Az északi sarkkör felett is van Hawaii

2015.10.15. 21:29

Semmi újat nem mondok azzal, hogy Norvégia gyönyörű ország. Ha viszont azt mondom, a Lofoten-szigetek kihagyhatatlan úti cél, néhányan biztos értetlenül néznek rám. Pedig az északi sarkkör felett kelet-délnyugati irányban elhúzódó szigetcsoport olyan természeti és kulturális kincsekkel, látványos fotótémákkal várja a látogatókat, mint kevés más hely Európában. Poszterre illő tájak, elgondolkodtató szobrok és sarki fény a mesebeli házak fölött.

A Lofoten-szigeteket többféleképpen is megközelíthetjük. Mi a hosszabb, ám annál látványosabb Muonio-Kilpisjärvi-Bardufoss-Bogen útvonalat választottuk. A finnországi Kittilä repülőterén ültünk autóba, végighajtottunk Finnország északnyugati csücskén, hogy aztán Gimsøya-sziget egyik apró településén állapodjunk meg egy meseházikóban.   

Útban Lofoten felé ilyen tájak mellett haladtunk elForrás: Lantos Gábor

A norvég rendőröknél nincs pardon

A 730 kilométeres autóút gyönyörű tájakon halad keresztül. Száguldozni nem tanácsos, a finn szakaszon a lakott területen kívül 100 km/h a megengedett legnagyobb sebesség, Norvégiában pedig csak 90 km/h. És nincs pardon, a rendőrség a legkisebb sebességtúllépést is kőkeményen bünteti. A 10 százalékos szabály ismeretlen, azaz ha a 90-es táblánál 92 km/h-t mutat a hatósági sebességmérő, fizethetünk, mint a katonatiszt. Magasabb túllépés a jogosítvány helyszínen történő bevonásával, extrém esetben börtönbüntetéssel is járhat. 

A lassú tempónak azért akadnak előnyei. Egyrészt a kezdő vezetők is biztonságban érezhetik magukat, senki sem akar bennünket letolni az útról, ugyanis ennek a közúti társasjátéknak valamennyi résztvevője betartja a szabályokat. Másrészt ennél a tempónál élvezhető igazán a táj szépsége.

A lassú tempónak köszönhetően volt időnk gyönyörködni a tájbanForrás: Lantos Gábor

Visszatérve a szigetek megközelítésére, Leknesben és Svolværben is van repülőtér, ide a Widerøe légitársaság kisrepülői szállnak le. Autóbusszal Narvikból és Harstad városából közvetlenül megközelíthető a szigetcsoport, de Tromsø sem esik túlságosan messze. Az északi sarkkörön fekvő Bodø városából pedig gyorshajók indulnak a sziget délnyugati csücskébe, Åba (ejtsd Ó). 

Napközben ragyogó napsütés, éjjel misztikus északi fény 

Úti célunk a szigetek közepén elhelyezkedő Gimsøya szigete volt, annak is az egyik aprócska faluja, Hov, amelyben egy norvég meseházikó várt ránk. Itt laktunk hat napon keresztül. Bár ezekben a beszámolókban nem szokásom külön megemlékezni a szállásokról, ezúttal kivételt kell tennem. Ilyen csodálatos, eredeti norvég stílusjegyekkel megáldott faházikóban ugyanis még sosem laktam. 

Ebben a norvég meseházikóban szálltunk meg Hov falucskábanForrás: Lantos Gábor

Túl azon, hogy a konyhából a mindig hullámzó tengerre láthattam, és hogy a természeti környezet maga volt a csoda, ottlétünk alatt tökéletesen átérezhettük, miként élnek a norvégok manapság ezekben a régi faházakban. A kert végében szabadtéri pezsgőfürdő állt, ahol a vállalkozó kedvűek nappal a tengert, éjjel az aurora borealist, vagyis az északi fényt bámulhatták a forró vízben üldögélve. Nem messze a háztól félkörívben terült el Gimsøya homokos tengerpartja. Olyan volt az egész, mint egy gyönyörű északi álom. 

Az egész utazás gyönyörű, északi álomnak tűntForrás: Lantos Gábor

Az amúgy igencsak drága Norvégiában az 5 éjszakára 2 személyre kifizetett 3000 norvég korona (94 000 Ft) meglepően kedvezőnek tűnt, igaz, a szeptember közepi időpont arrafelé már utószezonnak számít. Két dolgot azonban fontos elmondanom azoknak, akik a jövőben erre tévednek. Az első, hogy Hov nem érhető el tömegközlekedéssel, csak autóval. A másik, hogy a júniustól augusztusig tartó időszak kivételével a legközelebbi bolt a 30 kilométerre fekvő Leknes városában van. (Nyáron a háztól 5 kilométerre egy kisbolt is üzemel, de ez csak három hónapon át van nyitva.) 

Ilyen volt a tengerpart a szállásunk közelébenForrás: Lantos Gábor

Mindezek ellenére több szempontból is óriási szerencsénk volt ezzel a lofoteni kirándulással. A hat napból öt a verőfényes napsütés és a felhőmentes égbolt jegyében zajlott. Egyik délután a ház melletti lócán napoztunk a 21 fokos őszi nyárban. Másrészt az első éjszaka megérkezett a házikó fölé az északi fény sejtelmes zöld játéka, amitől úgy éreztük, minden álmunk megvalósult. Már csak a bálnák ugrándozása hiányzott a tenger közepén. 

Lofotenen nincs két egyforma nap 

Lofotenről tudni illik, hogy bár a sarkkörtől északra húzódik, mégis a téli halászat egyik központja Norvégiában. A közeli Golf-áramlat miatt a tenger errefelé sosem fagy be, ezért a tőkehalak évszázadok óta ide járnak ívni. Ezzel együtt télen az időjárás gyakran mutatja zord arcát. A földdarabokon akadálytalanul átsüvítő viharok, az alacsonyan járó felhők, az eső és a hó váltakozása, na meg a nagyon rövid nappalok különleges hangulatot kölcsönöznek Lofotennek. A norvégok szerint ezen a tájon nincs két egyforma napja az évnek. 

Ezen a vidéken nincs két egyforma nap az évbenForrás: Lantos Gábor

A magyar nyelvű útikönyvek, leírások kevés helyet szentelnek Lofotennek. Az ismertetők leginkább a szigetcsoport legszebb városaira, falvaira korlátozódnak. A szerzők minden bizonnyal úgy gondolkodtak, hogy az a kevés magyar turista, aki Norvégiát felkeresi, az ország déli régiójában marad, nem merészkedik el Lofotenig. 

Így aztán helyi könyvekből, újságokból informálódtunk, aminek köszönhetően olyan látványossághoz is sikerült eljutnunk, amelyek egyetlen magyar nyelvű bédekkerben sem szerepelnek. Például ahhoz a kőfejhez, amelynek 16 arca van, a tükörhöz, amelyben háromféleképpen látjuk magunkat, és ahhoz a tengerparthoz, amelynek láttán az ember csak annyit mondott: ez tiszta Hawaii! 

Hihetetlen, de ennek a fejnek 16 arca vanForrás: Lantos Gábor

Sokarcú kőfej és bűvös tükörszobor

A kőfej tényleg jó fej. Akárhogy nézegettem, fényképeztem, tényleg mindig más arcát mutatta. Az más kérdés, hogy ide eljutni felért egy kisebb akadályversennyel. Nem kellett sziklát mászni, vízmosásokon átkelni, csupán a rengeteg helyi birka elpottyantott nagydolgát kikerülni. A 800 méteres séta így majdnem fél óráig tartott, de persze megérte. Ez a különleges szobor 1992-ben készült, Markus Raetz alkotása. Ha szemben állunk vele, a tengerre néz, ha a háta mögé lépünk, a hegyekre. Egyszerűen zseniális. 

Akárhonnan nézzük, mindig más arcát mutatjaForrás: Lantos Gábor

Néztük innen, néztük onnan, de nem tudtuk megfejteni a titkát. Az egyik látószög olyan, mintha fejjel lefelé nézne. A másik, mintha fordítva. (Itt videót is nézhet róla.)

De nem is az adja a különlegességét, hogy akárhonnan nézem, mindig másképpen látom, hanem hogy milyen környezetben nézi a kőarc a tengert vagy bennünket. A leszakadó, hatalmas, zöldellő hegyek, a víz által simára gyalult tengerparti kövek, a bégető birkák, a tiszta tengervíz, a távolban felbukkanó világítótorony – és mindezek összessége. 

Ebből a szögből mintha fejtetőn állnaForrás: Lantos Gábor

Nehéz mindezt szavakkal visszaadni, soha nem láttam még ehhez foghatót. Még sokáig vizsgálgattuk volna a titokzatos szobrot, ám a naplemente vészesen közeledett. Márpedig a sötétben igencsak bajos lett volna a visszautat száraz lábbal megtenni. 

A különleges művészi megnyilvánulás másik formája az a szobor, amely a Cím nélkül nevet viseli, és amely az amerikai Dan Graham találmánya (1996). Először simán elsuhantunk mellette a főúton, ugyanis a különös alkotás képes úgy beleolvadni a környezetébe, hogy szabad szemmel alig észrevehető. 

A tükörszobrot nem is olyan könnyű észrevenniForrás: Lantos Gábor

Képzeljenek el egy hatalmas kockát, amelynek minden oldalát tükrök borítják. Ha elé állunk, nemcsak saját magunkat, hanem a mögöttünk lévő tájat is láthatjuk, és olyan érzésünk támad, mint az egykori budapesti Vidám Park elvarázsolt kastélyában. Ez megint olyan alkotás, amelytől nehéz elszakadni.    

Tiszta Hawaii az északi sarkkörön túl 

Arról sem olvastunk sehol, milyen káprázatos tengerpartokat találhatunk a szigeteken. A legszebb talán a Haukland beach, amelynek láttán csak hüledezni tudtunk. A félkörív alakú tengerpart homokja olyan fehér volt, amilyet eddig csak a trópusokon, vagy éppen Hawaiin, esetleg Ausztráliában láttam. 

A fehérhomokos Haukland beachről ki gondolná, hogy az északi sarkkörön túl van?Forrás: Lantos Gábor

Ez az északi Hawaii már csak azért is nagyszerű, mert itt szeptemberben már alig lehet emberrel találkozni. Így aztán semmi sem zavarhat a nagyszerűbbnél nagyszerűbb fotók elkészítésében. A naplemente olyan giccsessé varázsolja a környezetet, hogy az szinte elviselhetetlen. 

Lofotennek nemcsak a vadregényes vidékei, de a városkái is képeslapra illőek. A két legkiemelkedőbb település Henningsvær és Nusfjord. Előbbit Lofoten Velencéjének is nevezik, utóbbi pedig állandó címlapképe a különböző magazinoknak. Ha megnézik a képeket, biztosan nem csodálkoznak ezen. Henningsværben majdnem másfél órát napoztattuk az arcunkat a délelőtti verőfényben, aztán elmentünk a városka szélére, hogy magunkhoz öleljünk egy világítótornyot. 

Lofoten Velencéjének is nevezik ezt a várostForrás: Lantos Gábor

A toronyból messzire szállt a tekintet, vártuk, hátha felbukkan egy-két kósza bálna a tengerben, de mindhiába. Nusfjordon megcsodáltuk az egykori halászkalyibákból lett luxuskabinokat, amelyekben a vastag pénztárcájú turisták hajtják álomra a fejüket. Nusfjord sárga, fehér és piros házai olyan bájt kölcsönöznek ennek a helynek, amely még Norvégiában is ritkaságszámba megy. 

Nusfjord sárga, fehér és piros házai elbűvölőekForrás: Lantos Gábor

Lofoten megismeréséhez az egy hét nagyon kevésnek bizonyult. Pedig voltunk a piros faházak központjában, Reinében, megjártuk a szigetek utolsó települését, Åt (ejtsd: Ó), és természetesen sétálgattunk a központi városnak nevezett Svolværben is, ahol a Hurtigruten (a Bergentől Kirkenesig pöfögő hatalmas hajó) naponta a tiszteletét teszi. Valahogy mégsem ezek a városok, falvak hagyták bennünk a legmélyebb nyomot, hanem azok, amelyekről ez a mostani írás szólt.

Cikkünk második részében a lofoteni viking kultúra nyomába eredünk. Bemutatjuk a szigetek legnagyobb épségben maradt, viking korabeli épületét, megnézzük, milyen egy igazi viking hajó, és eláruljuk, mire volt jó annak idején a csukamájolaj.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK