A koszos kis sikátorokban kincsekre lehet találni

2015.04.04. 19:25

Igazságtalan, hogy nagyon zavarnak a turisták utazás közben, hiszen jómagam is az vagyok, mégis igyekszem olyan időszakban utazni mindenhova, amikor már nem rettenetes az időjárás, de még nem lepik el a terepet a látogatók. A szicíliai kiruccanást sikerült tökéletesen időzíteni, az előszezonnak mindössze egy helyen láttam kárát, Strombolin.

A kéthetes körútra autót béreltem, és amilyen mázlim volt, egy kis napsárga Fiat 500-as jutott a kölcsönzőnél. Élvezet volt vezetni, és abszolút stílusosnak éreztem a régi városok girbegurba utcácskáin kanyarogni vele. Először Siracusát, valamint a délkeleti csücsök barokk városkáit látogattam meg. Nyolc közülük (Caltagirone, Militello Val di Catania, Catania, Modica, Noto, Palazzolo, Ragusa és Scicli) az UNESCO világörökségi listáján is szerepel együttesen.

Nem botlottam folyton szelfiző turistákba

Siracusa pompás görög színházában teljesen egyedül gyönyörködhettem, és a régi várban is csak egy magyar pár bóklászott rajtam kívül. Noto elegáns palotákkal szegélyezett főutcája is szinte csak az enyém volt. Ragusában és Modicában csak a minden olasz városka terein és kávéházi teraszain csevegő bácsikák jelentették a tömeget. Egész Szicílián, de főleg ezen a részen érződik, hogy régen mennyire gazdag volt: a legkisebb településen is hatalmas bazilikák díszítik a főteret.

Öröm volt vezetni a kis napsárga Fiat 500-astForrás: Kisgyörgy Éva

Azon túl, hogy mindenütt gond nélkül lehetett szelfiző japánok nélkül fotókat készíteni, az is kényelmes volt, hogy bárhol könnyen találtam parkolóhelyet. Magáról a vezetésről nem tudok ilyen megnyugtatóan nyilatkozni, az ugyanis rémálom Szicíliában, főleg a nagyvárosokban. A sávokat még véletlenül sem veszik figyelembe, és ha az ember az 50-es táblánál 70-nel cammog, szélvészként süvítenek el mellette.

Nagy, böhöm autók egyáltalán nincsenek, mindenki kis ütött-kopott járgányokkal száguld – más nem is igen férne el a sikátorokban. Az is furcsa volt, hogy a férfiak mintha megváltoznának a volán mögött. Normál körülmények közt, ha egy olasz férfi beszél hozzám vagy akár csak végigmér, 10 évvel fiatalabbnak, 10 centivel magasabbnak és 10 kilóval könnyebbnek érzem magam. Ha viszont autóban ülnek, ez az élmény elmarad, szemernyi előzékenységet sem tapasztalhatunk a részükről.

A régi vár SiracusábanForrás: Kisgyörgy Éva

Visszatérve a látnivalókhoz, a világörökségi városok után Caltagirona felé indultam. A fotókról már jól ismert mozaikos lépcső és a Piazza Armerina közelében levő Villa Romana del Casale csodálatos mozaikjainál is csak két kisebb csoportot kellett kerülgetni. Láttam már pár mozaikot, de ez a palota tényleg lenyűgöző. 3500 négyzetméteren rengeteg témát örökítettek meg a vadászjelenetekről a bikinis lányokig.

Bikinis lányok a római villábanForrás: Kisgyörgy Éva

Világörökség-vadászként Agrigento kötelező program volt. Ez ugyanis annyira kiemelt helyszín, hogy még az UNESCO logóját is az itteni Concordia templomról mintázták. Innen alig 20 percnyi autóútra egy fantasztikus naplementenéző sziklaformáció található, amely nem szerepelt az útikönyvemben, csak egy blogolvasó hívta fel rá a figyelmem. A Scala dei Turchi hófehér, lépcsőzetes sziklái igazán drámai hátteret szolgáltattak az esti fényjátékhoz.

Naplemente Scale dei Turchi szikláinálForrás: Kisgyörgy Éva

A sziget délnyugati részén az egyik marsalai borüzem látogatása volt nagy élmény. A kóstoltatás igazán profi volt, hiszen nem egyszerűen egy kupicát raktak elénk, hanem háromféle nedűt három különböző falatkával, hogy egyúttal étel-ital párosítást is javasoljanak számunkra.

A legkihaltabb és a legpörgősebb város

A városka, ahol talán leginkább örültem annak, hogy a turistaroham előtt még téli álmát alussza, Erice volt. Ez a hegytetőn épült hangulatos település abszolút időutazás volt. Macskaköves utcáin járva az égvilágon semmi oda nem illővel nem találkozik a látogató, nem törik meg modern épületek vagy akár csak oda nem illő részletek a középkori hangulatot. Egy szeles, hideg, ködös este érkeztem, de még ez is hozzáadott az élményhez. Elbűvölve bóklásztam a kihalt utcákon.

Az élet legfőbb jele a mindenhol érződő süteményillat, bár el sem tudom képzelni, hogy a rengeteg finomságot az alig ötszázfős településen ilyenkor ki eszi meg. Az egész út során itt volt a leghidegebb, úgyhogy a szobában található összes takarót magamra húztam. Szicíliában igen ritka a fűtés, legtöbb helyen a légkondicionáló fűtésre állításával kísérleteznek, de az a langyos levegő ritkán tudja felfűteni a szobát. Ha valaki a nyári szezonon kívül utazik, meleg pizsamával és alvós zoknival szerelkezzen fel.

Kihalt esti utca EricébenForrás: Kisgyörgy Éva

Természetesen nem maradhatott ki Corleone sem, amelyet a Keresztapa című film tett világhírűvé, de a valóságban is a maffia hírhedt központja volt. (2013-ban például a város akkori vezetője egész Corleone nevében bocsánatot kért a maffiagyilkosságokért, robbantásokért és az emberek megfélemlítéséért. - szerk.) Egy kicsit izgultam, milyen lesz egyedülálló nőként meglátogatni, de Corleone békés kisvárosnak bizonyult. Inkább az odavezető út rejtett izgalmakat a sok vízátfolyással és földomlással nehezített kátyús mellékutak miatt, melyekre a navigációs rendszer irányított.

A csendes, békés kisvárosok után szinte sokkoló volt Palermo, ahova az esti csúcsforgalom idején érkeztem. Egy use it térkép alapján jártam be a várost, amelyet helyi fiatalok állítottak össze, így a mindenki által ismert nevezetességek mellett saját kedvenc helyeiket is feltüntették rajta, eldugott kis üzleteket és hangulatos kávézókat. (Hasonló térkép számos nagyvárosban készült, Budapesten is).

Palermo nem olyan egyszerű eset, mint más olasz nagyvárosok, ahol pontosan lehet tudni, hova kell menni a turistának a szépen kiglancolt látnivalókért. Van ugyan itt is egy-két kiemelt, kötelező program, de azon túl egyszerűen neki kell vágni, és megtalálni a kincset a szemétdombok között. A dolog szó szerint értendő, nem egy-két eldobott cigarettacsikkre, hanem esetenként komplett, kibelezett kanapékra kell gondolni.

Az egyik népszerű piac PalermobanForrás: Kisgyörgy Éva

Megy az ember a koszos, szűk sikátorok között, benéz egy udvarra, és eláll a lélegzete. Vagy hirtelen ott magaslik előtte egy csodálatos, felfedezésre váró templom. A leglehetetlenebb környékeken lehet szuper kis designboltokra bukkanni, és a legeldugottabb kávézókban is zseniális eszpresszók készülnek. Egyszerre van tele a város elmúlással és fékezhetetlen energiával.

Hajótöröttként vesztegeltem Stromboli szigetén

Indultam tovább Stromboli felé. Milazzo kikötőjéből gyönyörű, napsütéses, nyugodt napon hajóztam át a szigetre, ahol úgy terveztem, késő este megmászom a vulkánt, majd másnap reggel visszahajózok folytatni a körutat. De aztán jöttek a bonyodalmak. A cuccaim nagy részét az autóban, az autót pedig Milazzóban hagytam. Egy éjszakára nem is vittem váltóruhát, csak tisztálkodószereket és néhány fontos holmit. Aztán mikor megérkeztem Strombolira, észrevettem, hogy mindkét bakancsom talpa elkezdett leválni.

A szigeten ugyan lehet túracuccokat bérelni, de én jobb szerettem volna saját cipőben nekivágni. Aztán kiderült, hogy a csúcsra vezető túrák csak tíz főtől indulnak, ennyi turista viszont összesen nem volt a szigeten. Ráadásul a kölcsönzős szerint tavaly augusztus óta nem annyira nagyok és látványosak a kitörések. Közben cudarul feltámadt a szél, és egyre kevésbé tűnt vonzónak egyedül nekivágni a hegynek. Megfutamodtam. Felmentem a kilátóig, ahonnan csak némi füstöt lehetett látni, vörös lávát nem. No, sebaj, akkor is eljutottam a világörökséget jelentő szigetcsoportra, nyugtatgattam magam.

Másnap reggel, amikor elindultam a kikötőbe, a recepciós finoman megjegyezte, kár odamennem, mert nem jár a hajó. Erre magamtól is rájöhettem volna, mert olyan kegyetlenül fújt a szél, hogy méteres hullámokat vetett a partra. Négy spanyol fiatalból, egy idősebb német házaspártól és jómagamból álló hajótörött csapatunk aznap mind a négy menetrendszerű hajóhoz lesétált a partra, hogy reménytelin bámulja a horizontot – eredménytelenül.

Stromboli kikötője szélviharbanForrás: Kisgyörgy Éva

Stromboli két utcája a bezárt éttermekkel és üzletekkel nem nyújtott sok szórakoznivalót így szezonon kívül. Kiolvastam egy könyvet, utolértem magam a naplómmal, de már nagyon vágytam vissza a partra. Aggódtam ugyanis egy kicsit az autómért, mert fizetni kellett volna a parkolását, és az is nyugtalanított, elérem-e a két nappal később induló repülőjáratot, amelyre a jegyem szólt.

Másnap reggel hétkor ismét ott vacogtunk a parton a menetrend szerinti első hajóra várva, de a hullámok még az előző napinál is vadabbak voltak. Késő délután aztán elterjedt a hír a szigeten, hogy elindult felénk egy hajó. A már összekovácsolódott turistacsapathoz vagy három tucat helybéli lakos is csatlakozott a felmentő hajóra várva. Amikor végre befutott, egy darabig kétséges volt, egyáltalán kiköt-e. Aztán csak nekirugaszkodott, odaállt a móló mellé, és a leeresztett hídon kifutottak az érkező utasok.

A beszállás azonban csak ötünknek sikerült, a hullámok ugyanis olyan erősen csapdosták fel-le a hidat, hogy miután egy utas kis híján beesett a híd és a hajó közé, a kapitány nem mert tovább kockáztatni, jelt adott az indulásra – így a többiek ott maradtak a kikötőben a cókmókjukkal, ki tudja még meddig.

Szicília csodás, de nem árt mindig résen lenni

Megint kiderült, hogy nem érdemes nekibúsulni az ilyen váratlan kellemetlenségek miatt, mert még az is lehet, hogy az ember pont így jár jobban. Ez történt az én esetemben is. Amikor másfél napos késéssel visszaértem Milazzóba, megtudtam, hogy ott folyamatosan esett az eső, és semmit nem lehetett látni az Etnából, amelyhez előző napra terveztem kirándulást.

Kikötés után azonnal elhajtottam Taormináig, és másnap hajnalban keltem, hogy behozzam a lemaradást. Sikerült egy napba bezsúfolnom Taorminát és az Etnát, ráadásul verőfényes napsütés és csodaszép kék ég kísért végig, úgyhogy mégiscsak így kellett alakulnia a dolgoknak.

Sípálya az EtnánForrás: Kisgyörgy Éva

Már csak Catania volt hátra, ahol szintén akadt egy kis izgalom. Két motoros srác fel akarta tépni az autó ajtaját, ahogy a dugóban araszoltam, hogy ellopják az anyósülésről a táskám. Szerencsére bezártam az ajtókat, és egyébként is résen voltam, de ez jó figyelmeztetés volt, hogy az addig oly békésnek tűnő Szicíliában azért nem lehet mindig nyugodtan hátradőlni.

Összegezve nagyszerű kéthetes körút volt. Szicília abszolút emberléptékű sziget, amely nemcsak nyaralószezonban él, így a látogatónak bármikor élvezetes. Nincs agyonfejlesztve, túlbetonozva, szinte ismeretlenek a nagy szállodakomplexumok. Átveréssel sehol nem találkoztam, egyedül Taormina főutcáján van minden étterem túlárazva, és Cataniában kell vigyázni a pitiáner tolvajokkal.

Március közepén még épp megelőzheti az ember a húsvétkor beinduló turistaáradatot, csak azzal kell számolni, hogy némely látnivaló korlátozottan látogatható, és bizonyos szállodák, éttermek nincsenek nyitva. Kicsit hűvös van, főleg éjjel a szállásokon, de azért még fázós nőknek is elviselhető. Ezért a kényelmetlenségért bőven kárpótolja az embert, hogy nem kell kerülgetni a turistákat, és úgy élvezheti Szicíliát, hogy teljesen elvegyülhet a helyiek között.

Tippek a szállásra
Szicíliában szinte végig magánszállásokon laktam, és mindenhol csak jó tapasztalataim voltak. Három szállás még az átlagosan kiváló színvonalból is kiemelkedett, ezeket szeretném külön is ajánlani.

Palermoban az ötszobás Casa Galati a Teatro Massimonak helyet adó tér sarkán van. Az apa és fia által üzemeltett vendégház ezzel együtt mégis csendes, mert ablakai egy kis utcára néznek, ahol ingyen parkolni is lehet. Patyolattiszta, modern és hasít a wifi, ráadásul van egy nagyon határozott, barátságos karaktere, de a reggelikre felszolgált házi narancsos sütemény is felejthetetlen.

Milazzoban a L’Alberghetto tulajdonosa hatalmas szívességet tett nekem, amikor rájött, hogy valami összefüggés van aközött, hogy tombol a szél, az autóm pedig a háza előtt parkol azután is, amikor a Stromboliról vissza kellett volna érnem. Hogy ne kapjak büntetést, néhány óránként újabb és újabb parkolójegyet vett az autómra, amit szerencsére nem is vettek le mások a szélvédőről, így megúsztam a büntetést. Természetesen visszafizettem neki a jegyeket, de így megúsztam néhány euróból a kalandot, különben jóval durvább lett volna.

Cataniaban az 5 balconi vendégház volt nagy élmény, tulajdonosai ugyanis több évtized alatt, utazásaik során gyűjtötték össze az egyedi berendezés utánozhatatlanul színes tárgyait. Láthatóan imádják a városukat, úgyhogy az ott töltött (sajnos csak) néhány órámra nagyszerű sétaútvonalat állítottak össze, remek éttermeket és kávézókat is ajánlva.
 

Késő őszi beszámolónkat itt olvashatja Szicíliáról.