Az eredetit a rue de l’Etuve (Stoofstraat), rue des Grands Carmes (Lievevrouwbroerstraat), illetve a rue du Chêne (Eikstraat) sarkán helyezték el, ám az évszázadok során a szobrot többször is ellopták. Az említett helyen 1965 óta egy másolatot láthatunk, az eredetit (úgy látszik, az ellopott szobor mindig megkerült) Brüsszel főterén őrzik.
A szobrot időről időre felöltöztetik. A hagyományt II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem indította útjára 1698-ban, azóta több mint 800 öltözéke volt már a pisilő kisembernek, ezeket a főtéri városi múzeumban őrzik. 2011-ben, amikor Magyarország töltötte be az Európai Unió elnöki posztját, Mannekent minden hónapban más magyaros népviseletbe bújtatták.
Azt már kevesebben tudják, hogy 1985-ban elkészült Manneken lánytestvére, a pisilő Jeanneke (Denis-Adrien Debouvrie alkotása). Nincs messze a főtértől, az Impasse de la Fidélité / Getrouwheidsgang nevű kis zsákutca keleti végén végzi a dolgát, fagymentes időben szemben a Délirium Caféval.
1998-ban a fiú és a lány mellé kutya is került. Zinneken Pis, az oszlopot lepisilő kutya neve brüsszeli dialektusban annyit tesz: rühes korcs. Mellesleg a népnyelv így hívja a Brüsszelt ellepő keveréklakosságot is, vagyis a pisilő kutya a multikulturális társadalom jelképe is.
Ha a Rue des Chartreux/Kartuizersstraat és a Rue du Vieux-Marché aux Grains/Oude Graanmarkt kereszteződésében járunk, bele fogunk botlani. Ha szerencsénk van, a szobor modelljével is összefuthatunk, mert állítólag ott lakik a szomszédban. Bár, ha utánaszámolunk, szegény eb már igencsak aggastyánkorú.