Hogyan válasszunk jó éttermet a turistacsapda helyett?

2014.11.29. 11:31

Legyen az egy hosszú hétvége, egy üzleti út vagy életünk legizgalmasabb vakációja, a gasztronómia minden esetben fontos szerepet játszik abban, hogy az utazás emlékezetes maradjon. Vannak, akik a világszerte megszokott láncokhoz ragaszkodnak, mert biztonságra törekszenek. De a többség szeretné kipróbálni a helyi fogásokat, lehetőleg a legizgalmasabb éttermekben. Hogyan tudjuk ezeket felkutatni?

Az éttermek kiválasztásánál alapvetően öt forrásra érdemes támaszkodni:

  • internetes vélemények, elsősorban a TripAdvisor
  • professzionális toplisták, mint a Michelin-kalauz
  • útikönyv (jellemzően a Lonely Planet)
  • személyes tanácsok (barátok, ismerősök, recepciósok)
  • környezet

Nézzük, melyiket mikor és hogyan érdemes használni, melyek az előnyök és buktatók!

1. TripAdvisor

A TripAdvisor az internet egyik legjobb "találmánya". Itt van a legtöbb vélemény, így erre a legbiztonságosabb támaszkodni. Az éttermeknél érdemes a népszerűségi rangsor elején levő helyeket megnézni, kicsit utánukolvasni, no és rápillantani a menüre is, hogy az ízlésünknek és a pénztárcánknak megfelelő-e a hely.

A TripAdvisoron találtam egy remek haléttermet Dublintól nem messze, Howthban

Forrás: Kisgyörgy Éva

A weblap néhány hiányosságát azért észben kell tartani, amikor a rangsort nézzük:

  • Rengeteg az amerikai felhasználó, így a véleményeknél is kicsit elmegy a pontozás az ő ízlésük felé. Például hajlamosak Olaszországban aszerint ítélni meg helyeket, hogy milyen a steak. Nekem nem ez a szempont, így próbálok arra is figyelni, hogy az éttermet dicsérők egy olasz étteremnél jellemzően olaszok legyenek – ha csupa külföldi, az gyanús.
  • A fő turistaútvonalakon elhelyezkedő éttermekbe több vendég betér, és ha nem nagyon vacak az étterem, akkor előfordulhat, hogy az indokoltnál előrébb kerül (beindul egyfajta pozitív spirál az értékelések során). A budapesti rangsor elején is találunk olyan helyeket, melyeket a hazai gasztronómiában jártas olvasó értetlenül bámul.
  • A pontozás eltorzulhat időnként attól is, ha nagyon kevés vendég volt még az adott helyen, és nekik egyöntetűen jó vagy rossz véleményük volt. Egy-egy kedves kis kávézó vagy épp fagylaltozó néhány lelkes rajongóval könnyedén megelőzhet egy méltán neves étteremet, ahol esetleg becsúszott egy-két szőrszálhasogató vendég. Fontos tehát arra is figyelni, hogy hányan látogatták már az adott éttermet (lehet, hogy egy kis faluban a 20 vendég véleménye már mérvadó, de mondjuk egy londoni étteremnél ez még torz lehet). A kevés számú vélemény lehetőséget ad arra is, hogy az étterem tulajdonosainak rokonai, barátai előrerugdossák a helyet a listán – mint ahogy irigy versenytársak tönkre is tudják azt tenni. Nézzünk inkább olyan helyeket, ahol már jó sokan jártak.

Ha az utazás előtt nincs is idő elmélyedni a toplistákban, és előre eldönteni, hova menjünk enni, a TripAdvisor a helyszínen is jó szolgálatot tehet. Amikor meglátunk egy szimpatikus éttermet, a mobilunkon megnézhetjük, milyen értékeléseket kapott az adott hely, és az alapján eldönthetjük, megéri-e bemenni.

Tengeri herkentyűket elsősorban tengerparton érdemes fogyasztani

Forrás: Kisgyörgy Éva

A TripAdvisoron túl érdemes helyi gasztroblogokban is elmélyedni, ott ugyanis egyesül a helyismeret és a szakértelem.

2. Michelin-kalauz

Kézenfekvő választás a Michelin-kalauz, hiszen a kiadvány pont az éttermek minősítésére szakosodott. Ha a magyar Michelin-oldalról indulunk el, ott csak gumiabroncsok témában találunk tartalmat. Ha az étteremajánlót és útvonaltervezőt keressük, az angol nyelvű lapra kell kattintani, ahol válasszuk ki az éttermek menüpontot, és máris beírhatjuk, melyik városba készülünk.

Ropogós malacfül a Michelin csillagos Casa Mono étteremben, New Yorkban

Forrás: Kisgyörgy Éva

A kalauz ötsávos jelölést használ, melyekre illusztrációképpen budapesti példákat írok:

  • egy-, két- és háromcsillagos helyeket, mint a Costes, az Onyx és a Borkonyha (ez a három egycsillagos éttermünk van, két, illetve három csillagra egyelőre nincs nálunk példa)
  • a jó ár-érték arányú éttermeket („Bib Gourmand"), amely olyan piktogrammal van jelölve, mintha valaki épp megnyalná a szája szélét - ilyenek Budapesten a Csalogány 26 és a Déryné Bistro
  • az egyéb ajánlott helyeket, mint nálunk például az Arany Kaviár vagy a Petrus

Érdemes a Bib Gourmand helyekre különösen odafigyelni, mert szerintem azok közt lehet kifogni a legjobb étkezéseket elérhető áron.

Különleges fogás a Bib Gourmand minősítésű Callizo étteremben (Spanyolország)

Forrás: Kisgyörgy Éva

A Michelin-kalauz hasznos, de akárcsak a TripAdvisornak, ennek is vannak hiányosságai, melyeket érdemes észben tartani:

  • A kalauz kritikusai csak és kizárólag a konyha teljesítményét értékelik – így előfordulhat, hogy egy kiváló szakács valóban kiemelkedő fogásokat készít, de az étterem összességében nem nyújt élményt, például a nem megfelelő kiszolgálás miatt. Én ezért mindig megnézem a TripAdvisoron is, mi a nagyközönség véleménye az adott étteremről. Ha a többség fanyalog, akkor inkább kihagyom, hiszen ezekben az éttermekben nem egy pizza árát kockáztatja az ember.
  • A kalauzban jellemzően drága vagy középkategóriás éttermek vannak. Egy utazás során kevés ember teheti meg, hogy minden ebédet és vacsorát Michelin által ajánlott étteremben fogyasszon el. Jó kombináció az, ha az étkezések zömét egyszerű, helyi bisztrókban fogyasztjuk, de egy-két alkalommal elkényeztetjük magunkat egy menő ételsorral.
  • Nincs mindenhol Michelin-kalauz – sok ország teljesen hiányzik a ranglistából, vagy épp csak a fővárost említik. Magyarországon is ez utóbbi a helyzet: a kalauz abszolút Budapest-központú, holott már vidéken is számos igen jó színvonalú éttermet találni.

Nagy előnye ugyanakkor a Michelinnek, hogy ha rákeresünk egy városra, akkor nemcsak az ott lévő éttermeket mutatja, hanem a környékbelieket is - ha autóval vagyunk, néha érdemes kitérőt tenni egy-egy ígéretes helyért.

A Michelinen kívül létezik még számos más professzionális összeállítás, mint például a Gault Millau étteremkalauz, vagy éppen szakmai szervezetek, neves magazinok toplistái – ezeket is érdemes böngészni.

Fantasztikusan jó ár-érték arányú svédasztalos ebéd az egy Michelin-csillagos Antonello Colonna étteremben (Róma)

Forrás: Kisgyörgy Éva

Vagyunk páran, akik szívesen kóstolunk különleges fogásokat neves séfektől, de nem feltétlenül akarunk több tízezer forintos kóstolómenüt végigenni vacsoraidőben. Szerencsére számos neves étterem kínál kedvezményes ebédmenüt, jellemzően csak hétköznapokon. Azon túl, hogy ez jóval megfizethetőbb, kevésbé formális – így jobban passzolhat szólóban utazóknak, akik kényelmetlenül éreznék magukat egyedül a vacsoravendégek közt, vagy azoknak, akik nem szívesen pakolnak elegánsabb ruhát.

3. Útikönyv

Bár ma már a leggazdagabb és legfrissebb információtár az internet, ne becsüljük le a régi jó útikönyveket sem. A Lonely Planet révén is találtam már néhány nagyon jó helyet - bár az is igaz, hogy ha egy étterem bekerül ebbe a sorozatba, azt megrohanják a hátizsákosok, és innentől kezdve nagy a veszély, hogy romlik a színvonal, és emelkednek az árak. De szerencsére nem mindig. Ha soha többé nem lesz már az étterem „eldugott titkos hely", még van esély, hogy megmaradt valami abból, amiért bekerült a válogatásba.

A Lonely Planet alapján találtam rá a római Baffettora szuper pizzájára

Forrás: Kisgyörgy Éva

4. Személyes ajánlások

A helyiek ajánlása lehet az egyik legjobb forrás, de persze ezt is érdemes a helyén kezelni. Egy nagy szállodalánc egyenruhás portása valószínűleg egy turistacsapdába küldené az embert, ahol 5 db 40 fős busz parkol az étterem előtt, és ahonnan ő jutalékot kap. De egy családi panzió kedves házinénije biztos tud valami jó kis vendéglőt, ahol ő szokott vacsorázni.

Fontos azonban, hogyan tesszük fel a kérdést. Ha azt kérdezzük ugyanis, mit tanácsolnak, mi hol együnk, van rá esély, hogy olyan helyre küldenek minket, ahova ők, a helyiek, maguk soha nem mennek, de mivel sok turistát látnak ott, úgy gondolják, az nekünk jó lesz. Ezért én mindig az iránt tudakolózom, ők hova járnak szívesen, amikor a családdal, barátokkal találkoznak.

A személyes konzultáció nemcsak a célországban élőkkel lehetséges, de az itthoni barátokkal is, akik már megfordultak az adott helyen. Ma már nem kell végigkérdezni az összes ismerőst, elég, ha kitesszük a kérdést egy közösségi oldalra, hogy ki tud egy jó éttermet az adott városban.

Itthoni barátok ajánlották a Nyikospark étterem krémesét

Forrás: Kisgyörgy Éva

5. Környezet

Régi megfigyelés, hogy a sokat úton levő kamionosok kitapasztalják, melyik útszéli csárdákban érdemes megállni. Ha egy parkoló tele van, az mindig jó jel, mint ahogy az élettel teli étterem is biztatóbb az ürességtől kongónál (kivétel persze, ha azért van tele, mert épp megérkezett egy óriási turistacsoport). A nagy forgalom már csak azért is fontos, mert így sanszosabb, hogy friss alapanyagokból készülnek a fogások.

Fontosak az első benyomások is. Üdvözöl-e valaki, amikor belépünk, finom illatok jönnek-e a konyhából. Úgy működik-e a személyzet, mint egy olajozott gépezet, vagy kénytelen-kelletlen áll fel valaki, hogy kiszolgáljon. Ha a bejárat, a berendezés és a kiszolgáló személyzet igénytelen, akkor valószínűleg a konyha is az. Ha kellemes az érkezés, láthatóan fontos a vendég, akkor bízhatunk abban, hogy a szakácsok is igyekeznek a kedvünkben járni.

Érdemes kifaggatni a személyzetet, melyek a legnépszerűbb fogások - Jean Georges étterem, New York

Forrás: Kisgyörgy Éva

A turistás helyek turistákra szakosodott éttermeket vonzanak. Sokszor elég egy utcasarokkal arrébb menni, és máris találni olyan helyeket, melyeket inkább a helyiek frekventálnak. Az egyik legfeltűnőbb jele, hogy turistacsapdában vagyunk, ha a bejárat előtt hívogató emberek állnak, és ha nagy, színes, illusztrált lapokon angolul hirdetik a fogásokat (olyan országokban, ahol nem az angol a hivatalos nyelv).

Hasznos tippek

Az ideális eset az, ha összecsengenek a források - ha a Michelin-kalauz által ajánlott helyről ódákat zengnek a TripAdvisoron is, vagy ha a webről kinézett étterem nevét meghallva elismerően bólogat a szállodaszemélyzet. Ilyenkor szinte biztosra mehetünk.

Kövessük a helyieket - zsúfolt bár Spanyolországban

Forrás: Kisgyörgy Éva

Végezetül néhány általános tanács:

  • igyekezzünk a helyi konyhát vivő éttermeket látogatni (ne próbáljunk jó pizzát találni Tokióban)
  • mindig jobb, ha van napi ajánlat/tábla, mint ha csak étlapot adnak a kezünkbe (a napi ajánlat szinte biztos, hogy friss, szezonális)
  • nyugodtan kérdezzük meg a pincért, szakácsot, hogy ő mit ajánl a leginkább a fogások közül
  • érdemes előre kiválasztani, hol szeretnénk enni: ezzel megspóroljuk a keresgélésre szánt időt az értékes vakációból, és jobb döntést hozunk, mintha korgó gyomorral gyorsan kompromisszumot kötnénk (hasonlóképp ahhoz a régi igazsághoz, hogy éhesen nem szabad elindulni nagybevásárlást intézni)
  • kerüljük a sétálóutcák, főterek éttermeit, ezek a legritkább esetben nyújtanak átlagon felüli színvonalat - minél távolabb megyünk a turistacentrumtól, annál valószínűbb, hogy helyi fogásokat találunk helyi árakon