Az osztrákok jobban el tudják adni a Dunakanyarjukat

Ilyen a kilátás St. Michael bástyájáról az osztrák Dunakanyarra

Vannak az életben olyan dolgok, amelyek mellett többször is elmegyünk. Látjuk őket, tudjuk, hogy jó lenne megnézni, de mindig más dolgunk akad, vagy egyszerűen csak sietünk. Így jártam a melki apátsággal. Fogalmam sem volt, hogy a Melk és Krems közötti 34 kilométeres útszakasz tele van csodákkal. Mentségeket nem keresek, inkább elmondom, mi mindent láttam 2015 pünkösdhétfőjén.

Akik az A1-es autópályán haladnak Bécsből Linz felé, az osztrák fővárost és St. Pöltent is elhagyva láthatják azt a gigantikus apátságot, amely ott terpeszkedik a kisváros, Melk felett. Ezúttal nem volt semmilyen kérdés, tudtam, hogy menni, és nem elmenni kell mellette. Az autópályáról lekanyarodva a táblák hamar a parkolóhoz vezetik az embert, innen pedig kis gyaloglás a csodaszépen rendezett kerten keresztül, és máris beléphetünk az apátságba.

A melki apátság bejárata Forrás: Lantos Gábor

Nyugdíjasok lengetik a szelfibotokat

Ami felettébb szimpatikus, hogy az épület belső udvarát és a kertet ingyen lehet megnézni. Beléptem egy oldalsó kis ajtón, és máris a templomban találtam magam. Odabent éppen egy zenekari és kóruspróba zajlott, hiszen ezen a héten is koncert lesz a híres falak között. Az udvar tiszta és rendezett, csak akkor támad egy kis nyüzsgés, amikor a fizetett és szervezett túrák elindulnak.

Ilyenkor a más turistalátványosságok környékén jól megszokott kép tárul az utazó szeme elé: az idegenvezetők lelkesen emelgetik kis táblájukat, hogy senki se maradjon le a csoporttól. Ennél csak az viccesebb, hogy

korra és nemre való tekintet nélkül lengedeznek a szelfibotok,

a kevésbé óvatosak nem ússzák meg fejbe vágás nélkül. Mára már odáig jutottunk, hogy ezek az eszközök nemcsak az önfényképek elkészítésére szolgálnak, hanem boldog-boldogtalan ezzel fotóz mindent. Tájat, városokat, embereket.

Ritka pillanat, sehol senki a melki apátság folyosóján Forrás: Lantos Gábor

A gardírozó persze több nyelven is elmondja, hogy eme nevezetes helyen több mint 900 éve élnek a Szent Benedek rend szerzetesei, akik közül az elsők 1089-ben vonultak be a kolostorba. Maga az apátság az ausztriai barokk épületek legnagyobbika, a templom pedig a város jelképe. Szétfeszítené e cikk kereteit, ha részletesen leírnám, mi minden található az apátságban. Maradjunk annyiban, hogy mind a templombelső, mind a könyvtár, mind a márványterem vagy az összes (1365) ablak megérne egy-egy misét. Amúgy az ország épületei közül az apátságnak van a legtöbb ablaka.

Az osztrák Dunakanyar minden szakasza gyönyörű

Pünkösd miatt amúgy is rengetegen voltak, de a látogatóknak számítaniuk kell arra, hogy a melki apátság az év minden napján ezrével vonzza a turistákat. Akik figyelmesen olvassák a parkolóban kihelyezett iránymutató táblákat, nem mennek vissza az autópályára, hanem a melki Duna-hídon átkelve egyenesen Krems felé fordítják gépkocsijuk kormányát. Így tettem én is, és a következőkben azt a térséget mutatom be, amelynek neve Wachau.

Ausztria egyik világörökségi területe ez. Jó tudni, hogy ha Melknél átkeltünk a Dunán, akkor a következő hidat Kremsben leljük meg. Ám a folyó nyugati oldalán találunk több nevezetességet és érdekességet, úgyhogy érdemes ezt az utat, a 3-as számút végigjárni. (A túlsó parton a 33-as út halad.) A látvány az év minden szakában gyönyörű, nem véletlen, hogy

sokan Ausztria Dunakanyarjának nevezik ezt a régiót.

Természetesen akár a Duna egyik, akár a másik oldalán haladunk, mindenképpen Wachaut járjuk be.

Ilyen a kilátás St. Michael bástyájáról az osztrák Dunakanyarra Forrás: Lantos Gábor

Ami első pillantásra feltűnő, hogy a remek tavaszi időben mennyi kerékpáros teker az út mellett, a Dunán pedig elképesztő mennyiségű hajó úszik fel és alá. Nem véletlen, hiszen az osztrákok kifejezetten figyeltek arra, hogy a Dunának ezt a részét, illetve a partszakaszokat a folyóról is meg lehessen tekinteni.

Verőcei lakosként rögtön eszembe jutott, hogy idehaza mennyire kihasználatlanul hagyjuk ezt a lehetőséget. Igaz, hogy a fővárosból sétahajóval el lehet menni Szentendrére, Visegrádra, Esztergomba, de a Dunakanyarban lévő települések között nyugodtan üzemelhetne rendszeres kirándulóhajó. Mondjuk Szentendre és Zebegény, vagy Szentendre és Esztergom között. Az osztrák kirándulóhajók – csakúgy, mint a városok – megteltek emberekkel, a jó hangulat pedig minden egyes pillanatban garantált volt.

Mindenütt jól kiépített bicikliutak Forrás: Lantos Gábor

Magyar régész fedezte fel a willendorfi vénuszt

Willendorfban álltam meg először. Ha a falucska neve ismerős, az nem véletlen, hiszen itt találták meg a nevezetes szobrot, a willendorfi vénuszt, amely ma Bécsben, a Természettudományi Múzeumban tekinthető meg. Ám Willendorfban is csináltak róla egy másolatot, sőt a helyi kis múzeumban is minden tudnivalóval megismertetnek bennünket. Mondjuk a szórólapon igazán kiírhatták volna a vénusz magyar felfedezőjének teljes nevét, mert a sárga papíron csak ennyi áll: Szombathy J.

Szombathy József 1908-ban találta meg a különleges női alakot formázó szobrot.

A mű életkora több mint húszezer év, amibe még belegondolni is elképesztő. A múzeumtól jelzés mutatja, merre érdemes elindulni, s pár lépés után ott állunk a nevezetes helyen. Mindezek ellenére Willendorf egyáltalán nem vonz tömegeket, ott-tartózkodásom idején csak páran lézengtek a kicsiny faluban.

A willendorfi vénusz mása Willendorf falucskájában Forrás: Lantos Gábor

Barack és bor minden mennyiségben

Ahogy haladtam Krems felé, az út bal oldalán szőlőhegyek magasodtak, lentebb pedig a hihetetlen mennyiségben elültetetett barackfák virágzásának utolsó momentumát csodálhattam meg. A bor mellett ugyanis a barack a helyiek legfőbb olyan terméke, amelyet igyekeznek valamennyi turistának eladni. Legyen az lekvár, bor, likőr, nektár, vagy éppen sima, kézzel szedett barack, itt minden mennyiségben és kiváló minőségben kapható.

Ami pedig a kulináris fogásokat illeti, az

Ausztriában a már jól megszokott színvonalon és árakon ehetünk wiener schnitzelt

vagy akármi mást, amit megkívánunk. Arra viszont érdemes felkészülni, hogy a piciny falvak éttermeinek többségében nem fogadják el a kártyát, tehát jó, ha van nálunk egy kis készpénz. Magam Spitz városában fogyasztottam el az ebédemet egy hatalmas vár árnyékában.

Spitz felett magasodik ez a hatalmas vár Forrás: Lantos Gábor

A következő megálló St. Michael temploma és bástyája, amelynek tetejéről páratlan panoráma fogadja az utazót.

A kilátás a visegrádira hajaz, csak a mi várunk jóval magasabban emelkedik a Duna fölé.

A helyi temetőben megfigyelhetjük a templom oldalán egyre inkább eltűnő, egykor gyönyörű, festett képeket, a kis faluban gyalogolva pedig tényleg olyan érzésünk támad, mintha egy középkori francia vagy német kisvárosban járnánk. Mindez fokozódik, amikor megérkezünk a régió legszebb és leglátogatottabb településére, Dürnsteinbe.

St. Michael gyönyörű temploma Forrás: Lantos Gábor

Ahol Oroszlánszívű Richárd is raboskodott

Itt minden a turizmusról, a bevételről és persze Oroszlánszívű Richárdról szól. Essünk túl a nehezén. Dürnsteinben mindig sokan vannak, és nagyon nehéz parkolóhelyet találni. A város alatt, alagútban fut a 3-as út, amelynek két végén érdemes helykereséssel próbálkozni. Ami a tömeget illeti, abból ízelítőt kapunk, ha Dürnstein macskaköves utcáit koptatjuk.

A hegy tetején lévő, mára teljesen romossá lett várban raboskodott Oroszlánszívű Richárd, a bebörtönző pedig Lipót herceg volt.

A két uralkodónak akadt egy kis nézeteltérése a Szentföldön, amikor Richárd nemes egyszerűséggel lehajította a Babenbergek zászlaját egy vár fokáról. Lipót ekkor bosszút esküdött ellene, és amikor az angol király álruhában Bécsbe érkezett, elfogta őt. Így került Oroszlánszívű a dürnsteini várba.

Dürnstein középkori utcája Forrás: Lantos Gábor

Sokan amolyan mini-Hallstattként tekintenek erre a valóban bájos kisvárosra, szerintem helytelenül, ugyanis a két falunak teljesen eltérő hangulata van. (A közös nevező legfeljebb a rengeteg turista lehet.)

Dürnstein kékre festett temploma maga a csoda,

Melk felől közeledve pedig, nem messze a településtől, egy lovag és egy dalnok szobrát pillanthatjuk meg. Utóbbi volt Blondel, a király hű alattvalója és dalnoka, aki a börtönbe vetett Richárd segítségére sietett.

Az udvari énekes egész egyszerűen nem hitte el a hírt, hogy Richárd halott. Fogta a hárfáját, és nekivágott a Duna-menti településeknek. Olyan dalt énekelt, amelyet csak a Dürnsteinben raboskodó uralkodó ismerhetett. Amikor Blondel megérkezett a vár alá, nagy meglepetésére valaki folytatta a dal éneklését. Ebből derült ki számára, hogy a király itt esett fogságba.

Azonnal hazaindult, hogy elmondja a hírt, majd 1193-ban Oroszlánszívű Richárd kiszabadult, hiszen Anglia tetemes váltságdíjat fizetett Ausztriának. A történet itt persze nem ért véget. Lipót herceg a pénzt a Bécset körülvevő városfal építésére fordította. Amikor a pápa megtudta, hogy az osztrák herceg mit tett, kiátkozta őt.

Dürnstein kékre festett, csodálatos temploma Forrás: Lantos Gábor

Az átok fogott, hiszen nem sokkal később Lipót Graz mellett leesett a lováról, és életveszélyes sérüléseket szenvedett. A salzburgi püspök sietett a herceg segítségére azzal, hogy feloldja az átkot, ha a váltságdíjat azonnal visszafizetik Angliának. Erre azonban nem került sor, hiszen a pénzt addigra elköltötték a bécsi városfal, valamint Bécsújhely építésére. Lipót hamarosan meghalt, miután a sebe és a lába teljesen elüszkösödött.

Érdemes lenne a magyar Dunakanyart is fejleszteni

Krems előtt tehát ebben a bájos kisvárosban ért véget az utam, és ha elolvasták a fentieket, talán igazat adnak nekem abban, hogy nem érdemes mindig csak az autópályán vágtatni. Az osztrák Dunakanyar szépsége ugyan vetekszik a magyaréval, de a

természeti adottságok tekintetében a magyar Dunakanyar szebb.

Amiben viszont érdemes lenne követnünk a sógorokat, az a települések tisztán tartása és a folyó nyújtotta turisztikai lehetőségek szélesebb kihasználása.

A Wachauban futó síneken például bájos nosztalgiavonat közlekedik, ezt pedig akár le is másolhatnánk Vác és Szob között. Persze tudom, hogy ez a szakasz komoly hazai és nemzetközi vonatforgalmat bonyolít le. A „pesti oldalon”, a 12-es út jó minőségben fut a part mellett, de a 11-esen – főleg Szentendre és Tahitótfalu között – igen nehézkes és lassú a közlekedés.

A bejárt útvonal: