Elutaztunk Európa legészakibb csücskébe

2016.03.11. 21:09

Van, aki csak közlekedési eszköznek tekinti, van, aki a bőséges vacsorák, a jakuzzi meg a rengeteg extra program miatt kedveli, én viszont azért szerettem bele a norvég Hurtigruten hajóútjaiba, mert lehetőségem nyílt elmerülni a norvég fjordvidék látványában, a színek és fények megunhatatlan játékában. Mellesleg eljutottam a kontinens legészakibb pontjára, és körülnéztem egy jéghotelben.

Felsorakozott a három busz a hajó utasaival és még néhány jármű, melyek szintén a Nordkappra igyekeztek. A téli időszakban csak konvojban, hókotrós felvezetéssel lehet felmenni a kontinens legészakibb pontját jelző emlékműhöz. Kicsit elnézőn mosolyogtam ezen az óvatosságon, hiszen az út abszolút járhatónak tűnt.

Busszal vágtunk neki Európa legészakibb pontjának

Forrás: Kisgyörgy Éva

Aztán lefagyott a mosoly az arcomról, amikor egy félig felborult busszal találkoztunk, amely minden óvintézkedés ellenére lecsúszott az útról. Bár már dél körül járt az idő, a havas tájat mintha a felkelő nap fénye világította volna meg. Elbűvölten bámultam a fényeket, ahogyan egyébként egész norvégiai utazásom során.

Minden óvintézkedés ellenére történhet baleset

Forrás: Kisgyörgy Éva

Özönlenek a turisták az Északi-fokra

A műemlékhez érve megindult a roham a szelfikért. Ezúttal azonban nem kellett aggódnom, hogy az ázsiai turisták minden létező összeállításban és pózban lefotózzák magukat. A jegesen metsző szél a segítségemre volt, mindenki gyorsan végzett, és pánikszerűen menekült a jó meleg szuvenírboltba.

Az emlékmű egy kietlen, szeles platón áll, ahonnan fenséges a kilátás.  Többek közt egy közeli, a tengerbe mélyen benyúló keskeny sziklaszirtre, amely technikailag még északabbra fekszik, de oda nehéz lett volna turistaközpontot felhúzni. Így egy kicsit csaltak a legészakibb pont kijelölésével.

A sziklaszirt, amely északabbra van a legészakibb pontnál is

Forrás: Kisgyörgy Éva

Bár a közvélekedés Hammerfestet tartja Norvégia legészakibb városának (legalábbis ha a Spitzbergákat nem számítjuk), valójában Honningsvåg (ejtsd honningsvóg) északabbra fekszik. Igaz, csak „kegyelemből” kapta meg a város nevet, a norvég törvényi szabályozás szerint ugyanis egy település csak akkor emelkedhet városi rangra, ha minimum ötezer lakosa van.  Honningsvågban azonban feleennyi ember sem él.

Ez Norvégia legészakibb és talán legkevesebb lakosú városa

Forrás: Kisgyörgy Éva

A turisták imádják a „leg”-eket, úgyhogy folyamatosan özönlenek az emlékműhöz. Az első látogatókat a Thomas Cook iroda hozta ide, amikor még nem vezetett autóút a platóra. A hajón érkező vendégeket az itt élő halászok cipelték fel a meredek hegyoldalon, igaz, akkor még nem volt ennyi érdeklődő. Ma már mindennap több-busznyi turista indul el a Nordkappra,  de nem mindenki jut el az emlékműig, mert erős hófúvások idején gyakran lezárják az utat.

Ehhez az emlékműhöz igyekszik egy csomó turista

Forrás: Kisgyörgy Éva

A kirándulás az Északi-fokra fakultatív program volt azon a tengeri hajóúton, amellyel Tromsøből egészen az orosz határ közelébe, Kirkenesbe jutottam el.

Hajózni márpedig kell – de ennyiért?

Soha nem csábított a tengerjáró hajók világa. Azt hittem, zavarna, hogy csak egy-egy napot tölthetek a kikötőkben, hogy nem én állítom össze az útitervet, és kifejezetten frusztrálna, hogy össze vagyok zárva egy csomó idegennel. De amikor tavalyelőtt nyáron egy rövid szakaszon kipróbáltam a norvég parton közlekedő Hurtigrutent, azonnal a rabja lettem. Már akkor eldöntöttem, hogy egyszer hosszabb időt is eltöltök rajta.

Fények a dekkről

Forrás: Kisgyörgy Éva

A Hurtigruten különleges helyet foglal el a norvégok szívében. A Bergentől Kirkenesig tartó hajóutat egyrészt normál tömegközlekedési eszközként is használják, de sokkal inkább a hazai vakációzás egyik formája, amellyel gyakran a gyerekek lepik meg a szülőket, nagyszülőket. De a külföldiek, különösen az idősebb német látogatók is egyre inkább rákapnak a Hurtigruten szolgáltatásaira.

A Hurtigruten 1893 óta járja a norvég partokat.  Jelenleg 14 hajó üzemel, naponta indulnak Bergenből végig a parton, egészen Kirkenesig. Hat-hét nap alatt összesen 2400 kilométert tesznek meg. A teljes utat oda-vissza 1600 dollártól (445 000 Ft) árulják, de főszezonban, hajótól és kabintól függően akár 20 000 dollár (5 564 000 Ft) fölé is felkúszhat a tarifa.

Megunhatatlan a tenger látványa

Forrás: Kisgyörgy Éva

Ráadásul ez csak az alapár, amelyet teljes elletással és rengeteg kirándulással lehet kiegészíteni: városnézésekkel, gleccser- és fjordtúrákkal. Az utasok nagy része retúrjegyet vesz, mert mindkét irányban más-más programokat kínál a társaság. Bizonyos városokban odafelé csak éjszaka áll meg a hajó, amikor viszonylag ritka a fakultatív program (bár előfordul, mint például az éjszakai hómobilozással összekötött sarkifény-vadászat), visszafelé viszont nappal.

Az ázsiaiak nem hajózni jönnek

Hogy milyen jelentősége van a Hurtigrutennek Norvégia életében, az is mutatja, hogy 2011. június 16. és 22. között a norvég tévé egyenes adásban közvetítette az egyik hajó útját. A tizenegy kamerával felvett 135 órás műsor a Guinness-rekordok közé is bekerült, mint a leghosszabb nonstop élő dokumentumműsor,  amelyet se reklámok, se egyéb híradások nem szakítottak meg. A hajóutat 148 országból hatmillió néző kísérte figyelemmel, köztük hárommillió norvég, az ország szinte háromnegyede.

Mi is összetalálkoztunk a tévésztárrá vált hajóval

Forrás: Kisgyörgy Éva

Én a Tromsø-Kirkenes retúrra fizettem be, azaz Tromsøből másfél nap alatt elhajóztam a végállomásra, kis híján az orosz határ mellé, majd ugyanazon az úton vissza. Ezúttal az 1983-ban épült, 516 utast befogadó Vesterålen hajóhoz volt szerencsém. Ez a flotta legkisebb tagja, sokkal fapadosabb, mint a nyáron kifogott Trollfjord.  Itt nem volt kétemeletes, látványos panorámalounge, sem szabadtéri jakuzzi, bár ez utóbbit valószínűleg úgysem mertem volna bevállalni.

Ez a hajó fapadosnak tűnt a többihez képest

Forrás: Kisgyörgy Éva

Az utasok kétharmada német volt, a maradék egyharmad pedig francia, skandináv, angol vagy épp magyar. Érdekes, hogy csak elvétve akadtak ázsiai utasok, pedig Tromsøben a túrákon ők képviselték a többséget. Az utóbbi évek ázsiai rohamának állítólag az a magyarázata, hogy Kínában, Japánban, Szingapúrban elterjedt a babona, hogy a sarki fény alatt fogant gyerekek jóval intelligensebbek lesznek.  Egy szállodai alkalmazott mesélte, hogy a nászutasok gyakran kérnek ébresztőt, ha megjelenik a sarki fény. És nem azért, mint én, hogy kirohanjanak fotózni.

Meleg ruhákba bugyolált fotós

Forrás: Kisgyörgy Éva

Mit lehet csinálni egy téli hajóúton?

A hajóstársaság rengeteg fakultatív programot kínál, csak győzze az ember kifizetni. Én kettőre neveztem be, az írás elején említett nordkappi kirándulásra és a kirkenesi jéghotel felkeresésére. Lett volna még alkalmam kutyaszánozni, de azt már kipróbáltam Tromsøben, és mehettem volna éjszakai hómobiltúrára is, ezt viszont nem tartom környezetbarát akciónak.

495 koronáért (16 000 Ft) egy kényelmes busszal látogathattam volna meg a meridián emlékművet Hammerfesten, de energikusan kilépve ez gyalog is belefért abba a másfél órába, amit a kikötőben töltöttünk. Persze nemcsak akkor voltak programok, amikor kikötöttünk.  Menet közben előadásokkal, vetítésekkel szórakoztattak minket, a legviccesebb pedig az volt, amikor a norvég legénység matrózcsomó kötésére tanította a német nyugdíjasokat.

A norvég hajós matrózcsomó kötésére tanítja a német nyugdíjasokat

Forrás: Kisgyörgy Éva

Az út végállomásán, Kirkenesben több program közül is választhattak a résztvevők. Egy kisebb busz a közeli orosz határátkelőhöz vitte az utasokat, itt kutyaszánozni is lehetett. Néhányan a helyi jéghorgászokhoz csapódtak, én pedig a legnépszerűbb programra neveztem be, a kirkenesi jéghotel meglátogatására.

A hotel néha már április elején olvadni kezd

Maga a hotel három részből áll. A kőépületben kapott helyet az étterem, valamint a fürdők. Ehhez csatlakozik a minden évben újjáépülő szárny  a szobákkal és a recepcióval. Végül van a közelben néhány fából épült kabin hatalmas üvegablakokkal, amelyekből fantasztikus panoráma nyílik a havas erdőkre és szerencsés esetben a sarki fényre.

A kirkenesi jéghotel bejárata

Forrás: Kisgyörgy Éva

Akármilyen cudar hideg van kint, a szobákban állandó a mínusz 4 fokos klíma. Az ágyak is jégből készülnek, de ezekre egy matrac kerül, és minden vendég jó meleg hálózsákot kap gyapjúzoknival és baklavával. Az idegenvezető huncut mosoly kíséretében közölte, hogy a meghitt együttlétre vágyók dupla hálózsákot is kaphatnak. Bár ahogy elnéztem, intim együttlétre nincs igazán lehetőség, hiszen a szobáknak nincs ajtajuk, csak egy függöny választja el őket a folyosótól.

A mintegy tucatnyi szobához egy fürdőhelyiség tartozik. Aki az éjszaka közepén ki szokott járni, annak érdemes a mosdó közelében kuckót választani. Aki viszont nem bírja a kiképzést, az felmehet az éttermi részbe, és egy fotelben töltheti az éjszakát. A hotel mellett rénszarvasfarm és kutyatelep működik, úgyhogy a vendégek bármikor benevezhetnek egy jó kis szánkózásra.

Ilyen egy jéghotelszoba

Forrás: Kisgyörgy Éva

A hotel általában decemberben nyit meg, és április közepéig üzemel. Nem irigylem az adminisztrációt, hiszen soha nem lehet tudni, meddig vehetnek fel foglalásokat. Ha enyhébb időt fognak ki, már április elején elkezd olvadni a hotel, és akkor kénytelenek visszamondani a méregdrága szobákat.

Az oroszok kedvéért hatalmas pláza épült

Kirkenes mindössze pár kilométerre van az orosz határtól, ezért itt virágzik a bevásárlóturizmus. Az oroszok főleg pelenkáért járnak át,  míg a norvégok elsősorban tankolás céljából látogatják a szomszédokat. Oroszországban ugyanis feleannyiba kerül a benzin, mint náluk. Kirkenesi kalauzunk elmondta, hogy évtizedekkel ezelőtt rozzant Ladákkal jártak át az oroszok, most azonban egyre menőbb autókkal, és nem különösebben zavarja őket a norvég árszínvonal.

A jéghotel bárja

Forrás: Kisgyörgy Éva

Kifejezetten az ő kiszolgálásukra hatalmas bevásárlóközpont nyílt, amelyet Kirkenes lakossága nem tudna fenntartani. Mindkét fél igyekszik ápolni a jószomszédi viszonyt. Ha jó szomszédokat akarsz, neked is jó szomszédnak kell lenned”  – mondta bölcsen az idegenvezető, de aztán kaján vigyorral mutatta, hogy a városka egyetlen rácsos ablakú épülete az orosz konzulátus. „Úgy látszik, félnek tőlünk” – mondta, majd azt is megjegyezte, hogy míg náluk 150 katona vigyázza a határt, a másik oldalon négyezer.

Kabinok Kirkenesben

Forrás: Kisgyörgy Éva

Végül még egy érdekesség. Kirkenes közelében, a norvég, finn, orosz határ találkozásánál van a világ egyik olyan pontja, ahol három időzóna ér össze. „Képzeljék, mi van ott szilveszterkor, vagyis január elsején, amikor mindenki másnapos” – érzékeltette a problémát folyamatosan kedélyeskedő vezetőnk.

Hamar elrepült a három nap, szívesen végighajókáztam volna az egész útvonalon. Ez a kis ízelítő is hatalmas élmény volt, és nagyon remélem, hogy egyszer sikerül elhajóznom valamelyik sarkvidéki területre.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK