Ki mondta, hogy a világjárás luxus?

2013.08.17. 15:05

Különösen negyven fölött hiszi még mindig azt sok magyar ember, hogy az ő fizetése legfeljebb a Balatonra, vagy ha nagyon merész, az Isztriára elég. Pedig elhatározással, spórolással, lemondással és egy kis tervezéssel akár kétévente el lehet utazni egy hónapra vagy még többre is. A kulcsszó a tervezés.

 

Van, aki mások úti beszámolóin éli ki világutazói ambícióit, nem ritkán irigységgel vegyes frusztrációval, más inkább felül egy repülőre. Hevenyészett statisztikáink alapján gyanítható, hogy még mindig az előbbiek vannak többségben. Valószínűleg még az előző rendszer hibája ez, amely - igen, természetesen az útlevelek miatt is - mélyen az emberek fejébe verte, hogy utazni egyenlő a luxussal, a felső tízezrek kiváltsága.

Az amerikai Grand Canyon sem elérhetetlen célpont márForrás: Vincze Barbara - Origo

Induljon a középosztály!

A közvélekedéssel ellentétben ez a kép már rég, de legalábbis az olcsó nemzetközi buszjáratok megindulása óta a múlté, a fapados repülőgépek színre lépésével pedig végképp szertefoszlott. Induljunk hát neki a világnak, és bátran vegyük saját kezünkbe a szervezést! Sokat segítünk önmagunkon azzal, ha tájékozódunk, körbekérdezünk, tervezünk, és legalább alapfokon beszélünk egy nyelvet. Az online repülőjegy-vásárlás sem akkora ördöngösség, hogy akár 60 évesen ne lehetne megtanulni.

Saját tágabb környezetem tapasztalatai azt mutatják, hogy a bérből és fizetésből élő középosztálybeli magyar ember okos tervezéssel el tud utazni egy-két évente egy hónapos vagy annál hosszabb, távoli nyaralásra. Ez persze lemondásokkal jár: egyszerre fogy el az összes szabadság, talán még fizetés nélküli szabadságot is ki kell venni, lehet, hogy az utazás utáni hónap itthon kicsit spórolósabb lesz, az előzetes, hónapokon át tartó takarékoskodást pedig nem lehet elkerülni. A takarékos szemlélet persze még messze nem jelenti azt, hogy az út során gabonatárolóban kell majd aludni, marhaszállító vonatokon potyázni vagy freeganként versenyt guberálni a helyi hajléktalanokkal. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy minden az utazást megelőző hónapokon múlik.

Büdzsétervezés

Tapasztalt utazókat kérdeztünk meg arról, hogy ők hogyan terveznek, és miképp finanszírozzák az egy hónaposnál hosszabb útjaikat. Íme a tapasztalataik összegzése. Egy-háromnegyed évvel a tervezett utazás előtt érdemes meghatározni egy utazási költségvetést, és eldönteni azt is, hogy innentől kezdve mennyit vagyunk hajlandóak félretenni havonta. Kalkulálni nyilván akkor a legegyszerűbb, ha jártunk már a helyszínen, ha viszont még nem, ott az internet. Több oldal szakosodott arra, hogy összeveti az egyes fővárosok megélhetési költségeit: onnantól, hogy mennyi a havi albérlet egészen egy korsó sör áráig.

Rengeteget spórolhatunk például azzal, ha az utazás előtti fél évben kocsi helyett biciklivel vagy tömegközlekedéssel járunk dolgozni. Az itt felszabaduló összeget érdemes felrakni egy külön számlára, lehetőleg olyan lekötéssel, hogy az utazásig ne nagyon lehessen hozzányúlni. A benzinpénzből már egy hónap alatt összejön egy európai desztináció fapados ára, fél év alatt pedig egy távoli kontinensé is.

Megfelelő bankszámlával okosan lehet spórolniFotó: Mudra László - Origo

Érdemes családi körben sokat hangoztatni az utazás terveit: egy év alatt egyszer mindenkinek van születésnapja, névnapja, karácsony. Kérjen ezekre az alkalmakra pénzt, vagy ha ez túl direkt, utalványt túraboltba vagy bármilyen olyan üzletbe - például könyvesbolt -, ami hasznos lehet az utazás szempontjából. A háztartás fölösleges eszközeiből rendezzen garázsvásárt, vagy tegye fel a Vaterára.

Latin-Amerikában például fél évet el lehet tölteni úgy, ha az ember előtte hónapokon át félretesz valamennyit a fizetéséből, kiadja a lakását, amiből havonta érkezik a lakbér, és a családtagjaitól kölcsönkér pár százezret. Fél év így 1,5-2 millió forintból jött ki mindennel együtt Gaucsó Gyíknak - anélkül, hogy egy-két alkalomnál többször igénybe kellett volna vennie a CouchSurfing ingyenes szolgáltatásait. Erre persze lehet azt mondani, hogy ez egy 4-5 év körüli használt autó ára, de a cikk végén álló tanulságból kiderül, hogy az összehasonlítgatás teljesen fölösleges.

Okosan gazdálkodjon a szabadságával!

Legyen rugalmas, ne stoppolja be már január elsején szabadságra a klasszikus időpontokat, mint amilyen a húsvét, a július 15-étől augusztus 1-jéig terjedő időszak vagy a karácsony környéke. Egyrészt a fél világ július-augusztusban megy szabadságra, ami felhajtja az árakat. Másrészt, még ha szigorú is a munkáltató, sokkal jobban járunk, ha a kedvezményes repjegyekhez igazítjuk nyaralásunkat, hiszen a teljes utazási költség legalább 50-60 százalékát ez teszi ki (pláne, ha Európán kívülre utazik az ember). Emiatt a legtöbbet azzal spórolhatunk, ha nem ragaszkodunk egy adott úti célhoz egy adott időpontban.

Európán belül tényleg érdemes főszezonon kívül utazni (ilyenkor minden olcsóbb a repülőjegytől a szállásig, és tömeg sincs). Európán kívül pedig azért jó a novembertől márciusig terjedő időszak, mert az egyik legjobb dolog a tél végi depressziót hátrahagyva elrepülni a trópusokra.

Repjegyfigyelés

Hogyan vegyünk olcsón repülőjegyet? Nos, az a modell már a múlté, hogy bemegyünk az utazási irodába, ahol majd a mosolygós kisasszony ajánl valamit a számítógépes rendszerből. Az internet mindenben segít, tele van összehasonlító oldalakkal, legismertebb közülük az Edreams. Furcsamód utolsó előtti interkontinentális utamra, Brazíliába mégsem ennek segítségével mentem. Egy magyar keresőoldal találta meg a legolcsóbb repjegyet a TAP légitársaságnál (pár tízezerrel olcsóbban, mint amit a TAP budapesti irodája kínált).

Érdemes a légitársaságok akciós ajánlataihoz igazítani az utazásokat, amivel szintén jelentős összegeket spórolhat az ember. Hasznos például feliratkozni a légitársaságok hírleveleire. Egyik gyakran utazó kollégánk például az Airfrance-KLM és a Jetairfly e-mailjeit kapja. Ő 2009-es délkelet-ázsiai körútját például egy szuperolcsó, 113 ezer forintos hongkongi jegy köré szervezte, idén áprilisban pedig egy akciós jegy miatt ment el Jamaicára. Érdemes figyelni az olyan honlapok last-minute ajánlatait is, mint a Holidaypirates vagy az L'tur. Európán belül - vagy akár Észak-Afrikába - a fapados járatok kombinálásával lehet olcsó utakat szervezni, akár a télből a nyárba is.

Jamaica sem megfizethetetlenForrás: Gaál Csaba

Különösen a távolabbi célpontoknál lehet jelentősen csökkenteni a fajlagos költséget úgy, ha összekapcsolunk néhány környező országot. Az előbb említett munkatársunk így utazta körbe Mercosur Airpassal Dél-Amerikát, és társította Namíbiát és Mozambikot Dél-Afrikához.

A legfőbb erény tehát a tervezés mellett a rugalmasság, és ezt nemcsak az utazók ismerték fel: az önmagát "spontán emberek kalandgenerátoraként" aposztrofáló Drungli kifejezetten arra az érzésre épít, amikor az embert hatalmába keríti az elvágyódás, és tökmindegy hova, csak menni akar. Az okos keresőgép tetszőleges indulási állomásról emelkedő ársorrendben dobja ki a legolcsóbb opciókat a legkülönbözőbb európai célpontokra.

Nemcsak pénz kell
Zárug Zita és Harkányi Árpád két éve indult el nászútra, hogy kerékpárral fedezze fel a világot. Jelenleg Indonéziában vannak, és rendszeresen beszámolnak élményeikről az Origónak. Amikor a velük készített interjúban az út finanszírozásáról kérdeztük őket, így válaszoltak: "Tisztában vagyunk vele, hogy rettentően szerencsések vagyunk, mert egy ilyen utat valóban nem mindenki engedhet meg magának, de azért annál sokkal többen, mint azt elsőre gondolnánk. Vegyük a Magyarország útjain közlekedő alsó középkatagóriás vagy a feletti kategóriás autókat, azok tulajdonosait. Vonjuk ki belőlük a családosokat és az autó- vagy lakáshiteleseket. Akik maradtak, ők mind megengedhetnék ezt az utat maguknak, mert mi is csak egy ilyen autó árát spóroltuk össze - csak épp vásárlás helyett elindultunk felfedezni a világot. Zita tanár, az ő fizetéséből sajnos nehéz félretenni. Árpád hat évet dolgozott az IT-szakmában, mielőtt felmondott, innen van a félretett pénzünk. Tehát nemcsak pénz kell, hanem lemondás és bátorság is, a biztosból bele a bizonytalanba. Ez és az utazás iránti vágy az, ami a legtöbb emberből hiányzik, aki amúgy megtehetné ugyanezt... A napi fejenkénti büdzsénk 8 euró, és ebben benne van minden, nemcsak a mindennapi étel és fedél, hanem a rezsi is: a belépők, a vízumok díjai, a különböző szükséges engedélyek, oltások, pótalkatrészek költségei is."

A szálláson is lehet spórolni

Amikor végre megérkezünk vágyott úti célunkra, valahol aludni és enni kell. Olcsó szállást nem csak csótány lakta, ablaktalan odúkban lehet kifogni. Főszezonon kívül csak pár nappal korábban szoktam foglalni, és szinte mindig a Booking.com-on, de figyelembe véve a TripAdvisor kommentelőinek véleményét is. Amikor télen utazom Európán belül, városokban nem is foglalok előre szállást, megérkezés után átlag egy óra leforgása alatt mindig találok kellemes szobát jó áron (mint például itt, és ennek az utazásnak a második felében). Néhány esetben viszont - főleg Európán kívüli fejlődő országokban - személyes e-maillel olcsóbb tarifát is el lehet érni a szállásadónál. A szálláskeresés fortélyairól nemrég Travellina számolt be részletesen az Origón.

Az étkezésünket is megoldhatjuk egyszerűen és olcsón, és ez még messze nem jelenti azt, hogy hetekig mekis hamburgeren kell élnünk. Kerüljük a csillivilli turistautcák éttermeit! Alapszabály, hogy csak oda érdemes betérni, ahol helyiek is fogyasztanak, közülük is azokat érdemes kipróbálni, ahol többfogásos menüket kínálnak fix áron. Érdemes ezért az útikönyvek és a hostel személyzetén túl a helyieket is megkérdezni, és átböngészni a TripAdvisoron írt visszajelzéseket - utóbbi két esetben nagy valószínűséggel valós képet kapunk az éttermekről.

A nomád módszer

Vándorboy nevű szerzőnk esete azt mutatja, hogy ha az embernek nincsenek nagy igényei, és okosan tervez, szó szerint az egész világot be tudja járni. Tíz éve utazik folyamatosan stoppal, és ezzel a módszerrel eddig 130 ország határát lépte át. Ehhez a hátizsákos életmódhoz az is hozzátartozik, hogy a hosszabb utak előtt jobb gazdasági helyzetben lévő országokban dolgozik, és amíg a pénz összegyűlik, csak erre összpontosít: "Bizonyos kezdőpénzem mindig van, de a pénzt általában útközben keresem meg alkalmi munkákkal különböző fejlett országokban. Tehát előre csak annyit halmozok fel, amennyi elég kijutni és élni 2-3 hónapig, utána pedig úgyis találok valami lehetőséget" - magyarázza.

Vándorboy az ománi sivatagbanForrás: Csonka Gábor

Nomád szemlélettel közlekedik és száll meg, a komfort szinte teljes feladásával: ahol az éjszaka éri, ott rakja le a hálózsákját. Vagy a helyiek meghívását fogadja el, és így nagyon kevés pénzből is kijön, mert Európán kívül csak ételre és vízumokra kell költenie. Nem bánja a komfortnélküliséget, "mert így viszont cserébe folyamatos interakcióban, kommunikációban vagyok a helyiekkel, sok kalandban és barátságban van részem. Egy valósabb képet kapok az országról, mint a legtöbb (át)utazó." Mostanra már aprópénzre is tudja váltani tapasztalatait, ugyanis egy utazási irodánál szervez alkalmanként utakat.

Saját weboldalán arra buzdít mindenkit, hogy bátran vágjon neki a világnak, "mert az utazás nemcsak a világ megismeréséhez vezet, hanem önmagunk megértéséhez is. Nemcsak az országhatárok átlépéséről szól, hanem saját belső határaink (tűrőképességünk, kitartásunk, érdeklődésünk) kitágításáról is. Ezzel pedig teljesebbé válik a világunk. És érthetővé válik az is, hogy ha választani kell fél év utazás és egy használt autó között, miért jár jobban az ember az előbbivel."

Boldogok voltunk, hogy mehettünk
A 80-as években egy hónapra kaphatott a turista vízumot - idézi fel emlékeit Travellina. A forint ugyebár nem volt konvertibilis, és évente csak 50 dollárt lehetett kiváltani. Mi akkoriban úgy utaztunk, hogy forintért vettünk itthon egy Interrail vonatjegyet, ami egész Európában érvényes volt, és egy hónapig azzal utazgattunk, sokszor azon is aludtunk. Amikor épp nem a vonaton aludtunk, akkor egy Servas nevű szervezet tagjainál, ami hasonló, mint a mai CouchSurfing. Fémvázas hatalmas hátizsákkal mentünk, amit megpakoltunk tartós kenyérrel, konzervekkel, száraz kolbásszal, és természetesen csak csapvizet ittunk (akkor nem is értettük, miért vesz bárki is palackos vizet, itthon se ivott még olyat szinte senki). A kiváltott valutakeretet szinte csak belépőkre költöttük, bár sokszor a múzeumokba is bekönyörögtük magunkat, vagy legalábbis kedvezményes diákjegyet váltottunk. Egyáltalán nem tűnt nélkülözősnek az utazás, boldogok voltunk, hogy mehettünk, akkoriban ez volt a természetes.