A krumplibogártól a vasfüggönyig

2013.09.29. 11:03

Pannonhalmi látogatásunk során útba ejtettük Nyúl községet. Azonnal beugrott a klasszikus jelenet a Gyalog galoppból. Hogy mi van a Nyúlon túl? Győr-Moson-Sopron megyében egy sor érdekes látnivaló.

Győr-Moson-Sopron kastélyait kutatva jutottam el Hédervárra, ahol a kastéllyal szembeni téren egy furcsa szobor fogadott: krumplibogár-emlékmű. A szokatlan alkotás annak az emlékét őrzi, hogy 1947-ben Héderváron látták meg először az Amerikából behurcolt, burgonya leveleit pusztító bogarat.

A korabeli tudósítások az imperialista ellenséget látták a bogárban: „1950 nyarán amerikai gépek behatoltak az NDK légterébe – lihegte elfúló hangon a felizgult bemondó –, s csíkos bogarak millióit szórták le. Az új háború gyújtogatói a népi demokráciák dolgozóit akarták megkárosítani.” A krumplibogár jött, látott és győzött. Ennek ellenére a szoboravató ünnepség vidám hangulatban zajlott, melyről 1997-ben dokumentumfilmet is készítettek a Filmvilág tudósítása szerint.

Héderváron láttak először krumplibogarat

Fotó: Kisgyörgy Éva

Különleges templomok

A pannonhalmi apátság és a csornai rendház mellett számos kevésbé ismert templom is található a megyében, amelyek mind különlegesek valamilyen szempontból.

Lébény a Mosoni-síkság és a Hanság határán épült, 13. századi Szent Jakab- plébániatemploma miatt ér meg egy látogatást. A templom csodával határos módon átvészelte mind a tatár és török pusztítást, mind a települést sújtó 1841-es tűzvészt. Bár a későbbi századokban többször átépítették, az 1800-as években zajló restaurálás során visszaállították az eredeti állapotot, így ma a 13. századi csupasz falakat lehet megcsodálni.

Szent Jakab temploma Lébényben

Fotó: Kisgyörgy Éva

A román stílust tükröző egyszerű, szigorú homlokzattal éles kontrasztot alkot a finom faragású kapubejárat. A monumentális épületbelsőt mindössze néhány újkori dísz (szárnyas oltár, szószék, színes üvegablak) ékesíti. Amikor ott jártam, épp fel volt állványozva a belső tér, így elvileg nem volt látogatható, de mivel nyitva volt az ajtó, lábujjhegyen be lehetett surranni, és kicsit körülnézni.

A magyar faépítészet remeke Nemeskér evangélikus temploma. Az 1732-ben épült barokk templom egész belső szerkezete és berendezése fából készült. A falu főterén álló Coop boltban vettem egy zacskó ropit (az egyetlen, ami szerintem még talán a legendás Nógrádinál is jobb) és itt kérdeztem meg, kinél van a kulcs. Két takarítónő váltja egymást a templomban, így két házhoz is be lehet csöngetni, az egyik rögtön szemben van a bolttal. A kedves hölgy azonnal jött is, átkísért a templomba, és büszkén körbevezetett a település ékességén.

Nemeskér evangélikus temploma a magyar faépítészet remekműve

Fotó: Kisgyörgy Éva

Sopronhorpácson minden út a 12. századi templomhoz vezet, amelynek nagyméretű, bélletes kapuja a több átépítés dacára is érintetlen maradt. A templombelső meglehetősen eklektikus: román oszlopkötegek, gótikus ablakok, romantikus berendezés és modern mellékhajó érdekes, de nem zavaró ötvözete.

Sopronhorpács 12. századi temploma szinte érintetlen

Fotó: Kisgyörgy Éva

Árpád-kori templomáról nevezetes Rábaszentmiklós, amely a nevével ellentétben nem a Rába, hanem a Marcal mellett fekszik. Az eredetileg kör alakú templomhoz a 13. század körül három újabb karéjt építettek, így a templom alaprajza olyan lett, mint egy négylevelű lóhere. Később a környékbeli települések templomainak mintájára az első karéj helyére inkább egy tornyot építettek, így ma már hiába keressük a négylevelű lóherét. A templomot Szent Miklós tiszteletére szentelték, akit a hagyomány a víz miatt veszélybe kerültek segítőjeként tart számon – a község ugyanis gyakran került veszélybe a Marcal, de néha még a Rába áradásai miatt is.

Árpád-kori templom Rábaszentmiklóson

Fotó: Kisgyörgy Éva

Hímzés, csoki, bánya

A Rábaköz nemcsak nagyszerű kirándulóhelyeiről nevezetes, de gazdag hagyománya van a kézművességnek is: fazekasok, takácsok, kékfestők és hímző mesterek járták a környék vásárait. Hövejen Horváth Borbála terjesztette el a fehérhímzéses technikát az 1860-as években. A sajátos mintával készült höveji terítőket bő száz év múlva, az 1962-es Brüsszeli Világkiállításon aranyéremmel díjazták.

A faluban két helyen is – a Csipkemúzeumban és Szigethy Istvánné kiállítótermében –gyönyörű terítőket, kötényeket, blúzokat, menyasszonyi ruhákat láthattunk, és nagy örömünkre kiderült, hogy még mindig akadnak asszonyok a faluban, akik továbbviszik a mesterséget. Mindkét helyre előzetes bejelentkezés szükséges (telefon: 96-255-196 vagy 20-9254-547), amiről nekem fogalmam sem volt. Így aztán rajtaütésszerűen felhívtam az egyik telefonszámot, mire a múzeum kulcsait őrző hölgy készségesen bicajra pattant, hogy beengedjen.

Csipkemúzeum hövejen

Fotó: Kisgyörgy Éva

Sopronban számomra az első számú program a Harrer csokoládéműhely meglátogatása volt, annak ellenére, hogy nem igazán szeretem a csokit. A Sopron külső kerületében büszkén feszítő modern épületben komoly vállalkozássá fejlesztették az édesség iránti szenvedélyt. A tulajdonos egy csokoládé- és süteményrajongó házaspár, egy csokoládémaximalista osztrák úr és egy tűzrőlpattant magyar hölgy. Nem csoda, hogy kettejük együttműködéséből egy profi, de barátságos intézmény született.

A csokoládékóstoló program filmvetítéssel indult, amely bemutatta a kakaóbab sorsát az afrikai ültetvényektől a francia gyárig. A film vége felé már nem is a képernyőt kellett figyelni, hanem a hatalmas üvegablakon keresztül a látványkonyhát, hiszen a szemünk előtt zajlott tovább a folyamat. A vetítés után egyszer csak megnyíltak a titkos kis rekeszek, és a közönség rávethette magát a mintegy 30-féle csokoládéra.

Harrer csokoládéműhely

Fotó: Kisgyörgy Éva

Az egyik oldalon az ízesítés nélküli, különféle termővidékekről származó (vagy hogy a borkedvelők is értsék: dűlőszelektált) ét- és tejcsokoládékat, a másik oldalon ízesített csokikat kóstolhattunk a gyömbérestől a vörösborosig. A csokoládénak ezután sem leszek a rabja, de egy pillanatra nem bántam meg a látogatást: egyszerűen jó volt órákat eltölteni egy olyan vállalkozásban, ahol ennyi tehetség, szorgalom és lelkesedés adódik össze, mert feltöltenek, inspirálnak az ilyen sikertörténetek.

Sopron egy másik jó programot is tartogat a gyerekes családoknak: egy régi házában bányászati múzeumot rendeztek be, ahol bányászati gépeket és gazdag ásványgyűjteményt nézhetünk meg. A gyerkőcöknek egy pincehelyiségben igazi bányahangulatot teremtettek, ahol fejlámpákkal felszerelt védősisakokban rohangálhatnak a zegzugos sötét folyosókon. Az élménybányába egy csúszdán lehet lejutni és sok játék is vár a kicsikre: van óriáspuzzle, lehet bányászruhás fotókat készíteni, be lehet ülni egy fából készült csillébe, meg lehet ismerkedni a fújtató működésével, és még sorolhatnám.

Hegykő határában, ha a falutól mintegy három kilométert haladunk egy murvás úton, az eredeti helyén láthatjuk, milyen volt egykor a vasfüggöny. Az emlékhely nagyrészt korabeli anyagok felhasználásával készült, és a mintegy 40 méter hosszú szakaszon a műszaki zár három korszaka látható. Mind a három időszak (1948-1956, 1956-1965, 1965-1989) más-más vasfüggönytechnikát alkalmazott, melyet tájékoztató táblák mutatnak be.

A vasfüggöny Hegykő határában

Fotó: Kisgyörgy Éva

Elképesztő, mennyi fejlesztést és munkát pazaroltak a védelmi rendszer megtervezésére és kiépítésére. Bár gyerekkoromban még állt a vasfüggöny, és azóta is számtalanszor hallottam-olvastam róla, most láttam először testközelből, pontosan hogy is nézett ki. Az emlékhelyhez vezető út részben egybeesik a Nádak útja tanösvénnyel, így séta közben a helyi madárvilágról is olvashatunk, azaz amolyan kombinált természeti-történelmi sétát lehet tenni a környéken.

Akárcsak Fejér megyében, Győr-Moson-Sopronban is meglepően sok izgalmas, érdekes látnivaló akadt. Remélem, ez a kis úti ízelítő másoknak is kedvet csinált ahhoz, hogy felfedező utakra induljanak a hazai tájakon.