Nem pénz kell, hanem elszántság

2013.10.16. 09:31

Nincsenek millióim, de ez nem szegi a kedvemet – mondja Szigethy Eszter, aki nem csak az anyagiak miatt szeret stoppolni. Az utazás, ami Indiában fertőzte meg, mostanra a munkájává vált, de idegenvezetőként is kerüli a sémákat. Alternatív világjáróként sokfelé megfordult már, de nem a skalpvadászat hajtja.

A honlapodon, amely a Modern Nomád nevet viseli, a cím alatt az áll: alternatív világjárás. Mit kell ez alatt érteni?

Sokaknak az a téves elképzelésük az utazásról, hogy tömérdek pénz kell hozzá. Én inkább úgy gondolom, hogy kell egy nagy kalap elszántság, amivel szépen megoldható minden egyéb részlet.  Nincsenek millióim, de ez nem szegi a kedvemet. Néha talán szokatlanabb formáit választom a világ felfedezésének, ami egy átlagember számára veszélyesnek, szélsőségesnek tűnhet.

Honnan jött az utazás ötlete? Mi adta a kezdeti lökést?

Sokat foglalkoztatott Tibet világa. Egyik napon egyetemi évfolyamtársaim azzal álltak elő, hogy Indiába utaznak a nyáron, felmerült a csatlakozás lehetősége. Már aznap a repülőjegy-foglaló irodában kötöttünk ki. Nem került kevésbe a retúr jegy, legalábbis egy 20 év körüli egyetemista diák szemével irdatlan nagy összegnek tűnt, de úgy gondoltam, eljött az idő, hogy rááldozzam a spórolt pénzemet. Ezen az első úton alakult ki a függőség, egyfajta utazási láz. Mindezidáig kigyógyíthatatlannak bizonyultam. Ami Európában fekete, az Indiában biztosan fehér. Teljesen eltérő mentalitással, kulturális háttérrel, emberi gondolkodásmóddal találkoztam odakinn. Megtapasztaltam az első kulturális sokkhatásokat, de nem elrettentő jelleggel. Emberileg sokkal többet fejlődtem a kinn töltött három hónap alatt, mint idehaza az egyetemi képzés alatt. Egészen más perspektívába helyezte az életemet, kinyílt a világ.

Vendégségben Nepálban egy tibeti lámánál

Forrás: Szigethy Eszter

A szüleidet könnyű volt megnyugtatni, amikor először útra keltél Indiába?

Szerencsétlen rokonság halálra rémült. Nincsenek Marco Polo típusú szüleim, édesapám sosem lépte át Európa határait, és a többiek is inkább Európára koncentrálnak. Egyáltalán nem értették minek kell ilyesmibe keveredni. Egytől-egyig mindenki ellenezte a családban, a nagyszülők kétnaponta hívtak fel, hogy ne csináljam, meg fogok odakinn halni. Tudtam előre, hogy ilyesmi lesz a reakció. Előrelátóan kifizettem a repjegyet, és csak egy napra rá árultam el nekik, hogy mire készülök. Így mire megtudták, a kocka már el volt vetve…

India nagyon megosztja az oda utazókat. Van, akit a kosz, a szegénység, a tömeg és zaj taszít, van, akit azonnal megérint az ottani emberek közvetlensége, a spiritualitás. A jelek szerint az utóbbiak közé tartozol.

Nem kimondottan kerestem spiritualitást, nem mentem ashramokba tanulni, Dharamsalába a Dalai Lámát meghallgatni, sem meditációs központokba ücsörögni. Egészen egyszerűen a kíváncsiság hajtott, és amit átéltem, az a vártnál sokkal többet adott. Egy egészen különös kulturális közegben, új gondolatokkal, szélsőséges élethelyzetekkel találkoztam. Hiába az egész koszos, zavaros káosz, mégis egy színes lehetőségekkel teli világot mutatott. Nem feltétlen élveztem minden egyes percét, sőt néha legszívesebben haza menekültem volna, de hosszú távon nagyon jó hatással volt rám.

Éjszaka egy indiai vonaton

Forrás: Szigethy Eszter

Az indiai út után felgyorsultak az események. A stoppolást, mint utazási módot tudatosan választottad, vagy a szükség vitt rá?

Nem mondhatnám, hogy minden egyes utamnál stoppoltam. Sőt, igazából leginkább Európában szoktam, például, amikor Franciaországban éltem, ott sportot űztem belőle. De volt rá példa Törökországban, Kenyában, Etiópiában és egyéb országokban. Legelőször inkább a szükség vitt rá, de mostanában akkor állok ki az út szélére, ha kicsit ki szeretném színezni az utamat. Egy buszon nem feltétlen választhatod meg, hogy ki ül melletted, például egy nénike, aki negyvenhétszer elmeséli az egész élettörténetét. Stoppolásnál sokkal több a lehetőség, és jóval emberközelibb.

Gyakran utaztál egyedül. Soha nem féltél lányként felszállni valaki járművére? Voltak veszélyes pillanatok? Egyes kultúrákban ráadásul nagyon másképp tekintenek a nőkre…

Jobb szeretek másod-, harmadmagammal utazni, imádom megosztani az élményeimet, emiatt írok blogot,  és emiatt tartok vetítéseket. De tény, hogy ilyenkor zárkózottabb az ember. Az egyedül utazás sokkal nyitottabbá tesz, az ember befogadóbbá válik, így erre is volt jó néhány példa az életemben.  Arab környezetben sosem stoppoltam egyedül, de keresztény, buddhista és egyéb országokban igen. A veszélyeket meg lehet előzni, vagy határozott hozzáállással csírájában el lehet fojtani. Ha fel is merült kérdéses helyzet, végül mindig jól alakult. Például egyszer Franciaországban felvett egy szexmániás fazon, nyilván próbálkozott, de én kerek perec leszögeztem a határokat. Beszélgettünk egy jót, más egyéb nem történt.

Stoppolás a sivatagban

Forrás: Szigethy Eszter

A stoppos életmód, a szabadban éjszakázás sok lemondással jár. Nem zavar például, ha nem tudsz fürdeni egy fárasztó nap után?

Azt hiszem, többször zuhantam a hálózsákomba egy fárasztóbb hegymászás után mosdatlanul a repkedő minuszokban, mint utazás közben.  Amúgy mind városias, mind természeti közegben meg lehet találni a fürdés lehetőségét. A sivatagi beduinok például homok fürdőt vesznek. A világ egy óriási fürdőszoba.

Minden utadra így mentél? Hány országban fordultál meg?

Nem meghatározó a stoppolás az életemben, de jól megvagyok a szellemiségével. Nem az általam meglátogatott országok száma a lényeg, nem vagyok kipipálós turista. Nem lépem át a határt csak azért, hogy még egy skalp legyen. Szeretek elmélyedni. Sosem számoltam össze, de körülbelül negyvennél járok.

Melyik volt a legjobb és a legrosszabb élményed?

Élményekből rengeteg van, nehéz őket bekategorizálni legrosszabbnak, vagy fordítva. Idővel valóban megszépülnek. Volt részem szélsőségekben mind fizikai, mind lelki síkon. Volt, hogy sárga hólyagosra égett az arcom 5000 méteren, volt, hogy egy utazás alatt 9 kilót fogytam, és csontkollekcióként érkeztem haza. Néha csalódtam az emberekben, de cserébe eljutottam mesebeli tájakra, találkoztam hihetetlen vendégszeretettel és túláradó pozitív hozzáállással is, ami gyorsan kárpótol. Érdemes feszegetni a határainkat, hinni saját magunkban. Lehetetlen nem létezik.

Etiópiában az Omo-völgyben Karo törzsfőnökkel

Forrás: Szigethy Eszter

Amikor nyomort látsz, hogyan reagálsz rá? Többen elmondták már, hogy épp a legszegényebb helyeken találkoznak önzetlenséggel, sőt, boldog emberekkel.

Valahogyan az az érzésem, hogy ilyen téren Dél-Kelet Ázsia talán előbbre tart, mint mondjuk Afrika vagy Európa. Számos ázsiai szegénységben élő családnál úgy éreztem, hogy sokkal könnyebben elfogadja a helyzetét, mint mondjuk egy jobb sorban élő magyar. Viszonyítás, megértés, elfogadás kérdése.

Útjaid során számos vallással is találkoztál. Melyik fogott meg a leginkább, és miért?

A vallások nagyon hasonlóak, mind etikára és jóra tanítanak. A kereszténység és a buddhizmus áll hozzám a legközelebb, az egyik a szeretetet, a másik az egónk megfékezését emeli ki.

Úgy tűnik, az életedet alaposan megváltoztatta az utazás: építész diplomával a zsebedben inkább hivatásos túravezető lettél. Meddig tart a varázs?

Igen, már öt éve dolgozom egy magyar utazási irodának. Szerencsére nem vagyok egy tipikus idegenvezető, saját magam írom meg az útiterveket, kalkulálom ki a költségeket, fotózom végig az útvonalat, és vezetem az iroda által meghirdetett útjaimat. Építészként is szerettem a művészeteket, most a programok írásában, a felfedezésben, a fényképészetben élem ki a kreativitásomat. Ha van egy kicsi időm, akkor montázsokat vágok össze a képeimből, ezek láthatóak a honlapomon. Ha éppen munkaként utazom, mindig rengeteg szeretetet és odafigyelést kapok az utasaimtól, ami természetesen kölcsönös. Persze az élet nem habos torta, utakat vezetni csak rengeteg energiával, kitartással, egy jó adag határozottsággal és óriási türelemmel lehet. Egy-egy hosszabb vezetett út után mindig kell néhány nap regenerálódás. Egyfajta varázs mindig tartani fog, legfeljebb idővel átalakul.

Jordániában idegenvezetőként egy csoporttal

Forrás: Szigethy Eszter

Végül áruld el, ha egyszer lányod lesz, nyugodt szívvel elengeded majd őt stoppolni a világba?

Valószínűleg nem örülnék az ötletnek, de attól függ, milyen személyiség, és miért szeretne stoppolni. Rengeteg paranoid ember bevonzza a negatív élethelyzeteket. Hiszem, hogy a gondolataink meghatározzák a jövőnket.