Itt még húsz forint a buszjegy, és kétszáz egy korsó sör

2017.02.10. 06:58

A legtöbb magyar csak a határhoz közeli településekre ugrik át Ukrajnába, hogy benzint, alkoholt és cigarettát vegyen. Pedig Ukrajna turistacélpontnak sem utolsó. A 45 milliós országban rengeteg a felfedeznivaló, és a közhiedelemmel ellentétben a közbiztonsággal sincsenek problémák. Kicsit lassúbb a közlekedés, kevesebben beszélnek angolul, de az elképesztően alacsony árak és a segítőkész emberek bőségesen kárpótolnak a hiányosságokért.

Autóval vágtunk neki a hosszú hétvégére tervezett túrának, mert sajnos csupán napi egy közvetlen vonat közlekedik Lvivbe (alias Lemberg), ráadásul nem éjszaka, hanem napközben. Első este Munkácson szálltunk meg, és a város központjában néztünk szét. Nem volt nagy élet, a rövid, de rendezett sétálóutca környékén este 10 után már szinte minden zárva volt. Összesen egy hamburgerest és egy kocsmát találtunk nyitva, ezeket azonnal ki is próbáltuk.

Hadgyakorlat a vár alatt

Másnap reggel a munkácsi várat néztük meg. A 20 hrivnyás belépő 200 forintnak felelt meg. A vulkanikus sziklára épült vár a magyar történelem kiemelt helyszíne,  Thököly Imre fogságba kerülése után Zrínyi Ilona itt tartott ki a legtovább a császári csapatok ellen. II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc idején visszafoglalta az erődítményt, és francia hadmérnökök segítségével komoly építkezésbe kezdett.  

A behavazott munkácsi várForrás: Bucsky Péter

Manapság nincs a legjobb formájában, de ha kicsit kopottasan is, mégiscsak áll, és megtekinthető. Egy-két órát érdemes rászánni a látogatásra, hogy végigjárjuk a kiállításokat is. Vannak, akiknek kényszerűségből jóval tovább kellett itt időzniük: a Habsburgok börtönné alakították a várat  a 18. század végén, Kazinczy Ferenc és a Martinovics-összeesküvés több résztvevője is itt raboskodott. De a város leghíresebb, bajor származású szülöttéről, Munkácsy Mihályról is megemlékeznek a várban.

Nincs a legjobb állapotban, de így is látványosForrás: Bucsky Péter

Kicsit furcsa volt, hogy várnézés közben tompa puffanásokat hallottunk: éppen hadgyakorlatot tartottak. Ez volt az egyetlen háborús helyzetre utaló jel az egész út alatt. Illetve volt még egy: több katonaruhás fiatalt is láttunk az utcákon. Ők feltehetőleg szabadságon voltak.

Ukrajnával kapcsolatban gyakran felmerülő félelem, hogy járhatatlanok az utak. Valóban elég rossz út vezet Munkácstól a határig, de a Lvivbe vezető főúttal nem volt különösebb gond,  még csak nagy forgalom sem volt rajta. Ráadásul gyönyörű vidékeken haladtunk a Kárpátokon át, különösen a faházas falvak látványa volt idilli a félméteres hóban.

A főutak normálisan járhatók, és minden ki van írva latin betűkkel isForrás: Bucsky Péter

Érdekes volt látni, hogy Kárpátaljáról Galíciába átérve a mai napig látszik az építészeti különbség. Ez a vidék az ukrán nemzeti tudat bölcsője, és komplikált történelme során rengeteg birodalomhoz tatozott. Árpád-házi királyaink is többször hadba indultak érte, ám Galíciát – akkori nevén Halicsot – nem sikerült elfoglalniuk.

A Monarchia egyik legpezsgőbb városa

Az önálló ukrán állam fejlődésének az vetett véget, hogy a lengyelek és az oroszok felosztották az országot, majd amikor éppen Lengyelországot szalámizták az osztrákok és az oroszok, a terület a Habsburgokhoz került.  Ez hozta meg a jelentős gazdasági fejlődést, és a századfordulóra Lemberg a Monarchia egyik vezető, pezsgő és gazdag városa lett. 200 ezres lakosságával akkora volt, mint Prága.

Lemberg a Monarchiában élte a fénykorátForrás: Bucsky Péter

Akit a város története érdekel, a városháza mögötti kicsi, de érdekes kiállításon mindent megtudhat róla a helytörténeti múzeumban. A város felemelkedésének kulcsa az volt, hogy német mintára szabad önrendelkezési jogokat kapott, így demokratikusan, sok nemzetiségű helyként tudott fejlődni.

Az egykori multikulti életvitelt örökítik meg a soknyelvű feliratok az egyik régi házon. A leggyakrabban beszélt nyelv az ukrán, a lengyel, a német és a jiddis volt. Még most is látni táblákat többnyelvű feliratokkal.

Soknyelvű feliratokForrás: Bucsky Péter

A magyarok közül nem sokan telepedtek le itt. Boim György például Báthory István lengyel király hívására érkezett, és nem kis karriert futott be, polgármester lett belőle. A városházától egy kőhajításnyira a mai napig látható a kápolnája a római katolikus katedrális mellett.

Az egykori magyar polgármester kápolnájaForrás: Bucsky Péter

Érdekesség az is, hogy a középkorban jelentős örmény közösség telepedett le a városban, és már a 14. században elkezdték építeni a katedrálist. Az örmények utcáján található templom környéke ma elsősorban a trendi bárok és éttermek miatt vonzza a turistákat.

Örmény katedrálisForrás: Bucsky Péter

Olcsó a kaja, de finom

Lviv egyébként híres a kiváló vendéglátásáról, állítólag ezer kávézó van a városban. A legjobban a Baczewski étterem (igen, a vodkagyáros családról van szó) tetszett nekünk: egy belső udvart üvegházzá alakítottak,  papagájok és rengeteg növény között élvezhettük a finomabbnál finomabb fogásokat. Az egész hely kiválóan adta vissza a 30-as évek hangulatát.

Nemcsak a hangulat, az ételek is kiválók a Baczewski étterembenForrás: Bucsky Péter

Akkoriban itt tényleg nagypolgári élet zajlott: a város ugyanis a két világháború között nem a Szovjetunióhoz, hanem Lengyelországhoz tartozott.  Lvivben nagy súlyt fektetnek a helyi, házias ételekre,  és tényleg érezni is ezt a minőségen. Az árakon már nem annyira: egy háromfogásos étkezés a legjobb étteremben sem kúszik háromezer forint fölé.

Bőséges vacsorákra számíthatunkForrás: Bucsky Péter

Ha már az áraknál tartunk: egy kávé 200, egy korsó sör 200-300 forintba került. Az élő zenét kínáló, saját söröket készítő, egyébként kiváló Kumpel nevű étteremben se igen volt 1500 forintnál drágább főétel.

Nemcsak az ételeket, az italokat is szeretik, és egyértelműen a söröké a főszerep. Számos kisebb helyi sörfőzde van, a világos mellett barna és ale fajtákat is kínálnak, és rosszat nem ittunk. A Pravda nevű sörszínház nemcsak a kiváló keserű nedű miatt érdekes, hanem mert a három emelet közül a másodikra egy színpadot építették, ahol szinte mindennap koncertet rendeznek. Amíg ott voltunk, egy népes rezesbanda játszott nagy hangulatot teremtve.

Óriási a helyi sörök választéka, és szerencsére nem hívják őket kézművesnekForrás: Bucsky Péter

Putyinos vécépapír a menő

Másnap reggel piacozással kezdtünk: az operaház melletti kis téren bolha- és szuvenírpiac keveredik össze. A farkasordító hideg ellenére a jeges havon folyt a kereskedés, nem értem, hogy lehet egész álló nap ilyen hidegben dideregni. Az egyik slágertermék egyébként a Putyinnal díszített vécépapír volt.  A belváros északi részén van egy nagyobb piac, itt nemcsak ruhákat, de zöldséget-gyümölcsöt is árulnak.

Megtaláltuk a bolhapiacotForrás: Bucsky Péter

Nemcsak a vendéglátás, a szállás is igazán jutányos, egy háromcsillagos szállodai szoba napi ötezer forintba kerül. A belvárosban szinte minden elérhető gyalogosan, de a tömegközlekedés is elég jó, villamosok és trolik is közlekednek. A jegy ára pedig szinte felfoghatatlan: 2 hrivnya, azaz 20 forint. Ráadásul az elővétellel sem kell bajlódni, a villamosvezető fülkéjén van egy kis nyílás, ebbe kell betenni a pénzt, és cserébe megkapjuk a jegyet – mindezt vezetés közben is lazán elintézik.

Így kell jegyet venniForrás: Bucsky Péter

A város látképét a legjobban a városháza tornyából lehet megcsodálni. Ide is csak 20 hrivnya, azaz 200 forint a belépő. Azért is érdekes felmenni, mert így áthaladhatunk a városháza folyosóin. A lépcsőkön meglepően sokáig kell a 65 méter magas csúcsig felfelé baktatni, de eközben például az eredeti és még ma is működő óraszerkezetet is meg lehet nézni. A kilátás pedig gyönyörű, szerencsére a város a nagyarányú szovjet panelesítést is megúszta.

Festői a kilátás a városraForrás: Bucsky Péter

Utolsó délelőttünkön megnéztük a belvárostól nem messze eső skanzent, ahol a falusi faépítészetet mutatják be. Nyáron persze kellemesebb lett volna a séta, de már az aznapi plusz két-három foknak is örültünk. Egyébként igazán óriási a park, fél napot is el lehet itt nézelődni. Mivel összességében nyolc-kilenc óra az út hazáig a határellenőrzéssel együtt, nem maradhattunk sokáig.

Fatemplomok sokaságaForrás: Bucsky Péter

Hazafelé a Kárpátokban álltunk meg vacsorázni. Biztos tipp, hogy ahol sok a kamion, ott jó a kaja. Nem csalódtunk az aprócska, kissé szedett-vedett bódéban sem, a faszénen sütött saslik kiváló volt. Az autóban aztán megbeszéltük, hogy Ukrajnát érdemesebb lenne alaposabban is megismerni. Visszatérünk még szebb időben is.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK