Van, ahol a szögesdróttal a természetet védik

hollandia
Nem a Nagy-Britanniából érkező menekültek ellen védekeznek szögesdróttal
Vágólapra másolva!
Coffee shopok és technopartik, múzeumok és koncertek, nagyjából ezek a leginkább belénk égett turistaklisék Hollandiával kapcsolatban. Pedig az amszterdami vigalmi negyeddel ellentétben Hollandia nem egy túlpörgetett buliország, hanem a legnyugisabb helyek egyike a világon.
Vágólapra másolva!

Hollandiában hihetetlenül nyugodtak az emberek. Az volt az érzésem, hogy semmin sem aggódnak, egyszerűen csak élik az életüket, dolgoznak, szórakoznak és utaznak. Nem idegeskednek az egészségügy vagy az oktatás helyzetén, azon, hogy mennyi kátyú van az utakon, mert

egyszerűen természetes, hogy minden jól működik.

A másik dolog, ami nagyon tetszett, hogy az ország bármelyik szegletébe vetődünk is el, minden ház és porta csinos és rendezett, mintha az egész országban ugyanolyan lenne az életszínvonal. Persze itt is vannak különbségek, de korántsem akkorák, mint egy borsodi, mélyszegénységgel küzdő falu és a Rózsadomb között.

Így néz ki egy holland falu Forrás: Bucsky Péter

Eindhoven a hollandok szerint sem nagy szám

Hogy itt sincs kolbászból a kerítés, azt például az új, országos chipkártya mutatja, amelyet egy ideje minden tömegközlekedési eszközön használni kell. A vasúton egyébként minden egyes jegy nyomtatásáért egy euró pluszköltséget számolnak fel (Maestro bankkártyával csak a felét).

A vasútállomáson és a buszon nem csak beszállásnál, kiszállásnál is le kell húzni a kártyát,

és ha az ember elfelejti megtenni, maximális díjat számolnak fel. A kártyatulajdonosokat meglehetősen bosszantja a dolog, az alkalmi utazók viszont a plusz költségek miatt elégedetlenkednek. De már az ombudsman is felemelte a szavát a rendszer ellen, így várhatóan nemsokára lesz megoldás.

Az eindhoveni vasútállomás este Forrás: Flickr/kees@eindhoven

Az eindhoveni látogatást elsősorban az motiválta, hogy Hollandián belül ide lehet a legolcsóbban eljutni Budapestről,

Amszterdam pedig innen csak két óra vonattal a reptéri transzferrel együtt. Nem véletlen, hogy Eindhoven kapcsán a gyors eljutást emeltem ki, hiszen a város amúgy nem igazán számít turistacélpontnak, a hollandok körében sem népszerű.

Eindhoven a hollandok szerint sem valami nagy szám Forrás: Flickr/Jason Eppink

Ennek ellenére Eindhoven első pillantásra ugyanolyannak tűnt, mint bármely másik holland város. Modern, egy-két emeletes sorházak a külvárosokban, ápolt kertek, bicikliutak, a központban középkorinak látszó épületek boltokkal és éttermekkel. A 300 ezres város történelmi központja azonban valóban nagyon kicsike, a 19. század elején még alig néhány ezren lakták.

A Philips épületei kultúrközponttá alakultak

Ez vidék régen is Hollandia legszegényebb vidékének számított, az utolsó területek között volt, amelyet a spanyoloktól a 16. században visszafoglaltak. Egy helyi vállalkozó kellett a felvirágzáshoz, aki villanykörtegyártásba fogott 1890-ben.

A Philips gyár aztán az egész országból ide vonzotta a munkásokat, olcsó lakást és jó fizetést kínálva nekik.

Kicsit kommunista iparváros áthallása is van a történetnek, de a holland történet szerencsére környezetszennyezés és panelek nélkül folytatódott.

Itt minden a Philipsről szól Forrás: Flickr/Metro Centric

Mára a Philipsnek messze nincs akkora jelentősége. Néhány éve a központjukat is áttették Amszterdamba, gyártás pedig már jó ideje nincs Hollandiában. A város központját azonban még minding a Philips egykori irodái és csarnokai uralják, csupán néhány perc sétára a történelmi belvárostól a cég hatalmas épületei és kéményei tornyosulnak.

Ezeket azonban nem hagyták teljesen lepusztulni. Többfunkciós kultúrközponttá alakították át őket, vannak itt irodák, kiállítások, előadótermek és vendéglátóhelyek.

Olyan az egész, mintha beköltözött volna egy város a gyárba.

A régi csőkígyókat például nem tüntették el, hanem inkább befutatták őket növényekkel.

Gyártelepből kultúrközpont Forrás: Bucsky Péter

A legvonzóbb turistacél a teherautó-gyártó cég múzeuma

Amikor ott jártunk, éppen zajlott a Dutch Design Week, Hollandia legnagyobb dizájnfesztiválja, engem azonban inkább a legendás holland busz- és teherautó-gyártó DAF múzeuma érdekelt. Úgy látszik, mások is így vannak ezzel, mert a Tripadvisor szerint ez a város legjobbnak értékelt turistacélpontja.

Magyar vonatkozása is van a cégnek, ugyanis

a Rába kamionjai is a gyár licence alapján készültek

a 80-as években – erről csak egy tablóval emlékeznek meg itt. A jellegzetes Rábák a Hungarocamion nemzetközi nyerges vontatói voltak, és alig akadt olyan kisfiú, akinek akkoriban ne lett volna játék Rábája.

Több száz személy- és teherautó, köztük Párizs-Dakar győztesek Forrás: Flickr/Misanthropic One

A DAF-okat ma már csak a teherautókról ismerjük, pedig a gyár személykocsikat is gyártott, amelyek érhető okok miatt a szocializmus alatt nem jutottak el hozzánk. A hátsókerék hajtású autók azért voltak nagyon érdekesek, mert Variomatic rendszerrel, fokozat nélküli váltóval szerelték őket.

Ezt folyamatosan továbbfejlesztették, a 90-es években a Williams Formula 1-es autóiban is használták. Aztán a technológiát egy másik cégbe vitték ki, amely ma már Bosch leányvállalat, és a VDT több tucat széria autóhoz szállítja a CVT technológiát.

DAF Kini 1966-ból Forrás: Flickr/FaceMePLS

Egyetlen hétvégét sem bírnak ki biciklizés nélkül

Pénteken átvonatoztam Velsenbe, ahol egy üdülőparkban töltöttem a hétvégét. Velsen nagyon közel van Amszterdamhoz, biciklivel is csak egy óra, a nem túl festői kikötők mellett kanyarog erre a magyar szemmel felfoghatatlanul jó minőségű és szélességű kerékpárút. Sok család vagy baráti társaság tölti itt a hétvégét a sűrűn egymás mellett álló könnyűszerkezetes nyaralókban.

A hollandok egy hétvégét sem bírnak ki kerékpározás nélkül, ezért mindenki hozott magával járgányt. A nagyjából 15 kilométerre lévő tengerpartra is kerékpárral jutottunk el. Egy kicsit talán furcsán hangzik, de itt annyi kerékpárút van, hogy nagyon oda kell figyelni, ha az ember nem akar rossz irányba indulni.

Holland villapark, szerény, de stílusos Forrás: Bucsky Péter

A nagyon sűrűn lakott Nyugat-Hollandiában a tengerhez közeledve kevés ilyen természetes táj van, mint amilyenen mi kirándultunk. Ennek az az oka, hogy a homokos talajt a növényzet tudja csak megfogni, és a tengerszintnél magasabb töltés nélkül nehezen lehetne az ország jó részét szárazon tartani.

Szögesdrótok a homokdűnéken

Ez a természetvédelmi terület sok látogatót vonz, túrázókat és biciklistákat is. A legérdekesebb állatok mégsem őshonosak voltak, hanem skót felföldi marhák: óriási tulokkal és hosszú szőrrel úgy néztek ki, mint egy felnagyított busó. Az eredeti természetet itt már kár lenne keresni, érintetlen táj szinte nincs is.

A tengerparton ilyen hangulatos éttermeket is találni Forrás: Flickr/Raquel Baranow

Kicsit viccesen is mutatott a terültre való belépést tiltó természetvédelmi tábla egy gázvezeték jelzőoszlopa mellett, gondolom, belépés nélkül azt sem lehetett volna lefektetni. A már-már vadregényes, dimbes-dombos táj azonban nem tartott sokáig, a tengerparton modern étterem és parkoló várt ránk.

Először nem tudtam mire vélni, hogy a homokdűnéket végig szögesdróttal kerítették el.

Már kezdtem azt hinni, hogy a hollandok a tengeren át érkező brit migránsokra számítanak, amikor kiderült, hogy a kerítés arra szolgál, hogy tényleg senki se zavarja a vegetációt a homokon, és így biztosítsák a természetes gátakat a tenger ellen.

Nem a Nagy-Britanniából érkező menekültek ellen védekeznek szögesdróttal Forrás: Flickr/kismihok

A legfurcsább viszont az volt, hogy még a holland dűnék között is többször találkoztunk magyarokkal. Igaz, egyikük sem Magyarországról jött. Egy lány a környéken dolgozik, egy pár pedig Németországban él, csak hétvégére ugrottak át Hollandiába túrázni egyet.