyt.

A hegyről gyalog indultunk lefelé, ami a nagy hóban még jó ötletnek tűnt, de minél lejjebb értünk, annál jobban olvadt, és előfordult, hogy a lezárt pályarészeken térdig süllyedtünk a kásás, hideg masszába. Szerencsére találtunk az úton egy hüttét, így egy kis borovicskával fel tudtuk melegíteni magunkat.

Mire leértünk, már nagyon örültünk, hogy hotelünk a hegy lábától csupán néhány méternyire van, és a forró fürdő után a termálfürdőben melegedtünk. Legnagyobb meglepetésünkre kiderült, hogy a szállókba nem csöveken érkezik a termálvíz, hanem napjában háromszor teherautók hordják fel.

A termálfürdőkbe teherautókon hordják a vizet Forrás: Bucsky Péter

A brit és a belga sörfőzők imádják a szlovén komlót

Szombat este a belvárosi éjszakai élet feltérképezésére vállalkoztunk. Nagy nyüzsgésre nem számítottunk, de alaposan meglepődtünk. A Postia ulica bárjaiban nem találtunk ülőhelyet, de néhányban még állóhely sem volt. A harmadik helyen végre elfért népes társaságunk, és nem bántuk meg választást, sikerült ugyanis egy különleges helyi sört találnunk. Az igen erős és karakteres, ale típusú Bevog ízig-vérig európai kooperáció: egy szlovén tulajdonos brit fajtákat készít szlovén komlóra alapozva.

Szombat este forró a hangulat a belvárosban Forrás: Bucsky Péter

Bár Szlovéniában szinte mindenhol csak a két nagy sörgyár söre, a Laško és az Union kapható, az ország megbecsült komlótermelő, különösen a brit és belga sörmesterek kedvelik karakteres íze miatt. A helyiek nagy becsben tartják a növényt, még olyat is láttunk, hogy egy családi ház kertjében virágok és zöldségek helyett is a sörfőzés alapanyagát növesztették. A szakszerű gondozást igénylő komlót összesen 1200 hektáron termelik, ami a cseh területek negyede.

Itt találjuk a világ legöregebb szőlőtőkéjét

Még ennél is büszkébbek a helyiek a borukra. Maribor leghíresebb attrakciója egy 450 éves szőlőtőke. A 70-es években fedezték fel, hogy már egy 1657-es képen is szerepel a Dráva-parti omladozó házon zöldellő növény. Meglékelték a tövét, és az évgyűrűket megszámolva kiderült, milyen idős. A lepusztult ház lakóit kérték meg, hogy vigyázzanak a város büszkeségére, akik komolyan vették a feladatot. Kint ültek a szőlőtőke mellett, nehogy baja essen.

A szlovének nagyon büszkék a boraikra Forrás: Kálló Péter

Az akkor már csak leveleket hozó szőlőtőkét visszametszették, és sikerült ismét termőre fordítani. 2004-ben bekerült a Guinness-rekordok könyvébe, mint a világ legidősebb szőlőtőkéje. Ma már igazi különlegesség a bora, amit megvenni nem lehet, csak protokollajándékként lehet hozzájutni. Az évi 20-30 literből jutott már Bill Clintonnak, XVI. Benedek pápának és az osztrák-stájer származású Arnold Schwarzeneggernek is.

A szőlő metszését hosszú évtizedekig elhanyagolták, ma viszont már a város egyik jelentős eseménye. Az ehhez kapcsolódó fesztiválon ötezren vesznek részt. Minden évben borkirálynőt választanak, nagyon ügyesen ápolják, gazdagítják borászatuk hazai és nemzetközi elismertségét.

2012-ben második stájer városként Graz után Maribor is Európa kulturális fővárosa lett. Szolidabb lehetőségekkel rendelkeztek, és nem fogtak nagy beruházásokba. Felújítottak egy teret, építettek egy szobrot, és inkább a meglévő értékek bemutatására helyezték a hangsúlyt.

Maribor csupa hangulatos kis zugból áll Forrás: Bucsky Péter

Tisztelik a hagyományaikat, de nagyon befogadóak

A mariboriak az apró értékeket is megbecsülik, emléket állítottak például az első elektromos izzónak. Ennek magyar vonatkozása is van: 1883-ban Budapesten járt Karl Scherbaum gőzmalom-tulajdonos, és az itt vásárolt dinamóval kapcsolta be az ország első 36 villanykörtéjét. Ez valahogy mintha jellemző lenne a szlovénekre: nem akarnak többnek látszani, nem várják a világ elismerését, egyszerűen tradícióik szerint élik az életüket.

A helyiek barátságosak, de nem tolakodóak. Emellett Szlovénia igen befogadó ország, a tengerparti Piranban például Peter Bossman ghánai születésű orvost választották polgármesterré. Ezzel ő lett az első színes bőrű, magas rangig jutó közép-európai politikus. De a nemzeti kisebbségeket is nagy becsen tartják: az autópályán is feltűnhet, hogy Lendva térségében minden egyes felirat kétnyelvű. Erre törvényi kötelezettség is van, ahogy a vegyes lakosságú magyar és olasz régióban arra, hogy minden iskolásnak meg kell tanulnia mindkét őshonos nyelvet.

Balkáni ízek és Habsburg-sárm, na meg egy kis globalizáció Forrás: Bucsky Péter

Angolul és németül szinte mindenki beszél, ezért szombat este sem volt nehéz szórakozóhelyet találni. A középkori kis sikátorokban klubok sorakoztak egymás mellett, és itt is minden hely tömve volt. A Dráva partján egy régi víztoronynak találtak új funkciót: az is szórakozóhely lett.

Szlovéniában sokat adnak a hagyományokra, élő a népzene. Amikor egy korábbi utamon egy helyi barátomnál buliztam, a helyi fiatalok népdalok éneklésébe kezdtek. Arra viszont senki nem tudott válaszolni, miért épültek a templomok és a kápolnák dombtetőre, sokszor távol a falutól. De talán ez is kiderül hamarosan, mert amikor lefelé bandukoltunk a hegyről a hegyikerékpár-pályák mellett, abban maradtunk, hogy jó időben ezt is ki kell majd próbálnunk.

Szlovéniai síelési és túralehetőségekről itt írtunk korábban beszámolót.