Lepukkant és kiszámíthatatlan, mégis érdekes

2017.01.17. 06:53

A metró rosszabb állapotban van, mint nálunk a 3-as, az utcákon rengeteg a szemét és a graffiti, a múzeumok nyitva tartása sokszor kiszámíthatatlan, és az árak is nagyon el tudnak szállni. Mégis látni akarja az egész világ, és hát minden út ide vezet. Rómában kezdtük az új évet. 

Szilveszterkor szállást találni Rómában komoly kihívás. Az amúgy sem olcsó szállásárak ilyenkor duplázódnak, elérhető áron legfeljebb a Termini pályaudvar közelében kaphatunk szobát. Bár innen a látnivalók sétatávolságra vannak, nem valami szívmelengető a környék. Ezért inkább a külvárost választottuk, és az ötödik kerületben, a Quadraro városrészben foglaltunk szállást. 

Külvárosi utcaképForrás: Bucsky Péter

A belvárosba születni kell

Választásunkat már csak azért sem bántuk meg, mert így legalább bepillantást nyerhettünk a helyiek mindennapi életébe.  A turistaözön miatt – amelyhez mi magunk is hozzájárultunk – a belváros élhetetlenné vált, a fő látnivalók környékén még télen is tömött sorokban vándoroltak a legkülönbözőbb nemzetiségű turisták. 

Átlagos turistatömörülés a Trevi-kútnálForrás: Bucsky Péter

Nemcsak azért kellemetlen ez a helyieknek, mert nem lehet elférni a járdán vagy éppen a buszon, hanem mert a turisták nagyon felverik az árakat. Míg a szállásunk környékén egy euróért (310 Ft) kaptunk egy cappuccinót, a belvárosban ugyanezt három euróért (930 Ft) vesztegették. Persze a külvárosban egész mások voltak a kávézók is:  nem díszes, ízlésesen berendezett, több száz éves intézmények, hanem egyszerű, balkáni hangulatot árasztó, vidám kis helyek. 

Rómában egyébként úgy tartják, hogy jobb környékre csak születni lehet. A 300–400 ezer eurós lakásárak (forintban százmilliós nagyságrend) a belső kerületekben a belépő szintet képviselik. A kevésbé felkapott helyeken 100–200 ezerért (30–60 millió forint) árulják a két-három szobás lakásokat. 

Egy menőbb környék utcaképeForrás: Bucsky Péter

A helyi fiatalok és a művészek messziről elkerülik a belvárost. A mi kerületünk felkapott helynek számít, egész sok jó étterem működött a környéken, és egy sor menő graffitit láttunk. Ez igencsak megosztó művészi forma, de a római külvárosoknak minden festék jót tesz. 

Az épületek teljes összevisszaságban sorakoznak egymás mellett:  vidéki gazdáknak épült házikók, raktárak, sokemeletes, silány betonból épült családi házak, nagypolgári társasházak, majd egy sarokkal odébb a mi paneljeinkhez hasonló tízemeletesek. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az ezeket összekötő parkokban ókori vízvezetékek romjai is fel-feltűnnek. 

Graffitiből nem volt hiányForrás: Bucsky Péter

Róma kiszámíthatatlan

Három éjszakát töltöttünk a városban, és a legismertebb látnivalókat sem hagyhattuk ki. Érdemes számításba venni, hogy a Colosseum és a Forum Romanum minden hónap első vasárnapján ingyenesen látogatható.  Ezzel csak az a baj, hogy ilyenkor gigantikus sorban állásra lehet számítani. 

Ha viszont megvesszük a mindkét látványosságra érvényes 16 eurós (4940 Ft) belépőt, amely két napig használható fel, akkor csak egyszer kell sorban állnunk. Persze az utazási irodák ügynökei folyamatosan bombázzák a turistákat tucatnyi nyelven vezetett túrákkal, de az biztosan drágább mulatság. 

Turistából is sok ezer befér a ColosseumbaForrás: Bucsky Péter

Nagyon szeretem a romokat, különösen érdekesnek találom, hogyan oldották meg az építkezést, a szervezést két és fél ezer évvel ezelőtt, és miért maradhatott fenn sok emlék egész jó állapotban. Ami talán nem annyira ismert, hogy miután a középkorban kőbányaként használták az ókori épületeket,  a régi városközpontot elborította a törmelék, és teheneket legeltettek a területen. 

A Colosseum Róma egyik legismertebb épületeForrás: Bucsky Péter

A Colosseumra sem az idők vasfoga jelentette a legnagyobb veszélyt, hanem a túl sok és túl szép márvány: ezt hordták át a középkorban részben a Szent Péter-székesegyház építéséhez. De ha bárhol márvánnyal találkozunk a városban, kezdhetünk gyanakodni. Egyébként a rómaiak olyan kemény és ellenálló betont használtak, ami a miénknél is jobb.  Jelenleg száz évre tervezik az épületeket és a hidakat, nekik a kétezer lazán összejött. 

A Forum Romanumon órákat lehet tölteniForrás: Bucsky Péter

Ami a római múzeumokat illeti, nem árt előre felkészülni belőlük. Egyrészt rengeteg van, másrészt nagyon eltérő a nyitva tartásuk. Az sem mellékes, hogy sok helyre csak foglalással lehet bejutni, és az árazásban is kifinomult technikákat vetnek be a turisták megkopasztására. Viszont ha az ember alaposan utánanéz, sok helyen találhat kedvezményes vagy ingyenes napot. A Pantheon például mindig ingyenesen látogatható. 

Mi egy kicsit kifogtuk, mert január 1-jén, piros napos ünnep lévén, zárva voltak a múzeumok, hétfőn pedig általános a múzeumi szünnap. Szépen utána is jártunk, mi lehet nyitva, de persze az olaszok kifogtak rajtunk. Amiről a honlapjukon azt állították, hogy nyitva lesz, zárva volt. De ennél is trükkösebbek. Több olyan múzeumot is nyitva találtunk, amelynek elvileg zárva kellett volna lennie. 

A Szent Péter-székesegyház éjszakai díszkivilágításbanForrás: Bucsky Péter

Ide nem bulizni járnak

A városban egyébként a modern kultúrával is foglalkoznak, nem csak az elképesztően gazdag ókori és középkori emlékekkel. Néhány éve nyílt meg északon a 21. század múzeuma, a MAXXI. Ha lett volna több időnk, ezt mindenképp megnéztem volna. 

Már csak azért is, mert a Tevere túlpartján van a fasiszta időkben épült Foro Italico is. Itt olyan obeliszket láthatunk, amelyen a mai napig olvasható Mussolini neve.  A diktátor nyomait mindenhonnan eltakarították, de ezen túl nagyok voltak a betűk, nem tudták eltüntetni. 

Szerettem volna megnézni a közlekedési múzeumot a Piramide metróállomás mellett, de sajnos ide sem jutottunk be. A metróállomás neve nem véletlen, tényleg van itt egy ókori piramis. A giccsnek már akkoriban sem tudtak ellenállni, egy gazdag római polgár építtette magának. 

Piramis és városkapuForrás: Bucsky Péter

A téren kiváló állapotban fennmaradt a 3. századból származó városfal és a San Paolo-kapu is. A környék híres a kocsmáiról és bárjairól – állítólag. Január elsején az összes felkapott hely zárva volt. 

Rómában egyébként nem vették túl komolyan a szilvesztert,  nem tűnt sokkal forgalmasabbnak az élet a bárokban, mint egy átlag hétvégén. Amit viszont nagyon szeretnek, az a petárdázás és a tűzijátékozás, e tekintetben semmivel nem jobb a helyzet a budapestinél. Egyébként nagy éjszakai életet nem szabad várni Rómában. A koncerthelyszínek, felkapottabb bárok főként a külvárosokban vannak. 

Szilveszterkor se teltek meg az utcák, még a Trasteverén semForrás: Bucsky Péter

Találtunk viszont egy nagyon szimpatikus kulturális komplexumot. A Quirinetta kávézó bár, színház és koncerthelyszín egyben, érdemes betérni ide a belvárosi séták közben egy pohár borra vagy sörre. Ha vacsorázni akarunk, a legjobb helyszín a Trastevere városrész. A Via Panisperna a helyi Ráday utca, tele hangulatos éttermekkel és bárokkal. Úgy tűnt, ide inkább a helyiek járnak. 

Mozi és ókori romok a föld alatt a Cine Trevi épületébenForrás: Bucsky Péter

A Trevi-kutat manapság a pompájáról ismerjük, de eredetileg a vízvezetékrendszer végét jelezte. Amikor 1453-ban felújították a tönkrement ókori vízvezetéket, a végében egy medencét építettek. Ezt aztán később áthelyezték, és többször átépítették, míg végül 1735-ben avatták fel a Poli-palota déli homlokzatán a ma is látható gigantikus kutat. 

A barokk palotától egy saroknyira egy mozi átépítése során a kivitelezők egy késő ókori házra bukkantak, szintén fúrt kúttal. Kicsi, de egész érdekes kiállítást (Cremonini Area Archeologica) rendeztek itt be. 

Itt ért véget a római kori vízvezetékForrás: Bucsky Péter

Ha úgyis felmegyünk a spanyol lépcsőn, mint minden turista, akkor érdemes egyet sétálni a Villa Borghese kertjében. Ha pedig már eddig eljutottunk, ne hagyjuk ki a MACRO nevű modern művészeti múzeumot.  Egyrészt mert igazán impozáns a környék, remek éttermekkel. Másrészt, mert a múzeum épülete önmagában is élmény, legalábbis annak, aki szereti a modern építészetet. Nekem nagyon bejött, ahogy a vasbetont el tudták helyezni a régi házak között. 

Mussolini nem jutott el a bunkerig

Néhány sarokra innen találjuk a római sörgyár, a Peroni épületét, illetve a Mercato Nomentanót, vagyis a piacot, ahol fel lehet tankolni a legjobb olasz élelmiszerekből. Innen öt perc séta a Villa Torlonia, ahol Mussolini lakott. A lelkes tulajdonos-nagyvállalkozó jelképes évi egy líráért adta bérbe a parkot és a kastélyokat a diktátornak. 

Piacolni mindenhol jóForrás: Bucsky Péter

Az épület légópincéjét is meg lehet nézni, Mussolini egy régi borospincéből alakíttatta át. A pince nem volt igazán biztonságos, ezért a diktátor bunkerépítésbe kezdett. Az óvóhely azonban végül nem készült el, mert a király 1943-ban letartóztatta Mussolinit. 

Szép park, giccses épületek a Villa Torlonia kertjébenForrás: Bucsky Péter

Rómában nem csak felfedeznivaló, probléma is bőven akad. A központtól távolodva nagyon szemetes a város, a járdákon, és az utakon több a kátyú, mint amit itthon megszoktunk. A tömegközlekedés látványosan fejlődött az elmúlt tíz évben, a budapesti 3-as metró mégis egész rendezettnek tűnt a római állapotokhoz képest. 

A metró határozottan lepukkantForrás: Bucsky Péter

Az egyébként nem túl drága, másfél eurós jegyekhez nem olyan könnyű hozzájutni. Az automata nem fogad el kártyát – gondolom, csak bérletekhez –, és csak kisebb papírpénzből hajlandó visszaadni. 

Az viszont nagyon tetszett, hogy a történelmi városmag legnagyobb részére csak a lakók hajthatnak be autóval, külön engedéllyel, ezért nincs nagy forgalom. 

A római gyerekek, lehetnek bármilyen származásúak, együtt fociznakForrás: Bucsky Péter

Nagyon sok viszont a látványosan szegény ember, a turistáknak mindenféle kütyüt – leginkább szelfibotot – áruló menekült. Egyébként nagyon sokszínű a város, bangladesi, indiai, kínai, vietnami, afrikai emberek ücsörögnek egymás mellett a parkokban, a Termini környékén szinte minden bolt más országból jött emberé. Úgy tűnt, békében és nyugalomban élnek egymás mellett. 

A 19. században épült viadukt kiváló műút lettForrás: Bucsky Péter

Róma környékén is bőven akad látnivaló. Mi Aricciát látogattuk meg. Az ókori vízvezetékek mintájára a 19. század közepén épült viadukt kiváló műút lett, ma már autók hajtanak rajta. A kisváros festőien szép, tengerparti panorámáját jó ideig el lehet nézegetni. Ami igazán érdekes, hogy Róma határától negyedórányira mennyire nyugodtan és álmosan csordogálnak a hétköznapok. Érdemes kiruccanni ide a nagyvárosi nyüzsgésből. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK